Esték ​a cirkuszban 79 csillagozás

Angela Carter: Esték a cirkuszban

Az ​Esték a cirkuszban megjelenésével a közelmúlt világirodalmának egyik remekművét veheti végre kezébe a magyar olvasó. Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finnugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra talál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Magvető, Budapest, 2011
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631428711 · Fordította: Bényei Tamás

Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

Szentpétervár


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Forró húspástétom ragacsos angolnaszósszal a ködös londoni külváros ízlése szerint, hozzá pedig a legdrágább orosz pezsgő és kaviár.
Nem csoda, hogy Angela Carter regénye nem a legkönnyebben emészthető, feldolgozható kötet, hiszen annyi bizarr alkotóelem fortyog, keveredik benne.
A legkarakteresebb közülük mindenképpen a viktoriánus London sötét panoptikuma, a csatornabűzben fuldokló nyomor, törpék, torzszülöttek, divatos halottidéző szeánszok, és a bordélyok legmélyéről felfelé ívelő világraszóló karrier.
Ebbe a miliőbe illeszkedik kezdetben a cirkusz világa, és annak legnagyobb sztárja, a szárnyas óriásasszony, aki hatalmas termetét meghazudtolva légtornászi babérokra tör, figyelem, ez itt a mágikus realizmus eszköztára.
Főhősnőnk egyszerre taszító, kapzsi és pénzsóvár, de mégsem nélkülöz egyfajta vonzerőt, amivel sikerül elbűvölnie az ifjú amerikai újságírót, akinek életrajzregényét mondja éppen tollba.
Aztán a cirkusz elindul Szentpétervár, majd Szibéria felé, és innentől kezdve erőművészek, bohócok, tigrisidomárok és egy jóstehetségű malac borzolja tovább a kedélyeket, dúsgazdag orosz nagyhercegekkel, szökött fegyencekkel és tundrán élő sámánokkal váltakozva, miközben a társadalmi megújulás és a női egyenjogúság témaköre is fel-felcsillan.
A regény elképesztően fantáziadús, végig hajmeresztő légtornász technikával egyensúlyoz a mágia, a varázslat finom lebegtetése és a józan, földhözragadt valóság között, részleteiben lenyűgöző, az összkép azonban meglehetősen kaotikus.

Bea_Könyvutca P>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Egy csipetnyi cirkusz, egy csipetnyi szürrealizmus, egy jó adag nevetés, egy kis varázslat, és kész is ez a felnőtteknek szóló elbűvölő mese. Nem olyan könnyű erről a könyvről írnom, mert nagyon sokszínű volt, és igen, néha megfoghatatlan is. Angela Carter pedig nagyon jó mesélő volt, nagyon tetszett ez a könyv, persze ebben a cirkusznak is nagy szerepe volt. Örölük, hogy én is megszökhettem egy kicsit a cirkusszal, elszakadhattam a valóságtól, és Fevversszel együtt szárnyalhattam a föld felett, ezeket az élményeket nem fogom egyhamar elfelejteni.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/03/angela-carter-este…

giggs85 P>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Angela Carter a II. vh utáni brit irodalom egyik igen nagy jelentőségű és sokoldalú képviselője volt. Az esték a cirkuszban mindössze a második magyarul megjelent könyve. A kötetet Bényei Tamás fordította, nem is lehet panasz sem a nyelvezetre, sem a lábjegyzetelésre.
Maga a történet 1899-ben játszódik, a viktoriánus kor végén, és, a szereplők szemében legalább is, egy merőben új kor hajnalán.
Egész London lázban ég, ugyanis itt lép fel a város szülötte, a Piccadily Vénusza, a földre szállt angyal, vagyis Fevvers, az aeraliste. Csakhogy ő nem akármilyen légiakrobata, neki szárnyai vannak, már ha hinni lehet a szóbeszédnek, amit rohamos tempóban terjed. Valóság vagy illúzió? Nem véletlen, hogy ez a hölgy mottója is.
Walser, a sokat látott, ifjú, amerikai újságíró riportot készít a világ legnagyobb csalásairól és átveréseiről, így keresve sem találhatna jobb témát, mint a csodalény leleplezése.
A kettejük közötti kapcsolat foglalja el a könyv központi részét. Az artistanő szívesen ad interjút, elmeséli történetét, és Walser, életében talán először, kételkedni kezd saját szkepticizmusban. Emiatt úgy dönt, hogy álruhában, bohócnak öltözve követni fogja a nőt, csatlakozik a cirkuszhoz, és velük tart oroszországi túrájukra. És ez az utazás, a regény pikareszk volta, módot ad, hogy az írónő egyetemes igazságot mutathasson be. Az utazás és a mutatványok során számtalan különös, furcsa, ijesztő, vagy éppen mesés dologban lesz részük.
Ezek a történések alkotják a mű mágikus-realista vázát. Azonban ha egy kicsit is a dolgok mögé nézünk, észrevesszük, hogy ez az egész tulajdonképpen csak egy máz, ami eltakarja a dohos, omladozó bérházakat, a társadalmi egyenlőtlenségeket, a megkérdőjeleződött nemi szerepeket. És egy kis gondolkodás, illetve egy-egy szerzői kiszólás rámutat szinte minden csodás elem mögött megbúvó fontos társadalmi, gazdasági, vagy szimbolikus dologra.
Cartert sokan a feminista irodalomhoz sorolták, de ezzel a művel bizony sok gondjuk volt, van és minden bizonnyal lesz is a feministáknak. Ugyanis az egyes betéttörténetek nagyon jól mutatják be a családon belüli bántalmazásokon átesett, a gazdaságban a legalantasabb munkáknak alávetett, és a legelemibb jogok nélkül tengődő nőket, ám a kötet központi figurája már teljesen más. Fevvers, ez a tenyeres-talpas, iszákos, eléggé alpári viselkedésű trampli, nemcsak, hogy nincs elnyomva, hanem dúsgazdag és hihetetlenül kapzsi. Rá nehezen emelhetne kezet akármelyik férfi, ugyanis testi erőben szinte mindenkit felülmúl. Az ő szárnyai, ahogy a szerző is megerősíti egy kiszólásában, a rabigából éppen kiröppenő nők szabadságát testesíti meg. Ő már a New Woman, az új nő, aki a szüfrazsettek, és a nőjogi mozgalmárok eszményképe. Mindene a pénz, a csillogás és a függetlenség. De mégsem boldog.
Ebben a korban már felborulnak a hagyományos nemi szerepek, az idő eltérő módon telik a férfiak és a nők számára. Ezt jelképezi az, hogy Walser néha kiesik az időből.
Az új század hajnalán már nem csak a nők, hanem a cirkuszbeli keringőző tigrisek, vagy a szuperintelligens majmok sem ragaszkodnak a hagyományos szerepükhöz.
A szegényházakban elszállásolt bohócokban, vagy az alkoholista Idomár keze alatt sínylődő csimpánzokban nem nehéz felismerni az elnyomott, ám éppen öntudatra ébredő munkásságot.
És így tovább, és így tovább.
Ez egy rendkívüli módon okos könyv, tele irodalmi és társadalmi utalásokkal, fontos problémák feszegetésével, remek karakterekkel és történetekkel. A Magvető valóban egy igen fontos könyvet tett elérhetővé a magyar nyelven olvasók számára.

11 hozzászólás
Youditta>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Na ez most nem az én könyvem volt.
Olykor kapkodtam a fejem és csak ittam a szavakat, máskor meg két oldal után majdnem bedobtam a törölközőt. Nekem nem volt elég gördülékeny a nyelvezete, túl mesterkélt volt. Pedig nagyszerű történet a cirkuszban, a mágikus oldala is jól kidolgozott, jól is ír a szerző, de a stílus nem mindig tudott magával ragadni.
Lehet túl egyedi ez számomra.

2 hozzászólás
Morpheus>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Nem igazán tetszett. Néhol untam, néhol egészen jó volt, de nem sodort magával a lendülete. Valahogy nem voltunk szinkronban. Tudom, cirkusz, meg minden, de valahogy szétfolyt az egész. Vagy inkább széttöredezett.

marcipáncica P>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Sokáig ódzkodtam ettől a könyvtől, pedig a mágikus realizmus, viktoriánus kor, cirkuszi háttér mind olyan, amitől elvileg nekem tetszenie kellene, ráadásul 1001 listás is, mégis sokáig kerülgettem. És bár csalódni nem csalódtam, valahogy maradt egy kis hiányérzetem a könyv olvasása után.
A kötet 3 szinte egyforma hosszúságú egységből épül fel, három merőben eltérő helyszínen, Londontól Szentpéterváron át Szibériáig követi végig a főszereplőket, nem lineáris vonalat követve, a mesélésen keresztül folyamatosan lépegetve térben és időben, mágiával átszőtt, bizarr, tragikus és mulatságos epizódokon keresztül. Számomra a legerősebb az első, londoni fejezet volt, amiben bár a szereplők végig egy öltözőben beszélgettek, Fevvers, a madárszárnyú akrobatahölgy történetein keresztül varázslatos kalandok elevenedtek meg. Szívem szerint én ezzel le is zártam volna a könyvet, annyira kerek egész volt itt a történet, csodálatosan egyensúlyozva az álom és valóság mezsgyéjén, amiből a folytatást kicsit elvett, kicsit döcögős lett, nem volt meg az az elbűvölő hangulat, amibe olyan jó befeledkezni.
A könyv gyönyörűen megírt, komplex és gazdag, Angela Carter tehetséges író, szerencsére képességeit egy rendkívül elmés és nem hétköznapi történet megírásához használta fel. Folyamatos gondolkodásra készteti az olvasót, sorait olvasni élvezet, végig fenntartja az egyensúlyt a mágia és a realizmus között, szereplői kellően groteszk figurák, akik mégis rendkívül élőnek hatnak. A sorok közt megbúvó több tucat utalás (amikhez tartozik 4 oldal jegyzet a könyv végén, szerencsére) kényeztető a vájtfülű olvasót.
A könyv bár magában hordoz egy végeláthatatlan tragédia-folyamot, mégis életigenlő és eltántoríthatatlanul optimista üzenet hordoz magában, a szürreális és a hihetetlen dicsőítése, kissé (túl) kaotikus formában.

Sheeana>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Nem tudom, mi ez, de jó nagyon! Egy új kedvencem született. Számomra különlegesek ezek a könyvek, ahol látszólag elrugaszkodunk a valóságtól, de mégis minden arról szól. Erősen feminista és társadalomkritikus, de nem zavaró jelleggel. A mágikus realista elemek olyan elborultak néha, hogy kilóra megvesznek. A három, jól elkülönülő rész közül nekem talán Szibéria tetszett a legjobban, ott találtam is jó pár kiidézhető dolgot

VeronikaNy>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Nem is hallottam eddig erről a regényről, sőt, az írónőről sem, ajánlották, hogy nekem tetszene. És bizony tetszik.
A XIX-XX. század fordulóján mindenkit lenyűgöz a légtornász Fevvers, akinek szárnyai vannak. Nem egy szokásos tűnékeny csoda ő, hanem… egy trampli, akit kurvák neveltek, életét egy cirkuszi előadás után elmeséli Walsernek, egy riporternek, aki viszont nem hiszi, hogy Fevvers szárnyai igaziak, vagyis jó ötletnek tartja, hogy beálljon bohócnak a cirkuszba, elutazzon velük Szentpétervárra és Szibériába. A cirkusz a társadalom kivetettjeinek a gyűjtőhelye, mindenki háttértörténete, útja a cirkuszig érdekes és izgalmas, a cirkuszban lehetsz furcsa, az jó, de a cirkusz csak a csillogó felszín, törékeny varázs. Angela Carter nagy mesélő, nagyon realista, nagyon mágikus, itt-ott szürreális, sokszor vicces, soha nem kínos, és végig szórakoztató.

tgorsy>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Vegyesek az érzéseim: Volt, hogy nem bírtam letenni, faltam az oldalakat ámulva-bámulva, nevetve, hitetlenkedve. Aztán volt, hogy kínszenvedés volt. Mondatról mondatra vánszorogtam, elaludtam, szenvedtem, hogy képes legyek nyitva tartani a szemem.
Volt hogy értettem, volt, hogy fogalmam sem volt mit olvasok. Nem feltétlenül akkor tetszett, mikor értettem, és akkor untam, mikor nem értettem.
Nálam a Kínkamra vezeti a Carter-listát.

1 hozzászólás
Habók P>!
Angela Carter: Esték a cirkuszban

Nem az én könyvem – noha a mágikus realizmus az én műfajom. De ez túl sok volt. Nekem ez nem egy könyv, hanem legalább kettő – és eszerint is olvastam. Élveztem Fevver gyermek- és ifjúkorát, még a látszólagos ellentmondásokkal együtt is, érdekelt a cirkusz szentpétervári működése a sok apró részlettel, de nem tudtam mit kezdeni a szibériai részekkel. A fantáziámnak is túl sok volt, és oda nem illőnek éreztem. Összességében – azok után, amit hallottam róla – majdnem csalódás.


Népszerű idézetek

mandika>!

Saját nyelvén szólította meg Walsert, egy ismeretlen finnugor dialektusban, amely nem sokkal történetünk után a meghökkent nyelvészek három nemzedékét kergette kis híján az őrületbe.

367. oldal

1 hozzászólás
kkata76>!

Olyan vagyok, mint a kacsacsőrű emlős: az emberek egyik fele nem hiszi el, amit lát, a többiek meg azt hiszik, hogy hallucinálnak.

378. oldal, Szibéria

Kapcsolódó szócikkek: kacsacsőrű emlős
1 hozzászólás
szallosas P>!

Maga szerint sem lesz a mennyországban más étel, csak fagylalt?

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fagylalt
mandika>!

Mindannyiunknak be kell érnünk azokkal a szélben csapkodó szeretetrongyokkal, amelyeket az emberiség madárijesztőjén találunk.

434. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
2 hozzászólás
Anibell P>!

A Herceg, aki kiszabadítja a Királykisasszonyt a sárkány barlangjából, mindig kénytelen feleségül venni a lányt, akár megtetszettek egymásnak, akár nem. Ez a szokás. (…) A szokás neve nem más, mint „happy end”.

436. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
Danó>!

Másodszor, ahogy az én hazámban mondják: „A holnap sosem jön el”. Épp ezért ígérget mindenki fűt-fát holnapra. Mindig a jelenben élünk, az ittben és a mostban. Ha a jövőre alapozzuk reményeinket, azzal puszta feltételezéssé változtatjuk őket, más szóval nem marad más belőlük, csak a nagy semmi. Nekünk az itt-tel és a mosttal kell megküzdenünk.

370. oldal

Tíci>!

Mert kérdem én, uram, mit jelent az, hogy „természetes” vagy „természetellenes”? Az öntőforma, amelyben az ember elnyeri alakját, rendkívül törékeny holmi: elég, ha megpöccinti az ujjával, és darabokra törik.

93. oldal

Danó>!

A medve részben háziállat volt, részben segítő segítő szellem: egyszerre gyengéden szeretett, igazi bundás jószág és afféle transzcendentális meta-medve, alsóbbrendű istenség, de részben ős is, az erdőlakók ugyanis figyelemre méltó leszármazotti nagyvonalúsággal viseltettek a vadon más fajai iránt, és a törzs férfiági felmenői között bizony szép számmal akadtak medvék.

400. oldal

Kapcsolódó szócikkek: medve · szellem
kkata76>!

– A tojásaim – mondta a nagyherceg – tele vannak meglepetésekkel.
Hát azt lefogadom, gondolta Fevvers.

294. oldal, Szentpétervár

4 hozzászólás
soitgoes>!

A kamrában nem találtunk mást, csak egy kis darab füstölt húst, ami talán jávorszarvas lehetett, meg egy félig mélyhűtött patkányt, mely utóbbi inkább egyéni balszerencse véletlen áldozatának, semmint az étrend szokásos menüpontjának tűnt.

384. oldal (Magvető, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

E. M. Forster: Szoba kilátással
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
A. S. Byatt: Mindenem
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Salman Rushdie: A sátáni versek
Salman Rushdie: Sátáni versek
David Mitchell: Felhőatlasz
Virginia Woolf: Orlando
William Makepeace Thackeray: A nagy Hoggarty gyémánt
Charles Dickens: Örökösök I-II.