Viharidő (Vaják 0.) 34 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Viharidő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.

Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.

Eredeti mű: Andrzej Sapkowski: Sezon burz

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155555343 · Fordította: Hermann Péter
>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555336 · Fordította: Hermann Péter

Kedvencelte 5

Most olvassa 10

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 67


Kiemelt értékelések

>!
Hanaiwa
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Milyen jó volt újra elengedni a gyeplőt!
Nem kötni a sztorit és a szereplőket az egyébként kiválóan felépített grandiózus világhoz, hanem most engedni a szavakat nyargalni ide-oda, ahova kedvük tartja. Mert ez egy ilyen karakter és párbeszéd központú gyűjtemény lett. Újra.
Hasonlóképp mint az első két könyv ahol szintén ilyen könnyedén ugrottunk egy mélyebb mondanivalótól egy kicsit lazább eresztésű novellához. Sapkowski szokatlanul jól érzi az emberi lélek mélységeit, a csalfa szerelemtől kezdve a becsület megítéléséig, de mielőtt maga alá temetne ezek súlya, már jön is az elengedés, egy Kökörcsin belépő vagy Geralt fanyar vállrándítása képében.
Nem mindig sikerül ez az egyensúly, de most nagyon pazar lett. Érezni hogy ez megint felszabadulva íródott, és a mondatokból hosszan lehetne idézni gyöngyszemeket.
A tv sorozathoz pedig nagy reményeket fűzök, mert azt ígérték kimondottan a könyveket veszik alapul..

>!
B_Petra
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Ha Terry Pratchett írt 35 Korong Világ könyvet Sapkowski is írhatna még pár ilyet, ahol Geralt iszik, nőzik és verekszik, mint azelőtt mielőtt világmegváltásra és tinilány felügyeletre adta volna a fejét, Kökörcsin is dalolhatna, még pár psziho-szociopata varázsló is belefér, királyságok bukása felemelkedése nézőpont kérdése, valamint egy két érdekes bestia vagy törp kalamajka, avagy tünde filozófia, a hosszú életüek hobbyja. Bármit olvasnék tőle ebben a stílusban, nyelvezettel szép keretben, bármit.

>!
PlayON, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155555343 · Fordította: Hermann Péter
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Még egy utolsó kaland a fehérhajú vajákkal, jöhet? Naná, bármikor! Sapkowski ugyan A tó úrnőjével lezárta a Geralt-sagát, azonban a hozzám hasonló rajongók nagy örömére írt még egy búcsúkötetet, amely igazából egy előzmény, ott ér véget, ahol az első könyv kezdődik, de mégsem novellafüzér (mint az első két kötet), hanem egy regény, amely az égvilágon semmit sem tesz hozzá a vaják-univerzumhoz, viszont a coolságfaktor az egeket verdesi, végre semmi (na jó, nem sok) politika, csak kaland és akcióhegyek. És persze szörnyek, Kökörcsin, varázslók, királyok, szerelem, intrika, és GERALT (ezúttal Ciri és a végzet nélkül), a maga mogorvaságában, nihiljében (mindenki hagyjon békén, én élem az életem, a világ tegyen, amit akar, én kimaradok a játszmákból), és elképesztő badass-ségének teljes fegyverzetében. És ebből a műsoron kívüli részből azt is megtudhatjuk, hogy egy vaják sohasem védtelen, akkor sem, ha néhány öngyilkosjelölt volt olyan butus, hogy elemelte a kardjait. A humor is visszatért, a szerző láthatóan élvezte, hogy ezúttal nem kellett túlságosan odafigyelnie a dramaturgiára, a karakterekre és a történetre (hiszen tudjuk, hogy mi fog következni), ezért adott a poénoknak, a kardok sem pihentek, Kökörcsin is hozta a szokásos formáját (vagyis sokat beszélt és mindig láb alatt volt), igazi ráadás darabja lett ez a sorozatnak, ami az író és a rajongók kedvéért íródott. Nem mondanám, hogy méltó lezárása a sztorinak (hiszen az már megvolt), inkább egy afféle Sapkowski-féle búcsú a karaktertől. Egyetlen problémám volt a könyvvel: a vége egy picikét erőltetett lett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, van olyan jó ez a rész is, mint a többi.
A teljes kriitika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/05/28/konyvkritika_a…

>!
Ivenn P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Úgy gondolom, hogy kiegészítő történetet írni mindig nagyon bátor és kockázatos vállalkozás, hisz mindig lesznek olvasók, akik mást/többet várnak a történettől és mindig lesznek olyanok, akik szerint egy ilyen jellegű kötet már csak felesleges bőrlehúzás.
Én általában elég nyitottan (és lelkesen) állok ehhez a kérdéskörhöz, és azt kell mondjam, hogy most sem ért egyáltalán csalódás: a Viharidő nemhogy egy igazi kis csemege és kincs a rajongók számára, de végre az is elmondható róla, hogy marha jól meg lett írva.

Ebben a kötetben végre sok-sok idő után úgy éreztem, hogy minden, de abszolút minden a helyén van és Sapkowskinak az az egyetlen célja, hogy engem szórakoztasson és teljesen lekenyerezzen. Ez a lekenyerezés pedig abszolút sikeresen végre lett hajtva, hisz:

– Végre megint Geralt a fő nézőpontkarakter a történetben (nagyon minimális megszakítással)
– Visszatértünk az első két kötet novelláinak hangulatához, sziporkázó humorához (értsd: olyan hangosan nyerítettem egy-két helyen, hogy a szomszéd elgondolkozhatott, hogy ki ez a nem normális a másik lakásban)
– Nincs idegesítő írói technikázás, kísérletezgetés, követhetetlen ugrálások az idősíkban: a történet most is komplex és több cselekményszálon fut, de ez nagyon szépen lekövethető
– Több Kökörcsin. TÖBB KÖKÖRCSIN!!!
– A politika mellett/helyett több vajákoskodás, több szörny!
– A sima kardozós közelharc helyett előtérbe kerül a vaják féle „mágia”, a különleges vajákszimbólumok (Aard, Igni, Somne, talán még az Axii vagy Quen is használatba kerül)
– Van a történetben elmebeteg pszichopata gonosz!
– Kocsmajelenetek, (túlságosan ínycsiklandóra sikerült) kajálós jelenetek, brutális harcjelenetek, lerágod-a-tíz-körmöd jelenetek

És még sorolhatnám, de szerintem ebből is látszik, hogy nálam mennyire telitalálat a regény. Abszolút azt kaptam, amit vártam és reméltem: ismét egy izgalmas kalandban lehetett részem Geralt (és Kökörcsin) oldalán, ismét elmerülhettem ebben a fantasztikus világban és egy kicsit megint úgy érezhettem, hogy a szereplők életének részese vagyok. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, nagyon nosztalgikus; az embernek kedve támadna újra játszani a videójátékkal vagy csak ismét kezébe venni az első kötetet.

Annyi biztos, hogy köszönöm Sapkowski mesternek az élményt és ezek után nagyon bízom benne, hogy esetleg – talán – még egyszer visszanyúl a Vaják univerzumhoz és ismét beleveti magát az írásba.
Számomra ez a kötet bebizonyította, hogy vannak még történetek kedvenc mogorva vajákunkról, melyeket érdemes elmesélni!

3 hozzászólás
>!
gyuszi64
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Nagyon hiányzott már a kedvenc fantasy-világom és a kedvenc hősöm… A rívai don Quijote ott folytatja (kezdi?) a szélmalomharcát, ahol abbahagytam az olvasást, megvan még a lova, a kísérője és a távoli szerelme is, mi kell még?
Kicsit bosszantott a közbiztonság és a jogi normák teljes hiánya (ami egyébként abszolút hiteles földi középkori), de kárpótolt érte Sapkowski mesélőtehetsége; kicsit zavart, hogy egyre teljesíthetetlenebbek Geralt feladatai (persze ez egy hősnek nem számít), de mindenért kárpótolt a regény szép kerek befejezése.
Ami több szempontból is nagyon-nagyon jóra sikeredett. :)

Mj: Egyszerűen bámulom Sapkowski stílusát. Csak a végéről: spoiler

Update: Két hónapja láttam Madridban a monumentális Cervantes-emlékművet, őszintén szólva kissé túlzásnak éreztem. Most a Vaják-0 után azt gondolom, zseni volt az az ember.

>!
annacska5 P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Ó drága, drága Geralt… Jó volt, hogy ismét ő volt a középpont, a főhős, őt követtük ismét. Hiányzott, és hiányozni is fog. Ki tudja, hátha a mester még megszán minket néhány kiegészítő kötettel. Vagy tán folytatással? A Vaják sorozat könyveit nem tudom soha értelmesen értékelni. Míg más lányok, nők vérfarkas és vámpírfiúcskákba szerelmesek, úgy én Geraltba. Mert nekem ez valahogy mindig kimaradt. Erre jött Geralt.

Na jó, össze-vissza írok, és ez így tök értelmetlen. De én is az vagyok :D

4 hozzászólás
>!
ujhelyiz P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

A Vaják-regények vége felé (nagyjából az utolsó könyvet leszámítva) az volt az érzésem, hogy a megváltozott fókusz miatt kevesebbet kapok abból, amit nagyon szerettem a korai novellákban és a játékokban is: kalandozást egy többé-kevésbé komor világban, ahol a különböző kelet-európai történetek és mesék kifordított változataiban nem egyértelmű, hogy ki a jó és ki a szörny.

Ez a kötet ebből a szempontból bőségesen kárpótolt, ugyanis erre fókuszál: két-három lazán kapcsolódó történetet kapunk, amik egy regénnyé állnak össze, lehetővé téve, hogy választani kelljen. Megvannak a szokásos elemek, mind Kökörcsin gyakorlatiassága, Geralt kitörő életöröme vagy éppen a ronda varázslónők akiknek eszükbe sem jutna megosztani az ágyukat főszereplőnkkel.

Egy-két apróság van, ami nem tetszett nekem túlságosan – amelyek közül a legfeltűnőbb, hogy a vaják döntéseinek nagyon korlátozott a súlya. Tudom, egy grimdark világban ez a kilátástalanságot is erősíti; de sosem szerettem, amikor kvázi mindentudó szereplők elrendezik az eseményeket a főszereplők feje felett. Ebben a könyvben nem volt túlzásba víve, de közel volt ahhoz a határhoz, ahol már nagyon zavart volna; így csak egy kicsit feltűnt.

Összefoglalva, nagyon szimpatikus kiegészítése lett ez a Vaják-sorozatnak, különösen, hogy inkább a korai novelláskötetekre emlékeztet fókuszában, nem pedig a világ megmentésére vagy Geralt legendájára helyezve a hangsúlyt. Ez pedig szerethetővé tette a kötetet.

>!
Zanbar
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Te furmányof kif nyufika!

Valahol szükségem volt erre a könyvre, ahogy a sorozatnak is. Geralt visszatért a szörnyölő üzemmódhoz, elsősorban a világot járó fenevadakkal való konfrontációkra koncentrál a kötet, és ez határozottan jól áll neki.
A könyv olvasásával válik teljessé számomra a játékok összes utalása, belső vicce és kikacsintása a helyére kerül, ami megint csak nagyon nagy öröm. Történetileg az első és a második kötet között áll, azzal, hogy ha az ember tényleg érteni akarja, akkor muszáj elolvasni a teljes sorozatot – ami viszont azonnal felveti a problémát, hogy én nem tudtam szabadulni az ellentmondástól, mely szerint mi mikor történt(a jövőbeli részek és az onnan visszaszámolt dátumok alapján egy fontos karakter hivatalos életkora és egy másik halálának dátuma kicsit sem stimmel….de mindegy is.
A fordítás egy picit felrónám a könyvnek, főleg a középső harmadában voltam képtelen szabadulni a gondolattól, hogy egy Prachett könyvet olvasok. Ugyanazok a szófordulatok, mondatszerkezetek stb. A sorozat fordítási visszásságai azóta mulattatnak, hogy lekezdődött. Fogalmazzunk úgy, hogy olyan lejterjakabok voltak és vannak benne – pedig elfogyasztott két fordítót – hogy csak ámulok és bámulok:
Pl: Az idézet pontatlan, ezt hozzáteszem:
Bármi történjék, én nem keveredhetek bele – így hangzik szerintem magyarul.
Bármi történjék, én nem lehetek belekeveredve – így áll a könyvben.
Stb. Stb..
Méltó módon, komoly és tiszteletteljes főhajtással búcsúzik a sorozat hűen önmagához mégis megújulva ahol lehetett.

>!
Victorya
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Végre, újra egy hagyományos Vaják könyvet, kalandot olvashattam. Nem mondom, hogy az utolsó regények nem tetszettek, de az ahogy az egész indult és amilyen hangulata volt, amivel megfogott, az ebben a könyvben köszön vissza. Volt benne sok szörny, kaland és Kökörcsin :-) Nem hiányzott a humor és a remekül megírt párbeszédek. Sajnálom, hogy előreláthatólag nem lesz több, de biztos hogy ez kötet is újraolvasós lesz a későbbiekben.

>!
A_S1M0N
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Most értem a végére, jó volt visszatérni a Witcher világába.

A könyv a korábban megjelentekhez csak lazán kapcsolódik, számos, korábban már megismert szereplő is felbukkan, illetve, a már magyarul is olvasható Rókagyermeknek egy rövidített változata is szerepel a történetben.

Én időrendileg nem a 0. helyre raknám, de a 8-as szám sem jó, mert nem a már ismert cselekményszálat viszi tovább, ez egy köztes kaland, hiszen Yennefert már ismeri, de útjaik elváltak, valamint Kökörcsin is vele van, akit meg már a könyvekből is úgy ismerünk, mint régi barátja.

Ilyen önálló történetek jöhetnének még, 300 oldal, 1-2 nap alatt el lehet olvasni őket, szórakoztató, elgondolkodtató, és jó érzés visszatérni ebbe a világba.

Egy képregény még várat a magyar kiadásra, aztán sajnos vége…


Népszerű idézetek

>!
bartok_brigitta P

Óvakodjatok a csalódástól, mert a látszat csal. A dolgok ritkán olyanok, amilyennek látszanak. A nők meg soha.

40. oldal (Kökörcsin, Fél évszázad költészete)

>!
bartok_brigitta P

Nincs jobb gyógyír a gondokra, mint egy vaják.

10. oldal

>!
bartok_brigitta P

Sok igazság van abban az állításban, hogy egy vőlegény halála komolyan meg tudja zavarni a lakodalmi ünnepséget.

267. oldal

>!
bartok_brigitta P

A legmagasabb őr, nyilván a parancsnok eltolta magától a tálat, felállt. Geralt, akinek mindig az volt a véleménye, hogy csúnya nők nincsenek, hirtelen úgy érezte, revideálnia kell ezt a nézetét.

20. oldal

>!
bartok_brigitta P

A félelem sosem szokott irracionális lenni, helyesbített Geralt, de csak magában. Nem számítva a lelki rendellenességeket. Ezt a legeslegelején tanítják meg a fiatal vajákoknak. Jó, ha valaki rettegést érez. Ha rettegsz, az azt jelenti, hogy van mitől félni, légy tehát éber. A rettegést nem kell leküzdeni. Elegendő, ha nem kerít hatalmába. És érdemes belőle tanulni.

114. oldal

>!
bartok_brigitta P

Fényem áthatol a sötétségen, világosságom szétoszlatja a homályt.

286. oldal

>!
bartok_brigitta P

Geralt ódzkodott attól, hogy nőt megüssön. De olyasvalakivel szemben, akinek a válla birkózóé, a hasa mint egy kötözött sonka, a lábszára diszkoszvetőé, és mindemellett úgy fingik, mint egy öszvér, nem voltak aggályai. Ellökte a parancsnokot, és teljes erejéből állon vágta. A kedvenc jobbhorgával.

31. oldal

>!
bartok_brigitta P

Az anyagátvitel bonyolult és kényes mestermunka, következésképp mielőtt hozzáfogunk a teleportáláshoz, feltétlenül ajánlatos székelni és a hólyagot kiüríteni.

113. oldal (Geoffrey Monck, A teleportációs kapuk elmélete és gyakorlata)

>!
bartok_brigitta P

Nem egyszer és nem kétszer fordult elő vele, hogy láthatta a biztonságos kapuk működésének hatását, részt vett már a kapukat használó emberek maradványainak szétválogatásában is. Innen tudta, hogy a teleportációs kapuk biztonságáról szóló nyilatkozatokat ugyanabba a halmazba lehet elhelyezni, mint az afféle kijelentéseket, hogy az én kutyuskám nem harap, az én fiacskám jó gyerek, ez a káposzta friss, legkésőbb holnapután megadom a pénzt, a barátnőmnél éjszakáztam, kizárólag a haza javát tartom szem előtt, valamint pár kérdésre válaszolsz, és azonnal elengedünk.

113. oldal

>!
Skellen

-Helyesen mondta valaki egyszer-mondta Addario Bach a jelenet láttán.-Hogy mi a három legszebb látvány a világon.Egy hajó teljes vitorlázattal, egy galoppozó ló és egy,na…egy meztelen nő az ágyban.
-Táncoló.-A vaják megeresztett egy félmosolyt.-Táncoló, Addario.

170. oldal, 14. fejezet


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben
Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Mark Lawrence: Tövisek Császára
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Raoul Renier: A kívülálló
Mark Lawrence: Bolondok hercege
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Raoul Renier: Krán
Kathleen Ryan: Setita