Viharidő (Vaják 0.) 181 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Viharidő Andrzej Sapkowski: Viharidő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.

Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
GABO, Budapest, 2020
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069300 · Fordította: Hermann Péter
>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter
>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155555343 · Fordította: Hermann Péter

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt


Kedvencelte 20

Most olvassa 28

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 285

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Még magam elől is dugdostam ezt a könyvet, mint tárt szemű, ártatlan gyermek a szülinapi finomságokat. Húztam az időt, vártam a kedvező alkalmat, és már előre fájt a kínzó veszteség. S püff neki, most meg beütött az a fránya szeparációs szorongás.
Pedig közel sem azt kaptam a – jobb híján nulladikként besorolt – Vaják-kalandtól, amit vártam. Első ízben éreztem magam valami sodró lendületű RPG szemlélőjének, majd egyre inkább részt vevőjének, játékosának. S mivel szerepjáték, nem meglepő, hogy az egész sztori karakter-, küldetés- és akció-központú írásmű lett, alacsony mögöttes tartalom értékkel.
Kissé túlzottan bugyuta és banális kezdőlökés után, mintha újabb és újabb pályákra kerülnénk a főhőssel és a számos egymáshoz kapcsolódó küldetés egyenes utat jelöl ki a gyakorlott játékos számára egy élvezetes walkthrough irányában. De közben valahogy nem izzadunk meg, túlságosan is magától értetődő a hős győzedelme, inkább a mellékszereplők szórakoztatnak. Geralt, annak ellenére elveszti számomra a jellegzetesen vonalas, távolságtartó, kissé merev arculatát, hogy a történet tulajdonképpen valahol a saga első néhány kötete közé tagolható be. Inkább kissé hülyére vehető, megmajmolható, néha pipogyán bukdácsoló, máskor meg indokolatlanul megmacsósodó spéci mutáns fiúként jelenik meg. Hiányoltam a történetből a teljes sorozatra olyannyira jellemző súlyos társadalmi, lélektani gondolatokat, utalásokat, közvetett, vagy éppenséggel igenis direkt állásfoglalást. Egyszerűen szórakoztatott, kedvet csinált egy fura lényekkel benépesített, mégis földtörténeti középkori kalandozáshoz, nem is kevés vérrel, csihi-puhival, némi lepedőakrobatikával és kellemes, könnyed humorral.

Összességében persze, hogy nagy élvezettel olvastam, de ahogy azt már @vicomte is megírta előttem, ebben jelentős szerepe volt a nosztalgiának és elfogultságomnak egyaránt.
Szerintem fontos tanulsága az olvasásnak, hogy aki még nem ismeri Geralt világát, az ne ezzel az opusszal indítson, mert csak középszerű olvasmányélményt kap majd. A Vaják-szerelmesek és a világot már ismerők azonban valószínűleg gond nélkül be tudják építeni ezt a történetet is a kánonba és hajlamosak lesznek megbocsátani minden esetleges elhajlást a megszokott vonaltól.
Persze, hogy ajánlom, sőt egyeseknek kötelező!

>!
Rodwin
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Holnemvolt, holnemvolt, kezdené a kisfiam ha ő mesélné a történetet. Én is így kezdem, mert bizony holnemvolt egy Geralt, a régmúlt emlékeiben, Kökörcsin mesterrel az oldalán. Akiket most teljes pompájukban visszakaptunk, ahogy a legkedvesebb emlékeinkben élnek. Személy szerint, mint sokaknak, az első két könyv a kedvence, de ez a kötet visszaadott valamit belőlük.
Hiába az epikus öt köteten tartó menetelés Geralt, és Ciri kompániájával, ott azért a történet elég hullámzó volt. Sokan a kedvenc hősüket veszítették el, miután Sapkowski mester regény formára váltott, mert az egész Ciri központú lett.

Ebben a kötetben is viharos időket éltünk át, kedvenc hősünkkel karöltve. Minden úgy kezdődött, hogy Geraltot Kerackba fújta a szellő, mit ad a teremtő Kökörcsin is itt időzik. Az ő kettejük kalandjából eddig jó nem sült ki, most sincs ez másképp.
Geraltunk szemmel láthatólag egy agyafúrt vicc, esetleg összeesküvés áldozata lett, és itt kezdődött minden. Közben az esedékes királyi esküvő sem zajlik zökkenőmentesen. A Ríviai ebbe is belecsöppent akaratán kívül.
Az egész könyvben fickándozik az író, minden olyan könnyedén történik. Talán most nincs úgy megkötve a keze, az eredmény pedig nagyon jól sikerült.
Geralt végre önmaga lehet, bunyózik, káromkodik, minden ujjára akad egy hölgyemény. Kökörcsin pedig Kökörcsin, nem tudja meghazudtolni ő sem magát. Kettejük között újra fergeteges, humoros párbeszédeket olvashatunk.
Persze, ahogy a Ríviai halad előre a történetben, úgy tisztul a kép, mint mindig az útja most sem lesz küzdelem, és akadály mentes. Elő kell szednie bizony nem egyszer a híres kardforgató, és mágikus tudományát.
Röviden nagyon tetszett, mindenkinek bátran ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik Geralttal.
Az biztos, hogy a novellásköteteket, és ezt sem csak egyszer olvastam.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter
>!
vicomte P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

A nosztalgia nagy úr spoiler így aztán, a Witcher játékok átütő sikerének nyomán, Sapkowski még egy kötet erejéig visszatért a Vaják sorozathoz, és írt hozzá egy lazán összefüggő epizódokból álló, az eredeti történet ívhez csak pár apró szálon kapcsolódó kiegészítőt.
A regény, bár a 0. sorozat számot viseli, de időrendben valamikor az első és a második novelláskötet között játszódik, de vannak apró utalások a későbbi kötetekre is, sőt a játékok is felhasználnak egy-egy motívumot, utalást olyan eseményekre, személyekre, amelyek ebben a regényben olvashatóak. spoiler
A regény tényleg számos apró epizódból áll össze, így aztán sokkal inkább tűnik egyfajta kalandgyűjteménynek, vagy ha úgy tetszik, a Viharidő mellett ez a kötet nyugodt szívvel viselhetné az Életképek egy vaják mindennapjaiból alcímet is.
Számomra ugyan kissé nehezen indult be a történet, kicsit meg is ijedtem, hogy Sapkowski kifogyott az ötletekből, de aztán szerencsére helyrerázódtak a dolgok – bár azért volt egy olyan érzésem, hogy az egyes epizódok közötti kapcsolat (már ahol volt) olyan esetleges, mintha nem is lenne. A történet egyik szálán fontos szerepet kapnak a világban élő varázslók, akik most kevésbé a politikai játszmáikkal, mint inkább a tudomány – értsd mágia – mindenek felettiségének hangoztatásával és a „mi kutyánk kölyke” féle elvtelen és immorális összezárással vívják ki az olvasó ellenszenvét.
A hatalom egyik legnagyobb rákfenéje, hogy ha gyengék kezébe kerül, akkor a élni fognak vele, és villámgyorsan elhomályosul a határvonal az élni és visszaélni között.
Mindegy is, hogy a szinte céges szervezeti struktúrában spoiler működő varázslókról, vagy az apró városállam királyáról és annak dinasztiájáról spoiler van szó. És persze ismét terítékre kerül a xenofóbia, a gyűlölet, a féltékenység, az arrogancia és a kapzsiság számtalan formája és szintje.
Ezek, az író drámai érzéke és írástechnikája, a karakterek sokszínűsége és a konfliktusok ábrázolásának megalkuvásmentessége még akkor is a nagy átlag felé emelik ezt a kötetet, ha igazából szívből csak azoknak tudom ajánlani, akik rajongói a sorozatnak, mert önállóan kevésbé állja meg a helyét, mint a nyitó novelláskötetek és az ennyire széttördelt történetív sem fogja mindenki tetszését elnyerni.

>!
zamil
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Jó volt ez a több történetet tartalmazó barangolás a megszokott Geraltal. Kellett már egy olyan rész, ami időben beilleszthető a sorozatba, de mégis különálló, ahol ismét Geralt a főszereplő, ahol ismét a vajákság kerül előtérbe.
Ami meglepett az az volt, hogy a rókás történetet nem rég olvastam képregénybe, és igen hűen volt ott kidolgozva, szinte azonos volt az itt olvasottal. Azt hittem a képregények történeteinek nem sok köze van Sapkowski-hoz. Ez kellemes meglepetés volt.
Remélem több ilyen könyv van még, amit a magyar közönség nem olvasót és idővel ki lesz adva.

1 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Milyen jó volt újra elengedni a gyeplőt!
Nem kötni a sztorit és a szereplőket az egyébként kiválóan felépített grandiózus világhoz, hanem most engedni a szavakat nyargalni ide-oda, ahova kedvük tartja. Mert ez egy ilyen karakter és párbeszéd központú gyűjtemény lett. Újra.
Hasonlóképp mint az első két könyv ahol szintén ilyen könnyedén ugrottunk egy mélyebb mondanivalótól egy kicsit lazább eresztésű novellához. Sapkowski szokatlanul jól érzi az emberi lélek mélységeit, a csalfa szerelemtől kezdve a becsület megítéléséig, de mielőtt maga alá temetne ezek súlya, már jön is az elengedés, egy Kökörcsin belépő vagy Geralt fanyar vállrándítása képében.
Nem mindig sikerül ez az egyensúly, de most nagyon pazar lett. Érezni hogy ez megint felszabadulva íródott, és a mondatokból hosszan lehetne idézni gyöngyszemeket.
A tv sorozathoz pedig nagy reményeket fűzök, mert azt ígérték kimondottan a könyveket veszik alapul..

>!
B_Petra 
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Ha Terry Pratchett írt 35 Korong Világ könyvet Sapkowski is írhatna még pár ilyet, ahol Geralt iszik, nőzik és verekszik, mint azelőtt mielőtt világmegváltásra és tinilány felügyeletre adta volna a fejét, Kökörcsin is dalolhatna, még pár psziho-szociopata varázsló is belefér, királyságok bukása felemelkedése nézőpont kérdése, valamint egy két érdekes bestia vagy törp kalamajka, avagy tünde filozófia, a hosszú életüek hobbyja. Bármit olvasnék tőle ebben a stílusban, nyelvezettel szép keretben, bármit.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155555343 · Fordította: Hermann Péter
>!
makitra P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Az kiderült a sorozat megnézése után, hogy azt nem érdemes a könyvek ismerete nélkül megtenni (mert kicsit zavaros), de az értékelések átböngészése utána abban biztos vagyok, hogy a sorozat sokat segített a Viharidők élvezetében. Mert így nem volt annyira ismeretlen a világ, és az utalások olvastán sem kapkodtam (annyira) a fejem. De abban is biztos vagyok, hogy a sorozat sokat nyert volna, ha jobban áttanulmányozzák a könyveket és hagynak időt hatni az alapanyagnak, de ez már más kérdés.

Az első Vaják-könyvélményem mindennel együtt is nagyon pozitív. Élveztem a stílusát, a lassú, csapongó tempóját, a humorát és elsősorban meglepően melankolikus hangvételét. Meglepett, Geralt itt mennyire szomorkás – nyilván ebben szerepet játszik az a múlt, ami éppen csak említések és célzások szintjén kezd itt bontakozni, de jól áll a karakternek. Sapkowski szövege remek abban, ahogy gazdagítja és árnyalja a figurákat, nem csak belső monológokkal, de okos párbeszédekkel is, már csak ezért is jó olvasni. Biztos ebben szerepet játszik az is, hogy ez az utoljára megírt történet, bár interjúin keresztül az író nem tűnik igazán érzelgős figurának.

De cinikusnak mindenképpen és ez érződik a szövegen is. Nem csak a néhol kegyetlen humorán, ha azon a világon, amit szereplői köré kerített. Baksissal terhelt föld ez, ahol virágzik a korrupció és ahol mindenki csak gyalog a hatalmasok játékában – bár bátor húzásokkal sikerül néha meglepniük azokat. Mondják, hogy mennyire ká-európai a könyvek hangulata és tényleg: kíváncsi vagyok, hogy a világ nyugatibb részén születettek mennyire érzik át mondjuk azt a képet, ahogy a határjelzőket áthelyező katonák ellen nincs fellebbezés, az adót kétszer kell kifizetni – nincs bizalmunk a közintézményekben és ezt Sapkowski remekül megfogja több helyen is.

A Viharidők ezen túl remek a cselekmény bonyolításában; régen olvastam ennyire esetleges kalandokat, ha egyáltalán. Geraltot ide-oda sodorja az út és a kardjai keresése, ahol az egyes kis történetek egyrészt jól jellemzik őt, másrészt sokat tesznek hozzá az összképhez. spoiler Külön pirospont azért, ahogy a különböző hatalmi centrumokat és azok egymáshoz fűződő viszonyát ábrázolta elegánsan és egyáltalán nem didaktikusan. Szórakoztató, informatív és érdekes.

Nekem jó belépő volt a Viharidők, és az a jó, hogy nem kell várnom a további regényekre, mert a legtöbb már itt is van és csak az olvasásra vár. Ezért megéri néha nem rögtön elkezdeni a sorozatokat.

>!
Ivenn P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Úgy gondolom, hogy kiegészítő történetet írni mindig nagyon bátor és kockázatos vállalkozás, hisz mindig lesznek olvasók, akik mást/többet várnak a történettől és mindig lesznek olyanok, akik szerint egy ilyen jellegű kötet már csak felesleges bőrlehúzás.
Én általában elég nyitottan (és lelkesen) állok ehhez a kérdéskörhöz, és azt kell mondjam, hogy most sem ért egyáltalán csalódás: a Viharidő nemhogy egy igazi kis csemege és kincs a rajongók számára, de végre az is elmondható róla, hogy marha jól meg lett írva.

Ebben a kötetben végre sok-sok idő után úgy éreztem, hogy minden, de abszolút minden a helyén van és Sapkowskinak az az egyetlen célja, hogy engem szórakoztasson és teljesen lekenyerezzen. Ez a lekenyerezés pedig abszolút sikeresen végre lett hajtva, hisz:

– Végre megint Geralt a fő nézőpontkarakter a történetben (nagyon minimális megszakítással)
– Visszatértünk az első két kötet novelláinak hangulatához, sziporkázó humorához (értsd: olyan hangosan nyerítettem egy-két helyen, hogy a szomszéd elgondolkozhatott, hogy ki ez a nem normális a másik lakásban)
– Nincs idegesítő írói technikázás, kísérletezgetés, követhetetlen ugrálások az idősíkban: a történet most is komplex és több cselekményszálon fut, de ez nagyon szépen lekövethető
– Több Kökörcsin. TÖBB KÖKÖRCSIN!!!
– A politika mellett/helyett több vajákoskodás, több szörny!
– A sima kardozós közelharc helyett előtérbe kerül a vaják féle „mágia”, a különleges vajákszimbólumok (Aard, Igni, Somne, talán még az Axii vagy Quen is használatba kerül)
– Van a történetben elmebeteg pszichopata gonosz!
– Kocsmajelenetek, (túlságosan ínycsiklandóra sikerült) kajálós jelenetek, brutális harcjelenetek, lerágod-a-tíz-körmöd jelenetek

És még sorolhatnám, de szerintem ebből is látszik, hogy nálam mennyire telitalálat a regény. Abszolút azt kaptam, amit vártam és reméltem: ismét egy izgalmas kalandban lehetett részem Geralt (és Kökörcsin) oldalán, ismét elmerülhettem ebben a fantasztikus világban és egy kicsit megint úgy érezhettem, hogy a szereplők életének részese vagyok. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, nagyon nosztalgikus; az embernek kedve támadna újra játszani a videójátékkal vagy csak ismét kezébe venni az első kötetet.

Annyi biztos, hogy köszönöm Sapkowski mesternek az élményt és ezek után nagyon bízom benne, hogy esetleg – talán – még egyszer visszanyúl a Vaják univerzumhoz és ismét beleveti magát az írásba.
Számomra ez a kötet bebizonyította, hogy vannak még történetek kedvenc mogorva vajákunkról, melyeket érdemes elmesélni!

3 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Még egy utolsó kaland a fehérhajú vajákkal, jöhet? Naná, bármikor! Sapkowski ugyan A tó úrnőjével lezárta a Geralt-sagát, azonban a hozzám hasonló rajongók nagy örömére írt még egy búcsúkötetet, amely igazából egy előzmény, ott ér véget, ahol az első könyv kezdődik, de mégsem novellafüzér (mint az első két kötet), hanem egy regény, amely az égvilágon semmit sem tesz hozzá a vaják-univerzumhoz, viszont a coolságfaktor az egeket verdesi, végre semmi (na jó, nem sok) politika, csak kaland és akcióhegyek. És persze szörnyek, Kökörcsin, varázslók, királyok, szerelem, intrika, és GERALT (ezúttal Ciri és a végzet nélkül), a maga mogorvaságában, nihiljében (mindenki hagyjon békén, én élem az életem, a világ tegyen, amit akar, én kimaradok a játszmákból), és elképesztő badass-ségének teljes fegyverzetében. És ebből a műsoron kívüli részből azt is megtudhatjuk, hogy egy vaják sohasem védtelen, akkor sem, ha néhány öngyilkosjelölt volt olyan butus, hogy elemelte a kardjait. A humor is visszatért, a szerző láthatóan élvezte, hogy ezúttal nem kellett túlságosan odafigyelnie a dramaturgiára, a karakterekre és a történetre (hiszen tudjuk, hogy mi fog következni), ezért adott a poénoknak, a kardok sem pihentek, Kökörcsin is hozta a szokásos formáját (vagyis sokat beszélt és mindig láb alatt volt), igazi ráadás darabja lett ez a sorozatnak, ami az író és a rajongók kedvéért íródott. Nem mondanám, hogy méltó lezárása a sztorinak (hiszen az már megvolt), inkább egy afféle Sapkowski-féle búcsú a karaktertől. Egyetlen problémám volt a könyvvel: a vége egy picikét erőltetett lett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, van olyan jó ez a rész is, mint a többi.
A teljes kriitika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/05/28/konyvkritika_a…


Népszerű idézetek

>!
Rodwin

– Savanyú káposzta! – közölte, és szájához emelte a hordóból facsipesszel
kiemelt darabot. – Kóstold meg, Geralt. Pompás, igaz? Ízletes és jótékony
hatású az ilyen káposzta. Télen, amikor hiányzik a vitamin, megvéd a
skorbuttól. Ráadásul tökéletes antidepresszáns szer.
– Hogyhogy?
– Bekapsz egy krigli savanyú káposztát, megiszol egy krigli aludttejet…
és a depresszió lesz a legkisebb gondod.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
12 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 

Az ajtó mágikus volt, varázslat biztosította. A medalion gyenge rezgése azonban azt jelezte, hogy ez a varázslat nem erős. Arcát az ajtóhoz közelítette.
– Jóbarát.
Az ajtó zajtalanul nyílt ki olajozott zsanérjain. Ahogy helyesen eltalálta, szabvány szerint, sorozatgyártásban szerelték fel gyenge mágikus biztosítással és gyári jelszóval, szerencséjére senkinek sem akaródzott valami rafináltabbat beállítani.

233-234. oldal, Tizenhetedik fejezet

1 hozzászólás
>!
bartok_brigitta P

Óvakodjatok a csalódástól, mert a látszat csal. A dolgok ritkán olyanok, amilyennek látszanak. A nők meg soha.

40. oldal (Kökörcsin, Fél évszázad költészete)

3 hozzászólás
>!
bartok_brigitta P

Az anyagátvitel bonyolult és kényes mestermunka, következésképp mielőtt hozzáfogunk a teleportáláshoz, feltétlenül ajánlatos székelni és a hólyagot kiüríteni.

113. oldal (Geoffrey Monck, A teleportációs kapuk elmélete és gyakorlata)

>!
ViraMors P

A vaják felsóhajtott. Nem egyszer és nem kétszer fordult elő vele, hogy láthatta a biztonságos kapuk működésének hatását, részt vett már a kapukat használó emberek maradványainak szétválogatásában is. Innen tudta, hogy a teleportációs kapuk biztonságosságáról szóló nyilatkozatokat ugyanabba a halmazba lehet elhelyezni, mint az afféle kijelentéseket, hogy az én kutyuskám nem harap, az én fiacskám jó gyerek, ez a káposzta friss, legkésőbb holnapután megadom a pénzt, a barátnőmnél éjszakáztam, kizárólag a haza javát tartom szem előtt, valamint pár kérdésre válaszolsz, és azonnal elengedünk.

>!
Vincenza

– A magyarázatotok – vélekedett Geralt nyugodtan –, már elnézést, zavaros, akár a beteg húgyhólyagból jövő vizelet. Az expedíciótok nemes célja pedig kétséges, akár egy úrilány erénye falusi ünnep után reggel.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
>!
bartok_brigitta P

Nem egyszer és nem kétszer fordult elő vele, hogy láthatta a biztonságos kapuk működésének hatását, részt vett már a kapukat használó emberek maradványainak szétválogatásában is. Innen tudta, hogy a teleportációs kapuk biztonságáról szóló nyilatkozatokat ugyanabba a halmazba lehet elhelyezni, mint az afféle kijelentéseket, hogy az én kutyuskám nem harap, az én fiacskám jó gyerek, ez a káposzta friss, legkésőbb holnapután megadom a pénzt, a barátnőmnél éjszakáztam, kizárólag a haza javát tartom szem előtt, valamint pár kérdésre válaszolsz, és azonnal elengedünk.

113. oldal

>!
bartok_brigitta P

A félelem sosem szokott irracionális lenni, helyesbített Geralt, de csak magában. Nem számítva a lelki rendellenességeket. Ezt a legeslegelején tanítják meg a fiatal vajákoknak. Jó, ha valaki rettegést érez. Ha rettegsz, az azt jelenti, hogy van mitől félni, légy tehát éber. A rettegést nem kell leküzdeni. Elegendő, ha nem kerít hatalmába. És érdemes belőle tanulni.

114. oldal

>!
gesztenye63

– (…) Ilyen nagy legény vagy? Ilyen kemény? Héjastul eszed az osztrigát? És terpentint iszol rá?

>!
bartok_brigitta P

A legmagasabb őr, nyilván a parancsnok eltolta magától a tálat, felállt. Geralt, akinek mindig az volt a véleménye, hogy csúnya nők nincsenek, hirtelen úgy érezte, revideálnia kell ezt a nézetét.

20. oldal


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Tobin – Borys Pugacz-Muaszkiewicz – Karolina Stachyra – Travis Currit: The Witcher 3. – Varjak átka
Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben
Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Mark Lawrence: Tövisek Császára
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Raoul Renier: A kívülálló
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Kathleen Ryan: Setita
Jon Sprunk: Az Árny fia