Fenyőgyanta 21 csillagozás

Ane Riel: Fenyőgyanta

Jens Haarder tizenhárom éves volt, amikor elveszítette az édesapját. De szerencsére megtanulta, hogyan lehet megőrizni a halottakat az örökkévalóság számára. Fenyőgyantával.
Jens a világtól elzárva, egy szigeten él édesanyjával, amíg egy nap meg nem ismeri Mariát: szerelmes lesz, megnősül, családot alapít. Felelős családfőként pedig elhatározza, hogy megóv mindent és mindenkit, akit szeret. Bármi áron.
Liv Haarder hatéves, és tébolyult édesapja bűvkörében cseperedik egy csapdákkal körülvett, szeméttel és lopott holmival elbarikádozott házban. Szülei halottnak nyilváníttatták, a külvilág számára ő nem is létezik: nem jár iskolába, nincsenek barátai, a természet az otthona, a sötétség az egyetlen társa. A sötétség, ami elnyeli a fájdalmat.

A Fenyőgyanta a veszteségtől való görcsös félelemről, a meghasonlottságról és a paranoiáról szól, valamint arról, mit jelent a szeretet – egy beteg elme nézőpontjából.
Különleges skandináv krimi, melynek fojtogató légköre sokáig nem ereszt.

>!
Animus, Budapest, 2020
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247068 · Fordította: Sulyok Viktória
>!
Animus, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789633247075 · Fordította: Sulyok Viktória

Most olvassa 1

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Ane Riel: Fenyőgyanta

Egyszerre félelmetes és szépségesen megrázó, nyers a történet, igazi lélektani regény. Titkokkal, hallgatással, várakozással teli életmese. Hossza ellenére súlyos, sokrétű témákkal egyensúlyozó könyv, ott van a bűn a lapokon, erős társadalomkritikába ágyazva.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/02/fenyogyanta.html

2 hozzászólás
>!
EssentialHencsi MP
Ane Riel: Fenyőgyanta

A kiadó eltévesztette a sorozatot, ez egyáltalán nem krimi, inkább a Sárga Könyvek tematikájába illik bele. Éppen ezért nem kap csillagot, mert teljesen másra számítottam: azt hittem, kapok valami elborult skandináv sorozatgyilkost, ehelyett egy elborult családregényt olvastam.
Egyébként pedig teljesen jó könyv, de még egyszer mondom, nem erre számítottam.

6 hozzászólás
>!
pribrgre P
Ane Riel: Fenyőgyanta

Az első pár oldal után azt gondoltam, hogy hát így kell egy könyvet elkezdeni kéremszépen. :D
Nem is tudom hova sorolnám ezt a könyvet, elég sajátos stílusú. Hihetetlenül beteg, morbid, elvont, eleinte tetszett, hogy ilyen, aztán már inkább idegesített. Nagyon untam, abszolút nem kötött le, egyedül azért olvastam végig, mert kíváncsi voltam hova lyukad ki a történet. Amilyen rövid, annál nehezebben rágtam át magam ennek az eszméletlenül aberrált családnak a történetén.
Nem is tudom kinek ajánlanám ezt a könyvet, leginkább senkinek. :))
Egyébként skandinávnak skandináv, de hogy nem krimi az is biztos. :)
Ja és én azért az írónőt megnézetném egy szakemberrel. :D

7 hozzászólás
>!
eSsZ P
Ane Riel: Fenyőgyanta

Rettenetesen sokat gondolkodtam ezen a könyvön.. hogy mit is írhatnék anélkül, hogy ne legyek bántó.. vagy esetlegesen bunkó….

Az az igazság, hogy számomra megtévesztő volt a fülszöveg..
én egy olyan könyvet vártam, ahol egy tébolyult elme halomra gyilkolja a jónépet.. de ez olyan messze volt ettől a könyvtől.. mint ide a hold…

Azon még csak-csak túltettem volna magam, hogy az egész egy rohatt nagy fogalmazás.. egy elbeszélés..
de ezekben semmi, de semmi érdekfeszítő nem volt…
sőt.. némely nézöpont mintha egy csodaszép mese kezdete lenne…
Egyszerűen nem tudtam, hogy most mesében vagyok, ahol a gonosz majd jól elkapja a jó csodabogarat.. vagy esetleg egy sötét thriller… vagy.. passz..
fogalmam sincs, hogy milyen műfajba sorolnám be.. mert ebben semmi de semmi rémísztő nem volt…

Az van, hogy a második oldaltól untam ezt az olvasmányt… és őszintén örültem amikor vége lett…
Ez nem más, mint egy zakkant család története.. akik elkülönűlve élnek.. elzártan.. távol az emberektől…
Amivel nem lett volna gond, ha jól megvan írva… nem szántam senkit… na jó, a gyerekeket nem éreztem együtt senkivel… nem féltem… nem szörnyülködtem… hiszen hogyan is tehettem volna, mikor számomra ez egy fogalmazás volt…
Nem vitatom, ha belegondol az ember, hogy a valóságban ez milyen szörnyű.. és sokkoló… ha élnek/ éltek így elzártan emberek.. de én sajnálatosan nem éreztem ebben semmi valóságosat… így nekem ez egy lassan csordogáló mese volt.. habbal a végén…

4 hozzászólás
>!
Barbár
Ane Riel: Fenyőgyanta

Annyira különleges ez a skandináv krimi, hogy nem is krimi. Regény egy kis dán sziget csücskében élő elfuserált családról szépirodalmi igénnyel megírva. A családnak legkisebb tagja, a hatéves Liv szemével látjuk a történet egy részét, amit kiegészítenek az anya, Maria feljegyzései, és az író narrációja. A családi tragédiák, veszteségek feldolgozása, a családtagokhoz és a külső világhoz való viszony megváltozása a regény témája. Van akinek sikerül, van, akinek nem.
Ebben a családban nem sokat gondolkodnak. Jellemzően Liv az, aki a legtöbbet foglalkozik ilyesmivel. Mi lesz vele? Van esély rá, hogy lesz folytatás.

>!
rchrd
Ane Riel: Fenyőgyanta

Sokkoló, húsba maró! Mégis olvasatja magát. Gondolkodásra sarkall. Sajnáltam Livet nagyon, hogy ilyen környezetben kellett felnőnie. Vajon a mai világban is van ilyen család, akik ilyen körülmények között él?
Nem Skandináv krimi, ez valami más, valami jobb!

>!
Alexandra_Tóth
Ane Riel: Fenyőgyanta

Nagyon érdekes és megosztó könyv lesz szerintem.
Nem szeretném csillagokban értékelni, mert “nem hiszem, hogy lehetne”.
Igazából a könyv nem tipikus skandináv krimi és nem is tipikus krimi.
Inkább olyan lélektaninak mondanám, mint a Hill House szelleme, nem is thriller, hanem valami egészen más..
Ezeket a könyveket inkább csak egy mélyen tátongó sötét sebnek nevezném, melyet érzünk, és mindig fáj, mindig érzékeny, de valójában sosem gyógyul be..

A történet nem ijesztő, nem rémisztő, nincs tele vérrel és nem csapódnak az arcodba belek és belső szervek, de mégis nagyon mély a mondanivalója és mégis valahol belül azért rémít meg a regény, mert “nagyon is valóságos”.

A szemünk előtt játszódik le a család élete, a lezüllöttség, romlottság, szegénység, emberi butaság, kirekesztettség, és ezekbe a dolgokba az emberi elme meghasad..

>!
Chris
Ane Riel: Fenyőgyanta

Az 1971-ben született Ane Riel, dán író számára az igazi áttörést második regénye, a Fenyőgyanta hozta meg, ezzel szerzett nemzetközi hírnevet és ezzel a történettel debütált hazánkban is. A könyv mindeddig 24 oszágban jelent meg, Riel pedig 2016-ban megkapta érte a legjobb skandináv kriminek járó Üvegkulcs-díjat is.

Habár a fent említett díj, valamint a hazai sorozatban való megjelenés miatt joggal gondolhatnánk, hogy egy ízig-vérig skandináv krimit kapunk, aki erre számít, az erősen csalódni fog. Noha, valóban akad benne törvényen kívüli személy, és gyilkosságból is kijut, ennek ellenére – szerény véleményem szerint – ez a történet abszolút nem illeszkedik bele a fent említett műfajba, lévén, hogy még nyomozást is csak elvétve kapunk. Számomra kissé érthetetlen is, hogy miért nem a kiadó Sárga Könyvek sorozatát erősíti ez a regény, hiszen abba a szériába teljes mértékig passzol. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy jóformán ezt az egy „hiányosságot” tudnám a kiadó és a regény szemére vetni, mert a Fenyőgyanta tipikusan az a történet, amit kár lenne kihagyni.

Ezt a különleges, minden bizarr esemény és gondolat ellenére mégis csak mélyen emberi sztorit, három (pontosabban négy) különböző szereplő szemszögén keresztül látjuk. A történet egyik mesélője a hétéves Liv, akiben egyszerre van jelen a gyermeki én, amely tiszta és ártatlan, valamint az a fajta szülői neveltetés, amelyet Jenstől kapott, és amelynek következtében képes éjjelente lopni és tökéletes vadásszá válni. A cselekmény – az oldalszámot tekintve elég csekély, de mégsem elhanyagolható – részét képzik Maria levelei is, amelyek fő funkciója a feszültégfokozás, hiszen előre jelzik (többnyire kellő mértékű sejtelmességgel) a borzalmas jövőt. Az utolsó szemszög a kivülálló mesélőjé, amely kezdetben Jens lelki világába enged betekintést, megismerjük a gyermekkorát, a fiatalságának éveit, és azt is, hogyan vált belőle az, akit most látunk. A történet nagyjából felénél tűnik fel a színen Roald (ő lesz a negyedik szereplőnk), a közeli város kocsmájának tulaja, aki – szinte egyedüliként felfigyelve a különös eseményekre, amik a Fejen történnek – saját szakállára nyomozásba kezd.

A Fenyőgyanta nem egy akciókkal dúsított történet, sőt, mondhatni fordulatok, csavarok sincsenek benne, hiszen amint alámerülünk ebben a különösen sötét történetben, már szinte semmin nem lepődünk meg. Ezt a regényt tehát nem az izgalmas cselekmény miatt érdemes elővenni, hanem a hangulata és a remekül megalkotott karakterek miatt. Egyfelől Riel tökéletesen vissza tudja adni egy dán kisváros komorságának atmoszféráját, szinte mindvégig érezzük azt a fojtogató légkört, amely a történetet uralja. Azt, amelyikben minden borzalma és hűvössége ellenére élvezettel mártózunk meg, hogy aztán – ambivalen módon – minél hamarabb szabaduljunk tőle, csakhogy ez nem megy egykönnyen. A sztori akkor is ott motoszkál az emberben, ha éppen nincs a kezében a könyv, elgondolkodik a szereplők jellemén, cselekedetein, és azon, hogy vajon létezik-e feloldozás, menekvés, továbblépés? A befejezés csak egy pillanatnyi megnyugvást ad: egy percig elhisszük, hogy a happy end lehetőségét a fantáziánkra bízza, azonban Riel a könyv utolsó mondatával is képes erőteljesen gyomorszájon vágni az olvasót.

Kinek ajánlatos tehát ezt a könyvet kézbe vennie? Annak, aki szereti a szépirodalmi igényességgel megírt, különlegesen hátborzongató eseményeket, emberi életeket feldolgozó történeteket, és annak, aki kíváncsi, hogyan dolgozza fel mindezt a dánok legújabb csillaga. Csak egyet kérek mindenkitől: ne tipikus skandináv krimit várjon!

>!
Lily001
Ane Riel: Fenyőgyanta

Ennek a könyvnek hangulata van. Az első oldalaktól átütő erejű hangulata. Őrjítően nyomasztó, ép ésszel felfoghatatlan és végtelenül szomorú.
Nem egy tipikus skandináv krimi, mivel a rejtély megfejtése nem ránk, hanem a szigetlakókra vár.
Ritkán fordul elő, hogy már az első oldalak úgy felkeltsék a kíváncsiságom, hogy egyhuzamban kiolvassam az egész könyvet. Zseniális könyv. Nem gondoltam, hogy egy skandináv krimi katarzist fog okozni. De okozott. Néha le kellett tennem a sírástól.

A Fenyőgyanta egy kislány, Liv története, aki olyan borzasztó dolgokkal szembesül, amivel egy felnőtt embernek sem szabadna soha. Liv-nek a világ annyi, amennyit az apja megmutat neki. Természetesen ezért azt hiszi, hogy teljesen normális életet élnek. Emiatt még inkább megrendítő olvasni a gyermeki ártatlansággal átitatott sorokat, nagyrészt ugyanis Liv elbeszélésén keresztül ismerhetjük meg a történetet.
A kislányt halottnak nyilvánítják saját szülei, teljes elszigeteltségben kell élnie a mocsokban, patkányok és felesleges kacatok között, és folyamatosan lopni kényszerül az éj leple alatt, hogy éhen ne haljanak. Közben ütött-kopott plüssmackóját szorongatja, ami folyton újra és újra kiszakad.
Nekünk, olvasóknak meg fáj Livért a szívünk, legszívesebben magunkhoz ölelnénk minden oldalon.

>!
Ruste
Ane Riel: Fenyőgyanta

Erős sztori, de valami nem oké a kivitelezésével.
Egy jól átgondolt családi pokoljárás a történet alapja, de olyan furcsán, távolságtartóan előadva, ami hagyja lefűződni az olvasót (más molyok emiatt írják, hogy unták szerintem).
Érdemes elolvasni, de nagyon fegyelmezetten tartva az ütemet, hogy ne telepedjen rá az emberre.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Apa nagyon ügyesen tudott ajtókat és ablakokat felfeszíteni. Azt mondta, az apukájától tanulta.

12. oldal

>!
pribrgre P

Amiről a koporsóban beszéltek, az a koporsóban maradt. Így egyeztek meg.

26. oldal

>!
pribrgre P

Jens fiút szeretett volna, Maria kislányt, Else pedig katasztrófát. Végül mindhármuk kívánsága beteljesült.
Maria ikreket szült.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben
Sissel-Jo Gazan: A dinoszaurusz tolla
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Anna Ekberg: Kétség
Jo Nesbø: Kés
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Anders de la Motte: Halálos ősz
Malin Persson Giolito: Quicksand
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget
Tom Rob Smith: A tanya