Esték ​a cirkuszban 61 csillagozás

Angela Carter: Esték a cirkuszban

Az ​Esték a cirkuszban megjelenésével a közelmúlt világirodalmának egyik remekművét veheti végre kezébe a magyar olvasó. Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finnugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra talál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet… (tovább)

Eredeti mű: Angela Carter: Nights at the Circus

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Magvető, Budapest, 2011
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631428711 · Fordította: Bényei Tamás

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Szentpétervár


Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Egy csipetnyi cirkusz, egy csipetnyi szürrealizmus, egy jó adag nevetés, egy kis varázslat, és kész is ez a felnőtteknek szóló elbűvölő mese. Nem olyan könnyű erről a könyvről írnom, mert nagyon sokszínű volt, és igen, néha megfoghatatlan is. Angela Carter pedig nagyon jó mesélő volt, nagyon tetszett ez a könyv, persze ebben a cirkusznak is nagy szerepe volt. Örölük, hogy én is megszökhettem egy kicsit a cirkusszal, elszakadhattam a valóságtól, és Fevversszel együtt szárnyalhattam a föld felett, ezeket az élményeket nem fogom egyhamar elfelejteni.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/03/angela-carter-este…

>!
giggs85 P
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Angela Carter a II. vh utáni brit irodalom egyik igen nagy jelentőségű és sokoldalú képviselője volt. Az esték a cirkuszban mindössze a második magyarul megjelent könyve. A kötetet Bényei Tamás fordította, nem is lehet panasz sem a nyelvezetre, sem a lábjegyzetelésre.
Maga a történet 1899-ben játszódik, a viktoriánus kor végén, és, a szereplők szemében legalább is, egy merőben új kor hajnalán.
Egész London lázban ég, ugyanis itt lép fel a város szülötte, a Piccadily Vénusza, a földre szállt angyal, vagyis Fevvers, az aeraliste. Csakhogy ő nem akármilyen légiakrobata, neki szárnyai vannak, már ha hinni lehet a szóbeszédnek, amit rohamos tempóban terjed. Valóság vagy illúzió? Nem véletlen, hogy ez a hölgy mottója is.
Walser, a sokat látott, ifjú, amerikai újságíró riportot készít a világ legnagyobb csalásairól és átveréseiről, így keresve sem találhatna jobb témát, mint a csodalény leleplezése.
A kettejük közötti kapcsolat foglalja el a könyv központi részét. Az artistanő szívesen ad interjút, elmeséli történetét, és Walser, életében talán először, kételkedni kezd saját szkepticizmusban. Emiatt úgy dönt, hogy álruhában, bohócnak öltözve követni fogja a nőt, csatlakozik a cirkuszhoz, és velük tart oroszországi túrájukra. És ez az utazás, a regény pikareszk volta, módot ad, hogy az írónő egyetemes igazságot mutathasson be. Az utazás és a mutatványok során számtalan különös, furcsa, ijesztő, vagy éppen mesés dologban lesz részük.
Ezek a történések alkotják a mű mágikus-realista vázát. Azonban ha egy kicsit is a dolgok mögé nézünk, észrevesszük, hogy ez az egész tulajdonképpen csak egy máz, ami eltakarja a dohos, omladozó bérházakat, a társadalmi egyenlőtlenségeket, a megkérdőjeleződött nemi szerepeket. És egy kis gondolkodás, illetve egy-egy szerzői kiszólás rámutat szinte minden csodás elem mögött megbúvó fontos társadalmi, gazdasági, vagy szimbolikus dologra.
Cartert sokan a feminista irodalomhoz sorolták, de ezzel a művel bizony sok gondjuk volt, van és minden bizonnyal lesz is a feministáknak. Ugyanis az egyes betéttörténetek nagyon jól mutatják be a családon belüli bántalmazásokon átesett, a gazdaságban a legalantasabb munkáknak alávetett, és a legelemibb jogok nélkül tengődő nőket, ám a kötet központi figurája már teljesen más. Fevvers, ez a tenyeres-talpas, iszákos, eléggé alpári viselkedésű trampli, nemcsak, hogy nincs elnyomva, hanem dúsgazdag és hihetetlenül kapzsi. Rá nehezen emelhetne kezet akármelyik férfi, ugyanis testi erőben szinte mindenkit felülmúl. Az ő szárnyai, ahogy a szerző is megerősíti egy kiszólásában, a rabigából éppen kiröppenő nők szabadságát testesíti meg. Ő már a New Woman, az új nő, aki a szüfrazsettek, és a nőjogi mozgalmárok eszményképe. Mindene a pénz, a csillogás és a függetlenség. De mégsem boldog.
Ebben a korban már felborulnak a hagyományos nemi szerepek, az idő eltérő módon telik a férfiak és a nők számára. Ezt jelképezi az, hogy Walser néha kiesik az időből.
Az új század hajnalán már nem csak a nők, hanem a cirkuszbeli keringőző tigrisek, vagy a szuperintelligens majmok sem ragaszkodnak a hagyományos szerepükhöz.
A szegényházakban elszállásolt bohócokban, vagy az alkoholista Idomár keze alatt sínylődő csimpánzokban nem nehéz felismerni az elnyomott, ám éppen öntudatra ébredő munkásságot.
És így tovább, és így tovább.
Ez egy rendkívüli módon okos könyv, tele irodalmi és társadalmi utalásokkal, fontos problémák feszegetésével, remek karakterekkel és történetekkel. A Magvető valóban egy igen fontos könyvet tett elérhetővé a magyar nyelven olvasók számára.

11 hozzászólás
>!
Youditta
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Na ez most nem az én könyvem volt.
Olykor kapkodtam a fejem és csak ittam a szavakat, máskor meg két oldal után majdnem bedobtam a törölközőt. Nekem nem volt elég gördülékeny a nyelvezete, túl mesterkélt volt. Pedig nagyszerű történet a cirkuszban, a mágikus oldala is jól kidolgozott, jól is ír a szerző, de a stílus nem mindig tudott magával ragadni.
Lehet túl egyedi ez számomra.

2 hozzászólás
>!
Morpheus 
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Nem igazán tetszett. Néhol untam, néhol egészen jó volt, de nem sodort magával a lendülete. Valahogy nem voltunk szinkronban. Tudom, cirkusz, meg minden, de valahogy szétfolyt az egész. Vagy inkább széttöredezett.

>!
marcipáncica P
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Sokáig ódzkodtam ettől a könyvtől, pedig a mágikus realizmus, viktoriánus kor, cirkuszi háttér mind olyan, amitől elvileg nekem tetszenie kellene, ráadásul 1001 listás is, mégis sokáig kerülgettem. És bár csalódni nem csalódtam, valahogy maradt egy kis hiányérzetem a könyv olvasása után.
A kötet 3 szinte egyforma hosszúságú egységből épül fel, három merőben eltérő helyszínen, Londontól Szentpéterváron át Szibériáig követi végig a főszereplőket, nem lineáris vonalat követve, a mesélésen keresztül folyamatosan lépegetve térben és időben, mágiával átszőtt, bizarr, tragikus és mulatságos epizódokon keresztül. Számomra a legerősebb az első, londoni fejezet volt, amiben bár a szereplők végig egy öltözőben beszélgettek, Fevvers, a madárszárnyú akrobatahölgy történetein keresztül varázslatos kalandok elevenedtek meg. Szívem szerint én ezzel le is zártam volna a könyvet, annyira kerek egész volt itt a történet, csodálatosan egyensúlyozva az álom és valóság mezsgyéjén, amiből a folytatást kicsit elvett, kicsit döcögős lett, nem volt meg az az elbűvölő hangulat, amibe olyan jó befeledkezni.
A könyv gyönyörűen megírt, komplex és gazdag, Angela Carter tehetséges író, szerencsére képességeit egy rendkívül elmés és nem hétköznapi történet megírásához használta fel. Folyamatos gondolkodásra készteti az olvasót, sorait olvasni élvezet, végig fenntartja az egyensúlyt a mágia és a realizmus között, szereplői kellően groteszk figurák, akik mégis rendkívül élőnek hatnak. A sorok közt megbúvó több tucat utalás (amikhez tartozik 4 oldal jegyzet a könyv végén, szerencsére) kényeztető a vájtfülű olvasót.
A könyv bár magában hordoz egy végeláthatatlan tragédia-folyamot, mégis életigenlő és eltántoríthatatlanul optimista üzenet hordoz magában, a szürreális és a hihetetlen dicsőítése, kissé (túl) kaotikus formában.

>!
Sheeana
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Nem tudom, mi ez, de jó nagyon! Egy új kedvencem született. Számomra különlegesek ezek a könyvek, ahol látszólag elrugaszkodunk a valóságtól, de mégis minden arról szól. Erősen feminista és társadalomkritikus, de nem zavaró jelleggel. A mágikus realista elemek olyan elborultak néha, hogy kilóra megvesznek. A három, jól elkülönülő rész közül nekem talán Szibéria tetszett a legjobban, ott találtam is jó pár kiidézhető dolgot

>!
Habók P
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Nem az én könyvem – noha a mágikus realizmus az én műfajom. De ez túl sok volt. Nekem ez nem egy könyv, hanem legalább kettő – és eszerint is olvastam. Élveztem Fevver gyermek- és ifjúkorát, még a látszólagos ellentmondásokkal együtt is, érdekelt a cirkusz szentpétervári működése a sok apró részlettel, de nem tudtam mit kezdeni a szibériai részekkel. A fantáziámnak is túl sok volt, és oda nem illőnek éreztem. Összességében – azok után, amit hallottam róla – majdnem csalódás.

>!
tgorsy
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Vegyesek az érzéseim: Volt, hogy nem bírtam letenni, faltam az oldalakat ámulva-bámulva, nevetve, hitetlenkedve. Aztán volt, hogy kínszenvedés volt. Mondatról mondatra vánszorogtam, elaludtam, szenvedtem, hogy képes legyek nyitva tartani a szemem.
Volt hogy értettem, volt, hogy fogalmam sem volt mit olvasok. Nem feltétlenül akkor tetszett, mikor értettem, és akkor untam, mikor nem értettem.
Nálam a Kínkamra vezeti a Carter-listát.

1 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Elkezdtem, aztán egy időre félbehagytam, nem azért, mert untam volna, hanem, mert mást olvastam. Már csak azért sem mondhatom, hogy unalmas, mert amikor most újra elővettem, hogy „csakazértisbfejezemidén”, letenni se nagyon tudtam.
Cirkusz. Nem szeretem a cirkuszokat. A cirkusz valami rég letűnt kor maradványa, valami olyan, ami rég meghalt embereknek szórakoztató volt, ha nem láttak vagy nem akartak mögé látni. A cirkusz olyan, mint a színház, de aztán mégsem, nem emelkedik olyan fennkölt magasságokba, és ezt most kicsit vicces leírnom, mert Fevvers bizony emelkedett. Úgy valahogy, hogy egy efféle történetnek talán nem is lehetne máshol jobb helye, mint a viktoriánus korban, magában hordozva mindent, és kicsit megmutatva talán egy kicsivel is többet. Tulajdonképpen tele van gúnnyal, társadalomkritika, egy kicsit minden szereplő szemszögéből, legyen az szárnyas vagy francia, csimpánz vagy amerikai.
Nem ajánlom mindenkinek, mert mindenki úgysem élvezné, van egy hangulata, és kell egy bizonyos hangulat az olvasásához is.

>!
narziss
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Azt kaptam, amire számítottam. Nem azt kaptam, amire számítottam. Egyrészt többet, másrészt kevesebbet. Leginkább az a látványos és lenyűgöző libikókajáték tetszett, ahogyan az emelkedettet, felfelé lendülőt és az érzelmest (sőt: érzelgősséggyanúst) helyrebillenti egy-egy – a váratlan meglepetés erejével ható – vaskos szófordulat, közönséges vagy trágár szókimondás. Ahogyan Fevvers is ég és föld közt hintázik a trapézon. A regény első részének dickensi meséje lekötött, a második fejezet többször fárasztott már; a harmadik nem egyszer idegesített, annyira erőltetettnek éreztem a cselekmény (agyon)bonyolítását. Az eredeti angol szöveget ugyan nem ismerem, de a fordítással kapcsolatban az volt az érzésem, hogy sokszor a stílus, a mondatszövés cikornyásan rokokó. Van egy pont, ahonnan a választékos, változatos, hangutánzó és hangulatfestő szavakban tobzódó fogalmazásmód nekem már mesterkélt és túlzó. Ebben a regényben is.
A könyv erényeit @giggs85 szép és alapos értékelése foglalja össze a legjobban.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mandika

Saját nyelvén szólította meg Walsert, egy ismeretlen finnugor dialektusban, amely nem sokkal történetünk után a meghökkent nyelvészek három nemzedékét kergette kis híján az őrületbe.

367. oldal

1 hozzászólás
>!
kkata76

Olyan vagyok, mint a kacsacsőrű emlős: az emberek egyik fele nem hiszi el, amit lát, a többiek meg azt hiszik, hogy hallucinálnak.

378. oldal, Szibéria

Kapcsolódó szócikkek: kacsacsőrű emlős
1 hozzászólás
>!
szallosas

Maga szerint sem lesz a mennyországban más étel, csak fagylalt?

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fagylalt
>!
mandika

Mindannyiunknak be kell érnünk azokkal a szélben csapkodó szeretetrongyokkal, amelyeket az emberiség madárijesztőjén találunk.

434. oldal

2 hozzászólás
>!
Danó

Másodszor, ahogy az én hazámban mondják: „A holnap sosem jön el”. Épp ezért ígérget mindenki fűt-fát holnapra. Mindig a jelenben élünk, az ittben és a mostban. Ha a jövőre alapozzuk reményeinket, azzal puszta feltételezéssé változtatjuk őket, más szóval nem marad más belőlük, csak a nagy semmi. Nekünk az itt-tel és a mosttal kell megküzdenünk.

370. oldal

>!
Tíci

Mert kérdem én, uram, mit jelent az, hogy „természetes” vagy „természetellenes”? Az öntőforma, amelyben az ember elnyeri alakját, rendkívül törékeny holmi: elég, ha megpöccinti az ujjával, és darabokra törik.

93. oldal

>!
Danó

A medve részben háziállat volt, részben segítő segítő szellem: egyszerre gyengéden szeretett, igazi bundás jószág és afféle transzcendentális meta-medve, alsóbbrendű istenség, de részben ős is, az erdőlakók ugyanis figyelemre méltó leszármazotti nagyvonalúsággal viseltettek a vadon más fajai iránt, és a törzs férfiági felmenői között bizony szép számmal akadtak medvék.

400. oldal

>!
kkata76

– A tojásaim – mondta a nagyherceg – tele vannak meglepetésekkel.
Hát azt lefogadom, gondolta Fevvers.

294. oldal, Szentpétervár

4 hozzászólás
>!
Anibell AP

A Herceg, aki kiszabadítja a Királykisasszonyt a sárkány barlangjából, mindig kénytelen feleségül venni a lányt, akár megtetszettek egymásnak, akár nem. Ez a szokás. (…) A szokás neve nem más, mint „happy end”.

436. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
>!
theodora 

– Az isten szerelmére, ne izéljen már az úr!

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Virág Zsolt: Az Ígéret Földje Részvénytársaság
Joanne Harris: Szent bolondok
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Nagy László – Szécsi Margit: Csodamalac / Eszem a gesztenyét
Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe
Wilhelm Speyer: A hatodik osztály