Viharidő (Vaják 0.) 408 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Viharidő Andrzej Sapkowski: Viharidő

„Sapkowski könyvei felfrissítik a fantasy megfáradt zsánerét."
FANTASY BOOK REVIEW

Ríviai Geralt, a vaják, egyike azoknak, akik képesek legyőzni az embereket fenyegető szörnyetegeket. Feladatában varázsjelek, főzetek és a vajákok büszkesége segíti – valamint egy acél és egy ezüst kard.

Amikor egyik megbízatása balul sül el, Geralt elveszíti kardjait. Vissza kell szereznie a különleges fegyvereket, mert boszorkánymesterek szőnek ellene ármányokat, és az egész világban sötét fellegek gyülekeznek.

Közeleg a vihar…

Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével.

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2020
408 oldal · ISBN: 9789634069546 · Fordította: Hermann Péter
>!
GABO, Budapest, 2020
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069300 · Fordította: Hermann Péter
>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Lytta Neyd (Coral) · Sorel Degerlund


Kedvencelte 42

Most olvassa 54

Várólistára tette 254

Kívánságlistára tette 379

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Még magam elől is dugdostam ezt a könyvet, mint tárt szemű, ártatlan gyermek a szülinapi finomságokat. Húztam az időt, vártam a kedvező alkalmat, és már előre fájt a kínzó veszteség. S püff neki, most meg beütött az a fránya szeparációs szorongás.
Pedig közel sem azt kaptam a – jobb híján nulladikként besorolt – Vaják-kalandtól, amit vártam. Első ízben éreztem magam valami sodró lendületű RPG szemlélőjének, majd egyre inkább részt vevőjének, játékosának. S mivel szerepjáték, nem meglepő, hogy az egész sztori karakter-, küldetés- és akció-központú írásmű lett, alacsony mögöttes tartalom értékkel.
Kissé túlzottan bugyuta és banális kezdőlökés után, mintha újabb és újabb pályákra kerülnénk a főhőssel és a számos egymáshoz kapcsolódó küldetés egyenes utat jelöl ki a gyakorlott játékos számára egy élvezetes walkthrough irányában. De közben valahogy nem izzadunk meg, túlságosan is magától értetődő a hős győzedelme, inkább a mellékszereplők szórakoztatnak. Geralt, annak ellenére elveszti számomra a jellegzetesen vonalas, távolságtartó, kissé merev arculatát, hogy a történet tulajdonképpen valahol a saga első néhány kötete közé tagolható be. Inkább kissé hülyére vehető, megmajmolható, néha pipogyán bukdácsoló, máskor meg indokolatlanul megmacsósodó spéci mutáns fiúként jelenik meg. Hiányoltam a történetből a teljes sorozatra olyannyira jellemző súlyos társadalmi, lélektani gondolatokat, utalásokat, közvetett, vagy éppenséggel igenis direkt állásfoglalást. Egyszerűen szórakoztatott, kedvet csinált egy fura lényekkel benépesített, mégis földtörténeti középkori kalandozáshoz, nem is kevés vérrel, csihi-puhival, némi lepedőakrobatikával és kellemes, könnyed humorral.

Összességében persze, hogy nagy élvezettel olvastam, de ahogy azt már @vicomte is megírta előttem, ebben jelentős szerepe volt a nosztalgiának és elfogultságomnak egyaránt.
Szerintem fontos tanulsága az olvasásnak, hogy aki még nem ismeri Geralt világát, az ne ezzel az opusszal indítson, mert csak középszerű olvasmányélményt kap majd. A Vaják-szerelmesek és a világot már ismerők azonban valószínűleg gond nélkül be tudják építeni ezt a történetet is a kánonba és hajlamosak lesznek megbocsátani minden esetleges elhajlást a megszokott vonaltól.
Persze, hogy ajánlom, sőt egyeseknek kötelező!

Rodwin>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Holnemvolt, holnemvolt, kezdené a kisfiam ha ő mesélné a történetet. Én is így kezdem, mert bizony holnemvolt egy Geralt, a régmúlt emlékeiben, Kökörcsin mesterrel az oldalán. Akiket most teljes pompájukban visszakaptunk, ahogy a legkedvesebb emlékeinkben élnek. Személy szerint, mint sokaknak, az első két könyv a kedvence, de ez a kötet visszaadott valamit belőlük.
Hiába az epikus öt köteten tartó menetelés Geralt, és Ciri kompániájával, ott azért a történet elég hullámzó volt. Sokan a kedvenc hősüket veszítették el, miután Sapkowski mester regény formára váltott, mert az egész Ciri központú lett.

Ebben a kötetben is viharos időket éltünk át, kedvenc hősünkkel karöltve. Minden úgy kezdődött, hogy Geraltot Kerackba fújta a szellő, mit ad a teremtő Kökörcsin is itt időzik. Az ő kettejük kalandjából eddig jó nem sült ki, most sincs ez másképp.
Geraltunk szemmel láthatólag egy agyafúrt vicc, esetleg összeesküvés áldozata lett, és itt kezdődött minden. Közben az esedékes királyi esküvő sem zajlik zökkenőmentesen. A Ríviai ebbe is belecsöppent akaratán kívül.
Az egész könyvben fickándozik az író, minden olyan könnyedén történik. Talán most nincs úgy megkötve a keze, az eredmény pedig nagyon jól sikerült.
Geralt végre önmaga lehet, bunyózik, káromkodik, minden ujjára akad egy hölgyemény. Kökörcsin pedig Kökörcsin, nem tudja meghazudtolni ő sem magát. Kettejük között újra fergeteges, humoros párbeszédeket olvashatunk.
Persze, ahogy a Ríviai halad előre a történetben, úgy tisztul a kép, mint mindig az útja most sem lesz küzdelem, és akadály mentes. Elő kell szednie bizony nem egyszer a híres kardforgató, és mágikus tudományát.
Röviden nagyon tetszett, mindenkinek bátran ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik Geralttal.
Az biztos, hogy a novellásköteteket, és ezt sem csak egyszer olvastam.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter
vicomte P>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

A nosztalgia nagy úr spoiler így aztán, a Witcher játékok átütő sikerének nyomán, Sapkowski még egy kötet erejéig visszatért a Vaják sorozathoz, és írt hozzá egy lazán összefüggő epizódokból álló, az eredeti történet ívhez csak pár apró szálon kapcsolódó kiegészítőt.
A regény, bár a 0. sorozat számot viseli, de időrendben valamikor az első és a második novelláskötet között játszódik, de vannak apró utalások a későbbi kötetekre is, sőt a játékok is felhasználnak egy-egy motívumot, utalást olyan eseményekre, személyekre, amelyek ebben a regényben olvashatóak. spoiler
A regény tényleg számos apró epizódból áll össze, így aztán sokkal inkább tűnik egyfajta kalandgyűjteménynek, vagy ha úgy tetszik, a Viharidő mellett ez a kötet nyugodt szívvel viselhetné az Életképek egy vaják mindennapjaiból alcímet is.
Számomra ugyan kissé nehezen indult be a történet, kicsit meg is ijedtem, hogy Sapkowski kifogyott az ötletekből, de aztán szerencsére helyrerázódtak a dolgok – bár azért volt egy olyan érzésem, hogy az egyes epizódok közötti kapcsolat (már ahol volt) olyan esetleges, mintha nem is lenne. A történet egyik szálán fontos szerepet kapnak a világban élő varázslók, akik most kevésbé a politikai játszmáikkal, mint inkább a tudomány – értsd mágia – mindenek felettiségének hangoztatásával és a „mi kutyánk kölyke” féle elvtelen és immorális összezárással vívják ki az olvasó ellenszenvét.
A hatalom egyik legnagyobb rákfenéje, hogy ha gyengék kezébe kerül, akkor a élni fognak vele, és villámgyorsan elhomályosul a határvonal az élni és visszaélni között.
Mindegy is, hogy a szinte céges szervezeti struktúrában spoiler működő varázslókról, vagy az apró városállam királyáról és annak dinasztiájáról spoiler van szó. És persze ismét terítékre kerül a xenofóbia, a gyűlölet, a féltékenység, az arrogancia és a kapzsiság számtalan formája és szintje.
Ezek, az író drámai érzéke és írástechnikája, a karakterek sokszínűsége és a konfliktusok ábrázolásának megalkuvásmentessége még akkor is a nagy átlag felé emelik ezt a kötetet, ha igazából szívből csak azoknak tudom ajánlani, akik rajongói a sorozatnak, mert önállóan kevésbé állja meg a helyét, mint a nyitó novelláskötetek és az ennyire széttördelt történetív sem fogja mindenki tetszését elnyerni.

Milli88 P>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Nem igazán tudom hova tenni magamban ezt a részt. Nem igazán értem, hogy mi szükség volt rá.
Az egész történet Geraltról szól, az ő kalandjairól, viszontagságairól, minden sarkon megtalálható szeretőiről. De ettől függetlenül minden történetszál nyúlfarknyi volt és számomra olyannak tűnt, mintha egyiknek sem lett volna vége. Amennyire szerettem az elején a sorozatot, mára már legalább annyira vártam, hogy vége legyen. Hiába próbáltam összerakni magamban, nem tudtam rájönni, hogy ennek a kötetnek milyen köze van a többi részhez. Számomra ez a rész Geralt ifjú kori kalandozásairól, minden fejezetben más nőt kettyintek időszakáról szólt.
Azt hittem, hogy majd itt jobban belemegyünk Geralt és Yennefer megismerkedésének részleteibe. Vagy éppen a Kökörcsinnel való első találkozásról tudunk meg többet.
Sajnálom, hogy magamban így zárom a sorozatot. Ennek ellenére nem bánom, hogy elovastam.
Bízom benne, hogy a Netflix sorozat folytatódik, mert azt nézni fogom.

2 hozzászólás
Hanaiwa>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Milyen jó volt újra elengedni a gyeplőt!
Nem kötni a sztorit és a szereplőket az egyébként kiválóan felépített grandiózus világhoz, hanem most engedni a szavakat nyargalni ide-oda, ahova kedvük tartja. Mert ez egy ilyen karakter és párbeszéd központú gyűjtemény lett. Újra.
Hasonlóképp mint az első két könyv ahol szintén ilyen könnyedén ugrottunk egy mélyebb mondanivalótól egy kicsit lazább eresztésű novellához. Sapkowski szokatlanul jól érzi az emberi lélek mélységeit, a csalfa szerelemtől kezdve a becsület megítéléséig, de mielőtt maga alá temetne ezek súlya, már jön is az elengedés, egy Kökörcsin belépő vagy Geralt fanyar vállrándítása képében.
Nem mindig sikerül ez az egyensúly, de most nagyon pazar lett. Érezni hogy ez megint felszabadulva íródott, és a mondatokból hosszan lehetne idézni gyöngyszemeket.
A tv sorozathoz pedig nagy reményeket fűzök, mert azt ígérték kimondottan a könyveket veszik alapul..

3 hozzászólás
B_Petra>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Ha Terry Pratchett írt 35 Korong Világ könyvet Sapkowski is írhatna még pár ilyet, ahol Geralt iszik, nőzik és verekszik, mint azelőtt mielőtt világmegváltásra és tinilány felügyeletre adta volna a fejét, Kökörcsin is dalolhatna, még pár psziho-szociopata varázsló is belefér, királyságok bukása felemelkedése nézőpont kérdése, valamint egy két érdekes bestia vagy törp kalamajka, avagy tünde filozófia, a hosszú életüek hobbyja. Bármit olvasnék tőle ebben a stílusban, nyelvezettel szép keretben, bármit.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155555343 · Fordította: Hermann Péter
zamil>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Jó volt ez a több történetet tartalmazó barangolás a megszokott Geraltal. Kellett már egy olyan rész, ami időben beilleszthető a sorozatba, de mégis különálló, ahol ismét Geralt a főszereplő, ahol ismét a vajákság kerül előtérbe.
Ami meglepett az az volt, hogy a rókás történetet nem rég olvastam képregénybe, és igen hűen volt ott kidolgozva, szinte azonos volt az itt olvasottal. Azt hittem a képregények történeteinek nem sok köze van Sapkowski-hoz. Ez kellemes meglepetés volt.
Remélem több ilyen könyv van még, amit a magyar közönség nem olvasót és idővel ki lesz adva.

1 hozzászólás
gazibla IP>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

A 0. résszel ezennel befejeztem a sorozatot. Talán ez volt a sorozat legjobb része és sajnálom, hogy nincs már több. Szívesen olvasnék még Ríviai Geraltról és a többiekről. Nagyon jó, érdekes és izgalmas világot teremtett meg Sapkowski. Köszönöm ezt az élményt. :)

makitra P>!
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Az kiderült a sorozat megnézése után, hogy azt nem érdemes a könyvek ismerete nélkül megtenni (mert kicsit zavaros), de az értékelések átböngészése utána abban biztos vagyok, hogy a sorozat sokat segített a Viharidők élvezetében. Mert így nem volt annyira ismeretlen a világ, és az utalások olvastán sem kapkodtam (annyira) a fejem. De abban is biztos vagyok, hogy a sorozat sokat nyert volna, ha jobban áttanulmányozzák a könyveket és hagynak időt hatni az alapanyagnak, de ez már más kérdés.

Az első Vaják-könyvélményem mindennel együtt is nagyon pozitív. Élveztem a stílusát, a lassú, csapongó tempóját, a humorát és elsősorban meglepően melankolikus hangvételét. Meglepett, Geralt itt mennyire szomorkás – nyilván ebben szerepet játszik az a múlt, ami éppen csak említések és célzások szintjén kezd itt bontakozni, de jól áll a karakternek. Sapkowski szövege remek abban, ahogy gazdagítja és árnyalja a figurákat, nem csak belső monológokkal, de okos párbeszédekkel is, már csak ezért is jó olvasni. Biztos ebben szerepet játszik az is, hogy ez az utoljára megírt történet, bár interjúin keresztül az író nem tűnik igazán érzelgős figurának.

De cinikusnak mindenképpen és ez érződik a szövegen is. Nem csak a néhol kegyetlen humorán, ha azon a világon, amit szereplői köré kerített. Baksissal terhelt föld ez, ahol virágzik a korrupció és ahol mindenki csak gyalog a hatalmasok játékában – bár bátor húzásokkal sikerül néha meglepniük azokat. Mondják, hogy mennyire ká-európai a könyvek hangulata és tényleg: kíváncsi vagyok, hogy a világ nyugatibb részén születettek mennyire érzik át mondjuk azt a képet, ahogy a határjelzőket áthelyező katonák ellen nincs fellebbezés, az adót kétszer kell kifizetni – nincs bizalmunk a közintézményekben és ezt Sapkowski remekül megfogja több helyen is.

A Viharidők ezen túl remek a cselekmény bonyolításában; régen olvastam ennyire esetleges kalandokat, ha egyáltalán. Geraltot ide-oda sodorja az út és a kardjai keresése, ahol az egyes kis történetek egyrészt jól jellemzik őt, másrészt sokat tesznek hozzá az összképhez. spoiler Külön pirospont azért, ahogy a különböző hatalmi centrumokat és azok egymáshoz fűződő viszonyát ábrázolta elegánsan és egyáltalán nem didaktikusan. Szórakoztató, informatív és érdekes.

Nekem jó belépő volt a Viharidők, és az a jó, hogy nem kell várnom a további regényekre, mert a legtöbb már itt is van és csak az olvasásra vár. Ezért megéri néha nem rögtön elkezdeni a sorozatokat.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter

Népszerű idézetek

Rodwin>!

– Savanyú káposzta! – közölte, és szájához emelte a hordóból facsipesszel
kiemelt darabot. – Kóstold meg, Geralt. Pompás, igaz? Ízletes és jótékony
hatású az ilyen káposzta. Télen, amikor hiányzik a vitamin, megvéd a
skorbuttól. Ráadásul tökéletes antidepresszáns szer.
– Hogyhogy?
– Bekapsz egy krigli savanyú káposztát, megiszol egy krigli aludttejet…
és a depresszió lesz a legkisebb gondod.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
12 hozzászólás
Dominik_Blasir>!

Az ajtó mágikus volt, varázslat biztosította. A medalion gyenge rezgése azonban azt jelezte, hogy ez a varázslat nem erős. Arcát az ajtóhoz közelítette.
– Jóbarát.
Az ajtó zajtalanul nyílt ki olajozott zsanérjain. Ahogy helyesen eltalálta, szabvány szerint, sorozatgyártásban szerelték fel gyenge mágikus biztosítással és gyári jelszóval, szerencséjére senkinek sem akaródzott valami rafináltabbat beállítani.

233-234. oldal, Tizenhetedik fejezet

2 hozzászólás
bartok_brigitta P>!

A vaják felsóhajtott. Nem egyszer és nem kétszer fordult elő vele, hogy láthatta a biztonságos kapuk működésének hatását, részt vett már a kapukat használó emberek maradványainak szétválogatásában is. Innen tudta, hogy a teleportációs kapuk biztonságosságáról szóló nyilatkozatokat ugyanabba a halmazba lehet elhelyezni, mint az afféle kijelentéseket, hogy az én kutyuskám nem harap, az én fiacskám jó gyerek, ez a káposzta friss, legkésőbb holnapután megadom a pénzt, a barátnőmnél éjszakáztam, kizárólag a haza javát tartom szem előtt, valamint pár kérdésre válaszolsz, és azonnal elengedünk.

113. oldal

bartok_brigitta P>!

Óvakodjatok a csalódástól, mert a látszat csal. A dolgok ritkán olyanok, amilyennek látszanak. A nők meg soha.

40. oldal (Kökörcsin, Fél évszázad költészete)

3 hozzászólás
bartok_brigitta P>!

Beigazolódott, amit mondott: az emberek között nagyobb a fontossága annak, ki voltam, mint annak, ki vagyok.

229. oldal

bartok_brigitta P>!

Az anyagátvitel bonyolult és kényes mestermunka, következésképp mielőtt hozzáfogunk a teleportáláshoz, feltétlenül ajánlatos székelni és a hólyagot kiüríteni.

113. oldal (Geoffrey Monck, A teleportációs kapuk elmélete és gyakorlata)

Vincenza>!

– A magyarázatotok – vélekedett Geralt nyugodtan –, már elnézést, zavaros, akár a beteg húgyhólyagból jövő vizelet. Az expedíciótok nemes célja pedig kétséges, akár egy úrilány erénye falusi ünnep után reggel.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
bartok_brigitta P>!

A félelem sosem szokott irracionális lenni, helyesbített Geralt, de csak magában. Nem számítva a lelki rendellenességeket. Ezt a legeslegelején tanítják meg a fiatal vajákoknak. Jó, ha valaki rettegést érez. Ha rettegsz, az azt jelenti, hogy van mitől félni, légy tehát éber. A rettegést nem kell leküzdeni. Elegendő, ha nem kerít hatalmába. És érdemes belőle tanulni.

114. oldal

bartok_brigitta P>!

Nincs jobb gyógyír a gondokra, mint egy vaják.

10. oldal

bartok_brigitta P>!

– Sok igazság van abban az állításban, hogy egy vőlegény halála komolyan meg tudja zavarni a lakodalmi ünnepséget.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lytta Neyd (Coral)

Népszerű triviák

loci93 IP>!

A könyvben mesélnek Burján prófétáról, aki az eredeti lengyelben a Lebioda nevet viseli.
A „Lebioda”, mint lengyel szó, egy növény nevét takarja, a „Fehér libatopét”, amit úgy is ismerhetünk, hogy „burján”. De az angolok sértéskén is használják gyenge, haszontalan emberekre.

[www.youtube.com]

Kapcsolódó könyvek: Andrzej Sapkowski: Viharidő

Andrzej Sapkowski: Viharidő

A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Királyok csatája
Mark Lawrence: Tövisek Császára
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Joe Abercrombie: A penge maga
Rick Riordan: Athéné jele
Anthony Ryan: A vér éneke
Michael J. Sullivan: Kardtolvajok
Raoul Renier: A kívülálló
Mark Lawrence: Vörös Nővér
Cassandra Clare: Csontváros