Tűzkeresztség (Vaják 5.) 215 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

A Vaják-saga következő kötete A megvetés idejének közvetlen folytatása. A lengyel szerző ismét elröpíti az olvasót a szláv mítoszok és a valóság ihlette fantáziavilágába, ahol a tét nem csupán egy szörnyvadász vagy egy kislány élete, de az Északi Királyságok sorsa is.
Ríviai Geralt a thaneddi puccs után Brokilonban lábadozik. Egy világ választja el Ciritől, a Meglepetés Gyermektől, akit pedig állítólag neki rendelt a sors – a lányt ugyanis Nilfgaardban látták utoljára. A vaják tehát hosszú és veszélyes útra indul a driádok földjéről a háború sújtotta vidéken keresztül, de nem marad sokáig egyedül: ahogy közeledik úticéljához, egyre többen csatlakoznak hozzá… E furcsa kompánia végül egy olyan konfliktusba csöppen, melyet csak véres küzdelmek árán élhetnek túl.

Eredeti mű: Andrzej Sapkowski: Chrzest ognia

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
PlayON, Budapest, 2015
320 oldal · ISBN: 9786155555053 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638962263 · Fordította: Kellermann Viktória

Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Ciri · Kökörcsin · Emiel Regis Rohellec Terzieff-Godefroy · Maria Barring · Zoltan Chivay · Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach · Percival Schuttenbach


Kedvencelte 30

Most olvassa 7

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 113


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Szinte észrevétlenül, hihetetlen sebességgel érkeztem el a sorozat ötödik kötetéhez. S a történetet záró függővég után, most áldom az előrelátásomat, hogy ezt az évet – többek között – a Vaják-sorozat „ledarálásának” szántam, és hamarosan folytathatom a Fecsketorony-nyal. Mivel viszonylag friss az emlékem majd’ minden kötetről, könnyű szívvel állíthatom, hogy Sapkowski Vaják-varázsa – sok más erősségen túl – abban rejlik, hogy a sorozat minden részében valami újdonsággal tud meglepni, valami olyat nyújt, amit olvasás közben abszolút nóvumként élek meg, majd visszatekintve mégis szerves részévé válik a Geraltra épített univerzumnak.
Így volt ez a Tűzkeresztséggel is, ami tulajdonképpen egy érdekes átkötés, intermezzo, vagy zenei hasonlattal élve, egy impromptu, egy rögtönzés, önállóan élő test a testben. A Tűzkeresztség olvasását követően az volt a meghatározó érzésem, hogy a történet „fő csapás”-ának irányában (ha egyáltalán van ilyen) egy centiméterrel sem jutottunk közelebb. Részünk volt azonban 320 oldalnyi csodálatosan érzékletes, izgalmas, fordulatos mesében, amely akár játszódhatott volna a valós történelem „százéves háború”-jának bármely hadszínterén.
Sapkowski ebben a kötetben rittyent végre egy különös, vegyes összetételű kompániát a fizikálisan spoiler éppen gyógyulóban lévő Geralt mellé, akik Kökörcsinnel vállvetve nem hagyják, hogy kedvenc vajákunk egyedül rontson fejjel a falnak. Nem véletlenül hoztam a középkori háborús hasonlatot, hiszen a szerző különösen nagy hangsúlyt fektet annak bemutatására, hogy a hadszíntéren már teljes mértékben eszkalálódott a „mindenki mindenki ellen” állapot, amiből következik az ártatlan lakosság borzalmas, válogatott kegyetlenségekkel teli szenvedéseinek plasztikus ábrázolása.
Ebben a zavaros háborús helyzetben próbál Geralt és kis csapata ügyesen lavírozni a harcoló felek között, és közelebb jutni Cirihez, a Meglepetés Gyermekhez, akiről a többiek csak annyit tudnak bizonyosan, hogy él valahol, és ő Geralt becsípődése, maga a „Végzet”.
Sapkowski fel-felvillantja ugyan a háttérben mozgolódó, varázslattal-ármánnyal átszőtt hatalmi-politikai szálakat, de ez a rész egyértelműen a harcolós-utazgatós-küldetéses kalandoké. A szerző ezzel a kötettel újabb mélységekbe vezeti az olvasót a világ egyre részletesebb leírásával és azon túl, hogy új szereplőkkel gyarapszik a történet, a főbb karakterek ábrázolása is egyre mélyebb, egyre árnyaltabb, jellemfejlődésük mintaszerűen kirajzolódik – a legfontosabb persze továbbra is Geralt alakja, aki a kezdetek kemény, hideg érzéketlen démonvadászából már teljességgel átalakult esendő, sérülékeny és sokszor elbukó, szeretni való lovaggá. Hiányoznak ugyan a ruszalkák, kikimorák és a szláv folklór más csodálatos rémségei, kapunk azonban társként egy meglehetősen cirkalmas – Emiel Regis Rohellec Terzieff-Godefroy – névre hallgató, ám nem kevésbé különös szerzetet. Csatlakozik a csapathoz néhány jó kedélyű törp is, az örök altruista, Zoltan Chivay vezetésével, valamint igazi színt hoz a csapatba és a történetbe Milva, a különleges tájnyelven csicsergő-károgó íjászlány-parasztlány. Külön elismerés illeti Kellermann Viktóriát, a kötet fordítóját, hogy a rendkívül nehéz, néhol archaikus, rendszeresen tájszólással tűzdelt dialógusokat természetessé, emészthetővé tette a magyar olvasó számára.
Szeretem Sapkowski írásaiban, hogy a szórakoztatáson és a mögöttes tartalmon túl becsempészett apró szemelvényekkel tanít is. Ebből a kötetből például megtudtam, hogy mi is az a szkopolamin. Ha érdekel, vagy ha csak szórakozni akarsz, mindenképpen olvass a Vajákról, a Vajákból.

A kötet számomra kedvenccé avanzsált. :)

9 hozzászólás
>!
Rodwin
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Kedvenc vajákunkkal tovább kalandozhatunk ebben a roppant érdekes világban, amit Sapkowski teremtett. Folytatja útját Ciri után, ami igencsak rögös. Sok baráttal és ellenséggel lesz gazdagabb ebben a könyvben is.
Zoltan feltűnésének nagyon örültem, mert ő régi ismerős volt a játékokból. Jókat mosolyogtam a törpéken. Milva kicsit idegesített, a kapanyél majd kiesett a szájából.
De még sok érdekes szereplővel találkozhatunk. Geralt pedig megmutatkozik az emberibb oldaláról is.
Remekül megírt csatákat olvashatunk, olykor sok humorral, nekem valami mégis hiányzott, hogy kedvencemmé fogadjam.
A történet haladt előre, de mégis olyan átmeneti kötetnek éreztem, remélem nem kell éveket várni a folytatásra.
Akinek tetszettek az előző könyvek, annak bátran ajánlom.
Fantasztikus ez a szláv világ és kultúra, engem még mindig elvarázsol. :)

>!
Hanaiwa
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Messze jutottunk az első két kötet novellás hangulatától.
De jól van ez így. Sapkowski finom humora így is megmaradt, Zoltán és a törpök megjelenése, Milva ízes stílusa visszaidézi azért a régi könnyedebb hangvételt. Ugyanakkor rengeteget mélyít a karaktereken, és a történeten magán. Nem lehet nem észrevenni, mennyire állandó emberi problémákat sző bele a cselekménybe, akár ennél akár az előző résznél.
Még az alapvetően negatív figurák is erős jellemmel bírnak, és néha igazán csak nézőpont kérdése ki is számít jó vagy rossz szereplőnek. A varázslónők távolról misztikus, titokzatos világa pedig közelről nézve igazán fantasztikus. Nagy erőssége Sapkowskinak ez a vonal, ahogy belelátunk az intrikáktól, cselszövésektől, játszmáktól tarkított életükbe. Ezt azért rendesen el szokták nagyolni más írók, vagy klisékbe fojtják…
Még mindig a novelláit tartom erősebbnek, de így is jólesően egyedi a Vaják sorozat és nagyon érdekel hova fut ki a történet…

>!
ppayter
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

" […] Sorozatoknál jellemző, hogy a középső részek kissé leülnek, túlságosan nyilvánvaló az átvezető-szerepük, a Vajákban viszont mindig van valami, ami feldobja a történetet. Aláírom, a Tűzkeresztség teljesen egyértelműen átvezetés és a folytatás megalapozása, ráadásul ha nagyon szigorúan nézzük, a legnagyobb részét simán ki lehetett volna peterjacksonkodni, mint Bombadil Tomát, elvégre pár oldalnyi szöveget leszámítva nem igazán tesz hozzá a központi történetszálhoz. Viszont, ahogy A gyűrűk urában Bombadil, a buckamanók, vagy Szarumán megyei tevékenykedése, itt is a bizonyos értelemben mellékes események adják a sorozat igazi ízét, eltéveszthetetlen stílusjegyeit és nem mellesleg a részletekre fogékony olvasó legfőbb szórakozását.

Ezek a részletek azok, amik alaposan próbára tesznek egy fordítót és nem is nagyon jellemző, hogy ilyen szépen sikerül átadni a nyelvi árnyalatokat, mint ebben a sorozatban. A művelt szereplők valódi társaikhoz hasonlóan szívesen fitogtatják nagy szakmai és idegen nyelvi szókincsüket, a tanulatlan paraszt vagy erdőjáró pedig tájszólásban, kevéssé kifinomult szerkezeteket használva beszél – ez olyan írói fogás, amivel nagyon ritkán lehet találkozni a magyar nyelvű (akár eredeti, akár fordított) szórakoztatóirodalomban, és pláne ritka, hogy hitelesen, következetesen és életszerűen használják (az már más kérdés, hogy nem mindenkinek megy át az írói és fordítói bravúr). A színvonalas, gördülékeny szöveg élvezeti érték szempontjából sokszor legalább olyan fontos, mint egy jó történet, ebben pedig nincs hiba, minden elismerésem és tiszteletem Kellermann Viktóriának (és Sapkowski itt-ott emlegetett, fordításminőség-ellenőrzési „mániájának"). Természetesen a jó történet sem hiányzik, a varázslónők és Ciri jeleneteivel megszakított, road movie-jellegű vándorlás egy pillanatra sem unalmas, mindig történik valami, ha épp más nincs, Geralt és társai vitatkoznak, elmélkednek a világ dolgairól lovaglás, harc, pihenés és főzés közben. Jó kis regény ez, na. […]”


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/07/andrzej-sapkowski…

>!
zamil
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

A megszokott hangulat, a megszokott világ, kicsit fűszerezve még több humorral (a törpék jót tettek a regénynek).
Talán csak azt sajnálom, hogy várnom kellett erre a könyvre, így időbe telt míg ráhangolódtam, ebből következik, hogy ebbe a hibába ismét bele fogok esni.
Pedig ez a rész érzésem szerint egy átvezetés az előző és a következő rész közt.
Kíváncsian várom a folytatást.

2 hozzászólás
>!
ViveEe P
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Geralt az előző rész viszontagságait igyekszik kiheverni, és útnak indul, hogy megkeresse Cirit. Hozzácsapódik természetesen az elmaradhatatlan Kökörcsin, és egy új szereplő, Milva. És ahogy egyre jobban hatolnak be a háború sújtotta vidékekre, bővül a csapat, egész színes kompánia alakul ki.
Ez a rész úgy érzem nem vitt előre szinte semennyire a történet egészét illetően, mégis lekötött, és élvezhető volt.
Örültem, hogy megint Geralttal vagyok. Egyre több oldalát ismerem meg, kedvelem nagyon. A rengeteg háborús borzalom, amit kapunk, kicsit enyhítve van a mi kis szokatlan társaságunk bajtársiassága által.
A varázslónők részei is nagyon érdekesek voltak.
Kíváncsi vagyok az utolsó két kötetre, de valahogy a novellák sokkal jobban tetszettek.

>!
girion
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Érdekes megfigyelni hogy a sorozat kötetei részről részre, hogyan lesznek egyre regényszerűbbek. Szerencse hogy mindeközben sikeresen meg is őrzik azokat a stílusjegyeket amik már a védjegyeivé váltak. Egyszerre képes ez a sorozat elborzasztani a kegyetlenségeivel és megnevettetni abszurd és bohókásan egyszerű, de mégis mélyen emberi szereplőivel. Utóbbiakból, mármint új szereplőkből kapunk is egy rakatot. A vaják könyvek történetének eddigi legkonvencionálisabb történetében kis túlzással ha nem is a Gyűrű, de Ciri Szövetsége áll össze. Geralt a magányos farkas mellé végre igazi bajtársak kovácsolódnak, küzdjön ez ellen fehérhajú hősünk bármennyire is. A háború szaggatta vidékeken át kelve, elsőnek Kökörcsin akaszkodik Geraltra, majd a regény egyik meglepetés karaktere csatlakozik, Milva. Az egyszerű gondolkodású, de nagy szívű íjászlány lett a kedvenc karakterem, leginkább a zseniális meglátásai és tájszólása okán. Később felbukkan a keresetlen útitárs, a nilfgaardi Cahir. A mókás törp, és manó kompánia, élükön Zoltannal és meglepetésre Regis, az alkimista, aki sokkal több mint aminek elsőre mutatja magát. Ha másért nem is, de azért a sztoikus nyugalomért amivel Geralt kirohanásait kezeli, megérdemli a helyét a kompániában. Hát még a jellemzően sapkowskiféle csavarért amit a babonáktól terhes szörnyhistóriáknak jelent.
Mellékszálakként, csak hogy ők is legyenek, felbukkan néha Ciri, Nilfgaard császára és varázslónők csapatai is. Utóbbiak továbbra is hozzák a formájukat és bármikor elmehetnének dr Mengele asszisztenseinek. Nem mintha bármelyik hatalom titkos szolgálata jobb lenne náluk.

>!
CaptainV P
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Az előbb zokogtam egy jót a telefonba, amiről nem mondom, hogy erről a könyv tehet, de lehet, hogy máshogy alakult volna a szitu, ha nem kb. 10 másodperccel az utolsó oldal után csörren meg az az átok.

Az eddigi részeket az izgalmas cselekmény és a játékból nálam maradt nosztalgia miatt olvastam szívesen, meg volt jó kis sodrása is, de sosem voltam maradéktalanul elégedett, úgy éreztem, van bőven még hova pusholni ezt a történetet, biztos nem értük el a tetőpontot, úgyhogy nem is adtam magam neki könnyen. De a Tűzkeresztség számomra most vízválasztónak bizonyult: nekem Sapkowski és az egész sorozat ezzel az résszel érkezett meg teljesen, ráadásul harcidíszben. Ha innen felfele még lesz kötet, ami ennél jobban tetszik, azt grátisznak fogom majd fel, mert amire vártam, azt itt megkaptam.
Hihetetlen, hogy teljesen új szereplőket milyen rövid idő alatt mennyire méllyé és összetetté tud tenni, és az is egy mutatvány, hogy milyen kis terjedelemben képes elmondani nagyon sokat. Az is világos, micsoda történelem és lore van azok mögött konfliktusok mögött, amiknek most Geralték a főszereplői, meg az is, hogy Sapkowski hiába egy flegma, mufurc alak, elég figyelemreméltó meglátásai vannak ezzel-azzal kapcsolatban.

Úgyhogy ez már süti.

2 hozzászólás
>!
Vincenza
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

/Fél csillag levonás azért, mert nincs magyar fordítás a sorozat további részeihez./
A történet kapott egy elképesztő függő végett, ami rajongó molyoknak hajtépésbe is kerülhet, mert folytatás még nincs. Így aki érzékenyebb, annak nem ajánlom, hogy átélje ezt, mert sok a nyitott, megválaszolatlan kérdés.
Most én abban a dilemmában szenvedek, hogy angolul tanuljak meg vagy lengyelül, vagy várjam meg a fordítást?
Egyedül az nyugtat engem, hogy meg van a „játékadaptáció”, így nagyjából kitudom következtetni a végét. (Elképesztően jó volt úgy olvasni, hogy közben játszottam is rajta, ezt nevezem teljes átélésnek „Gamer Molyoknak” ajánlott.)
Viszont ez így akkor sem tökéletes, mert elakarom olvasni.
Még mindig elképesztő az, ahogy Sapkowski ilyen sokoldalú és több rétegű karaktereket alkot, mint Milva, Zoltán, és Emiel. Még a mellékszereplőket is elmélyíti, vannak céljaik és motivációjuk! (Ebben a részben jól is jött ez a készsége, az új szereplők végett)
Folytatódik Ciri keresése, viszont egyre többen tisztában lesznek képességeinek előnyeivel. Geralt bármit megtenne érte és jelenleg a félvilágon átgázol, hogy segítsen neki. Egyedül annyi vehető észre, hogy nehezen haladunk a „kompániában”, de ez a sebesség a valóságban is így van, ha egy nagyobb csoporttal útnak indulunk. (valamiért mindig meg kell állni)
Én ettől függetlenül szívesen olvastam a beszélgetésüket, ahogy lovaglásközben szóba elegyedtek, érdekesek voltak a gondolataik, a véleményük a helyzetükről. Ezt is olyan könnyedén írja le Sapkowski, mintha már ő is ennek a világnak a részese lenne, minden olyan gördülékeny. Teljesen belemerültem ebbe a csodálatos, ámulatba ejtő világba, de egyszer csak elfogytak a lapok.
Nagyon megszerettem Geraltot az érzőszívű Vajákot, aki sajnos, sokszor negatívan látja magát, miközben ő a legemberibb a sok önpusztító pacák közül. Yennefer is a szívemhez nőt azzal a goromba, lekezelő modorával együtt.
Remélem nem kell túl sokat várni a a magyar megjelenéshez.

>!
Zsoofia
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Hát ez nagyon jól esett.

Mivel több mint egy éve fogtam a kezembe a negyedik kötetet, féltem hogy nem leszek nagyon képben az eseményekkel, és nem is voltam, de hála a játékoknak, ez a történet szarrá van dokumentálva, és ha valakire pont nem emlékeztem, egy gyors guglizás segített. A történet össszeszedettebb (és talán jó értelemben véve földhözragadtabb) volt, mint korábban, amit értékeltem. Sapkowskinak van egy szarkasztikus szokása, hogy egy karakter által használt fancy mondatot egymásik karakter még abban a párbeszédben ellövi, úgyanúgy vagy egy kicsit máshogy fűszerezve, imádom. Ahogy azt is, hogy amikor Geralt behisztizik, hogy márpedig ő most megtestesíti a Lone Hero archetípust, a többiek olyan verbális ütlegelésben részesítik, hogy szem nem marad szárazon. „A vajáknak problémái vannak.” Imádtam. Milva meg Regis kettőse – a tájszólásos parasztlány és a tanult hűdeértelmiségi – pedig frenetikus párbeszédeket hozott össze.

Ami viszont meglepett, hogy hányféle értelmezésben szerepelt a cím a könyvben. A könv igazából egy idő után úgy érződött, hogy elfelejt a saját történetével foglalkozni, és inkább csak kifejti a tűzkeresztség fogalmát tíz meg újabb tíz szituációban. Nem mondom hogy nem élveztem. Ide a következőt.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

(…) A hadsereg mindenekelőtt rend és fegyelem. A katonaság nem létezhet rend és fegyelem nélkül.
Annál is furcsább, hogy a valódi háború – márpedig láttam egynéhány valódi háborút – rend és fegyelem tekintetében a megtévesztésig emlékeztet egy tűzvész dúlta kuplerájra.

47. oldal (PlayOn, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin
>!
ppayter

– Ó – ismételte Zoltán.
– Hol? Mi? – kérdezte Kökörcsin a kengyelben állva és a szoros mélyét bámulva, a törp mutatta irányban. – Semmit se látok!
– Ó.
– Ne fecsegj, mint a papagáj! Mit: ó?
– A folyócska – magyarázta Zoltán nyugodt hangon. – A Chotla jobb oldali mellékfolyója. Ónak hívják.
– Ááá…
– Mit hord ez már megint össze! – nevetett fel Percival Schuttenbach. – Az Á a felső folyásnál ömlik a Chotlába, szép kis útra innen. Ez itt az Ó, nem az Á.

103. oldal, Harmadik fejezet

1 hozzászólás
>!
oawio

Meg azt is tudnotok kell, hogy a mandragóra erős afrodiziákum, és szerelmi mágiához is használják, különösen a lánykák ellenállásárnak a megtörésére.Épp innen származik a mandragóra népi elnevezése is: szerencsegyökér.Merthogy minden gyökérnek szerencsét hoz a lányoknál.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin · mandragóra
1 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

(…) A feje ősz, de a hasa lapos, mint egy legénnek, meglátszik, hogy gond a társa, nem a szalonna meg a sör…

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
>!
redumbrella

A szar s a káposzta mindig párban jár – közölte szentenciózusan Percival Schuttenbach. – Egyik a másikat hajtja. Perpetuum mobile.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Örökmozgó · Percival Schuttenbach
1 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

– A szentéletű páter mondta így. Tudós és jámbor férfiú az, az isteneknek hála, hogy a táborunkba idevetődött. Az aztán ahajt rágyött, hogy vérszipoly jár ránk. Büntetésül, mert az imádságot meg a szentélynek tett adományokat elhatytuk. Ő mostan ott imádkozik a táborban, meg a mindenféle vegzorcirmosokat műveli, nekünk meg meghatyta, hogy aztat a sírboltot keressük, amelyikben a lüdvérc a nappalokat átalussza.

136. oldal (PlayOn, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: vámpír
12 hozzászólás
>!
AnyAnonymous P

– Az emberi faj – mosolyodott el finoman Geralt – babonás és primitív. Nehézséget jelent számára teljességgel megérteni és szabatosan megnevezni egy olyan lényt, amely feltámad, noha karókkal lyuggatták keresztül, fejét vették, és elásták a földbe ötven évre.

277. oldal (PlayOn, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt · vámpír
>!
gesztenye63 P

Ha megpróbálnék mindenkivel jó lenni, az egész világgal és az összes benne élő lénnyel, az csak egyetlen aprócska csepp édesvíz volna a sós tengerben, más szóval: hiábavaló erőfeszítés. Úgy döntöttem hát, hogy konkrét jót teszek, olyat, ami nem vész kárba. Magamhoz leszek jó és a közvetlen környezetemhez.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zoltan Chivay
>!
gesztenye63 P

Ugyanaz a célod neked is, nekünk is: túlélni és élni tovább. Azért, hogy a nemes küldetésünket folytassuk. Vagy csak éljünk, egyszerűen, de úgy, hogy ne kelljen majd szégyenkeznünk a halálunk óráján.

85. oldal (PlayOn, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Zoltan Chivay
>!
Irasalgor

Hátha egyszer rájön, hogy a rejszolás az egyetlen, ami egyedül is jól működik?

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: maszturbáció, önkielégítés

A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára
Jacek Dukaj: Más dalok
Peter V. Brett: A Rovásember
Greg Keyes: Hangakirály
Greg Gorden: Jóslat
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka