Hogyan ​lettem író 30 csillagozás

(kísérlet szellemi önéletírásra)
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író

Akkor ​kellett boldognak lenni, amikor lehetett. És persze ott, pont ott, ahová születtünk. Andrzej Stasiuknak Lengyel-ország jutott. Mázlista, gondolom én, olcsó vodka, tenger, rendkívüli állapot, börtön – íróparadicsom. Szerencsétlen svájciak, hogy irigyelhetik, meg én is, mondjuk, én is kicsit.
Akár életről, akár halálról van szó, mindig ugyanaz a ritmustalan ritmus – mintha az író nem tanulta volna meg a helyes légzéstechnikát, pedig csak fojtogatták. A szemünk előtt sodródik, átsántikálja kamasz- és fiatalkorát, aztán egy magasztos, részeg pillanatban kiszáll a sorsából, és átveszi a dolgok irányítását. Ettől a pillanattól válik saját műve hősévé, ahelyett, hogy kora áldozata lenne. Mert áldozatnak lenni, lusta és kényelmes időtöltés. Itt Ká-Európában annyi az áldozat, hogy mi látjuk el utánpótlással az egész világot. A heroikus unalom térségében élünk, és jól esik néha egy-egy cáfolat. Andrzej Stasiuk könyve az.
Andrzej Stasiuk a lengyel írói középnemzedék… (tovább)

Eredeti cím: Jak zostałem pisarzem

Eredeti megjelenés éve: 1998

A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158152365 · Fordította: Pálfalvi Lajos
>!
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638634707 · Fordította: Pálfalvi Lajos

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Karl Marx


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

Nehezen tudnám megmondani, hogy miről olvastam. Ez egy gondolatfolyam, életrajzi történet, korleírás, börtönkönyv, és utazóskönyv, filozófikus regény, meg a kismacska összes szőrszála egyben is ez a kötet. Valahol érzem, hogy ez nagyon mély, sőt azt is tudom, és látom, hogy egyes részei mennyire fontosak, de nekem ez a könyv egyrészről túl sok volt, másrészről túl kevés (tól kevés, mint túlságosan kevés kapaszkodóm volt a történethez, nem tudtam megfogni, és kapcsolódni hozzá, így konkrétan alig vannak részek, melyek megmaradtak számomra).
Néhány rész nyilván nagyon maradandó élmény, egyszerűen a kifejezésmódja,leírása miatt is. Szabadság eszméje, ahogy végigvágtat a könyvön, és különféle formáit mutatja számunkra nagyon érdekes tünemény. Igen, ezt tudom kiemelni csak, mint összetartó erő,illetve talán az emberi fejlődés (hiszen a szerző is fejlődik és alakul a történetek közepette)
Nem az én könyvem, ebben biztos vagyok, de abban is, hogy ez egy fontos könyv, amit én inkább csak felülről kapargatok. Élmény volt olvasni, csak nem mindenkinek pozitív ez az élmény :D

FeketeAlex IP>!
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

Kis mellékes dolog: már akkor eszembe jutott, mikor az Útonhoz hasonlították: ez egy puhafiú-biblia. off Pár idézet a könyvből, miért gondolom ezt: link, link, link – ezekből nem biztos, hogy átjön, de az egész történetet áthatja a dolog.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, mintha egy olyan társaságba csöppentem volna, ahol egy szót sem értek abból a témából, amiről beszélnek, nem ismerem az embereket, helyeket, akik szóba kerültek. Ez az utóbbi igaz is. Mert Stasiuk csak úgy belevágott a közepébe, hogy ez történt. Sajnos nem tetszett annyira, mint vártam (abból kiindulva, hogy 70-es, 80-as évek, ráadásul Lengyelország, ami még kifejezetten érdekel is). Zavart, hogy csupán két részből állt a könyv, egyébként meg egy végtelen szövegelés az egész. Néhol unalmas volt, néha viszont úgy lekötött, hogy tíz oldal csak úgy elrepült. Szóval vegyesek az érzéseim.
Számomra az volt belőle a tanulság, hogy attól, hogy az ember tizen- vagy huszonévesen hülyeségeket csinál, iszik, meg úgy él, mint a hippik, még mindig lehet belőle normális felnőtt.

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158152365 · Fordította: Pálfalvi Lajos
cortinadampezzo P>!
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

Varsó meg ami körülötte van, az 1970-80-as évek fordulója, előbb tinédzserek, aztán fiatal felnőttek sodródnak ide-oda, nevek és arcok jönnek-mennek, szinte már követhetetlen sebességgel. Iskola, züllés, katonaság, börtön, megint züllés, közben folyton üvölt valami zene, vágni lehet a levegőt a Popularne füstjétől, és ömlik lefelé a torkokon a húgymeleg sör és a mindenféle kevert szeszesital, miközben Jaruzelski tábornok éppen csírájában fojtja el a lengyel ellenállást.

Andrzej Stasiuk meglehetősen szokatlan önéletrajzi könyvében semmi nincs, ami a műfaj sajátja, sokkal inkább nevezhető impressziók özönének, egymás után lajstromozott zenéknek, könyveknek, eseményeknek, élményeknek, amelyek odáig vezettek, hogy főhősünk valamikor a 80-as évek közepe táján felmászott egy darura, lenézett az alatta heverő alvó nagyvárosra és (kivételesen józanul!) úgy döntött, hogy író lesz.

Azt, hogy jól döntött, már ez az önéletrajznak álcázott monológszerű gondolatfolyam is elárulja: Stasiuk ugyanis remekül bánik a szavakkal, még úgy is, hogy különösképpen nem is használ írói eszközöket, leírásokat, költői képeket, csupán a lehető legnagyobb természetességgel, a maga szerkesztetlenségében jön ki belőle, ami csak az eszébe jut. És ugyan ezek olyan apróságok, mint hogy a Roxy Music és a Pink Floyd jó, de a Sex Pistolsért nem rajong; Camus-t és Sastre-t túlértékeltnek tartja, Henry Milleren csak röhögni tud, de a Moszkva–Petuski alapmű; a cseheket bálványozza, titokban egy kicsit az amerikaiakat is, de a németeket megveti, hiszen ki a fene akarna német lenni; szóval tulajdonképpen szinte kizárólag erről van szó 150 oldalon keresztül, de mégis úgy megírva, hogy a Hogyan lettem író minden sodródó fiatalnak és unatkozó hippinek alapmű lehetett volna, a beatnemzedék méltó követőjeként, Kerouac Útonjának valamiféle kelet-európai változataként.

A feltételes módból azonban kitalálható, hogy mégsem lett az. Stasiuk ugyanis elköveti a legnagyobb hibát, amely természetszerűleg minden múltba révedő szokása, és amelyet egy facebook-kommentelőnek megbocsátunk, egy kortárs szépírónak nem: hamis nosztalgiát épít. Túl sokszor hangzik el a régen minden jobb volt, az azok voltak a régi szép idők, a ma már bezzeg nincsen ilyen, illetve ezek különböző mutációi, és bár nagyon szerettem volna szándékos trollkodásnak tekinteni, a kötet kétharmada táján világossá vált, hogy ajjaj, ezeket a pikírt megjegyzéseket Stasiuk teljesen komolyan gondolja.

Azért a regényeihez megjött a kedvem, majd kezemben az Útban Babadagbával kiülök egy pusztuló gyárcsarnokba valahol keleten.

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158152365 · Fordította: Pálfalvi Lajos
lány_a_tizedikről>!
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

Instant kedvenc (már a borítószöveggel megvett Para-Kovács), pont jókor találtam meg. Emlékszem, Kerouacot félbehagytam úgy tíz oldal után, mert annyi volt körülötte a hype és én is annyira kultkönyvként néztem már rá, hogy úgy voltam vele, majd inkább akkor veszem elő, mikor olyasmi élethelyzetben leszek. Hogy ne sóvárgás legyen, hanem meg is éljem. Erre Stasiuk meg jön ilyen lopakodva, utánaolvastam persze, hogy ki ő, de annyit azért nem tudtam róla. Pedig szerintem jobban tudok azonosulni ezzel a lengyel kis lumppal, tényleg annyira Ká-Európa az egész, a mindenbe beleszaró emberekkel, a varsói villamoscsörömpöléssel, ami simán lehetne a körúti is, amit hallani a múzeumlépcsőről. Az egész szöveget rádönti Stasi (olyan kis bizalmas viszonyba kerültünk, már becenevet is adtam neki), semmi bekezdés, semmi tagolás, csak mondja és mondja és mondja, mintha a kocsmában ülnétek és addig be sem fogná, amíg van nála sör. Vagy bor. Meg Popularne dohány. Kicsit belezúgtam, na. Majd ha nem leszek lusta, elárasztom a molyt idézetekkel.
De közben meg olvasom a Duklát is, és elég összeegyeztethetetlen a karakter azzal a pátosszal, ami néha már >nekem< is sok. Pedig az már nem kis szó, áj em dö giccs nagyasszonya… Hát majd meglátjuk. Annyira nagyon akarom imádni ezt az embert, drukkoljatok, hogy sikerüljön.
Szóval majd Dukla után folytköv.

1 hozzászólás
theodora>!
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

A Poket kiadást vettem meg és kezdtem el olvasni, kb semmit nem tudtam a szerzőről, vagy a könyvről.
Két adagban olvastam el, máshogy talán nem is érdemes. Ez egy folyamatos monológ, néha visszatérő témákkal, nagyjából kronologikus sorrendben az író kamaszkorától fiatal felnőtt koráig. Iskolakerülés, kocsmák, utazások, barátok és haverok – még a börtönt is megjárta a katonaságtól való dezertálás után.

Nehéz olvasmány volt, mert rengeteg olyan nevet, helyet említ, ami egy hozzám hasonló korú magyar olvasónak nem mond sokat. Végigolvastam, ha már egyszer megvettem, de nem igazán tetszett. Lehet más írásai jobban megszólítanának, ez a kamaszkori vándorló – kocsmázó – céltalan életút nem tetszett. De gondolom jó lenyomata a ’70-’80-’90-as éveknek.

Lasi>!
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

Jó rég olvastam már az Úton-t, de tényleg gyorsan eszembe jutott olvasás közben, hogy ez a könyv, az Úton k. európai inkarnációja. Nem lett a kedvencem. Jó lenne, hozzá egy kis útmutató vagy lábjegyzetelés, mert sok olyan korabeli Lengyel dolgot emleget, amiket mi nem érthetünk. Nem érted, hogy most cigi vagy pia márkát emleget vagy épp valami egyebet. Szóval valamiféle magyarázat jól jönne az idegen kifejezésekhez. Összességében érdekes kirándulás volt ez a korabeli Lengyel Országba.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

FeketeAlex IP>!

Próbáljatok sírni egy német könyvön.

137. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

12 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

Egyszer föl kell nőnie az embernek.

26. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

5 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

Megkínáltak egy rúgással, hogy megállapítsák, élek-e. Éltem.

55. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

FeketeAlex IP>!

A hippik reménytelenek voltak. Mennyivel jobbak a punkok.

89. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

1 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

Ha az ember tizenhat éves, majdnem minden gyanús.

7. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

FeketeAlex IP>!

Némelyikünk hülyébb volt, mint ide Vietnám.

10. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

FeketeAlex IP>!

Igazából szart se ér a pénz.

38. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

FeketeAlex IP>!

A szüleink szerint nem így kellett volna lennie, de ki hallgatott akkoriban a szüleire?

45. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

FeketeAlex IP>!

Egyébként a rajongók ábrándítják ki a legjobban az embert a művészekből.

85. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)

FeketeAlex IP>!

Egyszerűen túl sokat olvastam Kępińskitől meg az antipszichiátria más képviselőitől. Olyan szépen írtak mindezekről a betegségekről, hogy másra se vágytam, csak konkrét paranoiás vagy skizó akartam lenni.

112. oldal

Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író (kísérlet szellemi önéletírásra)


Hasonló könyvek címkék alapján

Eörsi István: Zárt térben
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Janusz Głowacki: Good night, Jerzy
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok
Hász Róbert: Végvár / Júliával az út
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Hász Róbert: Júliával az út
Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája