Tündevér (Vaják 3.) 801 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Tündevér Andrzej Sapkowski: Tündevér

Az ​emberek, törpök, manók és tündék több mint száz esztendőn keresztül éltek békében egymás mellett. De ennek a békének vége, és a fajok ismét egymás ellen – és maguk ellen – harcolnak.

Ebben a viharos időben születik egy gyermek, akire a világ összes vajákja várt. Ciri a Cintrai Nőstényoroszlán, Calanthe királyné unokája. Különös hatalmakkal és még különösebb sorssal van megáldva, mert egy jövendölés Lángnak hívja őt: lángnak, amely örökre megváltoztatja a világot – jó vagy rossz irányba…

Ríviai Geralt, a vaják magával viszi Cirit a vajákok központjába, de Ciri egyáltalán nem hasonlít a többi tanítványhoz. Nem kell keresztülmenjen az átlagos vajákok számára a természetfeletti képességek eléréséhez szükséges mutációkon, amelyek gyakran kiirtják az érzelmeket és az emberi érzékenységet. Ciri valami egészen egyedülálló.

Ahogy a politikai helyzet egyre baljóslatúbbá válik, és a háború fenyegetése szinte már kézzel fogható a vidéken, Ciri megtanulja a hatalmát… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
GABO, Budapest, 2020
376 oldal · ISBN: 9789634069539 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
GABO, Budapest, 2020
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069256 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2013
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638962218 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Vengerbergi Yennefer · Ciri · Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach · Triss Merigold · Yarpen Zigrin · Emhyr var Emreis · Nenneke, Melitele főpapja · Eskel · Lambert · Vesemir · Meve of Lyria · Rience


Kedvencelte 96

Most olvassa 82

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 321

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Ez a vaják kötet már regény formában íródott. Bevallom, nekem sokkal jobban tetszettek az előző kötetek novellái, illetve történései.
Ez a rész leginkább Ciriről szól. Ciri nem egy rossz karakter, de már nekem sok lett belőle kissé.. Hiányoltam Geraltot, Kökörcsint, belőlük olyan keveset kaptunk, pedig a vaják világnak ők a lelkei.:c Visszatérve azonban Cirire: végre elkezdik tanítani, Yennefernek pedig ezáltal egy újabb arcát ismerhetjük meg. Sokszor viszont ez a kiscsaj túlontúl hisztis. Leginkább azt a Ciriről szóló részt szerettem, amikor még Kaer Morhenben voltak. Az az igazi rideg vaják világ, amibe betekintést nyerhettünk. Határozottan ez a rész lett a kedvencem a könyvből.
Izgalmakban is alulmúlta az eddigieket. A könyv felét kb. nagyon untam, a politikai történések meg teljesen hidegen hagynak ebben a világban. Ez természetesen meg is látszik az olvasási időmön… majdnem egy hónap alatt „futottam” át rajta.

vicomte P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

A Vaják sorozat a sablonborogató fantasyk egyik korai, ráadásul kelet-európai példánya, így nem meglepő, hogy gyorsan a szívem csücskévé vált.
Ettől függetlenül kénytelen vagyok elismerni, hogy a harmadik rész nem sikerült olyan átütő erejűre, mint a korábban olvasott két novelláskötet.
Kezdjük a feketelevessel: ez a könyv, bár formailag úgy tűnik, mégsem regény, hanem egy rakás, szorosan összefüggő novella, amelyeket csak részben sikerült jól felfűzni egy történeti ívre. Ám ezt a hiányosságot jócskán felülírják a könyv erényei.

A legfontosabb a fantasy zsánerben eredeti és merész témaválasztás*.
A korábbi novelláskötetekben már kibontott motívum, az egymás mellett élő fajok közötti gyűlölet, itt központivá válik. S ez teszi igazán egyedivé a sorozatot.
A történelem bővelkedik olyan példákban, amelyek az idegengyűlölet hisztérikus szintre emeléséről szóltak. A pogromok, a protestáns-katolikus vallásháborúk, a Vörös Khmerek vérengzései, az indiánok rezervátumba szorítása, a náci haláltáborok és az al-Kaida terrorcselekményei spoiler is erről a tőről fakadnak.
Ebben a regényben igen nagy szerepet játszik az a cinizmus, ahogy a hatalmon lévők a saját céljaik érdekében manipulálják a tömeget. Az emberek többsége hiába élne inkább békésen, de mindig vannak olyanok, akikben tombol a gyűlölet, és csak az ürügyet keresik, hogy pusztíthassanak. A demagóg politika ezeknek a látens barnaingeseknek adja meg a lehetőséget, hogy büntetlenül élhessék ki ösztöneiket, mert megszünteti a társadalmi szolidaritást, ami eddig féken tartotta őket.
Ha pedig sanyargatni kezdik a kitaszítottakat, akkor azok között előbb-utóbb fel fogja ütni a fejét a lázadás, a visszaütés kényszere, és már elő is állt a gerillaháborús helyzet, ahol már mindenki sérült és hajtja a bosszúvágy.

A sorozat nem csak a témaválasztásában emelkedik túl a sablonokon.
A világ, bármilyen mélyen is át van itatva a szláv mítoszokkal, és a klasszikus tündérmesék gyakran lovecrafti horrorba hajló változatával, olyan meggyőző módon képezi le a reneszánsz-barokk társadalmi-gazdasági berendezkedést, ami egy kőkeményen realista történelmi regénynek is becsületére válna. Ráadásul Sapkowski olyan ismeretekről tesz tanúbizonyságot, kezdve a klasszikus kardforgatási stílusokról, a korabeli kereskedők mentalitásán át, a középkori egyetemeken dívó szokásokig, amelyek alapján egy polihisztort kell benne tisztelnünk.

S végül ne feledkezzünk meg az emblematikus karakterekről sem.
Geralt a szűkszavú, de érző szívű noir magánhekusok fantasy megfelelője. Aki, ha nem is viselkedik gáncs nélküli lovagként, de akárcsak Philip Marlowe, ragaszkodik a saját morális elveihez, ami miatt gyakran kerül bajba.
Yennefer és Triss, a két varázslónő, a férfivilágban boldogulni kényszerülő erős nők minden erényét és hibáját fel tudják mutatni. A kívülállóságuk, a megszerzett tudásuk és a tapasztalataik arrogánssá, megközelíthetetlenné és cinikussá teszi őket. A hagyományos női szerepeket nem vállalják, de vágynak egy társra, aki egyenrangúként kezelné őket. Szóval amolyan proto-feministák. Nem esendőek, nem is vágynak gyámolításra, de egyikük sem úszta meg lelki sebek nélkül a mágus létet.
Kökörcsin, a bárd igazi reneszánsz művész. Szerencsére ő nem egy amolyan James Bondba oltott Kovács Ákos, mint a hazai fantasyirodalom legismertebb kóbor igrice, hanem Villon fantasy inkarnációja – így aztán egyszerre lesz hiteles a széltoló csavargó, a művelt tudós, a szellemes társalgó, a cinikus kocsmatöltelék szerepében. S léha nőcsábász létére ő az, aki a legérzékenyebb szemmel látja meg a szerelmet.
Ciri, az új szereplő pedig valahol Geralt és a varázslónők által mutatott viselkedési minták között őrlődik, s őt még külön sújtja a saját kamaszodásának kínjai is, így aztán ő sokszorosan is kívülálló, így aztán nem meglepő, hogy a regényben az ő útkeresése az egyik legfontosabb történetszál.

* 1994-ben, amikor ez a regény megjelent, különösen így volt ez.

11 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Úgy érzem magam, mint a laikus, műkedvelő amatőr, aki rajtakapta valami csínyen a dörzsölt, öreg mestert. No, azért ne tévedjünk! Eszemben sincs alibizéssel, szakmaiatlansággal vádolni Sapkowskit. Természetesen az sem fordulhatott elő, hogy a fantasy lengyel mestere egyszer csak elfeledkezett volna az írás tudományának misztériumáról.
Csupán azt érzem, hogy a várva várt pillanat – amikor a Vaják-világ általam egyre jobban megkedvelt, feszes novella-füzérei regénnyé értek – nem azt a katartikus élményt hozta el, amire sóvárogtam.
Több oka lehet ennek. Eredezhet ez abban, hogy Sapkowski átemelte a számára komfortos, feszes keretek közé szorított világot egy olyan történet tágabb keretei közé, amelynek regény (sőt regény-folyam) mivoltából következően már óhatatlanul hosszabb távú íve, bonyodalmasabb, szerteágazóbb cselekményfolyama kell, hogy legyen. Ehhez pedig más, új technikák szükségeltetnek, s ez mindig komoly kihívást jelent az egyedi stílus minőségének megőrzése mellett.
Az is lehet, hogy a hiba egyszerűen bennem van. Előzetes várakozásomban túlságosan ragaszkodtam a novellákban már megszokott hangulathoz. Hiányoztak a ruszalkák, kikimorák, basziliszkuszok, akik démoni gonoszságukkal, az emberi lélek és test iránti elkötelezett falánkságukkal eddig tisztes polgári foglalkozást biztosítottak hősünknek, „A Vaják”-nak.
Az is furcsa volt, hogy ennek a műnek tulajdonképpen nem Geralt volt a főszereplője. Sokkal inkább maga a Négy Királyság világa, az uralkodói cselszövések, a közemberek és nemesek gondolkodása és reakcióik a kialakult politikai és hatalmi viszonyokkal kapcsolatban. Az egész regényből kiérződik a feszült várakozás az eljövendő és bizonytalanságában még inkább félelmetes rosszal kapcsolatban, a cselekmény tulajdonképpen az előzetes taktikázásról szól. Többször is úgy éreztem, hogy az író túlburjánzó dialógusokban, szétfolyó elbeszélésekben akarja a számba rágni az adott helyzet minden apró részletét, a háttér-információkat, amelyeket feltétlenül ismernem kell ahhoz, hogy eligazodjak az eljövendő történésekben. Többek között olyan mértékű helynév, és szereplőnév orgiába rántott bele, amiben néha csak fuldokoltam.
De ha már megemlékezem a regény főszereplőiről, el kell mondjam, hogy nagyon tetszett Ciri bemutatása. Tetszett, ahogy a sehová sem tartozó, árva serdülő kislány útkeresését, önmaga pozicionálási kísérleteit sajátos bájjal mutatja be a szerző. Ciri – még kialakulatlan individuumának szorító keretei között – maga sem tudja, hogy éppen milyen irányban induljon meg – a vajákok, vagy a varázsló boszorkányok útját kövesse-e, esetleg valami sajátosan egyedi út lesz-e az övé. Csak azt érzi egyre tudatosabban, hogy mint a – máris legendává vált – Oroszlánfióknak, neki küldetése van és egyben baljós sejtelme is spoiler. Izgalmas és érdekes volt Triss és Yennefer újbóli feltűnése és a regényben játszott szerepük azzal a reménnyel kecsegtet, hogy talán hosszabb távon is velünk maradnak.

Végezetül meg kell emlékeznem róla, hogy Sapkowski továbbra sem tud – és talán lengyelségéből fakadóan nem is akar – elszakadni a regény (és a novellák) egyik vezérlő motívumától, az idegen-gyűlölettől, a fajüldözéstől, a minden történeti korokban fejét felütő kollektív büntetés ideológiájának ocsmány, természetellenes gyakorlatától. De ez nem is baj. Emlékeztessen is mindenkit, minél többször, mert az így elkövetett borzalmas cselekedeteknél, csak azok felejtése (és tagadása!) lehet nagyobb bűn!

Jó volt ez a könyv, jöjjön a folytatás! :)

8 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Haladunk előre az időben, eltelt egy-két év, és vajákunk szörnyfogócska helyett Cirit tanítja túlélni. Csak, ahogyan Merigold varázslónő is rámutat, Ciri lány és ekként is kellene vele bánni. Így Ciri új tanitókat kap, míg Geralt utánajár, kinek a foga fáj annyira a kislányra, hogy Kökörcsint sem átall megkínozni.
Bár viszonylag kevesebb a rém és az akció, a regény hangulata a szokásos. Jó kis középkori mese egy pikírt szuperharcos vajákkal és egy furfangos mesemondóval. Körülöttük pedig királyok, nemesek és varázslók forralják az ármányt.
Kedvenc szavam a tündekommandó lett, vagy lehetnének tünde partizánok is, akik emberi falvakon és utazókon torolják meg a sérelmeiket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell éveket várnom a folytatásokra, így alighanem élvezetesebb lesz az egész sorozat.

gazibla IP>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Örülök, hogy ebben a részben főleg Ciriről szólt a történet. Nagyon kedvelem a karakterét. Folyt. köv. :)

8 hozzászólás
Szücsi>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

A könyv eleje izgalmasan indult, utána viszont elégé lelapult. Ugyan olvastatta magát, de én ezt a sok politikás helyzetet eléggé untam. Kevés volt a kaland, és az izgalom.
Geralt eléggé a hátérbe szorult. Kökörcsin az én kedvenc szereplőm is alig szerepelt, ő nagyon hiányzott nekem. Cirire nagyon kíváncsi voltam hogy hogy halad majd a kiképzése, de aztán arról se olvashattunk olyan sokat csak a könyv elején egy keveset meg a végén.
Számomra kicsit csalódás volt ez a rész, de nagyon remélem hogy a következő végre igazán jó lesz. :/

Milli88 P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Kövezzetek meg, de nekem jobban tetszett az előző kötetekben megszokott novellákra bontott stílus. Persze itt már egy idősíkon játszódik a történet, melynek főszerepében végig Cirit követhetjük nyomon.
A Kaer Morhenben töltött idő és a képi világ nagyon tetszett. Kicsit bepillantást nyerhettem a vajákok igazi belső világába, bár nekem személy szerint többre lett volna szükségem. De tisztában vagyok vele, hogy a jóból keveset adnak. xD
Triss Merigolddal még nem tudom, hogy hogy is állok. Nem szimpatikus, de nem is a nagyon ellenszenves karakterek közé sorolom. Még. A továbbiakban meglátom hová kerül a képzeletbeli listámon.
Tetszett, hogy Ciri elkezdett tanulni, hogy megpróbálja uralni a benne rejlő Forrást. Jó volt látni, hogy Yennefer kis költői túlzással élve, átvitt értelemben számomra mégis megkapta spoiler.
Érdekes volt a politikai szál is, hogy még annyi idő elteltével is mindenki Cintra Nőstényoroszlánjának Calanthe királynénak a nevét félik és keresik az Oroszlánfiókot.
Remélem, hogy a további kötetekben kiderül majd, hogy honnan származik Ciri spoiler.

ViraMors P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Tündevér – avagy: jelenetek Geralt, Ciri és a többiek életéből abban az időszakban, amikor Ciri felcseperedik

Lehet, hogy túlzok egy pöttyet, de akkor is így érzem, továbbá beállok gyorsan abba a táborba, amelyik úgy gondolja, hogy a Vaják sorozatnak jobban állt, amikor még tudta magáról, hogy novellafüzér. Ez a kötet szeretné magát regénynek hinni, de igazából nem tudom annak tekinteni. Ezek itt kérem szépen jelenetek, szorosabban összetartanak, mint az előző kötetek novellái, de nem állnak össze egybefüggő regénnyé, inkább csak előkészítenek egyet.
Kémkedés, gyereknevelés, embervadászat, politika, geopolitika, még egy kis gyereknevelés, alapfokú harcismeret, alapfokú mágiaismeret stb… Tulajdonképpen van itt minden, mint a vurstliban suliban, amire szükség van ahhoz, hogy jobban otthon legyünk a Vaják világában. A korábbiakban megismerhettük a rémmesékből előbújó szörnyeket, most megismerhettük az intelligens szörnyeket, miközben nyomonkövethettük egyrészt Ciri fejlődését, másrészt azt, ahogy a világ felbojdul, és lassan de biztosan sodródik a háború felé.
Voltak kifejezetten érdekes fejezetek, és voltak olyanok, ahol nem tudtam eldönteni, hogy én szenvedek-e jobban, vagy a szereplők… Erősen átvezető jelleget éreztem egész végig. Már túljutottunk azon, hogy Geralt főállásban szörnyvadász, de még nem kezdődött el Ciri igazi története. Arra még csak most készültünk rá.
Összességében jó volt, de némi keserű szájíz és hiányérzet azért maradt bennem.

Navi P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Voltak részek, amiket kifejezetten élveztem, izgalmasak voltak, mint az előző kötetek.
Viszont voltak olyanok, a politikai eszmefuttatások, filozofálgatások, a taktika megbeszélése, amiktől napokra bealudtam sajnos.
Még nem mindent látok tisztán, nem tudom, mik az álmok szerepe, de imádtam Cirit, szerintem a fantasy egyik legjobb csitri hősnője :) A gondolkodása, a beszéde, a jelleme …
Minden imádni való volt rajta.
Geralt itt most egy kicsit mellékszereplővé lépett vissza, de voltak nagyon jó jelenetei.
A karavánutat kifejezetten szerettem, sajnáltam a halottakat.
Azért a folytatást mindenképpen elolvasom :)

smetalin>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Há, nekem ez a rész pont jobban tetszett mint az előző. Végre regényt olvastam, nem zavart a sok intrika, cselszövés, politikai susmus. Sőt még az sem, hogy kevesebb szörny volt és Vaják uram is kevesebbet csillogtatta meg tudását és szerelmi életét.:)
Olyan érzésem van, hogy a történet most indul be. Meglepetés-gyermek most fog csak igazán nagy meglepetéseket okozni!


Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

— Sokat veszítek a vonzerőmből, ha közelebbről is megismernek.

Ötödik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
1 hozzászólás
vargvani>!

– Yennefer kisasszony, mi van közted és Geralt között?
(…)
– Sóvárgás – felelte komolyan. – Bánat. Remény. És félelem.

Kapcsolódó szócikkek: Ciri · Ríviai Geralt · Vengerbergi Yennefer
gesztenye63 P>!

Hogyha az számítana, képesek vagyunk-e hasznot húzni a tapasztalatból és levonni a következtetéseket, már rég elfelejtettük volna, mi is a háború. De azokat, akik háborút akarnak, sosem tartották vissza, és nem is fogják visszatartani a tapasztalatok, se az analógiák.

Hetedik fejezet

Irasalgor>!

Azt állítom, hogy élnünk kell. Úgy élnünk, hogy később senkitől se legyünk kénytelenek bocsánatot kérni.

140. oldal

Irasalgor>!

A tolerancia hiánya s a babona mindig is a csőcselék ostobáinak osztályrésze volt, s úgy vélem, sosem lesz lehetséges gyökerestől kiirtani azt, mert éppoly örök, akár az ostobaság maga. Ott, ahol ma hegyek tornyosulnak, tenger lesz egyszer, ott, ahol ma tengerek fodrozódnak, egyszer pusztaság lesz. De az ostobaság ostobaság marad.

45. oldal

Zsoofia>!

– De engedd meg, hogy befejezzem a sminkem.
– És kinek fested így ki magad, hm?
– Egy nő a saját közérzete kedvéért emeli ki a szépségét.
– Hmm… Tudod mit? Ma valahogy én is olyan vacakul érzem magam.
..
– Ejj, nézz csak ide rám! Mi az öregördög keserve van a szemhéjadon?
– Jobb közérzet!

93-94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ciri
Irasalgor>!

Garantálom neked Ciri, hogy jobb a kevesek közé tartozni, mint a mindenkihez.

93. oldal

Irasalgor>!

– Ostobaság ez a dolog a vízzel – jelentette ki Regan Dahlberg egy csontot félreköpve. – A mosakodás csak árthat a betegnek. De különben meg az egészségesnek is. Emlékeztek az öreg Schraderra? Egyszer ráparancsolt az asszony, hogy fürödjön meg, és meg is halt Schrader, nem sokkal utána.
– Mert megmarta egy veszett kutya.

136. oldal

gesztenye63 P>!

Megint csak erős késztetést érzett arra, hogy megpróbálja dühében faron harapni magát.

Ötödik fejezet

1 hozzászólás
Quvik>!

Összetévesztetted az eget az éjjel a tó színén visszaverődő csillagok képével.

87. oldal


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Christopher Paolini: Örökség
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Stian Skald: A lelkek kútja
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése
Terry Goodkind: Az inkvizítor I-III.
Stephanie Garber: Legendary
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont