Artemis 153 csillagozás

Andy Weir: Artemis

Jazz ​Bashara bűnöző.

Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.

Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.

A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző… (tovább)

Eredeti mű: Andy Weir: Artemis (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fumax, Budapest, 2017
316 oldal · ISBN: 9789634700135 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2017
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700081 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Jazz Bashara · Svoboda · Stróbl Zsóka

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 9

Most olvassa 55

Várólistára tette 266

Kívánságlistára tette 296

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
tonks P
Andy Weir: Artemis

Még Mark Watney is remekül elszórakozna rajta, miközben teázik és krumplit majszol. Elég menő volt végig.

9 hozzászólás
>!
pat P
Andy Weir: Artemis

Andy, Andy, nem leszünk így jóban.*
Én értem, hogy a marketingesed, az ügynököd és a kiadód szerint a célközönséged pörgős, vidám, akciódús regényt szeretne olvasni, vagány, menő, fiatal női hősnővel (aki nem fehér), és kihúzatták veled a jó kis fizika meg technika háromnegyedét, de azért nem fogok tapsikolni. Mert ez neked nem áll jól, diszharmonikus, inkoherens, elhihetetlen lett az egész. Főleg Jazz karaktere, komolyan az arcomat lekapartam, hogy csak tengődik ott, pedig milyen tehetséges, rendes kislány volt, már-már zseni (aha, szóval ezért tud ilyen jó ötleteket kitalálni, értem!), ja és a végén azért persze kiderül, hogy a nyomorgás közben azért spoiler .
Szóval rendesen felbosszantottál,** de azért persze kapsz 3.5 csillagot, mert alapvetően vicces vagy, meg bírlak, és azért tök jó ötletek is voltak benne itt-ott, meg néha egészen el is ragadott a cselekmény, minden fenntartásom ellenére.
De most azért legyen az, hogy megírtad ezt, eladtad a filmjogokat, felmarkolod a rengeteg zsét, elhúzol Hawaiira, és mostantól azt írsz, amit akarsz, és ami vélhetően nekem jobban fog tetszeni.
Ja, és olvastad a Lunát, McDonaldtól? Nem? Ajánlom akkor, az egy tök jó könyv, a Holdon játszódik, szerintem neked tetszene.

* Gondolom, tegezhetlek. Te kezdted. :)
** Ezzel az idióta kiszólogatósdival is egyébként.

4 hozzászólás
>!
Oriente P
Andy Weir: Artemis

Lehet hogy ez a könyv több csillagot érdemelne, de nekem most mérhetetlenül jól esik lepontozni, mert mérges vagyok a szerzőre. Elképzelni nem tudom, hogyan gondolta Andy Weir, hogy az az írói eszköz, amit egy speciális helyzetre adaptált, mi több, erre a helyzetre fejlesztett ki (igen, A marsiról beszélek), az az eszköz majd működni fog bármikor. Némi dilettantizmust szagolok itt, és nem örülök neki.
A Marson ragadt Mark Watney stílusa azért hiteles és vonzó, mert helyzete abszurd és lehetetlen: tökegyedül hesszel majd két évig egy bolygón, ami csaknem bizonyosan ki fogja nyírni, és a közeli pusztulás tudatában, az őrület elkerülése végett beszél így a naplójához. Humorának, obszcenitásának mélyén tehát ott húzódik a dráma, és ettől működik a sztori. Na most ha fogjuk ezt a kifejezőeszközt és átrakjuk egy egészen más szintű konfliktusba, egy szereplőkkel zsúfolt akcióregénybe, ahol a főhős nem egy élettelen kő- és porgolyóval küzd, hanem a bankszámlájával, továbbá orvgyilkos-gorillákkal birkózik és apai elvárásoknak próbál megfelelni, akkor úgy türemkedik ki a modorosság és erőlködés a szöveg szövetéből, mintha a párbeszédek egyenesen hexameterben íródtak volna. Egyáltalán miért beszél Jazz Bashara az olvasóhoz??

De lássuk a könyv erényeit is! Andy Weir szerencsére másban sem rugaszkodott messzire: a közeljövő az ő terepe. A holdváros társadalmi, ipari, mindennapi működése jól áttekinthető, a maga módján érdekes, és gyakorlatilag bármilyen kalandos forgatókönyvet elbírt volna a hátán. A maffia-ügyletekbe keveredett, találékony hordár- és hegesztőlány sztorija pont annyira megteszi, mint bármi más hasonló, hiszen a cselekmény szórakoztatni akar, nem filozofálni. Nagyon jól el is szórakoztam volna, ha nem erőltetik rám a fentieket spoiler.

Lehet hogy Andy Weir egykönyves szerző? Nekem egyelőre igen.

>!
Lorenza_Pellegrini
Andy Weir: Artemis

A sci-fi nem nagyon az én műfajom, bár kezdem mostanában megszeretni. De ez végig szórakoztatott. Viszont nem annyira mint a Marsi.

>!
marcipáncica P
Andy Weir: Artemis

A legtöbben úgyis arra kíváncsiak, van-e olyan jó, mint A marsi. Nincs. De őszintén szólva, Weir első regényének sikerét valószínűleg akkor sem tudta volna megugrani, ha nem lennének hibák az Artemisben, így az összehasonlítás kissé igazságtalan, mivel a könyv egy roppant élvezhető, jól felépített, humoros sci-fi kalandregény, ami bőven önálló létjogosultságot érdemel, amire óhatatlanul is árnyékot fog vetni az elődje. Úgyhogy az, hogy „nincs olyan jó”, inkább úgy kéne, hogy hangozzon: „kár összevetni almát a körtével”.

A regény stílusában és felépítésében kezdetben hasonlít a szerző előző művére (helló, összehasonlítás!), bár itt a főszerepet Jazz Bashara személyében egy 26 éves, zseniális elméjét elkótyavetyélő, félárva, piti csempészlány kapja, szarkasztikus hangja és bármilyen helyzetből magát MacGyver ügyességével kivágó képessége első találkozáskor sokban emlékeztet Mark Watney karakterére. A hasonlóságoknak szerencsére azonban itt vége is, a történet előrehaladtával Jazz saját személyiséget kapott, amit lehet szeretni, vagy sem, én bírtam a kisstílű, nagyszájú, makacs, de mégis őszinte és tettre kész csaj megnyilvánulásait, bár ennél klisésebb főhőst valószínűleg keresve sem lehetne találni egy ilyen sztorihoz. A többi karakter, akiket a könyv során megismerünk szintén elég közhelyes figurák, de a maguk csetlő-botló módján szerethetők, beleilleszkednek a történetbe, és természetesen mindig akad egy valaki, aki megoldást tud nyújtani a leküzdhetetlennek tűnő problémára. Üdítő színfolt volt, ahogy Weir megpróbálta a mikroközösséget minél több nációból felépíteni, az őrült ukrán csávó és a fémiparosok verhetetlen Zsóka (!) nénije mellett, ha csak említés szintjén is, több tucat nemzet jelent meg, de próbálta kerülni a sztereotípiákat, miközben mégsem sulykolta a polkorrektséget.

A helyszín, a Holdon létesített Artemis nevű 2000 lakosú űrbázis, sokkal több teret adott Weir számára a különböző karakterek és még inkább a különböző technológiák feltérképezésére, és az író lubickolt is a témában. Ez az ember baromi okos, de tényleg, csak nem feltétlen szerencsés az olvasó arcába tolni folyamatosan a tudományos hókusz-pókuszt, ha az a nyomorult olvasó nem érti (ez lennék én, de hát mi közöm nekem a kémiához meg a hegesztéshez, meg a többi ilyen megátalkodott témához). Ettől a rengeteg háttér-információtól és logikus(nak tűnő) magyarázattól a könyv azonban igazán reálisnak hat, a közgazdasági (végre egy téma amit értettem!) és a logisztikai felépítése ennek a mikro-gyarmatnak igazán szépen kidolgozott, érződik rajta a rendkívül tudatos és alapos munka, ami meghúzódik mögötte.
Emellett a helyszín több mozgolódásra is teret ad, bár az űrállomás zárt rendszere szűkös kereteket enged, azért kapunk EVA kalandokat, és a tét is nagyobb, nem tűnik annyira önismétlőnek, hogy mindig beüt a ménkő, és mindig újabb megoldást kell találni.
A cselekmény kezdetben lassan építkezik fel, az egyszerű űrbázis-kalandozásból folyamatosan bontakozik ki az összeesküvésekkel és bűnszövetkezetekkel átszőtt krimi vonal, amit a végén megfejel egy kellőképpen akciódús és grandiózus lezárással.

Személy szerint én örülök neki, hogy Weir nem próbálta meg megírni még egyszer A marsit, és bár érezhető rajta még az előző siker utóíze, látszik, hogy tudatosan próbált más irányt keresni, és sikerült író stílusának pozitív elemeit átemelnie egy kissé más környezetbe. Érezni, hogy rengeteg ötlet van a tarsolyában, és szerencsére nem fél az újdonságtól. A könyv sikere az olvasónál Jazz karakterén áll vagy bukik, az ő személyisége és narratívája rányomja bélyegét az egész könyvre, akit ez a fajta stílus idegesít, valószínűleg sutba vágja a könyvet 50 oldal után, akit viszont, úgy mint engem, megnyer magának ez a lökött lány, annak egy nagyon szórakoztató és elbűvölő holdgaloppozásban lesz része.
4-4.5 csillag között félúton, felfelé billent a mérleg, mert a szívembe dobta magát Jazz és az ő szedett-vedett brigádja, annyira, hogy még olvasnék róluk tovább.

3 hozzászólás
>!
Nikymeria P
Andy Weir: Artemis

Azt kell mondjam, ezzel a könyvvel is megvett magának Weir!
Az elején egy kicsit nehezen lendültem bele. Istenem, már megint az űrben vagyunk, már megint a sok fizika… Aztán egyszer csak tökéletesen bele tudtam merülni, mint anno A marsiba. Tetszett! Hajjajj, pedig mennyi mindent nem értettem erről a sok kémiáról, fizikáról, nyomáskiegyenlítésről! Meg hogy a Föld, meg a Hold, meg a gravitáció! :D no problem, olvastam vissza mégegyszer! :D
A szereplőkkel sem volt különösebb bajom, Jazz-t is egész bírtam. Bár hiányzott egy igazi gonosz, akit szívből lehetett volna utálni, vagy valami. :D És most is így jobban belegondolva, kedvencet se avattam.
Lényeg, hogy jó volt ez! A könyv közepétől meg már elég izgi volt a történet is. Szurkoltam ide, szurkoltam oda. :D

Ui. hasonlítani A marsival nem szabad

>!
Bori_L P
Andy Weir: Artemis

Hát, ez olyan… Andy Weir-es volt. Jó meg rossz értelemben. Jó volt, mert kikapcsolt, pörgött a történet mintazállat, és az a helyzet, hogy engem az ilyen forróvérű, talpraesett főszereplő csajokkal kilóra meg lehet venni, még ha a történet amúgy kifejezetten idegesítő is (mint ahogy itt is az volt). Néha jól esik klisés karaktereket olvasgatni, és nem gondolkozni róluk túl sokat, főleg ha az ember agya egy három napos mosott zokni szintjén funkcionál. Sajnos annyira azért nem voltam lefáradva, hogy az a kérdés ne ugorjon be egyfolytában, hogy ebben a nyomorult holdvárosban sehol nincsenek kamerák, a biztonsági rendszer meg kb. úgy működik, mint a BKV-n?! Szóval azért nem volt maradéktalanul pozitív élmény, de szépen teljesítette az előírt bunyó- meg hegesztéskvótát, a Hollywood-mutató még éppen belefért az általam elfogadhatónak ítélt tartományba, és kb. két délután alatt el tudtam olvasni, úgyhogy összességében nem panaszkodom.

2 hozzászólás
>!
ppayter
Andy Weir: Artemis

Kevés az olyan sikertörténet, legyen szó sci-firől, vagy úgy általában irodalomról, mint amit Andy Weir első regénye, A marsi tudhat magáénak. Megismételni még nehezebb, ezért elsősorban nem is az a kérdés, hogy az Artemis képes-e erre, hanem az, hogy Weirnek csak szerencséje volt, vagy tényleg tud stabilan minőségi és szórakoztató történeteket írni. Spoiler alert: képes rá.

Persze a Mars után nyilván a Hold jön, meg a tudományos alaposság, a humoros, szórakoztató stílus és a rendkívül laza, de valamiben mindenképpen kiemelkedő képességű főszereplő is várható volt, elvégre ezeknek köszönheti A marsi is az elsöprő sikert a Matt Damon-féle film mellett. Ezeken kívül viszont az Artemis nem is különbözhetne jobban Weir előző regényétől.


Bővebben egy zsúfolt artemisi kocsmában, egy pohár házilag kotyvasztott „whisky” mellett a blogon: http://kultnaplo.blogspot.com/2017/12/andy-weir-artemis…

2 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Andy Weir: Artemis

Már olvasás előtt megfogadtam, hogy nem hasonlítgatom a(z abszolút kedvenc) marsi pasit a holdi csajhoz. Olvasás közben ez fel sem merült, teljesen más a történet, bár az alaposan kidolgozott tudományos és technikai részletek itt is megtalálhatók, valamint a humor is. Utóbbiból talán kicsit túl sok is volt, néhány poén elég közönségesre harsányra sikeredett. Jazz a belső monológjaival, a stílusával egyébként J. Goldenlane hősnőire emlékeztet.
A sztori jó, a tudományos izékből ugyan nem sokat értettem, de szívesen olvastam őket, és volt néhány nagyon jó figura (Rudy, Dale, Svoboda, meg persze a spoiler). Amiért nem kap öt csillagot: Jazz mocskos szája számomra legalább annyiszor volt zavaró, mint ahányszor vicces. A borító viszont gyönyörű (még úgy is, hogy egy idő után meglátszanak rajta az ujjak lenyomatai, ha sokáig fogod).

3 hozzászólás
>!
abstractelf P
Andy Weir: Artemis

Ez a könyv két csillagról hozta magát vissza egy felettébb erős befejezéssel. Pedig az első 200 oldal alapján már készen álltam rá, hogy feladjam, annyira bosszantott.
Azok a negatívumok, amiket itt listázni fogok, főként ezt a 200 oldalt jellemzik; ezt követően történt egy változás, ami végre kilendített abból a indifferens állapotomból, ami addig uralkodott rajtam.

Kezdjük először is egy átfogó véleménnyel. Nem akartam ezt a regényt A marsihoz hasonlítani, hiszen ez két teljesen eltérő regény, azonban már a kötet elején képtelen voltam elvonatkoztatni tőle – a főszereplőnőnk ugyanis Mark Watney Holdbeli másaként jelent meg. Viszont ami a férfinál működött, ebben a környezetben egyáltalán nem. Nagyon frusztrált, mert semmi szükségem nem volt egy női Watney-ra.

Nem segített a helyzeten az sem, hogy a főszereplőt ki nem állhattam. Ezt nem róhatom ugyan fel a könyvnek, hiszen személyes problémám, amiért ezt a karaktertípus bosszant. Természetesen Jazz igazi polihisztor volt, aki bármilyen munkát elvégzett. A „Mary Sue”-ság határát súrolta, hiába voltak tökéletlenségek a jellemében.
A vicceitől, de még inkább az olvasóhoz történő kiszólásaitól azért jobban kirázott a hideg, mert azok viszont a kínosságnak nem súrolták a határát, hanem boldogan lubickolt benne. Ezeket szeretném minél előbb elfelejteni.
Amúgy lenne két kérdésem Andy Weirhez? Miért lett Jazz gyakorlatilag ribancként bemutatva, amikor sem a jelenbeli, sem a múltbeli tettei nem igazolták ezt? Illetve miért volt ennyire fontos az a kondom?
Legalább a mellékszereplők megszínesítették az artemisi életet – és főleg ezért tetszett annyira a könyv utolsó része. Igazából mindenkit kedveltem, aki nem Jazz volt. Bár kissé gyanús, hogy ezek a mellékszereplők 90%-ban férfiak voltak. Nem vonok le hosszútávú következtetéseket, és jelentem ki, hogy Andy Weir férfi karaktereket jobban ír, mint nőieket – ezzel megvárom a következő könyvét. Reméljük megkövetem magam.

A könyv tudományos aspektusára nem lehet panaszom. Tetszett, hogy egyensúlyban volt a tudományos és a szórakoztató rész, így sosem éreztem azt, hogy belevesznék a túl sok információba.

Összességében elég vegyes olvasási élményt nyújtott ez a könyv. Voltak kiemelkedő pillanatai, de mélypontjai is. Végül a kielégítő befejezésnek hála nem csalódásként marad meg ez a kötet. És kíváncsian várom, melyik égitestet hódítjuk meg legközelebb!

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

Gyilkos pillantást lövelltem Dale-re. Nem vette észre. A fenébe is, elpazaroltam egy tökéletes „dögölj meg”-tekintetet.

>!
Fumax KU

Eljöttem a hotelszobából, mert hívtak a recepcióról, hogy ha nem jelentkezek ki, felszámítanak nekem egy újabb éjszakát. Aztán Turbóval az Armstrong Alsó 4-be hajtottam. Vagy, ahogy a helyiek hívták, Kis Magyarországra. Az összes fémipari bolt a magyarok tulajdonában volt – ahogy a vietnamiakéban a Létfenntartás, a szaúdiakéban pedig a hegesztőipar.
Lehúzódtam apa egyik kollégája, Stróbl Zsóka boltja mellé, akit a jelek szerint egy súlyos magánhangzójárvány idején neveztek el. A nyomástartó rendszerek specialistája volt. Amikor apa leszerződött egy óvóhely beszerelésére, általában Zsókától vette meg, ami kellett hozzá. Csúcsminőségű terméket készített, márpedig apának mindennél fontosabb a minőség.

4 hozzászólás
>!
Fumax KU

A csomagfelvételi kérvény egy nagyjából száz kilogrammos szállítmányról szólt. Nekem nem gond. Kétszer annyit is fel tudok emelni, és még csak bele sem izzadok. Ezt nem sok földi csaj mondhatja el magáról! Igaz, nekik hatszor akkora gravitációval kell megbirkózniuk, de hát ez az ő bajuk.

Kapcsolódó szócikkek: gravitáció
>!
Fumax KU

– Légy óvatos. Az EVA-ruha még nem jelenti azt, hogy biztonságban vagyunk. Ha rosszul illesztettük össze az alagutat, robbanékony nyomáscsökkenés vár ránk.
– Kösz a figyelmeztetést. Készen állok, hogy elvetődjek az útból, ha hangsebességgel nekem jönne egy nyomáshullám.
– Lehetnél egy kicsit kevésbé seggfej.
– Lehetnék – válaszoltam. – De az nem lenne életszerű.

>!
Fumax KU

Jin belekortyolt a kávéjába, és elfintorodott. Láttam már ilyet. A földiek utálják a kávénkat. A fizikai törvényszerűségek óhatatlanul pocsék ízhez vezetnek.
A Föld levegőjének csak a 20 százaléka oxigén, a maradék pedig olyan anyag, amilyenre az emberi testnek nincs szüksége, mint a nitrogén és az argon. Úgyhogy Artemis levegője színtiszta oxigén a Föld légnyomásának 20 százaléka mellett. Így hozzájutunk a megfelelő mennyiségű oxigénhez, és közben minimalizáljuk a burkokra nehezedő nyomást. Ez nem egy új koncepció, egészen az Apollo-program napjaiig vezethető vissza. Csakhogy minél alacsonyabb a nyomás, annál alacsonyabb a víz forráspontja. A víz itt 61 Celsius fokon forr, úgyhogy ennél a tea és a kávé sem lehet melegebb. És ez állítólag undorítóan hideg azok számára, akik nincsenek hozzászokva.
Jin diszkréten visszatette a csészét az asztalra. Nem fogja újra felvenni.

1 hozzászólás
>!
tonks P

Felragyogott az arca.
– Barátunk vagyunk?
– Persze.
– Király! Nem sok barátom van. Te vagy az egyetlen, akinek dudái vannak.
– Neked tényleg nagyon meg kéne tanulnod nőkkel társalogni.

105. oldal

>!
tonks P

Mint minden jó tervhez, ehhez is kellett egy őrült ukrán csávó.

63. oldal

>!
Csekő_Ákos_személyesen I

– Egy egytől Oroszország téli megszállásáig terjedő skálán mekkora ostobaság ez a terv?

232. oldal

1 hozzászólás
>!
Szilmariel

Sikerült hegyibetegnek lennem a Holdon.

10. oldal

>!
TinkaPanka

A fénysebesség egyszerűen nem olyan gyors, mint szeretném.

63. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Fragments – Töredékek
James Dashner: Az útvesztő
Dan Wells: Szellemváros
Peter Clines: 14
Michael Crichton: Préda
Blake Crouch: Sötét anyag
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek
Marcus Sakey: Egy jobb világ
John Scalzi: Bezárt elmék
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság