The ​Martian 92% 189 csillagozás

Robinson elmehet a francba – Mark Watney-t a népnek!

Nem is tudom, milyen műfaj ez. Reality sci-fi? Nerd sci-fi? Mindenesetre az biztos, hogy ez a könyv jól kicseszett az összes sci-fivel, ami valaha is a kezembe került/fog kerülni, mert A marsi után minden, amivel eddig találkoztam, kb. annyira izgalmas, szórakoztató, eredeti és mély horderejű, mint egy Barátok közt rész.

Még sosem találkoztam olyan sci-fivel, amiben 95% a „sci”, és 5% a „fi”. Ha az ember tudomásul veszi, hogy egyelőre a Marson még nem jártunk (lábilag; ez a "fi"), akkor a történet többi része már csak a jó öreg, paraszti természettudományon múlik. Ahhoz nem kellenek lépegetők és fénykardok, hogy a vízből kivegyük a zokszigént hidrogént. A három dologból, ami miatt ezentúl tapsikolni és sikongatni fogok, mint egy nyolcéves kislány a póniparkban, valahányszor A marsi szóbakerül, ez az egyik. Hogy olyan smart-ass. Hogy McGywer-módra csokival atomszivárgást megállítani kismiska ehhez képest, és a Watney rendelkezésére álló eszközök legvarázslatosabbika kb. a duct tape.*

A másik dolog, hogy nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna könyvet, ami ennyire pozitív. Egy darabig attól féltem, hogy bonyolódni fog a cselekmény mindenféle szabotázzsal meg hatalmi harccal meg politikávál meg vádaskodással – és hasonló „kötelező” dramaturgiai elemekkel –, de nem: itt tényleg mindenki a Marson ragadt űrhajós seggét akarja megmenteni. Utopisztikus és naiv? Lehet. Viszont a lelkemnek nagyon jólesik, hogy nem kell senkit utálnom, és minden energiámat arra fordíthatom, hogy rohadtul izgulok a fent említett hátsóért. Akit, nem mellesleg, aranyba kellene foglalni és vitrinben mutogatni, mint a pozitív gondolkodás és életigenlés mintaképét, akkor is, ha fiktív karakter lévén azért könnyebb helyzetben van, mintha konkrétan a memoárjaiból készült volna a regény.

spoiler És, hé, egy geológusnő a kapitány! :) Ezt az Andy Weirt nem tudom nem szeretni. Azért sem, mert milyen vicces már?? Eh, ez a könyv, ez a történet, ezek a szereplők, ez a légkör (légnyomás ide vagy oda, höhö)… Ezt tegnap rátukmáltam a legjobb barátomra, és rátukmálom a férjemre**, és ők pedig rohadtul fogják élvezni.

*Duct tape nélkül nincs élet. Ezt minden észak-amerikai lakos tudja.
**Aki amúgy szintén moly, de szórakoztató irodalom terén nem sok közös pontunk van. Ennek az az oka, hogy a „szórakoztató irodalom” és „a férj olvasmányai” halmazok metszete ritkább, mint a marsi atmoszféra.

Wil Wheaton narrátor zseniális Mark Watney!
Nekem ez a hangoskönyv verzió a magyar kiadásnál és a filmnél is jobban tetszett!

Van egy olyan érzésem, hogy Andy Weir lelki szemei előtt végig Hollywood lebegett, miközben a klaviatúrát püfölte, mert ennyire tisztán filmalapanyag könyvet rég nem olvastam. Persze lehet mondani, hogy utólag könnyen vagyok okos, hiszen a film már meg is járta a mozikat, és nagy siker volt világszerte; még a könyvem borítóján is Matt Damon szkafanderes feje virít*. Szóval a regény egy hamisítatlan bestseller, ennek minden jó és rossz oldalával együtt. Valami hasonlónak képzelem az igazi nyaralós könyvet, aminek olvasás közben minden percét élvezed, leköt, kikapcsol; viszont ha félbehagyod, eszedbe sem jut többet. Én is így voltam vele, úgy félút tájékán lazán belefért, hogy félretegyem pár hétre, és elolvassam közben Mariam Petroszjan 800 oldalas könyvét, miközben egy pillanatig sem foglalkoztattak a Marson rekedt Mark Watney hányattatásai**. Viszonylagos közönyömben az is közrejátszhatott, hogy a sztori egyetlen percig sem hagy kétséget a befejezését illetően, kellően hálivúdi tehát ebből a szempontból is.
A történet valamikor a közeljövőben játszódik, az első Mars-expedíciók idején. Nem is nagyon érzékeli az ember, hogy a jövőben járunk, mert azon túl, hogy a valóságban (még) nincsenek embereket a Marsra szállító űrhajóink, minden egyéb részlet korunkat idézi, mellőzve a sci-fik szinte kötelező futurisztikus kütyüit. Az egyik expedícióban veszélyes homokviharba kerülnek az asztronauták, és halottnak vélt társukat hátrahagyva sietősen távoznak a bolygó felszínéről. Marson rekedt űrhajósunk azonban valójában csak könnyebb sérüléseket szenvedett, viszont a viharban megsérült rádió miatt teljesen magára maradt egy lakatlan és ellenséges bolygón; szerencsére azért az expedíció hátrahagyott felszerelései a rendelkezésére állnak. Hősünk egyáltalán nem az a könnyen csüggedő típus: egyszerre kemény legény ő, mint Chuck Norris, és laza, mint Charlie Sheen; ráadásul úgy bütyköl dolgokat, hogy MacGyver szégyenében elbújhat mellette. Vizet gyárt, majd növényt termeszt a Marson, ráadásul azt is kimódolja, hogy kapcsolatba tudjon lépni a Földdel. Közben végig megőrzi töretlen optimizmusát, sőt, humorát – ez utóbbi sokat dob a könyv értékén, kár, hogy nagyjából a felétől kicsit megritkulnak Watney jópofa szövegei.
A regényt eredeti nyelven olvastam. Angolul tanulóknak ideális választás, mert egyszerű és könnyen olvasható a nyelvezete. Az előző könyvem*** után pont efféle sikerélményre volt most szükségem :)

* Legkisebb, beszélni épp csak most kezdő kétéves fiam szerint a képen valójában én vagyok – feleségem ezt egy elnéző mosollyal nyugtázta.
** Ez a tény persze az Abban a házbant legalább annyira minősíti, mint A marsit.
***http://moly.hu/ertekelesek/1970537

Hát ez tényleg kurvajó.
Andy Weir elég nagyot kanyarított így elsőre, remélem, további pályafutása is ilyen szép ívet fog húzni :) Nem is tudom, mit emeljek ki elsőnek: az óriási humorát, vagy hogy milyen iszonyatos mennyiségű kutatómunka állhat e mögött a könyv mögött, hogy mégse írjon már faszságokat téves/tudománytalan dolgokat, vagy hogy milyen kibaszottul izgalmas, fordulatos, jó tempójú és realisztikus sztori ez, de nem. Azt hiszem, az a legjobb benne, hogy iszonyúan lelkesítő. Ezt kell a tizenévesek kezébe nyomni, és azonnal megjön a kedvük a reál tárgyak tanulásához. Science, bitches! Hogy ezek után mondjuk akarnék-e űrhajós lenni, az mondjuk kérdéses (naná, hogy akarnék) :D
Egy icipicit a pszichológiai részét nem hittem el. Hogy valaki tök egyedül marad egy idegen bolygón, ami folyamatosan próbálja kinyírni, és egyszer sem pánikol be, vagy nem zakkan meg legalább egy kicsit a magánytól. De ez tényleg legfeljebb fél csillag levonást ér, máskülönben zseniál.
(Aszondják, film is lesz belőle, Ridley Scott rendezi, Matt Damon lesz a főszereplő. Hát… meglátjuk.)

Ugyanúgy nem csalódtam benne, mint első körben :) Marad kedvenc.

„Mark Watney doesn't die” project

Egy ideig kerülgettem a könyvet. Gondoltam, ügyes és kemény vagyok, és ellenállok a társadalmi nyomásnak. Mégis egy bestseller, amiről rengetegen beszélnek. Bár az alapötlet tetszett, de volt bennem félelem, hogy mivel a szituáció „egy úr a z űrből Marsról”, picit unalmas lehet több, mint 350 oldalon át. Végül csak megvettem. Szerencsére Watney egy eléggé szórakoztató figura lett, ami az ő helyzetében nem is árt (aki szerint egyébként esetleg „sok”, vagy „fárasztó” Mark humora, nézzen körül, hogy különböző krízis helyzetekben mennyire jövedelmező tök komolynak maradni), így a könyv jobb volt, mint vártam. De számomra sokszor még így is sok volt a rengeteg tudományos mondat (bár ez az én műveletlenségem hibája, nem a könyvvé).

O.
M.
G. Mától hívjatok Mrs Watneynak.

Ááá, baszki!
Olvasok mindenféle jókat sokszor, de ilyen nem tudom, mikor volt utoljára, hogy egy napra teljesen felfüggesztettem a valóságot, és lazán figyelmen kívül hagytam mindenféle világi kísértést (normális kaja, szép nyári nap odakinn, meg ilyenek), mert tudnom kellett, mi lesz még, de azonnal.
(Pedig eleve tudtam, mi lesz még, a filmet is láttam már – és mégis. Szóval ez egy baromi jó, igen-igen szórakoztató és izgalmas és humoros és pozitív regény – tiszta élvezet, na.)

Imádtam első olvasásra, most hangos könyvben nagytakarítás közben hallgattam.
Zseniálisan jó a hangoskönyve!
Még jobban meghatott így, még jobban átéreztem Mark gondjait, nagyokat vigyorogtam egyes megjegyzésein, és néhányszor, bevallom elérzékenyültem.
Hallgatva a visszaszámlálást, vagy éppen a váltott nézőpontból kívülről nézni a sorsdöntő eseményeket, elképesztően izgalmas volt.
Bővebben:
http://cileekonyv.blogspot.hu/2015/06/andy-weir-marsi.html

Holy sh*t! It was f*cking awesome! :D Still luv u, Mark! <3