Viharidő (Vaják 0.) 71 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Viharidő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.

Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.

Eredeti mű: Andrzej Sapkowski: Sezon burz

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter
>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155555343 · Fordította: Hermann Péter

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt


Kedvencelte 10

Most olvassa 10

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 80


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Holnemvolt, holnemvolt, kezdené a kisfiam ha ő mesélné a történetet. Én is így kezdem, mert bizony holnemvolt egy Geralt, a régmúlt emlékeiben, Kökörcsin mesterrel az oldalán. Akiket most teljes pompájukban visszakaptunk, ahogy a legkedvesebb emlékeinkben élnek. Személy szerint, mint sokaknak, az első két könyv a kedvence, de ez a kötet visszaadott valamit belőlük.
Hiába az epikus öt köteten tartó menetelés Geralt, és Ciri kompániájával, ott azért a történet elég hullámzó volt. Sokan a kedvenc hősüket veszítették el, miután Sapkowski mester regény formára váltott, mert az egész Ciri központú lett.

Ebben a kötetben is viharos időket éltünk át, kedvenc hősünkkel karöltve. Minden úgy kezdődött, hogy Geraltot Kerackba fújta a szellő, mit ad a teremtő Kökörcsin is itt időzik. Az ő kettejük kalandjából eddig jó nem sült ki, most sincs ez másképp.
Geraltunk szemmel láthatólag egy agyafúrt vicc, esetleg összeesküvés áldozata lett, és itt kezdődött minden. Közben az esedékes királyi esküvő sem zajlik zökkenőmentesen. A Ríviai ebbe is belecsöppent akaratán kívül.
Az egész könyvben fickándozik az író, minden olyan könnyedén történik. Talán most nincs úgy megkötve a keze, az eredmény pedig nagyon jól sikerült.
Geralt végre önmaga lehet, bunyózik, káromkodik, minden ujjára akad egy hölgyemény. Kökörcsin pedig Kökörcsin, nem tudja meghazudtolni ő sem magát. Kettejük között újra fergeteges, humoros párbeszédeket olvashatunk.
Persze, ahogy a Ríviai halad előre a történetben, úgy tisztul a kép, mint mindig az útja most sem lesz küzdelem, és akadály mentes. Elő kell szednie bizony nem egyszer a híres kardforgató, és mágikus tudományát.
Röviden nagyon tetszett, mindenkinek bátran ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik Geralttal.
Az biztos, hogy a novellásköteteket, és ezt sem csak egyszer olvastam.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter
>!
Hanaiwa
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Milyen jó volt újra elengedni a gyeplőt!
Nem kötni a sztorit és a szereplőket az egyébként kiválóan felépített grandiózus világhoz, hanem most engedni a szavakat nyargalni ide-oda, ahova kedvük tartja. Mert ez egy ilyen karakter és párbeszéd központú gyűjtemény lett. Újra.
Hasonlóképp mint az első két könyv ahol szintén ilyen könnyedén ugrottunk egy mélyebb mondanivalótól egy kicsit lazább eresztésű novellához. Sapkowski szokatlanul jól érzi az emberi lélek mélységeit, a csalfa szerelemtől kezdve a becsület megítéléséig, de mielőtt maga alá temetne ezek súlya, már jön is az elengedés, egy Kökörcsin belépő vagy Geralt fanyar vállrándítása képében.
Nem mindig sikerül ez az egyensúly, de most nagyon pazar lett. Érezni hogy ez megint felszabadulva íródott, és a mondatokból hosszan lehetne idézni gyöngyszemeket.
A tv sorozathoz pedig nagy reményeket fűzök, mert azt ígérték kimondottan a könyveket veszik alapul..

>!
B_Petra
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Ha Terry Pratchett írt 35 Korong Világ könyvet Sapkowski is írhatna még pár ilyet, ahol Geralt iszik, nőzik és verekszik, mint azelőtt mielőtt világmegváltásra és tinilány felügyeletre adta volna a fejét, Kökörcsin is dalolhatna, még pár psziho-szociopata varázsló is belefér, királyságok bukása felemelkedése nézőpont kérdése, valamint egy két érdekes bestia vagy törp kalamajka, avagy tünde filozófia, a hosszú életüek hobbyja. Bármit olvasnék tőle ebben a stílusban, nyelvezettel szép keretben, bármit.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155555343 · Fordította: Hermann Péter
>!
Ivenn
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Úgy gondolom, hogy kiegészítő történetet írni mindig nagyon bátor és kockázatos vállalkozás, hisz mindig lesznek olvasók, akik mást/többet várnak a történettől és mindig lesznek olyanok, akik szerint egy ilyen jellegű kötet már csak felesleges bőrlehúzás.
Én általában elég nyitottan (és lelkesen) állok ehhez a kérdéskörhöz, és azt kell mondjam, hogy most sem ért egyáltalán csalódás: a Viharidő nemhogy egy igazi kis csemege és kincs a rajongók számára, de végre az is elmondható róla, hogy marha jól meg lett írva.

Ebben a kötetben végre sok-sok idő után úgy éreztem, hogy minden, de abszolút minden a helyén van és Sapkowskinak az az egyetlen célja, hogy engem szórakoztasson és teljesen lekenyerezzen. Ez a lekenyerezés pedig abszolút sikeresen végre lett hajtva, hisz:

– Végre megint Geralt a fő nézőpontkarakter a történetben (nagyon minimális megszakítással)
– Visszatértünk az első két kötet novelláinak hangulatához, sziporkázó humorához (értsd: olyan hangosan nyerítettem egy-két helyen, hogy a szomszéd elgondolkozhatott, hogy ki ez a nem normális a másik lakásban)
– Nincs idegesítő írói technikázás, kísérletezgetés, követhetetlen ugrálások az idősíkban: a történet most is komplex és több cselekményszálon fut, de ez nagyon szépen lekövethető
– Több Kökörcsin. TÖBB KÖKÖRCSIN!!!
– A politika mellett/helyett több vajákoskodás, több szörny!
– A sima kardozós közelharc helyett előtérbe kerül a vaják féle „mágia”, a különleges vajákszimbólumok (Aard, Igni, Somne, talán még az Axii vagy Quen is használatba kerül)
– Van a történetben elmebeteg pszichopata gonosz!
– Kocsmajelenetek, (túlságosan ínycsiklandóra sikerült) kajálós jelenetek, brutális harcjelenetek, lerágod-a-tíz-körmöd jelenetek

És még sorolhatnám, de szerintem ebből is látszik, hogy nálam mennyire telitalálat a regény. Abszolút azt kaptam, amit vártam és reméltem: ismét egy izgalmas kalandban lehetett részem Geralt (és Kökörcsin) oldalán, ismét elmerülhettem ebben a fantasztikus világban és egy kicsit megint úgy érezhettem, hogy a szereplők életének részese vagyok. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, nagyon nosztalgikus; az embernek kedve támadna újra játszani a videójátékkal vagy csak ismét kezébe venni az első kötetet.

Annyi biztos, hogy köszönöm Sapkowski mesternek az élményt és ezek után nagyon bízom benne, hogy esetleg – talán – még egyszer visszanyúl a Vaják univerzumhoz és ismét beleveti magát az írásba.
Számomra ez a kötet bebizonyította, hogy vannak még történetek kedvenc mogorva vajákunkról, melyeket érdemes elmesélni!

3 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Még egy utolsó kaland a fehérhajú vajákkal, jöhet? Naná, bármikor! Sapkowski ugyan A tó úrnőjével lezárta a Geralt-sagát, azonban a hozzám hasonló rajongók nagy örömére írt még egy búcsúkötetet, amely igazából egy előzmény, ott ér véget, ahol az első könyv kezdődik, de mégsem novellafüzér (mint az első két kötet), hanem egy regény, amely az égvilágon semmit sem tesz hozzá a vaják-univerzumhoz, viszont a coolságfaktor az egeket verdesi, végre semmi (na jó, nem sok) politika, csak kaland és akcióhegyek. És persze szörnyek, Kökörcsin, varázslók, királyok, szerelem, intrika, és GERALT (ezúttal Ciri és a végzet nélkül), a maga mogorvaságában, nihiljében (mindenki hagyjon békén, én élem az életem, a világ tegyen, amit akar, én kimaradok a játszmákból), és elképesztő badass-ségének teljes fegyverzetében. És ebből a műsoron kívüli részből azt is megtudhatjuk, hogy egy vaják sohasem védtelen, akkor sem, ha néhány öngyilkosjelölt volt olyan butus, hogy elemelte a kardjait. A humor is visszatért, a szerző láthatóan élvezte, hogy ezúttal nem kellett túlságosan odafigyelnie a dramaturgiára, a karakterekre és a történetre (hiszen tudjuk, hogy mi fog következni), ezért adott a poénoknak, a kardok sem pihentek, Kökörcsin is hozta a szokásos formáját (vagyis sokat beszélt és mindig láb alatt volt), igazi ráadás darabja lett ez a sorozatnak, ami az író és a rajongók kedvéért íródott. Nem mondanám, hogy méltó lezárása a sztorinak (hiszen az már megvolt), inkább egy afféle Sapkowski-féle búcsú a karaktertől. Egyetlen problémám volt a könyvvel: a vége egy picikét erőltetett lett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, van olyan jó ez a rész is, mint a többi.
A teljes kriitika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/05/28/konyvkritika_a…

>!
gyuszi64
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Nagyon hiányzott már a kedvenc fantasy-világom és a kedvenc hősöm… A rívai don Quijote ott folytatja (kezdi?) a szélmalomharcát, ahol abbahagytam az olvasást, megvan még a lova, a kísérője és a távoli szerelme is, mi kell még?
Kicsit bosszantott a közbiztonság és a jogi normák teljes hiánya (ami egyébként abszolút hiteles földi középkori), de kárpótolt érte Sapkowski mesélőtehetsége; kicsit zavart, hogy egyre teljesíthetetlenebbek Geralt feladatai (persze ez egy hősnek nem számít), de mindenért kárpótolt a regény szép kerek befejezése.
Ami több szempontból is nagyon-nagyon jóra sikeredett. :)

Mj: Egyszerűen bámulom Sapkowski stílusát. Csak a végéről: spoiler

Update: Két hónapja láttam Madridban a monumentális Cervantes-emlékművet, őszintén szólva kissé túlzásnak éreztem. Most a Vaják-0 után azt gondolom, zseni volt az az ember.

>!
HoneyMimoza
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Tökéletes felüdülés volt olvasni, totálisan beszippantott és meg is tartott magának. Az a csodálatos ebben a „részben”, hogy minden ami tetszett az egész sorozatban az itten töményen megtalálható és csakis az! A világ aprólékossága annyira könnyedén és természetesen van ábrázolva..A karakterek sziporkáznak.. Az események feszesen tempósak, csak úgy folynak egymás után, azért vissza-vissza utalva.. A párbeszédek,ajj azok mindig nagy kedvencek.

Pörsze kicsit olyan mintha már olvastuk volna ezt a történetet, csak más helyeken/más szereplőkkel, szóval igen repetitív, ennek ellenére egyszerűen nem lehet belekötni :D

>!
annacska5 P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Ó drága, drága Geralt… Jó volt, hogy ismét ő volt a középpont, a főhős, őt követtük ismét. Hiányzott, és hiányozni is fog. Ki tudja, hátha a mester még megszán minket néhány kiegészítő kötettel. Vagy tán folytatással? A Vaják sorozat könyveit nem tudom soha értelmesen értékelni. Míg más lányok, nők vérfarkas és vámpírfiúcskákba szerelmesek, úgy én Geraltba. Mert nekem ez valahogy mindig kimaradt. Erre jött Geralt.

Na jó, össze-vissza írok, és ez így tök értelmetlen. De én is az vagyok :D

4 hozzászólás
>!
ujhelyiz P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

A Vaják-regények vége felé (nagyjából az utolsó könyvet leszámítva) az volt az érzésem, hogy a megváltozott fókusz miatt kevesebbet kapok abból, amit nagyon szerettem a korai novellákban és a játékokban is: kalandozást egy többé-kevésbé komor világban, ahol a különböző kelet-európai történetek és mesék kifordított változataiban nem egyértelmű, hogy ki a jó és ki a szörny.

Ez a kötet ebből a szempontból bőségesen kárpótolt, ugyanis erre fókuszál: két-három lazán kapcsolódó történetet kapunk, amik egy regénnyé állnak össze, lehetővé téve, hogy választani kelljen. Megvannak a szokásos elemek, mind Kökörcsin gyakorlatiassága, Geralt kitörő életöröme vagy éppen a ronda varázslónők akiknek eszükbe sem jutna megosztani az ágyukat főszereplőnkkel.

Egy-két apróság van, ami nem tetszett nekem túlságosan – amelyek közül a legfeltűnőbb, hogy a vaják döntéseinek nagyon korlátozott a súlya. Tudom, egy grimdark világban ez a kilátástalanságot is erősíti; de sosem szerettem, amikor kvázi mindentudó szereplők elrendezik az eseményeket a főszereplők feje felett. Ebben a könyvben nem volt túlzásba víve, de közel volt ahhoz a határhoz, ahol már nagyon zavart volna; így csak egy kicsit feltűnt.

Összefoglalva, nagyon szimpatikus kiegészítése lett ez a Vaják-sorozatnak, különösen, hogy inkább a korai novelláskötetekre emlékeztet fókuszában, nem pedig a világ megmentésére vagy Geralt legendájára helyezve a hangsúlyt. Ez pedig szerethetővé tette a kötetet.

>!
A_S1M0N
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Most értem a végére, jó volt visszatérni a Witcher világába.

A könyv a korábban megjelentekhez csak lazán kapcsolódik, számos, korábban már megismert szereplő is felbukkan, illetve, a már magyarul is olvasható Rókagyermeknek egy rövidített változata is szerepel a történetben.

Én időrendileg nem a 0. helyre raknám, de a 8-as szám sem jó, mert nem a már ismert cselekményszálat viszi tovább, ez egy köztes kaland, hiszen Yennefert már ismeri, de útjaik elváltak, valamint Kökörcsin is vele van, akit meg már a könyvekből is úgy ismerünk, mint régi barátja.

Ilyen önálló történetek jöhetnének még, 300 oldal, 1-2 nap alatt el lehet olvasni őket, szórakoztató, elgondolkodtató, és jó érzés visszatérni ebbe a világba.

Egy képregény még várat a magyar kiadásra, aztán sajnos vége…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Rodwin

– Savanyú káposzta! – közölte, és szájához emelte a hordóból facsipesszel
kiemelt darabot. – Kóstold meg, Geralt. Pompás, igaz? Ízletes és jótékony
hatású az ilyen káposzta. Télen, amikor hiányzik a vitamin, megvéd a
skorbuttól. Ráadásul tökéletes antidepresszáns szer.
– Hogyhogy?
– Bekapsz egy krigli savanyú káposztát, megiszol egy krigli aludttejet…
és a depresszió lesz a legkisebb gondod.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
12 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 

Az ajtó mágikus volt, varázslat biztosította. A medalion gyenge rezgése azonban azt jelezte, hogy ez a varázslat nem erős. Arcát az ajtóhoz közelítette.
– Jóbarát.
Az ajtó zajtalanul nyílt ki olajozott zsanérjain. Ahogy helyesen eltalálta, szabvány szerint, sorozatgyártásban szerelték fel gyenge mágikus biztosítással és gyári jelszóval, szerencséjére senkinek sem akaródzott valami rafináltabbat beállítani.

233-234. oldal, Tizenhetedik fejezet

1 hozzászólás
>!
bartok_brigitta P

Óvakodjatok a csalódástól, mert a látszat csal. A dolgok ritkán olyanok, amilyennek látszanak. A nők meg soha.

40. oldal (Kökörcsin, Fél évszázad költészete)

3 hozzászólás
>!
bartok_brigitta P

Nincs jobb gyógyír a gondokra, mint egy vaják.

10. oldal

>!
bartok_brigitta P

Sok igazság van abban az állításban, hogy egy vőlegény halála komolyan meg tudja zavarni a lakodalmi ünnepséget.

267. oldal

>!
bartok_brigitta P

A legmagasabb őr, nyilván a parancsnok eltolta magától a tálat, felállt. Geralt, akinek mindig az volt a véleménye, hogy csúnya nők nincsenek, hirtelen úgy érezte, revideálnia kell ezt a nézetét.

20. oldal

>!
bartok_brigitta P

Az anyagátvitel bonyolult és kényes mestermunka, következésképp mielőtt hozzáfogunk a teleportáláshoz, feltétlenül ajánlatos székelni és a hólyagot kiüríteni.

113. oldal (Geoffrey Monck, A teleportációs kapuk elmélete és gyakorlata)

>!
bartok_brigitta P

Nem egyszer és nem kétszer fordult elő vele, hogy láthatta a biztonságos kapuk működésének hatását, részt vett már a kapukat használó emberek maradványainak szétválogatásában is. Innen tudta, hogy a teleportációs kapuk biztonságáról szóló nyilatkozatokat ugyanabba a halmazba lehet elhelyezni, mint az afféle kijelentéseket, hogy az én kutyuskám nem harap, az én fiacskám jó gyerek, ez a káposzta friss, legkésőbb holnapután megadom a pénzt, a barátnőmnél éjszakáztam, kizárólag a haza javát tartom szem előtt, valamint pár kérdésre válaszolsz, és azonnal elengedünk.

113. oldal

>!
bartok_brigitta P

A félelem sosem szokott irracionális lenni, helyesbített Geralt, de csak magában. Nem számítva a lelki rendellenességeket. Ezt a legeslegelején tanítják meg a fiatal vajákoknak. Jó, ha valaki rettegést érez. Ha rettegsz, az azt jelenti, hogy van mitől félni, légy tehát éber. A rettegést nem kell leküzdeni. Elegendő, ha nem kerít hatalmába. És érdemes belőle tanulni.

114. oldal

>!
bartok_brigitta P

Fényem áthatol a sötétségen, világosságom szétoszlatja a homályt.

286. oldal


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben
Paul Tobin: The Witcher 3. – Varjak átka
Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Mark Lawrence: Tövisek Császára
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Raoul Renier: A kívülálló
Mark Lawrence: Bolondok hercege
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Raoul Renier: Krán