Sophie ​Scholl és a Fehér Rózsa 9 csillagozás

Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

Lélekemelő ​ez a könyv és mélységesen szomorú. Letehetetlenül izgalmas, miközben vitathatatlanul tényszerű. 1942 júniusában néhány fiatal egyetemista úgy dönt, nem fordítja félre a fejét, nem hallgat, szót emel az ellen, ami Németországban történik. Kilenc hónappal később, 1943. február 22-én, három órával az ítélethozatal után lefejezik közülük azt a három diákot, akit előtte négy nappal az egyetemi pedellus feljelentésére elfogtak. A két testvér 21 és 24 éves, a harmadik egy háromgyerekes édesapa. Goebbels maga intézkedik, hogy a kivégzés ne legyen nyilvános, mert az ellenállást szülhet, de gyors legyen, és elrettentő.
A kivégzések után a Fehér Rózsa mozgalom, mely éppen behálózta volna Dél-Németországot, de eljutott az északon fekvő Hamburgba is, szinte azonnal elhal. A feljelentőt nyilvánosan megünneplik az egyetemen, további szálakat fejtenek fel, embereket tartóztatnak le, végeznek ki, ítélnek el. Azért még így is akad diák, aki az egyetemen kifüggesztett Hitler-képre… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2014
ISBN: 9789633550953 · Fordította: Lázár Júlia
>!
Park, Budapest, 2014
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550434 · Fordította: Lázár Júlia

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ThePaleEmpress P
Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

Nem gondoltam volna, hogy könyv még egyszer úgy megérint, mint most ez. És mégis. Húztam, halasztottam az olvasást, hátha nem jutok el a végére és akkor Hans, Sophie, Willi, Christel és Huber professzor nem éri el a borzalmas véget és mégis életben marad. Fel nem foghatom és talán soha nem is fogom, hogyan voltak képesek megölni őket. Erőszakot nem alkalmaztak, röplapjaik útján próbálták felrázni az apátiába, félelembe süllyedt és feljelentgetési lázban égő lakosságot, hogy ébredjenek fel végre. De aztán a tárgyalásról és kivégzésekről olvasva minden világossá vált számomra. Az autokrácia, az autokrata rezsimek soha nem tűrték a másként való gondolkodást (meg úgy egyáltalán a gondolkodást) és zsigeri félelem járta át őket, amikor ezekre az emberekre néztek. Féltek az erőtől, a becsülettől, a tisztességtől és a szeretettől, ami bennük volt. A vádlottak lelkében kivirágzottak a gondolatok, míg a vádlók kiégett szemmel meredtek Hitler képére és üres lélekkel ismételték folyton folyvást ugyanazt, a vélt előléptetés, magasabb társadalmi rang és megbecsülés reményében. A Fehér Rózsa tagjainak halála tragikus és szomorú, de nem volt hiába való. Megmutatták azt, hogy igenis, vannak olyan németek…olyan emberek, akik tudják, merre kell nézni és karjaikat kitárni, függetlenül attól, hány évesek. Mert hogy a professzor kivételével még a harminchoz sem voltak közel, egyikük sem. És innentől kezdve érvényét veszti a korral való önmentegetés. Mert a fiatalság semmire sem mentség. (Napokon belül a blogra is felkerül egy még ennél az értékelésnél is hosszabb beszámoló. :))

>!
somogyiréka
Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

Nem csupán az életünkért élünk…….és azok a szerencsések, akik az életüknél valami sokkal nagyobb célt találnak. Sophie Scholl egy ilyen csodálatos alak volt. Már sok-sok éve hív, hogy ismerjem meg a történetét..Persze ez a könyv éppen csak a felületén érinti a jelenséget,aki ő, inkább egy történelmi olvasókönyv az 1943.február 22-ét megelőző évekről és főként hónapokról. Ám az idézett naplórészletekből pontosan kiviláglott, ez a leány már a béke idején is valami egészen más miatt élt, valami sokkal többet, igazabbat keresett, mint a legtöbb kortársa. Valamit keresett, valami hívta…amit aztán egy szóval úgy fogalmazott meg a halála előtti órában, hogy szabadság.

Különös szerencsém, hogy a könyvet épp Münchenben olvastam, noha mikor kivettem a könyvtártból én bizony nem tudtam, hogy a per és a kivégzés itt zajlott le. Most itt dübörgött, hullámzott, máskor simogatott a 21.századi felszín, de a könyv okán hangosan sírt a múlt, és mintha azt kiabálta volna, emlékezzetek, emlékezzetek..ezek az árnyak most is itt élnek köztünk, ne csukjátok be a szemeteket!!És leginkább ne féljetek tőlük, mert csak az életeteket vehetik el, de ti többek vagytok,mint az életetek!! Merítsetek erőt Sophie Scholl bátorságából!

>!
Jeffi SP
Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

A könyvet úgy választottam, hogy szép a címe. Komolyan! Kevesen hiszik el, hogy borító és cím alapján választok, pedig az esetek 90%-ban ez az igazság. Néha mellé nyúlok emiatt, néha beletrafálok dolgokba. Most beletrafáltam.
Adott egy könyv, aminek a témája nem érdekelt különösebben, adott egy történelmi háttér, amiről szinte semmi információm nincs, mert régen volt az iskola és unalmas perceimben nem olvasok borzalmakról. A Fehér Rózsa számomra nem mondott semmit, nem tudtam róluk semmit, hogy mit akartak elérni, hogy hogyan lázadtak, és hogy haltak meg, hogy mégis mit csináltak. A könyv végére sokkalta többet tudok Sophie Schollról és társairól, mint azt gondoltam volna. Tényfeltáró, dokumentum regényként jellemezném a könyvet. Rengeteg adattal, napló és levél idézetekkel, a röplapok másolatával, újságcikkek és vádiratok közlésével együtt. Féltem, hogy unalmas lesz, hogy száraz lesz és nem fogok vele haladni. Féltem, hogy leteszem és azt mondom, elég a borzalmakból és inkább olvasok mást.
Bővebben a blogomban: http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2014/04/anette-e-dumbach…

>!
doricehoney
Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

Nagyon szeretek erős, különleges, tehetséges nőkről olvasni, akik valami egyedit hoztak létre vagy tettek és akiknek az élete példa értékű. Sophie Scholl is ilyen. Bár a könyv nem kizárólag róla szól, hanem összességében a Fehér Rózsa csoport tagjairól, a csoport létrejöttéről, a titkos szerveződésükről, majd megbüntetésükről, és hogy ők ezt az egészet hogyan élték (élhették) meg, de Sophie végig ott van. Az, hogy minden szervezkedésből ugyanúgy kiveszi a részét, hogy meggyőződése végig sziklaszilárd marad, továbbá fiatal kora, bátorsága, intelligenciája és meg nem érdemelt tragikus sorsa teszi őt számunkra példaértékűvé. Sokszor megrázó volt olvasni ezt a könyvet, és szembesülni azzal, hogy mindez valóban megtörtént…


Népszerű idézetek

>!
ThePaleEmpress P

– Tudja, hogy a jövőben miért csak orron át húznak fogat?
– Miért?
– Mert már senki nem meri kinyitni a száját.

81. oldal

>!
ThePaleEmpress P

Remegnek a korhadt csontok:
jön a véres, nagy viadal.
Legyőztük a félszet, a gondot:
ez az első nagy diadal.

Ha útközben szétesik minden,
mi masírozunk tovább:
ma már a miénk Németország,
és holnap az egész világ.

47. oldal

>!
E_W

Hazafelé a vonatúton Hans, ahogy a nővérének, Igének később elmesélte, egy fiatal lányt látott Dávid-csillaggal a mellén: más sárgacsillagosokkal együtt a vasúti síneket javította. Az arca sápadt volt, és beesett, a tekintetében mérhetetlen bánat és rémület. A vonat megállt, és Hans ösztönösen a lány kezébe nyomta a saját élelmiszeradagját. Az ránézett, aztán az egyenruhájára, és a földre dobta az ételt.
Hans fölszedegette, letörölte róla a port, és a sínek mellől tépett egy mezei százszorszépet. A virágot a csomag tetejére tette, az egészet a lány lába elé. Valami olyasmit mondott, hogy „Szerettem volna legalább egy kis örömet szerezni” – azzal fölszállt a vonatra.
Amikor visszanézett, látta, hogy a lány csak áll, figyeli a távozó vonatot, a virág a hajában.

145-146. oldal

>!
ThePaleEmpress P

Érdekes – folytatta Willi –, hogy a legegyszerűbb emberek: parasztok, halászok, kézművesek is ismerik Dosztojevszkijt, és érdekli őket, hogy mit ír, nem csak úgy felületesen, hanem a legmélyebb értelemben. Németországról messze nem mondhatjuk el ugyanezt, nincsenek sokan, akik igazán ismernék Goethét. Itt a költők a népből valók, és érti őket a nép. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok oroszul. Olyan leírhatatlanul szép lenne, ha beszélhetnék néhány emberrel.

136. oldal

>!
ThePaleEmpress P

Oroszország századokon át amolyan határvidéket jelentett Németországnak. Mint minden határ, egyszerre jelképezte a fenyegettetést és a szabadságot. Együtt járt ezzel némi megvetés az orosz lakossággal, társadalommal és állammal szemben. Miközben a 19. század során Németország is azzal küszködött, hogy kis őrgrófságokból és fejedelemségekből egységes államszerkezetet és politikai rendet fejlesszen ki, győzött a bismarcki nacionalizmus és militarizmus, mely nemzeti arroganciában és a más népekkel és kultúrákkal szembeni felsőbbrendűségi érzésben csúcsosodott ki.

137. oldal

>!
ThePaleEmpress P

A Fehér Rózsa története nem zárult le. Őszintén reméljük, hogy nem is zárul le soha.

12. oldal

>!
ThePaleEmpress P

Milyen gyönyörű nap – mondta Sophie halkan –, és nekem el kell mennem…

195. oldal

>!
ThePaleEmpress P

Nem hallgatunk tovább! Mi vagyunk a ti rossz lelkiismeretetek. A Fehér Rózsa nem hagy békén benneteket!

126. oldal

>!
ThePaleEmpress P

A gondolat szabad –
ki tartja kézben?
Úgy suhan tova,
mint árnyak az éjben.
Meg sose fejted,
el sosem ejted,
mint vadász a vadat:
a gondolat szabad!

141. oldal

>!
E_W

A röplap utolsó sora összegzés, lényege a müncheni csoport létezésének: „Nem hallgatunk tovább. Mi vagyunk a ti rossz lelkiismeretetek. A Fehér Rózsa nem hagy békén benneteket!”

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Günther Prien: Tengerek szürke farkasa
Geoffrey Brooks: Hirschfeld
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Ian V. Hogg: A II. világháború német titkos fegyverei
Rachel Seiffert: Lore
David Irving: Apokalipszis 1945. – Drezda elpusztítása
Rupert Butler: SS-Leibstandarte
Jeffrey L. Ethell: Sasok Észak-Afrika és a Földközi-tenger felett, 1940–1943
Tim Ripley: Elit alakulatok
Charles Messenger: Hitler gladiátora