Tűzkeresztség (Vaják 5.) 549 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

A varázslógyűlést ért támadásban Geralt súlyosan megsérült. A vaják feladata, hogy védje az ártatlanokat és megsegítse a szükségben azokat, akiket nagy hatalmú és veszedelmes szörnyek fenyegetnek. Most azonban sötétség borult a világra, és Ciri, Cintra trónjának várományosa, eltűnt – egy pletyka szerint a niflgaardi udvarban készül az esküvőjére. Geraltnak nincs választása: sérülései ellenére útnak kell indulnia, hogy megmentse a lányt.

Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével.

Eredeti megjelenés éve: 1996

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2020
422 oldal · ISBN: 9789634069560 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
GABO, Budapest, 2020
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069270 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2015
320 oldal · ISBN: 9786155555053 · Fordította: Kellermann Viktória

1 további kiadás


Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Vengerbergi Yennefer · Ciri · Emiel Regis Rohellec Terzieff-Godefroy · Maria Barring · Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach · Zoltan Chivay · Triss Merigold · Emhyr var Emreis · Percival Schuttenbach · törpök · Fringilla Vigo · Ibolya · Meve of Lyria · Ríviai Geralt


Kedvencelte 77

Most olvassa 38

Várólistára tette 197

Kívánságlistára tette 317

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Szinte észrevétlenül, hihetetlen sebességgel érkeztem el a sorozat ötödik kötetéhez. S a történetet záró függővég után, most áldom az előrelátásomat, hogy ezt az évet – többek között – a Vaják-sorozat „ledarálásának” szántam, és hamarosan folytathatom a Fecsketorony-nyal. Mivel viszonylag friss az emlékem majd’ minden kötetről, könnyű szívvel állíthatom, hogy Sapkowski Vaják-varázsa – sok más erősségen túl – abban rejlik, hogy a sorozat minden részében valami újdonsággal tud meglepni, valami olyat nyújt, amit olvasás közben abszolút nóvumként élek meg, majd visszatekintve mégis szerves részévé válik a Geraltra épített univerzumnak.
Így volt ez a Tűzkeresztséggel is, ami tulajdonképpen egy érdekes átkötés, intermezzo, vagy zenei hasonlattal élve, egy impromptu, egy rögtönzés, önállóan élő test a testben. A Tűzkeresztség olvasását követően az volt a meghatározó érzésem, hogy a történet „fő csapás”-ának irányában (ha egyáltalán van ilyen) egy centiméterrel sem jutottunk közelebb. Részünk volt azonban 320 oldalnyi csodálatosan érzékletes, izgalmas, fordulatos mesében, amely akár játszódhatott volna a valós történelem „százéves háború”-jának bármely hadszínterén.
Sapkowski ebben a kötetben rittyent végre egy különös, vegyes összetételű kompániát a fizikálisan spoiler éppen gyógyulóban lévő Geralt mellé, akik Kökörcsinnel vállvetve nem hagyják, hogy kedvenc vajákunk egyedül rontson fejjel a falnak. Nem véletlenül hoztam a középkori háborús hasonlatot, hiszen a szerző különösen nagy hangsúlyt fektet annak bemutatására, hogy a hadszíntéren már teljes mértékben eszkalálódott a „mindenki mindenki ellen” állapot, amiből következik az ártatlan lakosság borzalmas, válogatott kegyetlenségekkel teli szenvedéseinek plasztikus ábrázolása.
Ebben a zavaros háborús helyzetben próbál Geralt és kis csapata ügyesen lavírozni a harcoló felek között, és közelebb jutni Cirihez, a Meglepetés Gyermekhez, akiről a többiek csak annyit tudnak bizonyosan, hogy él valahol, és ő Geralt becsípődése, maga a „Végzet”.
Sapkowski fel-felvillantja ugyan a háttérben mozgolódó, varázslattal-ármánnyal átszőtt hatalmi-politikai szálakat, de ez a rész egyértelműen a harcolós-utazgatós-küldetéses kalandoké. A szerző ezzel a kötettel újabb mélységekbe vezeti az olvasót a világ egyre részletesebb leírásával és azon túl, hogy új szereplőkkel gyarapszik a történet, a főbb karakterek ábrázolása is egyre mélyebb, egyre árnyaltabb, jellemfejlődésük mintaszerűen kirajzolódik – a legfontosabb persze továbbra is Geralt alakja, aki a kezdetek kemény, hideg érzéketlen démonvadászából már teljességgel átalakult esendő, sérülékeny és sokszor elbukó, szeretni való lovaggá. Hiányoznak ugyan a ruszalkák, kikimorák és a szláv folklór más csodálatos rémségei, kapunk azonban társként egy meglehetősen cirkalmas – Emiel Regis Rohellec Terzieff-Godefroy – névre hallgató, ám nem kevésbé különös szerzetet. Csatlakozik a csapathoz néhány jó kedélyű törp is, az örök altruista, Zoltan Chivay vezetésével, valamint igazi színt hoz a csapatba és a történetbe Milva, a különleges tájnyelven csicsergő-károgó íjászlány-parasztlány. Külön elismerés illeti Kellermann Viktóriát, a kötet fordítóját, hogy a rendkívül nehéz, néhol archaikus, rendszeresen tájszólással tűzdelt dialógusokat természetessé, emészthetővé tette a magyar olvasó számára.
Szeretem Sapkowski írásaiban, hogy a szórakoztatáson és a mögöttes tartalmon túl becsempészett apró szemelvényekkel tanít is. Ebből a kötetből például megtudtam, hogy mi is az a szkopolamin. Ha érdekel, vagy ha csak szórakozni akarsz, mindenképpen olvass a Vajákról, a Vajákból.

A kötet számomra kedvenccé avanzsált. :)

9 hozzászólás
Linszyy P>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Nagyon untam az elejét. Az utolsó 100-150 oldal viszont olyan izgalmas volt, amit az egész könyvtől vártam volna.
Lehet, hogy sokakat odaszögez a vándorlás leírása, de engem egyre jobban zavar, hogy minden kötetben ezt kell olvasni, mielőtt rátérnénk a lényegre. Ebben a részben segített az unalmamon az új furcsa csapat kialakulása, nagyon szerettem a végső összeállítást, remélem, hogy egy darabig még együtt vándorolnak majd.
De az már sokkal kevésbé tetszett, hogy a legérdektelenebb mellékszereplők szemszögéből látjuk az eseményeket egy csomó szálon. Így még az érdekes történetszál is érdektelenné vált számomra, és nehezebben is értettem, hogy most mibe csöppentünk.
Ciriből megint szinte semmit nem kaptunk, ahogyan Yennefer is későn bukkan elő. Nem mintha a kedvenceim lennének, de mégiscsak ők hoznak érdekes infókat a történetbe.
A könyv legvége nagyot ütött. Még egyik résznél sem éreztem azt, hogy na igen, így kell befejezni egy részt, de most nagyon is. Imádtam ezt a felvezetett csavart.
De nem sokra haladtunk. Tetszett az új varázslónős szál is, nagyon szépen magyarázták el Ciri családfáját és háttértörténetét, de ott sem jutottunk sokra végül. Szóval nagyon várom már azt a részt, ami olyan tömören izgalmas lesz, mint az író novelláskötetei.
A cím és a sztori nagyon szépen összefonódott, mondhatom, hogy az egész könyvben azt éreztem, hogy ez az első, ami nagyon jól átgondolt és igazi regény az írótól, szóval a koherenciában nem volt hiba.
Azt viszont valaki mondja már el nekem, hogy miért van az új borítón Ciri és valami vámpír?? Mert hogy semmi ilyen nem volt ebben a könyvben, az is tuti. Míg a régi borítón egyértelműen Milva szerepel, aki egy nagyon üdítő új karakter volt. spoiler
https://youtu.be/NXHdyhLueJg

13 hozzászólás
Rodwin>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Kedvenc vajákunkkal tovább kalandozhatunk ebben a roppant érdekes világban, amit Sapkowski teremtett. Folytatja útját Ciri után, ami igencsak rögös. Sok baráttal és ellenséggel lesz gazdagabb ebben a könyvben is.
Zoltan feltűnésének nagyon örültem, mert ő régi ismerős volt a játékokból. Jókat mosolyogtam a törpéken. Milva kicsit idegesített, a kapanyél majd kiesett a szájából.
De még sok érdekes szereplővel találkozhatunk. Geralt pedig megmutatkozik az emberibb oldaláról is.
Remekül megírt csatákat olvashatunk, olykor sok humorral, nekem valami mégis hiányzott, hogy kedvencemmé fogadjam.
A történet haladt előre, de mégis olyan átmeneti kötetnek éreztem, remélem nem kell éveket várni a folytatásra.
Akinek tetszettek az előző könyvek, annak bátran ajánlom.
Fantasztikus ez a szláv világ és kultúra, engem még mindig elvarázsol. :)

>!
PlayON, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638962263 · Fordította: Kellermann Viktória
Milli88 P>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Eddig az elsőt leszámítva ez a kötet tetszett a legjobban. Végre megint Geralt áll a történet középpontjában, de egy kicsit kapunk Ciri és a Patkányok szálából is, illetve egy leheletnyit a varázslónőkből és a háborúból is. A történet ilyen mennyiségi felosztása nekem nagyon bejövős. Sokkal jobban kedvelem, mint a csupa háborús fejezeteket.
Az új szereplőkért oda vagyok és képletesen tapsikolok örömömben. Milva az íjász driád lány egyszerűen zseniális. A modora, a tudása, az egész lénye, ahogyan a dolgokat kezeli. Remélem, hogy a következő kötetek bővelkedni fognak az olyan jelenetekben, ahol feltűnik.
Nem különb a jó érzésem Zoltan Chivay karakterével kapcsolatosan is. Az, ahogy a háború sújtotta erdőben fütyörészve és dalolva haladtak a kis csapatával, nem kis feltűnést keltett. Az egész banda kedves a szívemnek, de Zoltan és a madara haláli figurák voltak. :)
Nem mehetek el szó nélkül Regis mellett sem. És itt meg kell jegyeznem persze zárójelben, hogy büszke vagyok magamra. :P Nem sokkal a feltűnését követően elkezdett egy gondolat motoszkálni a fejemben, hogy szerintem spoiler. Aztán idővel be is igazolódott a feltételezésem. :D Mivel a könyvekben kedvelem spoiler, ezért kifejezetten örültem neki, hogy színesíti a sztorit.
Kökörcsinnel megtoldva nem semmi kompániát alkottak ők így együtt.
Várom a folytatást és reménykedem, hogy a következő kötet is ilyen izgalmakkal teli lesz. :)

Hanaiwa>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Messze jutottunk az első két kötet novellás hangulatától.
De jól van ez így. Sapkowski finom humora így is megmaradt, Zoltán és a törpök megjelenése, Milva ízes stílusa visszaidézi azért a régi könnyedebb hangvételt. Ugyanakkor rengeteget mélyít a karaktereken, és a történeten magán. Nem lehet nem észrevenni, mennyire állandó emberi problémákat sző bele a cselekménybe, akár ennél akár az előző résznél.
Még az alapvetően negatív figurák is erős jellemmel bírnak, és néha igazán csak nézőpont kérdése ki is számít jó vagy rossz szereplőnek. A varázslónők távolról misztikus, titokzatos világa pedig közelről nézve igazán fantasztikus. Nagy erőssége Sapkowskinak ez a vonal, ahogy belelátunk az intrikáktól, cselszövésektől, játszmáktól tarkított életükbe. Ezt azért rendesen el szokták nagyolni más írók, vagy klisékbe fojtják…
Még mindig a novelláit tartom erősebbnek, de így is jólesően egyedi a Vaják sorozat és nagyon érdekel hova fut ki a történet…

gazibla I>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Az eddigi részek közül ebben volt a legkevesebb harc, mégis talán ez volt eddig a legjobb rész. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan fog folytatódni a történet. :)

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly P>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Nehezen indult a közös utam ezzel a könyvvel. Többször is nekirugaszkodtam, míg végül ráálltam. Az első fejezet számomra eléggé nyűglődős volt, a szereplők jobbára használhatatlanok (spoiler), egymástól távol, még igyekeztek kiheverni az előző kötet végi katasztrofális következményeket. Sapkowski behozott egy műveletlennek tűnő, rettenetes tájszólásban beszélő nézőpontszereplőt, Milvát, embernevén Maria Barringot (falusi parasztlány, akiből a driádok mesterlövész íjászt képeztek ki), a fejezet java része az ő bemutatásáról, gondolatairól szólt. Beletellett pár fejezetbe, míg megszoktam, de a cselekedeteivel és személyiségével viszont elérte, hogy megszeressem. A varázslónők szövegeihez is latinszótár kellett már, bár a rendkívül sznob modorosságukhoz illett ez a nyelvezet. Ez a szál sem mozgatta meg igazán az érdeklődésemet.

Annak viszont örültem, hogy végre a fókusz visszakerült Geraltra – kár, hogy szinte az egész regény alatt zsémbeskedett, pokrócmód viselkedett a többi szereplővel (link link), de makacsul nem bírt magával, és lehetetlen küldetésre indult (megmenteni Cirit, miközben fogalma sincs hol van a lány, miközben alig áll meg a lábán, miközben elriaszt maga mellől mindenki mást, aki segíteni akar). Mariát mellé osztották a driádok, de végső soron önszántából tartott a vajákkal – ennek okai szép lassan derülnek ki. Szokás szerint Kökörcsin is melléjük szegődött, csak hogy ki ne maradjon már a történetből. Aztán már majdnem javult volna a hangulat egy remekül megírt összecsapással (szinte hallottam a játék harcizenéjét alatta :D), és az előző kötetben feltűnt remek karakterrel (spoiler), de a főhőseink rögvest elzavarták… csak, mert…

Szerencsére nem kellett sokat várni, hogy a véleményem hatalmasat forduljon: amint feltűntek a törpök, Zoltán Chivayjal az élükön, ráadásul egy kiválóan megmunkált off kardja is volt, attól kezdve minden oldalát imádtam a könyvnek! Élmény volt majd mindegyik beszélgetésük, a kártyajáték (link – majdnem azt hittem, a Gwentet fogják bemutatni, de az nem a regényekből való), a lepcsesszájú papagáj (link), a baromkodások (link), a metallurgus és drágakövekkel megtömött zsebű manó (goblin), az alkalmi veszélyek, a babonák, a vallási téboly… no meg persze a temető mellett mandragórapárlatot főzőcskéző, gyógyfűszagú „borbély” (zseniálisan megírt karakter, feltette az ékes koronát a kötetre)! :D A vicc az egészben, hogy alig történt valami érdemleges, egy szerepjátékos alkalmon a regény java része kalandon kívüli időnek számítana. Mégis minden perce hatalmas élmény, Sapkowski sziporkázott!

Emellett erőssége a könyvnek a háború rettenetes körülményeinek szemléletes ábrázolása, amit remekül ellenpontoztak a díszes kompánia humoros jelenetei. A varázslónők és a titkosszolgálatok részéről van némi politika és intrikázás (az 5. fejezet ismét mélypont lett, valóságos infodump, ahogy az ovasóra zúdítja a szerző a „mi történt mindez idő alatt a háttérben” részleteit – de aztán ez is szép ívvé kanyarodott Yennefer visszatérésével). Ciri most alig szerepelt, de a következő két kötetben kamatostul bepótolja elmaradását!

A kötet kivitelezése viszont hagy némi kívánni valót maga után: óvatos olvasással is megtört a gerince, mert annyira szoros a ragasztás és vaskosak a lapok… jó lenne a GABO-nak nyomdát váltania, mert ez nem méltó hozzájuk. A borítóképen a szereplők arca nem rossz, de azért nem ezt kellett volna rátenni… meg az a ló… :-/ (az már mellékes, hogy Milva lova fekete, nem pedig barna).

>!
GABO, Budapest, 2020
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069270 · Fordította: Kellermann Viktória
4 hozzászólás
ppayter P>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

" […] Sorozatoknál jellemző, hogy a középső részek kissé leülnek, túlságosan nyilvánvaló az átvezető-szerepük, a Vajákban viszont mindig van valami, ami feldobja a történetet. Aláírom, a Tűzkeresztség teljesen egyértelműen átvezetés és a folytatás megalapozása, ráadásul ha nagyon szigorúan nézzük, a legnagyobb részét simán ki lehetett volna peterjacksonkodni, mint Bombadil Tomát, elvégre pár oldalnyi szöveget leszámítva nem igazán tesz hozzá a központi történetszálhoz. Viszont, ahogy A gyűrűk urában Bombadil, a buckamanók, vagy Szarumán megyei tevékenykedése, itt is a bizonyos értelemben mellékes események adják a sorozat igazi ízét, eltéveszthetetlen stílusjegyeit és nem mellesleg a részletekre fogékony olvasó legfőbb szórakozását.

Ezek a részletek azok, amik alaposan próbára tesznek egy fordítót és nem is nagyon jellemző, hogy ilyen szépen sikerül átadni a nyelvi árnyalatokat, mint ebben a sorozatban. A művelt szereplők valódi társaikhoz hasonlóan szívesen fitogtatják nagy szakmai és idegen nyelvi szókincsüket, a tanulatlan paraszt vagy erdőjáró pedig tájszólásban, kevéssé kifinomult szerkezeteket használva beszél – ez olyan írói fogás, amivel nagyon ritkán lehet találkozni a magyar nyelvű (akár eredeti, akár fordított) szórakoztatóirodalomban, és pláne ritka, hogy hitelesen, következetesen és életszerűen használják (az már más kérdés, hogy nem mindenkinek megy át az írói és fordítói bravúr). A színvonalas, gördülékeny szöveg élvezeti érték szempontjából sokszor legalább olyan fontos, mint egy jó történet, ebben pedig nincs hiba, minden elismerésem és tiszteletem Kellermann Viktóriának (és Sapkowski itt-ott emlegetett, fordításminőség-ellenőrzési „mániájának"). Természetesen a jó történet sem hiányzik, a varázslónők és Ciri jeleneteivel megszakított, road movie-jellegű vándorlás egy pillanatra sem unalmas, mindig történik valami, ha épp más nincs, Geralt és társai vitatkoznak, elmélkednek a világ dolgairól lovaglás, harc, pihenés és főzés közben. Jó kis regény ez, na. […]”


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/07/andrzej-sapkowski…

zamil>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

A megszokott hangulat, a megszokott világ, kicsit fűszerezve még több humorral (a törpék jót tettek a regénynek).
Talán csak azt sajnálom, hogy várnom kellett erre a könyvre, így időbe telt míg ráhangolódtam, ebből következik, hogy ebbe a hibába ismét bele fogok esni.
Pedig ez a rész érzésem szerint egy átvezetés az előző és a következő rész közt.
Kíváncsian várom a folytatást.

2 hozzászólás
CaptainV IP>!
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Az előbb zokogtam egy jót a telefonba, amiről nem mondom, hogy konkrétan a könyv tehet, de lehet, hogy máshogy alakult volna a szitu, ha nem kb. 10 másodperccel az utolsó oldal után csörren meg az az átok.

Az eddigi részeket az izgalmas cselekmény és a játékból bennem maradt nosztalgia miatt olvastam szívesen, meg volt jó kis sodrása is, de sosem voltam maradéktalanul elégedett, úgy éreztem, van bőven még hova pusholni ezt a történetet, biztos nem értük el a tetőpontot, úgyhogy nem is adtam magam neki könnyen. De a Tűzkeresztség számomra most vízválasztónak bizonyult: nekem Sapkowski és az egész sorozat ezzel az résszel érkezett meg teljesen, ráadásul harcidíszben. Ha innen felfele még lesz kötet, ami ennél jobban tetszik, azt grátisznak fogom majd fel, mert amire vártam, azt itt megkaptam.
Hihetetlen, hogy teljesen új szereplőket milyen rövid idő alatt mennyire méllyé és összetetté tud tenni, és az is egy mutatvány, hogy milyen kis terjedelemben képes elmondani nagyon sokat. Az is világos, micsoda történelem és lore van azok mögött konfliktusok mögött, amiknek most Geralték a főszereplői, meg az is, hogy Sapkowski hiába egy flegma, mufurc alak, elég figyelemreméltó meglátásai vannak ezzel-azzal kapcsolatban.

Úgyhogy ez már süti.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

(…) A hadsereg mindenekelőtt rend és fegyelem. A katonaság nem létezhet rend és fegyelem nélkül.
Annál is furcsább, hogy a valódi háború – márpedig láttam egynéhány valódi háborút – rend és fegyelem tekintetében a megtévesztésig emlékeztet egy tűzvész dúlta kuplerájra.

47. oldal (PlayOn, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin
ppayter P>!

– Ó – ismételte Zoltán.
– Hol? Mi? – kérdezte Kökörcsin a kengyelben állva és a szoros mélyét bámulva, a törp mutatta irányban. – Semmit se látok!
– Ó.
– Ne fecsegj, mint a papagáj! Mit: ó?
– A folyócska – magyarázta Zoltán nyugodt hangon. – A Chotla jobb oldali mellékfolyója. Ónak hívják.
– Ááá…
– Mit hord ez már megint össze! – nevetett fel Percival Schuttenbach. – Az Á a felső folyásnál ömlik a Chotlába, szép kis útra innen. Ez itt az Ó, nem az Á.

103. oldal, Harmadik fejezet

1 hozzászólás
oawio>!

Meg azt is tudnotok kell, hogy a mandragóra erős afrodiziákum, és szerelmi mágiához is használják, különösen a lánykák ellenállásárnak a megtörésére.Épp innen származik a mandragóra népi elnevezése is: szerencsegyökér.Merthogy minden gyökérnek szerencsét hoz a lányoknál.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin · mandragóra
1 hozzászólás
Irasalgor>!

– Nem sok jót jósolok a fajtátoknak, emberek – mondta komoran Zoltán Chivay. – Minden értelmes lény ezen a világon, hogyha szükségre, nyomorra és szerencsétlenségre jut, általában a saját fajrokonához csapódik, mert közöttük könnyebb a nehéz időket átvészelni, mert egyik segíti a másikat. Közöttetek meg, emberek közt, mindenki csak azt nézi, hogyan tudná magát a másik nyomorán megszedni. Ha éhség van, nem osztozik a zabán, hanem felzabálja a leggyengébbeket. A farkasok közt még működik is ez a módi, lehetővé teszi, hogy a legegészségesebb és legerősebb egyedek maradjanak fenn. De az értelmes fajok példányai közt az ilyen szelekció általában a legnagyobb szukafattyakat engedi csak fennmaradni és dominálni. A következtetések levonását és a prognózisokat meghagyom nektek.

144-145. oldal

Csikós_Kriszta>!

A szar s a káposzta mindig párban jár – közölte szentenciózusan Percival Schuttenbach. – Egyik a másikat hajtja. Perpetuum mobile.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Örökmozgó · Percival Schuttenbach
1 hozzászólás
oawio>!

Ezek meggyilkoltak! – ordította a költő, halott létére egész hangosan.

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin
gesztenye63 P>!

(…) A feje ősz, de a hasa lapos, mint egy legénnek, meglátszik, hogy gond a társa, nem a szalonna meg a sör…

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
AnyAnonymous P>!

(…) vannak dolgok, amiket vagy egyetlen szempillantás alatt, még szavak nélkül is megértünk, vagy sohasem fogjuk őket megérteni.

298. oldal (PlayOn, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin
sztimi53>!

Borbély, alkimista vagy füvesember. Sértődés ne essék, de a teremburáját, rendes egy patikaszaga van kendnek.

111. oldal, PlayOn, 2015.

gesztenye63 P>!

Ha megpróbálnék mindenkivel jó lenni, az egész világgal és az összes benne élő lénnyel, az csak egyetlen aprócska csepp édesvíz volna a sós tengerben, más szóval: hiábavaló erőfeszítés. Úgy döntöttem hát, hogy konkrét jót teszek, olyat, ami nem vész kárba. Magamhoz leszek jó és a közvetlen környezetemhez.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zoltan Chivay

A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Indira Myles: Shajaran – Sorsvető
Szigeti Kovács Viktor: A táltos
Steven Erikson: Tremorlor kapuja
Jenn Lyons: Minden Dolgok Neve
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Soren Ward: Feketepart