Kilenc 6 csillagozás

Andrzej Stasiuk: Kilenc

„Hamsun, Sartre, Genet és Kafka ízeit véltem felfedezni Stasiuk könyörtelenül pontos, mégis drámai erejű prózájában. A Kilencnek minden jel szerint a kortárs regényirodalom kimagasló alkotásai között a helye. Egy gyökértelen, nyugtalan kelet-európai nemzedék portréja ez, meg egy városé, amely beletörődött, hogy a posztkommunizmus nem egészen az, aminek hirdetik” – írta Irvine Welsh a The New York Times Book Reviewban Stasiuk regényéről. A nálunk főleg egyéni hangvételű esszékönyveiről (Az én Európám, Hogyan lettem író, Dukla, Útban Babadagba) ismert lengyel szerző regénye pár évvel a rendszerváltás után játszódik: emberi sorsok véletlenszerűen ütköző biliárdgolyókként találkoznak az átalakulóban lévő Varsóban, egy adósságát visszafizetni próbáló kisvállalkozó krimielemeket sem nélkülöző történetével a középpontban. De Stasiuk esszéihez hasonlóan a Kilenc főszereplője is az idő, ez a „láthatatlan anyag”, amelynek árjával a hősök sikertelenül próbálnak szembeúszni.

>!
Magvető, Budapest, 2009
328 oldal · ISBN: 9789631426953 · Fordította: Körner Gábor

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Nikii_Kiss
Andrzej Stasiuk: Kilenc

Egy ideje már terveztem olyan könyvet olvasni, amelyben megjelenik Kelet-Közèp-Európa posztszocialista öröksège, persze nem gondoltam volna, hogy Stasiuk fog bevinni a málnásba.
Na. A „hősöket” sem szeretni, sem szánni nem tudtam, egyszerűen annyira közömbösek maradtak a számomra, gyengère sikerült ez a karakter ábrázolás. A cselekmény leírások érezhetően az író erőssègei közè tartoznak, szèpen formálja a mondatokat, egy-egy igazi gyöngyszem is akad közöttük, ám idővel ismételni kezdi önmagát, ami vontatottá teszi a történetet. A párbeszédek vègig esetlenek voltak, arra használta őket az író, hogy meg-megtörjèk azt a szürke, betonszagú* melankóliát, ami vègigkísèrte a történetet.
Hiába volt jó a végeredmény, ennek ellenére vègig volt egy ellenèrzèsem olvasás alatt, hogy ez konkrétan a könyv felè, vagy esetleg maga a kor szellemisége felè irányul, azt nem sikerült eldöntenem. Talán a kettő nem zárja ki egymást, talán túl meleg van.

*Mikor estefelè sètálsz az esőben, a betondzsungelben, körülötted elvètve emberek, füledben Parov Stelar Coco c. albuma szól, a levegőben meg èrzed a nedves beton szagát. Pont ilyen.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jerzy Stefan Stawiński: 13 nap
Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér
Krzysztof Varga: Függetlenség sugárút
Stefan Chwin: Hanemann
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok
Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Wladyslaw Jarnicki: A gyanú árnyékában
Magdalena Tulli: Vörösben
Jerzy Stefan Stawiński: Egy varsói fiatalember születésnapi feljegyzései
Julian Stryjkowski: Ázril álma