Dukla 8 csillagozás

Andrzej Stasiuk: Dukla

Dukla, ​ez a lengyel-szlovák határon található kisváros, szinte mágikus erővel vonzza az emlékeket kergető vagy éppen céltalanul utazgató kalandort, aki „sose azt éli át, ami van, hanem ami volt, vagy lesz”. Bűvkörébe vonja, és csak lélegzetvételnyi időre ereszti.Stasiuk ? a kortárs lengyel irodalom fenegyereke ?, valóságos és képzeletbeli utazásra indul, bejárja Duklát és környékét, miközben emlékeinek színpadává varázsolja az álmos lengyel falvakat, ahol megelevenednek a gyerekkori barátságok, a kamaszosan évődő szerelmek és vakmerő csínytevések, ahol a holtak és a szentek szinte észrevétlenül járnak köztünk, és ahol a történeteket is mi magunk tartjuk életben. Andrzej Stasiuk e felelősség terhe alatt, mégis bölcsen és könnyedén meséli el az ő Duklájának történetét, miközben utazunk, mintha másból sem állna a világ, mint Duklába vezető földi ? és belső ? utakból, az otthonosság érzetét keltő megérkezésekből, és az újrakezdés reményével kecsegtető elindulásokból. Andrzej Stasiuk… (tovább)

Eredeti cím: Dukla (lengyel)

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Magvető, Budapest, 2004
238 oldal · ISBN: 963142409X · Fordította: Körner Gábor

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Andrzej Stasiuk: Dukla

Jé, hát én voltam Duklában! Legalábbis átutaztam rajta, kétszer is, egyszer 1974 nyarán autóstoppal, egyszer meg valamikor a nyolcvanas évek elején autóval, hivatalos úton. De nincs Dukláról semmi, de semmi emlékem. Csak a térkép alapján azonosítottam, hogy ha A-ból B-be mentünk, akkor Duklán keresztül kellett utaznunk. De a környékről meg azokról az utazásokról vannak élményeim. Meg a 70-80-90-es évek Lengyelországáról is. Hasonlóan, mint Stasiuknak – nem konkrétumok vagy adatok, csak kis történetek, hangulatok, érzések. Rég volt.
Vettem még a 70-es években egy lengyel autóatlaszt. Részben az országjárásokhoz kellett, részben pedig azért, mert imádtam nézegetni, olvasgatni a lengyel város- és faluneveket. Voltak köztük zenei hangzásúak, viccesek, nyelvtörősök, érdekesek, semmilyenek, megjegyezhetetlenek és örökre megjegyzettek. Már rég nem aktuális az utak egy része, de ez a térkép még mindig velünk jön, ha Lengyelországba utazunk. Most a Duklát olvasva ismét élveztem Stasiuk felsorolásaiban a falvak és városkák neveit. Igazi nosztalgia utazás volt.
Szerettem, hogy teli volt hangulatokkal, cikkcakkokkal, leírásokkal, életképekkel, de néha leült a történet. Pontosabban nem a történet, mert azt rögtön az elején megígérte, hogy nem lesz. Szóval leült, és kicsit várni kellett, míg élet lehelődik bele megint.

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dormeck

A sötétség vagy a vakság értelmet ad a dolgoknak, míg az elme kénytelen utat keresni a sötétben, és világít magának.

>!
JordanT

…a dolgok az eszmék közé furakodnak, éles peremükkel felszakítják finom szélüket, s végül minden általánosság a szemétdombon, a részletek között köt ki. Caro salutis est cardo.

>!
JordanT

De nem kerülhető el a borzalom, ha az érzékek megnyílnak a végtelen előtt. Az idő csak idea, a tér sajnos emlékeztet a tényre. Az egyetemes tényre. Ezért reszketteti meg a képzeletet, amely ugyan korlátlannak hiszi magát, de a valóságban nem létezik.

>!
ppeva P

Meredeken esett a légnyomás, de még mozdulatlan volt a levegő. Várni kellett a hegyekből érkező meleg szélre. Most még nyilván a Magyar Alföldön száguldozott, még csak kinyújtotta mancsát, hogy dél felől körbetapogassa a Kárpátokat, keresve a réseket, alacsony hágókat, széles nyergeket, amelyeken át betörhet, lerohanhatja a védtelen Pogórzét, mentális pusztítást végezve lakosai között. Úgyhogy minden eshetőségre készen bementem a turistaházba.
Három fazon egy asztal körül némán vodkázott. Egyszerűen a szájukhoz emelték a pohárkát, és megdöntötték. Ügyet se vetettek egymásra.

74. oldal

>!
veda23

Hajnali négykor az éjszaka lassan felemeli fekete ülepét, mintha jóllakottan felkelne az asztaltól és aludni menne.

(első mondat)

>!
JordanT

Végül is az egyetlen, amit ki tudtunk találni a határtalan tér ellenében, hogy képesek vagyunk tömörülni, csoportosulni, a lehető legkisebb felszínt elfoglalni.

>!
JordanT

…visszatérek a huszonvalahány évvel ezelőtti történethez. Biztos vagyok benne, hogy ugyanazokból az alapelemekből áll, csak más és más konstellációba rendezi őket az idő örvénye, de a természetük változatlan marad, ahogy a víz, a só és a fémek is különféle emberi testeket formáznak, hogy megmentsenek bennünket az unalomtól.

>!
ppeva P

A fák alatt, a kis boltok előtt, a gyümölcsöskertekben műanyag asztalok és székek álltak. Kis csontvázak csordáira emlékeztettek. Az emberek Leżajsk sört ittak vagy forrósággal teli, ragacsos gyümölcsbort. A nők hasukon összefont karral üldögéltek, a férfiak gesztikuláltak, a gyerekek csipszet ettek és saját köröket alkottak – a pihenő felnőttek hű miniatúráit.

13. oldal

>!
ppeva P

A dombokról földutak futottak az országút felé. Emberek jöttek lefelé rajtuk, hogy mulassanak egy kicsit. A tiszta ingek úgy fehérlettek, mint a vitorlák vagy a szellemek. Lassan hajtottunk. Olyan lehetett a környék, mint egy mozgó térkép, mintha senki sem maradt volna otthon, pedig tévék szürkés fénye világított az ablakokban. Talán magányosan álltak az üres szobákban, és vártak, mint a hű ebek.

13. oldal

>!
ppeva P

Szóval Dukla, pár keresztutca, egy templom, egy kolostor, no meg a zsinagóga csonkja, amelynek falába pár méterrel a föld felett csenevész nyírfácskák kapaszkodnak. Vasárnap volt, a Mária Magdolna templom előtt a pap megszentelte a lemosott autócsordát. Valamivel távolabb az ukránok kirakták portékájukat a poros Zsigulikra, összefont karral figyelték a pogány ceremóniát. Az ő autóik áldás nélkül tettek meg hatalmas távolságokat. Gagyi árujuk volt, az elegáns hívek felsőbbséggel mentek el mellettük. Vasárnap csökken a tárgyak realitása, és az embernek kutyaként szegődik nyomába a kísértés. Főleg szerszámok voltak: fúrók, kalapácsok, fűrészek, lakatosáru – nem csoda, hogy közvetlenül a mise után némiképp szentségtörőnek tűntek. Senki nem vett semmit, a lembergiek vagy drohobicsiak rezzenéstelen arccal álltak, a láthatatlan Nap tejfehér fényében úszva, várakozásba merülve, mint az igazi keletiek, akik gyanítják, hogy az idő végtelen, tehát takarékoskodni kell az élethez szükséges mozdulatokkal, hogy a lehető legtovább teljen belőlük.

22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jacek Hugo-Bader: Fehér láz
Jacek Hugo-Bader: Kolimai napló
Olga Tokarczuk: Podróż ludzi Księgi
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Jankowska Radosława: MítoSzomj
Paweł Huelle: Mercedes-Benz
Stefan Chwin: Hanemann
Agneta Pleijel: Lord Sohamár
Antoni Libera: A Madame
Janusz Głowacki: Good night, Jerzy