Artemis ​(angol) 13 csillagozás

Andy Weir: Artemis (angol) Andy Weir: Artemis (angol) Andy Weir: Artemis (angol)

Jazz Bashara is a criminal.

Well, sort of. Life on Artemis, the first and only city on the moon, is tough if you're not a rich tourist or an eccentric billionaire. So smuggling in the occasional harmless bit of contraband barely counts, right? Not when you've got debts to pay and your job as a porter barely covers the rent.

Everything changes when Jazz sees the chance to commit the perfect crime, with a reward too lucrative to turn down. But pulling off the impossible is just the start of her problems, as she learns that she's stepped square into a conspiracy for control of Artemis itself—and that now, her only chance at survival lies in a gambit even riskier than the first.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Crown, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780553448122
>!
Ebury, 2017
320 oldal · ASIN: B06ZZMYC4G
>!
ASIN: B0721NKNHR · Felolvasta: Rosario Dawson

4 további kiadás

Andy Weir: Artemis

Fordítások

Andy Weir: Artemis


Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Andy Weir: Artemis (angol)

Ilyenkor mindig azon gondolkozom, áldás-e vagy átok egykönyves bestseller-szerzőnek lenni. Már abban az esetben, ha az ember nem áll meg annál az egy könyvnél, hanem folytatni igyekszik írói karrierjét. Ami, valljuk be, elég nagy rizikó, mert szükségképpen túl kell teljesítened valamit, ami eleve baromi magasra rakta a lécet, Andy Weir esetében pedig a léc az elsöprő közönségsiker, a kritikusok könnyesszemű kinyilatkoztatása a műfaj revampolása okán, Matt Damon, a CGI és a Hollywoodból befolyó nemkevés zsé magasságában levitál. Ember legyen, aki megugorja bármely alacsony gravitációs állandó mellett. De őszintén szólva ekkora hype-pal az ember háta mögött még ugyanazt a szintet hozni sem elég jó, mert az olvasóközönség – főleg a szórakoztató irodalmon táplálkozó olvasóközönség – olyan, mint egy játékokkal elhalmozott hároméves gyerek: a csillivilli plüssmaci után egy ugyanolyan csillivilli plüssmaci uncsi, nem üti meg az ingerküszöböt, szóval mindenki jobban teszi, ha a következő plüssmaci csillivilli ÉS magától megkeni a lekváros kenyeret, mert különben esélyes egy hisztiroham. Szóval elég stresszes lehet írónak lenni ebben a szituációban, nem biztos, hogy élvezném.

Statisztikailag tehát 66,6666(tovább a végtelenségig)% esélye van annak, hogy Andy Weir sikerén csorba essen, és hát, ja, úgy érzem, valaki rákönyökölt a Mesterséges Gravitáció gombra, ezzel ellehetetlenítve az ominózus léc fölötti könnyed átsiklást. Ettől függetlenül szép magasugró teljesítményt láthattunk, kedves nézők, viszont az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti közönségkedvencünket a többi versenyzőtől, az egy (ilyen légköri nyomás mellett szinte fölösleges) szkafander.

Szerintem ez amúgy nem baj, ettől Andy Weir még nem a „15 perc hírnév” kategória. Ez most nem sikerült olyan jól, na bumm. Félek viszont attól, hogy beskatulyázza magát, és ő lesz a „nerd-sci-fi” atyja, aki csak azért zsúfolja tele fizikával meg kémiával (meg fizikai kémiával) a könyveit, mert ő az, aki telezsúfolja a könyveit tudományos nerdségekkel. A marsi esetében ez totál rendben volt a történet miatt, de az Artemis-nél nagyon sokszor totál feleslegesnek éreztem, mindamellett, hogy tök szuperül felépítette az egészet, ráadásul kriptonit helyett létező dolgokból. Ugyanarra a szálra építi fel, mint A marsit, hogy t.i. itt van egy darab probléma, amit meg kell oldani, és ez oké, de amíg A marsinál volt értelme a végletekig bonyolítani az alaphelyzetet és újabb és újabb nehézségeket kitalálni – elvégre egy kietlen bolygón kell túlélni, azért ez nem amolyan „három dolgot akarok egyszerre nézni a tv-ben, mit vegyek fel és mit nézzek élőben?!” probléma –, itt a sok extra krízishelyzet csak arra volt jó, hogy be tudjunk gyömöszölni még egy kis kémiát a könyvbe. A sikerrecept része.

Az is a sikerrecept része, hogy ennél píszíbb regényt még nem olvastam. Van itt minden az amerikaiak említésének teljes hiányától kezdve a meleg legjobb baráton és mindenféle etnikumon keresztül a vezető pozicíóban megjelenő nőkig (nőK, több, nem csak egy!). A PC-dologgal kapcsolatban meg két dolog lehetséges: vagy mindenki hőbörög, mert valami nem eléggé az, vagy mindenki hőbörög, mert valami túlzottan az. Részemről nekem ez nagyon bejött, komolyan felüdülés volt, hogy nem mindenki amerikai fehér férfi, vagy az amerikai fehér férfiakból álló szereplőgárda közepére nem állítanak be egy darab befolyásos nőt, mondván, hogy na, most aztán polkorrektek vagyunk, mint a sicc.

Vagy itt van pl. ez a Jazz Bashara, a főszereplő, aki egyszerűen predesztinálva van arra, hogy a közönség imádja: nő, színesbőrű, muszlim, baromi laza, független, szexi, talpraesett, elképesztően okos, ugyanakkor abszolút esendő, rossz döntéseket hoz, balhés, trágár, szexuálisan szabados és családi meg párkapcsolati gondjai vannak. A tervezőasztalon született, pontos mérnöki munkával megtervezett, tökéletesen árnyalt szereplő, aki engem speciel halálra idegesített, és nem bántam volna, ha a könyv felénél elviszik az ufók. Nem tudom, miért utáltam ennyire, komolyan. Valami félrecsúszott. Vagy az, hogy olyasfajta szexuális témájú beszólásai vannak, mint egy részeg egyetemista srácnak a gólyatáborban hajnali kettő felé, vagy ez a „hagyjatok már békén azzal, milyen szuperokos vagyok, nem érdekel” dolog, ami azokra a felsős osztályközösségekre emlékeztet, ahol ciki nem segghülyének lenni. Várom az ötleteket, tényleg nem tudom megfogalmazni, miért volt ennyire antipatikus.*

És még egy dolog nem hagy nyugodni: miért nem tudnak a Gizmók fényképezni?

*BRÉKING: megvan! Az értékelések között @Andru véleménye (https://moly.hu/ertekelesek/2744966) azt hiszem, betalált: Jazz-be szorult némi felsőbbrendűségi érzés, amit nem bírok. Sír a szája, hogy hagyják már békén a „benned mennyi potenciál volt” dumával, de közben enyhén lenéz mindenkit úgy, hogy igazából hiába olyan szuperfasza csaj ő, mégis csak egy lukban lakik és illegális munkát végez kevés pénzért, mert nem vette a fáradságot, hogy kezdjen magával valamit. Nnna. Ez is megvan.

>!
Ebury, 2017
320 oldal · ASIN: B06ZZMYC4G
>!
Banditaa P
Andy Weir: Artemis (angol)

Ha ismeretlen szerző írta volna, azt mondom, akár még négy csillag is lehetne. De így, hogy az abszolút kedvenc, A marsi után Andy Weir ezt bírta csak összehozni… Hát, nem vagyok elájulva. Míg A marsit le se tudtam rakni, ezt enyhén szólva is untam. A főszereplő rémesen irritáló, ez a káromkodó, keménykedő tökös csaj lehet, hogy a kockák álma, de nőként csak szájon tudtam volna csapkodni, kb. két oldalanként. Semmi bajom a káromkodással, de itt úgy éreztem, hogy az író célja, hogy minél több káromkodást préseljen bele nem egész négyszáz oldalba, sokszor totálisan feleslegesen.
Értem én azt is, hogy a sci-fiben a sci az a science, de esküszöm bealudtam a tudományos magyarázatokon, ha meg nem, akkor sem értettem és valljuk be, nem is izgatott. Fantasztikus, hogy minden teljesen tudományosan megalapozott meg szabatos, de a csudát nem érdekli szerintem. Mert hogy ott az a fi is, a fiction, azaz a képzelet szárnyal, nem kell leragadni a földön teljesen. Akarom mondani a holdon. De ha már valósághű írás, most komolyan, mennyi az esélye annak, hogy egy hiperszuper holdi városban nincs mindenhol kamera vagy CCTV? Semmi, ugye?
Nem tudom, Andy, most elbizonytalanítottál, remélem most pihensz egy kicsit és ennél valami sokkal jobbal állsz elő legközelebb. Köszi.

>!
Stone
Andy Weir: Artemis (angol)

Nos, számomra elmaradt a Mar shetól, lehet, h nem kéne női főszerepbe bújnia endinek.
Voltak benne felesleges dolgok, mint egy holivuduba, ami csak azért van ott, mert másh nem jön ki a lépés… She-rt még valamit a weirdo guy, ha igen, majd rákeresek, háromból jobban el tudom dönteni, h csak véletlen, vagy nem…

1 hozzászólás
>!
rabbit_republic
Andy Weir: Artemis (angol)

Egy nagyon ellenszenves főszereplő és a túl sok hegesztés tette tönkre ezt a könyvet. :D
Maga a történet fordulatos volt és izgalmas lehetett volna, de mivel Jazz fejében vagyunk végig és olvasóként vele kéne azonosulnunk, így nehezen haladtam vele. Szerintem kb. egy 13 éves fiúnak vannak ilyen „menő” beszólásai meg jut eszébe mindenről a szex, meg káromkodik ennyit. A 13 éves énemnek biztos nagyon tetszett volna amúgy a könyv fenntartások nélkül. :D Na de ez van, majd egyszer elolvasom a Marsit is bár most nincs hozzá túl sok kedvem.

1 hozzászólás
>!
Pabu
Andy Weir: Artemis (angol)

Akárki akármit mond, Andy továbbra is tud írni.
Artemis leírása és hogy turisták jönnek-mennek, nagyon tetszett.
A főhős egy kicsit fura volt, mármint tudtam, hogy Jazz lány, de az elején, amíg ki nem mondta, egészen elbizonytalanodtam ebben az emlékben. Biztos, hogy nem pasi?
De egészen megszoktam és elfogadtam a stílusát.
A történet is tetszett, bár baromi lassan indult be, az eleje spoiler elég unalmas volt, lassan haladtam vele, de aztán szerencsére beindult. Amit kaptunk, az egy olyan sztori, amivel gyakorlatilag bármelyik összeesküvés-elmélet hívőt meg lehet venni kilóra. Van itt minden: más cég tönkretétele, hogy majd felvásárolhassuk bagóért és utána nagyot kaszáljunk vele, bandák által pénzelt cég, az egész mindenség fölött álló hatalmas terv.
És van mindehhez egy igen erősen szürke zónában mozgó főhősünk, aki fiatalon hibázott, túlságosan lázadt és nem lett belőle az, akivé amúgy potenciálisan válhatott volna. Bár amit tesz, az az elején csak enyhén illegális, a nagy megbízás, amit amúgy zseniálisan tervel ki és hajt végre spoiler, az azért már elég durva dolog, de mégis egy nemesebb cél érdekében cselekszik az egész könyv során. Főleg a vége felé, mikor konkrétan spoiler.
A levelezés rész is nagyon tetszett, szép fokozatosan megismerjük Jazz múltját és hogy hogyan jutott el idáig.
A technikai leírások itt is erősek, ezekből némileg kevesebbet értettem, mint a Marsiban-itt túl sok volt a fizika és a heggesztés…
Összességében tetszett, nem egy Marsi, de stílusában kb. hozza a szintet és a történet is megállja a helyét. Bízom benne, hogy olvashatunk még Andy-től :)

>!
infinitedreams IP
Andy Weir: Artemis (angol)

Tetszett, élveztem. Mégpedig szerintem azért, mert nem álltam hozzá olyan elvárásokkal, hogy márpedig akkor ez legyen olyan, mint A marsi. Az egy totál egyedi helyzet volt nagyon konkrét céllal, ez pedig sokkal inkább hasonlított a világra, amiben élünk.

Sokan támadják a könyvet, hogy nem hiteles a női hang és Weir inkább ne írjon női főszereplővel regényt, de nekem semmi gondom nem volt ezzel. Talán itt is érvényes az, hogy teljesen más elvárásokat támasztunk a másik nemmel szemben. Persze, Jazz nem tipikus nő, de higgyétek el, több olyan lányt is ismerek (magamat is beleértve), aki sok szempontból egyáltalán nem sztereotipikusan viselkedik.

Egy kicsit nehezen indult be számomra a sztori olyan szempontból, hogy több fejezet után sem igazán láttam át, mi lesz a főszál. Szerencsére nem aggódtam túlzottan, bíztam benne, hogy Weir tudja, hova akar kilyukadni ezzel az egésszel, és tudta is, a történet koherens egészet alkot, az eleje nem csupán random kaland, hanem a megalapozása mindannak, ami később történik.

Tetszett a humor, a fordulatosság és a borító is nagyon szépre sikeredett. Azonnal megvettek a frontszöveggel: You grew up on the moon, of course you have a dark side.

Bővebben: http://blog.infinitedreams.hu/…

>!
Leilaa
Andy Weir: Artemis (angol)

Gyanítom, hogy volt némi elvárásom a Marsi után, nem mondom, hogy csalódás volt, de azt hiszem sokkal többet vártam. Sokáig tartott mire beindult, majdnem a könyv flénél jártunk, mire elindult igazán a cselekmény. Aztán amikor végre megjött az áttörés, akkor valahogy számomra az sem tartott sokáig, annak ellenére, hogy onnan már tényleg akciódús volt. Végig izgultam Jazzért, viszonylag szerethető karakter volt, a beszédstílusát imádtam.


Népszerű idézetek

>!
Vladi

I bounded over the grey, dusty terrain toward the huge dome of Conrad Bubble. Its airlock, ringed with red lights, stood distressingly far away.

>!
Arianrhod MP

Then I drove Trigger to Armstrong Down 4. Or, as the locals called it, Little Hungary. The Hungarians owned all the metalworking shops.

>!
infinitedreams IP

I pulled up next to the workshop of Dad's colleague Zsóka Stróbl, who was apparently named during a severe vowel famine.

71. oldal, 4. fejezet (Del Rey, 2017)

>!
Arianrhod MP

Rudy DuBois is a seriously good-looking man. He’s two meters tall and blond as a Hitler wet dream.

>!
Pabu

A clumsy, awkward success is still a success.

>!
Leilaa

My father loves me 366 percent more than he loves anything else.

>!
Pabu

I stared daggers at Dale. He didn’t notice. Damn, I wasted a perfectly good bitchy glare.

>!
Pabu

Each mote is a spiky, barbed nightmare just waiting to tear up your lungs. You’re better off smoking a pack of asbestos cigarettes than breathing that shit.

>!
Pabu

Proximity readouts are a frilly feature for cars on Earth, but critically important for lunar rovers. Crashing your pressure vessel into things is bad. It can lead to unscheduled dying.

>!
Pabu

"If we misconnected the tunnel, we could be in for an explosive decompression.”
“Thanks for the tip,” I said. “I’ll be ready to jump out of the way if a pressure wave moving the speed of sound comes at me.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Fragments
Scott Hawkins: The Library at Mount Char
Dan Wells: The Hollow City
Peter Clines: Paradox Bound
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy
Daniel Suarez: Kill Decision
Lissa Price: Enders
Paolo Bacigalupi: The Water Knife
Scott Reintgen: Nyxia
J. G. Ballard: Super-Cannes