Artemis 359 csillagozás

Andy Weir: Artemis

Jazz ​Bashara bűnöző.

Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.

Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.

A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző… (tovább)

Eredeti mű: Andy Weir: Artemis (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fumax, Budapest, 2017
316 oldal · ISBN: 9789634700135 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2017
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700081 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Jazz Bashara · Stróbl Zsóka · Svoboda

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Hongkong


Kedvencelte 19

Most olvassa 37

Várólistára tette 258

Kívánságlistára tette 262

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Andy Weir: Artemis

Ez volt a heti buszon/metrón olvasós könyvem, és amikor hazaértem, nyugodt szívvel tettem el másnapra, mert elég lassan indult. Ráadásul a hősnő nem túl szimpatikus. A könnyű pénz vonzza, stiklizik és borzasztó a modora. Nem csodálom, hogy nincsenek igazi barátai. Aztán utoléri az életmódja és szembesül a következményekkel. A könyv közepe környékén már elég izgalmassá vált a cselekmény, Jazz őrült dolgokat művelt, és még azt is elérte, hogy drukkoljak neki. A végére egy kis jellemfejlődésen megy át, úgy látszik, jót tett a csajnak az életveszély. Néhány értékelést olvasva már nem számítottam arra, hogy lesz olyan jó, mint a Marsi, de az egyszer olvasható kategóriába belefért.

4 hozzászólás
>!
ViraMors P
Andy Weir: Artemis

Kedves Jazz!

Elolvastam a történetedet, és bármennyire is próbáltam, nem sikerült megbarátkoznom vele. Veled sem, pedig eskü, próbáltalak kedvelni. De vannak dolgok, amitől falnak megyek, ilyen például a túlzott jópofizás és a felületesség. Főleg az utóbbi. Mert az évszázad bűntényét nem lehet remélemekre, talánokra és valószínűlegekre alapozni. Az első ’remélem’nél még csak felszaladt a szemöldököm, a másodiknál felszakadt belőlem egy nagyon-nagyon mély sóhaj, a harmadiknál kicsit falhoz akartam vágni a könyvet, amikor pedig beütött a krach – amiről egyértelmű volt, hogy be fog ütni – már csak forgattam a szemem…
Továbbá elkövetted azt a hibád, amit kedves marsi elődöd, Mark is megtett: túlmagyarázol. Hidd el nekem, az olvasóknak nem kell túl sokszor elmondanod ugyanazt. Aki figyel, egész hamar megjegyzi, hogy a Hold gravitációja egyhatoda a földinek és a kettő között négy másodpercnyi kommunikációs hatásszünet van, és amikor hetedjére is elmondod, kezdi úgy érezni, hogy hülyének nézed. Aki meg nem figyel, annak tökmindegy.
Azért írom le neked ezeket, hogy felhívjam a figyelmed: lehetnél okos, de így csak okoskodónak látszol. Mondjuk legalább értem, hogy lehet, hogy kistacskó korod óta az volt az életcélod, hogy te legyél A Gazdag Ember, mégis lusta voltál akár csak egy szalmaszálat is keresztbe tenni érte. Pedig komoly összegekbe fogadnék: ha tényleg annyira jó fejed van, mint amennyire sztárolod magad, pikk-pakk keríthettél volna egy zsíros állást, sokkal kevesebb macerával és rizikóval, mint a csempészkedés.
És ne gyere nekem azzal, hogy szeretsz veszélyesen élni, mert rossz duma. A Holdon élsz. Ez pont elég veszélyes.
Azt azért elismerem, hogy a történeted pörgött. Helyenként ugyan meglehetősen idegesítő és/vagy körülményes voltál, de legalább gyorsan lehetett haladni. De azért javaslom, hogy a fentieken gondolkodj el egy kicsit, mielőtt legközelebb mesélésre adod a fejed.

Üdv:
Vira

Egyébként meggyőződésem, hogy Jazz Bashara nem más, mint MacGyver és Leslie L. Lawrence unokája. spoiler Az egyik nagyanyja feltehetően Lara Croft, a másikat meg mondjuk Jessica Jones. Az egyéb felmenők között Ethan Hunt-ra is gyanakszom, bár lehet, hogy ő a forgatókönyvet írta, simán elmenne a könyv egy combosabb Mission Impossible résznek is. Szóval Jazz: minden katyvaszba belekeveredik, mindent túlél, mindenhez (is) ért, ha mégsem, egy éjszaka alatt diplomát is szerez, mindenhol feltalálja magát, mindenhol barkácsol egy kicsit és a végén mindenből kivágja magát. Karakternek és nőnek is eléggé lehetetlen. Sokszor azt éreztem, hogy majdnem kedvelem, a vége mégis jellemzően az lett, hogy tarkón vágtam volna valami éles és/vagy kemény tárggyal. Ugyanígy a regényt is majdnem kedveltem. Lehetett volna kevésbé jópofi, kevésbé felületes és magyarázhatott volna kevesebbet. Úgy még akár jó is lehetett volna. Így csak egy holdra kihelyezett spoiler mese, aminek a legnagyobb előnye, hogy piszok gyorsan végig tudtam olvasni.

19 hozzászólás
>!
pat P
Andy Weir: Artemis

Andy, Andy, nem leszünk így jóban.*
Én értem, hogy a marketingesed, az ügynököd és a kiadód szerint a célközönséged pörgős, vidám, akciódús regényt szeretne olvasni, vagány, menő, fiatal női hősnővel (aki nem fehér), és kihúzatták veled a jó kis fizika meg technika háromnegyedét, de azért nem fogok tapsikolni. Mert ez neked nem áll jól, diszharmonikus, inkoherens, elhihetetlen lett az egész. Főleg Jazz karaktere, komolyan az arcomat lekapartam, hogy csak tengődik ott, pedig milyen tehetséges, rendes kislány volt, már-már zseni (aha, szóval ezért tud ilyen jó ötleteket kitalálni, értem!), ja és a végén azért persze kiderül, hogy a nyomorgás közben azért spoiler .
Szóval rendesen felbosszantottál,** de azért persze kapsz 3.5 csillagot, mert alapvetően vicces vagy, meg bírlak, és azért tök jó ötletek is voltak benne itt-ott, meg néha egészen el is ragadott a cselekmény, minden fenntartásom ellenére.
De most azért legyen az, hogy megírtad ezt, eladtad a filmjogokat, felmarkolod a rengeteg zsét, elhúzol Hawaiira, és mostantól azt írsz, amit akarsz, és ami vélhetően nekem jobban fog tetszeni.
Ja, és olvastad a Lunát, McDonaldtól? Nem? Ajánlom akkor, az egy tök jó könyv, a Holdon játszódik, szerintem neked tetszene.

* Gondolom, tegezhetlek. Te kezdted. :)
** Ezzel az idióta kiszólogatósdival is egyébként.

4 hozzászólás
>!
tonks
Andy Weir: Artemis

Még Mark Watney is remekül elszórakozna rajta, miközben teázik és krumplit majszol. Elég menő volt végig.

9 hozzászólás
>!
Oriente P
Andy Weir: Artemis

Lehet hogy ez a könyv több csillagot érdemelne, de nekem most mérhetetlenül jól esik lepontozni, mert mérges vagyok a szerzőre. Elképzelni nem tudom, hogyan gondolta Andy Weir, hogy az az írói eszköz, amit egy speciális helyzetre adaptált, mi több, erre a helyzetre fejlesztett ki (igen, A marsiról beszélek), az az eszköz majd működni fog bármikor. Némi dilettantizmust szagolok itt, és nem örülök neki.
A Marson ragadt Mark Watney stílusa azért hiteles és vonzó, mert helyzete abszurd és lehetetlen: tökegyedül hesszel majd két évig egy bolygón, ami csaknem bizonyosan ki fogja nyírni, és a közeli pusztulás tudatában, az őrület elkerülése végett beszél így a naplójához. Humorának, obszcenitásának mélyén tehát ott húzódik a dráma, és ettől működik a sztori. Na most ha fogjuk ezt a kifejezőeszközt és átrakjuk egy egészen más szintű konfliktusba, egy szereplőkkel zsúfolt akcióregénybe, ahol a főhős nem egy élettelen kő- és porgolyóval küzd, hanem a bankszámlájával, továbbá orvgyilkos-gorillákkal birkózik és apai elvárásoknak próbál megfelelni, akkor úgy türemkedik ki a modorosság és erőlködés a szöveg szövetéből, mintha a párbeszédek egyenesen hexameterben íródtak volna. Egyáltalán miért beszél Jazz Bashara az olvasóhoz??

De lássuk a könyv erényeit is! Andy Weir szerencsére másban sem rugaszkodott messzire: a közeljövő az ő terepe. A holdváros társadalmi, ipari, mindennapi működése jól áttekinthető, a maga módján érdekes, és gyakorlatilag bármilyen kalandos forgatókönyvet elbírt volna a hátán. A maffia-ügyletekbe keveredett, találékony hordár- és hegesztőlány sztorija pont annyira megteszi, mint bármi más hasonló, hiszen a cselekmény szórakoztatni akar, nem filozofálni. Nagyon jól el is szórakoztam volna, ha nem erőltetik rám a fentieket spoiler.

Lehet hogy Andy Weir egykönyves szerző? Nekem egyelőre igen.

>!
csartak MP
Andy Weir: Artemis

Olyan ez a sztori, mint egy sci-fi burleszk. Andy Weir alaposan rájátszott Jazz karakterére. Amúgy szerintem nem egészen életszerű a csaj, de ha nem vesszük komolyan, akkor még működik is.. Bár azért megvan ennek a hátulütője, mert nem mindenkinek szimpi az ilyenfajta jópofiság.
Tuti lesz belőle film, ott szerintem simán hozza majd a szintet.

>!
Fumax, Budapest, 2017
316 oldal · ISBN: 9789634700135 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Lorenza_Pellegrini
Andy Weir: Artemis

A sci-fi nem nagyon az én műfajom, bár kezdem mostanában megszeretni. De ez végig szórakoztatott. Viszont nem annyira mint a Marsi.

>!
Razor SMP
Andy Weir: Artemis

Ha az ember első regénye akkorát szól, mint Andy Weir A marsija, akkor tuti biztos, hogy a következő könyvét is ahhoz fogják hasonlítani, szóval én se leszek kivétel. Megugorja az Artemis A marsi szintjét? Nem. Jó? Az bizony.
A helyszín ezúttal „sci-fisebb”, hisz amíg a Marson „csak” a Lakot és a gépeket kellett kidolgozni, ezúttal egy komplett működő város kerül bemutatásra. Itt keresi a megélhetésre valót tisztességes és kevésbé tisztességes módokon főhősnőnk, Jazz Bashara, aki talán még Mark Watney-nál is szabadabb szájú (ergó többet káromkodik). (A gender meg mittomén milyen kárálók most tapsikolhatnak örömükben, hisz amellett, hogy a főszereplő ezúttal nő, ráadásul még muszlim is (spoiler)). Jazz karaktere némileg klisés, hisz ahogy a fülszövegből látszik, az a tipikus bűnöző, aki ugyan meg akarja tömni a zsebét, de nem megy túl egy határon.
Ami a sztorit illeti, viszonylag egyszerűen indul, de azt a közepe táján volt egy elég jó fordulat, és még a végét is megcifrázta Weir bátyó, szóval ezzel nem volt gond. Tudományos levezetés persze ezúttal is akad, bár közel sem annyi, mint az előző regényében.
Összességében egy kellemes, gyors olvasmány, amit A marsi rajongóinak mindenképp érdemes elolvasni. A világban még bőven van potenciál, és egy nem is olyan régi bejegyzés alapján Andy sem zárkózik el egy folytatás lehetőségétől.

>!
Fumax, Budapest, 2017
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700081 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
marcipáncica P
Andy Weir: Artemis

A legtöbben úgyis arra kíváncsiak, van-e olyan jó, mint A marsi. Nincs. De őszintén szólva, Weir első regényének sikerét valószínűleg akkor sem tudta volna megugrani, ha nem lennének hibák az Artemisben, így az összehasonlítás kissé igazságtalan, mivel a könyv egy roppant élvezhető, jól felépített, humoros sci-fi kalandregény, ami bőven önálló létjogosultságot érdemel, amire óhatatlanul is árnyékot fog vetni az elődje. Úgyhogy az, hogy „nincs olyan jó”, inkább úgy kéne, hogy hangozzon: „kár összevetni almát a körtével”.

A regény stílusában és felépítésében kezdetben hasonlít a szerző előző művére (helló, összehasonlítás!), bár itt a főszerepet Jazz Bashara személyében egy 26 éves, zseniális elméjét elkótyavetyélő, félárva, piti csempészlány kapja, szarkasztikus hangja és bármilyen helyzetből magát MacGyver ügyességével kivágó képessége első találkozáskor sokban emlékeztet Mark Watney karakterére. A hasonlóságoknak szerencsére azonban itt vége is, a történet előrehaladtával Jazz saját személyiséget kapott, amit lehet szeretni, vagy sem, én bírtam a kisstílű, nagyszájú, makacs, de mégis őszinte és tettre kész csaj megnyilvánulásait, bár ennél klisésebb főhőst valószínűleg keresve sem lehetne találni egy ilyen sztorihoz. A többi karakter, akiket a könyv során megismerünk szintén elég közhelyes figurák, de a maguk csetlő-botló módján szerethetők, beleilleszkednek a történetbe, és természetesen mindig akad egy valaki, aki megoldást tud nyújtani a leküzdhetetlennek tűnő problémára. Üdítő színfolt volt, ahogy Weir megpróbálta a mikroközösséget minél több nációból felépíteni, az őrült ukrán csávó és a fémiparosok verhetetlen Zsóka (!) nénije mellett, ha csak említés szintjén is, több tucat nemzet jelent meg, de próbálta kerülni a sztereotípiákat, miközben mégsem sulykolta a polkorrektséget.

A helyszín, a Holdon létesített Artemis nevű 2000 lakosú űrbázis, sokkal több teret adott Weir számára a különböző karakterek és még inkább a különböző technológiák feltérképezésére, és az író lubickolt is a témában. Ez az ember baromi okos, de tényleg, csak nem feltétlen szerencsés az olvasó arcába tolni folyamatosan a tudományos hókusz-pókuszt, ha az a nyomorult olvasó nem érti (ez lennék én, de hát mi közöm nekem a kémiához meg a hegesztéshez, meg a többi ilyen megátalkodott témához). Ettől a rengeteg háttér-információtól és logikus(nak tűnő) magyarázattól a könyv azonban igazán reálisnak hat, a közgazdasági (végre egy téma amit értettem!) és a logisztikai felépítése ennek a mikro-gyarmatnak igazán szépen kidolgozott, érződik rajta a rendkívül tudatos és alapos munka, ami meghúzódik mögötte.
Emellett a helyszín több mozgolódásra is teret ad, bár az űrállomás zárt rendszere szűkös kereteket enged, azért kapunk EVA kalandokat, és a tét is nagyobb, nem tűnik annyira önismétlőnek, hogy mindig beüt a ménkő, és mindig újabb megoldást kell találni.
A cselekmény kezdetben lassan építkezik fel, az egyszerű űrbázis-kalandozásból folyamatosan bontakozik ki az összeesküvésekkel és bűnszövetkezetekkel átszőtt krimi vonal, amit a végén megfejel egy kellőképpen akciódús és grandiózus lezárással.

Személy szerint én örülök neki, hogy Weir nem próbálta meg megírni még egyszer A marsit, és bár érezhető rajta még az előző siker utóíze, látszik, hogy tudatosan próbált más irányt keresni, és sikerült író stílusának pozitív elemeit átemelnie egy kissé más környezetbe. Érezni, hogy rengeteg ötlet van a tarsolyában, és szerencsére nem fél az újdonságtól. A könyv sikere az olvasónál Jazz karakterén áll vagy bukik, az ő személyisége és narratívája rányomja bélyegét az egész könyvre, akit ez a fajta stílus idegesít, valószínűleg sutba vágja a könyvet 50 oldal után, akit viszont, úgy mint engem, megnyer magának ez a lökött lány, annak egy nagyon szórakoztató és elbűvölő holdgaloppozásban lesz része.
4-4.5 csillag között félúton, felfelé billent a mérleg, mert a szívembe dobta magát Jazz és az ő szedett-vedett brigádja, annyira, hogy még olvasnék róluk tovább.

3 hozzászólás
>!
Bori_L P
Andy Weir: Artemis

Hát, ez olyan… Andy Weir-es volt. Jó meg rossz értelemben. Jó volt, mert kikapcsolt, pörgött a történet mintazállat, és az a helyzet, hogy engem az ilyen forróvérű, talpraesett főszereplő csajokkal kilóra meg lehet venni, még ha a történet amúgy kifejezetten idegesítő is (mint ahogy itt is az volt). Néha jól esik klisés karaktereket olvasgatni, és nem gondolkozni róluk túl sokat, főleg ha az ember agya egy három napos mosott zokni szintjén funkcionál. Sajnos annyira azért nem voltam lefáradva, hogy az a kérdés ne ugorjon be egyfolytában, hogy ebben a nyomorult holdvárosban sehol nincsenek kamerák, a biztonsági rendszer meg kb. úgy működik, mint a BKV-n?! Szóval azért nem volt maradéktalanul pozitív élmény, de szépen teljesítette az előírt bunyó- meg hegesztéskvótát, a Hollywood-mutató még éppen belefért az általam elfogadhatónak ítélt tartományba, és kb. két délután alatt el tudtam olvasni, úgyhogy összességében nem panaszkodom.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

Gyilkos pillantást lövelltem Dale-re. Nem vette észre. A fenébe is, elpazaroltam egy tökéletes „dögölj meg”-tekintetet.

>!
Fumax KU

Eljöttem a hotelszobából, mert hívtak a recepcióról, hogy ha nem jelentkezek ki, felszámítanak nekem egy újabb éjszakát. Aztán Turbóval az Armstrong Alsó 4-be hajtottam. Vagy, ahogy a helyiek hívták, Kis Magyarországra. Az összes fémipari bolt a magyarok tulajdonában volt – ahogy a vietnamiakéban a Létfenntartás, a szaúdiakéban pedig a hegesztőipar.
Lehúzódtam apa egyik kollégája, Stróbl Zsóka boltja mellé, akit a jelek szerint egy súlyos magánhangzójárvány idején neveztek el. A nyomástartó rendszerek specialistája volt. Amikor apa leszerződött egy óvóhely beszerelésére, általában Zsókától vette meg, ami kellett hozzá. Csúcsminőségű terméket készített, márpedig apának mindennél fontosabb a minőség.

4 hozzászólás
>!
Fumax KU

A csomagfelvételi kérvény egy nagyjából száz kilogrammos szállítmányról szólt. Nekem nem gond. Kétszer annyit is fel tudok emelni, és még csak bele sem izzadok. Ezt nem sok földi csaj mondhatja el magáról! Igaz, nekik hatszor akkora gravitációval kell megbirkózniuk, de hát ez az ő bajuk.

Kapcsolódó szócikkek: gravitáció
>!
Fumax KU

– Légy óvatos. Az EVA-ruha még nem jelenti azt, hogy biztonságban vagyunk. Ha rosszul illesztettük össze az alagutat, robbanékony nyomáscsökkenés vár ránk.
– Kösz a figyelmeztetést. Készen állok, hogy elvetődjek az útból, ha hangsebességgel nekem jönne egy nyomáshullám.
– Lehetnél egy kicsit kevésbé seggfej.
– Lehetnék – válaszoltam. – De az nem lenne életszerű.

>!
Fumax KU

Jin belekortyolt a kávéjába, és elfintorodott. Láttam már ilyet. A földiek utálják a kávénkat. A fizikai törvényszerűségek óhatatlanul pocsék ízhez vezetnek.
A Föld levegőjének csak a 20 százaléka oxigén, a maradék pedig olyan anyag, amilyenre az emberi testnek nincs szüksége, mint a nitrogén és az argon. Úgyhogy Artemis levegője színtiszta oxigén a Föld légnyomásának 20 százaléka mellett. Így hozzájutunk a megfelelő mennyiségű oxigénhez, és közben minimalizáljuk a burkokra nehezedő nyomást. Ez nem egy új koncepció, egészen az Apollo-program napjaiig vezethető vissza. Csakhogy minél alacsonyabb a nyomás, annál alacsonyabb a víz forráspontja. A víz itt 61 Celsius fokon forr, úgyhogy ennél a tea és a kávé sem lehet melegebb. És ez állítólag undorítóan hideg azok számára, akik nincsenek hozzászokva.
Jin diszkréten visszatette a csészét az asztalra. Nem fogja újra felvenni.

1 hozzászólás
>!
Sok_Nevű_Moly I

– Egy egytől Oroszország téli megszállásáig terjedő skálán mekkora ostobaság ez a terv?

232. oldal

1 hozzászólás
>!
tonks

Felragyogott az arca.
– Barátunk vagyunk?
– Persze.
– Király! Nem sok barátom van. Te vagy az egyetlen, akinek dudái vannak.
– Neked tényleg nagyon meg kéne tanulnod nőkkel társalogni.

105. oldal

>!
tonks

Mint minden jó tervhez, ehhez is kellett egy őrült ukrán csávó.

63. oldal

>!
Szilmariel

Sikerült hegyibetegnek lennem a Holdon.

10. oldal

>!
Sok_Nevű_Moly I

Lehúzódtam apa egyik kollégája, Stróbl Zsóka boltja mellé, akit a jelek szerint egy súlyos magánhangzójárvány idején neveztek el.

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Josh Malerman: Madarak a dobozban
Dan Wells: Fragments – Töredékek
James Dashner: Az útvesztő
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek
Paolo Bacigalupi: A vízvadász
Marcus Sakey: Briliánsok
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Stephen King: 11.22.63
Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Dan Wells: Szellemváros