Tündevér (Vaják 3.) 602 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Tündevér Andrzej Sapkowski: Tündevér

Az ​emberek, törpök, manók és tündék több mint száz esztendőn keresztül éltek békében egymás mellett. De ennek a békének vége, és a fajok ismét egymás ellen – és maguk ellen – harcolnak.

Ebben a viharos időben születik egy gyermek, akire a világ összes vajákja várt. Ciri a Cintrai Nőstényoroszlán, Calanthe királyné unokája. Különös hatalmakkal és még különösebb sorssal van megáldva, mert egy jövendölés Lángnak hívja őt: lángnak, amely örökre megváltoztatja a világot – jó vagy rossz irányba…

Ríviai Geralt, a vaják magával viszi Cirit a vajákok központjába, de Ciri egyáltalán nem hasonlít a többi tanítványhoz. Nem kell keresztülmenjen az átlagos vajákok számára a természetfeletti képességek eléréséhez szükséges mutációkon, amelyek gyakran kiirtják az érzelmeket és az emberi érzékenységet. Ciri valami egészen egyedülálló.

Ahogy a politikai helyzet egyre baljóslatúbbá válik, és a háború fenyegetése szinte már kézzel fogható a vidéken, Ciri megtanulja a hatalmát… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
GABO, Budapest, 2020
376 oldal · ISBN: 9789634069539 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
GABO, Budapest, 2020
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069256 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2013
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638962218 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória

1 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Ciri · Vengerbergi Yennefer · Triss Merigold · Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach · Nenneke, Melitele főpapja · Emhyr var Emreis · Eskel · Lambert · Vesemir · Yarpen Zigrin


Kedvencelte 70

Most olvassa 87

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 306

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

A Vaják sorozat a sablonborogató fantasyk egyik korai, ráadásul kelet-európai példánya, így nem meglepő, hogy gyorsan a szívem csücskévé vált.
Ettől függetlenül kénytelen vagyok elismerni, hogy a harmadik rész nem sikerült olyan átütő erejűre, mint a korábban olvasott két novelláskötet.
Kezdjük a feketelevessel: ez a könyv, bár formailag úgy tűnik, mégsem regény, hanem egy rakás, szorosan összefüggő novella, amelyeket csak részben sikerült jól felfűzni egy történeti ívre. Ám ezt a hiányosságot jócskán felülírják a könyv erényei.

A legfontosabb a fantasy zsánerben eredeti és merész témaválasztás*.
A korábbi novelláskötetekben már kibontott motívum, az egymás mellett élő fajok közötti gyűlölet, itt központivá válik. S ez teszi igazán egyedivé a sorozatot.
A történelem bővelkedik olyan példákban, amelyek az idegengyűlölet hisztérikus szintre emeléséről szóltak. A pogromok, a protestáns-katolikus vallásháborúk, a Vörös Khmerek vérengzései, az indiánok rezervátumba szorítása, a náci haláltáborok és az al-Kaida terrorcselekményei spoiler is erről a tőről fakadnak.
Ebben a regényben igen nagy szerepet játszik az a cinizmus, ahogy a hatalmon lévők a saját céljaik érdekében manipulálják a tömeget. Az emberek többsége hiába élne inkább békésen, de mindig vannak olyanok, akikben tombol a gyűlölet, és csak az ürügyet keresik, hogy pusztíthassanak. A demagóg politika ezeknek a látens barnaingeseknek adja meg a lehetőséget, hogy büntetlenül élhessék ki ösztöneiket, mert megszünteti a társadalmi szolidaritást, ami eddig féken tartotta őket.
Ha pedig sanyargatni kezdik a kitaszítottakat, akkor azok között előbb-utóbb fel fogja ütni a fejét a lázadás, a visszaütés kényszere, és már elő is állt a gerillaháborús helyzet, ahol már mindenki sérült és hajtja a bosszúvágy.

A sorozat nem csak a témaválasztásában emelkedik túl a sablonokon.
A világ, bármilyen mélyen is át van itatva a szláv mítoszokkal, és a klasszikus tündérmesék gyakran lovecrafti horrorba hajló változatával, olyan meggyőző módon képezi le a reneszánsz-barokk társadalmi-gazdasági berendezkedést, ami egy kőkeményen realista történelmi regénynek is becsületére válna. Ráadásul Sapkowski olyan ismeretekről tesz tanúbizonyságot, kezdve a klasszikus kardforgatási stílusokról, a korabeli kereskedők mentalitásán át, a középkori egyetemeken dívó szokásokig, amelyek alapján egy polihisztort kell benne tisztelnünk.

S végül ne feledkezzünk meg az emblematikus karakterekről sem.
Geralt a szűkszavú, de érző szívű noir magánhekusok fantasy megfelelője. Aki, ha nem is viselkedik gáncs nélküli lovagként, de akárcsak Philip Marlowe, ragaszkodik a saját morális elveihez, ami miatt gyakran kerül bajba.
Yennefer és Triss, a két varázslónő, a férfivilágban boldogulni kényszerülő erős nők minden erényét és hibáját fel tudják mutatni. A kívülállóságuk, a megszerzett tudásuk és a tapasztalataik arrogánssá, megközelíthetetlenné és cinikussá teszi őket. A hagyományos női szerepeket nem vállalják, de vágynak egy társra, aki egyenrangúként kezelné őket. Szóval amolyan proto-feministák. Nem esendőek, nem is vágynak gyámolításra, de egyikük sem úszta meg lelki sebek nélkül a mágus létet.
Kökörcsin, a bárd igazi reneszánsz művész. Szerencsére ő nem egy amolyan James Bondba oltott Kovács Ákos, mint a hazai fantasyirodalom legismertebb kóbor igrice, hanem Villon fantasy inkarnációja – így aztán egyszerre lesz hiteles a széltoló csavargó, a művelt tudós, a szellemes társalgó, a cinikus kocsmatöltelék szerepében. S léha nőcsábász létére ő az, aki a legérzékenyebb szemmel látja meg a szerelmet.
Ciri, az új szereplő pedig valahol Geralt és a varázslónők által mutatott viselkedési minták között őrlődik, s őt még külön sújtja a saját kamaszodásának kínjai is, így aztán ő sokszorosan is kívülálló, így aztán nem meglepő, hogy a regényben az ő útkeresése az egyik legfontosabb történetszál.

* 1994-ben, amikor ez a regény megjelent, különösen így volt ez.

10 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Úgy érzem magam, mint a laikus, műkedvelő amatőr, aki rajtakapta valami csínyen a dörzsölt, öreg mestert. No, azért ne tévedjünk! Eszemben sincs alibizéssel, szakmaiatlansággal vádolni Sapkowskit. Természetesen az sem fordulhatott elő, hogy a fantasy lengyel mestere egyszer csak elfeledkezett volna az írás tudományának misztériumáról.
Csupán azt érzem, hogy a várva várt pillanat – amikor a Vaják-világ általam egyre jobban megkedvelt, feszes novella-füzérei regénnyé értek – nem azt a katartikus élményt hozta el, amire sóvárogtam.
Több oka lehet ennek. Eredezhet ez abban, hogy Sapkowski átemelte a számára komfortos, feszes keretek közé szorított világot egy olyan történet tágabb keretei közé, amelynek regény (sőt regény-folyam) mivoltából következően már óhatatlanul hosszabb távú íve, bonyodalmasabb, szerteágazóbb cselekményfolyama kell, hogy legyen. Ehhez pedig más, új technikák szükségeltetnek, s ez mindig komoly kihívást jelent az egyedi stílus minőségének megőrzése mellett.
Az is lehet, hogy a hiba egyszerűen bennem van. Előzetes várakozásomban túlságosan ragaszkodtam a novellákban már megszokott hangulathoz. Hiányoztak a ruszalkák, kikimorák, basziliszkuszok, akik démoni gonoszságukkal, az emberi lélek és test iránti elkötelezett falánkságukkal eddig tisztes polgári foglalkozást biztosítottak hősünknek, „A Vaják”-nak.
Az is furcsa volt, hogy ennek a műnek tulajdonképpen nem Geralt volt a főszereplője. Sokkal inkább maga a Négy Királyság világa, az uralkodói cselszövések, a közemberek és nemesek gondolkodása és reakcióik a kialakult politikai és hatalmi viszonyokkal kapcsolatban. Az egész regényből kiérződik a feszült várakozás az eljövendő és bizonytalanságában még inkább félelmetes rosszal kapcsolatban, a cselekmény tulajdonképpen az előzetes taktikázásról szól. Többször is úgy éreztem, hogy az író túlburjánzó dialógusokban, szétfolyó elbeszélésekben akarja a számba rágni az adott helyzet minden apró részletét, a háttér-információkat, amelyeket feltétlenül ismernem kell ahhoz, hogy eligazodjak az eljövendő történésekben. Többek között olyan mértékű helynév, és szereplőnév orgiába rántott bele, amiben néha csak fuldokoltam.
De ha már megemlékezem a regény főszereplőiről, el kell mondjam, hogy nagyon tetszett Ciri bemutatása. Tetszett, ahogy a sehová sem tartozó, árva serdülő kislány útkeresését, önmaga pozicionálási kísérleteit sajátos bájjal mutatja be a szerző. Ciri – még kialakulatlan individuumának szorító keretei között – maga sem tudja, hogy éppen milyen irányban induljon meg – a vajákok, vagy a varázsló boszorkányok útját kövesse-e, esetleg valami sajátosan egyedi út lesz-e az övé. Csak azt érzi egyre tudatosabban, hogy mint a – máris legendává vált – Oroszlánfióknak, neki küldetése van és egyben baljós sejtelme is spoiler. Izgalmas és érdekes volt Triss és Yennefer újbóli feltűnése és a regényben játszott szerepük azzal a reménnyel kecsegtet, hogy talán hosszabb távon is velünk maradnak.

Végezetül meg kell emlékeznem róla, hogy Sapkowski továbbra sem tud – és talán lengyelségéből fakadóan nem is akar – elszakadni a regény (és a novellák) egyik vezérlő motívumától, az idegen-gyűlölettől, a fajüldözéstől, a minden történeti korokban fejét felütő kollektív büntetés ideológiájának ocsmány, természetellenes gyakorlatától. De ez nem is baj. Emlékeztessen is mindenkit, minél többször, mert az így elkövetett borzalmas cselekedeteknél, csak azok felejtése (és tagadása!) lehet nagyobb bűn!

Jó volt ez a könyv, jöjjön a folytatás! :)

8 hozzászólás
gazibla IP>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Örülök, hogy ebben a részben főleg Ciriről szólt a történet. Nagyon kedvelem a karakterét. Folyt. köv. :)

8 hozzászólás
ViraMors P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Tündevér – avagy: jelenetek Geralt, Ciri és a többiek életéből abban az időszakban, amikor Ciri felcseperedik

Lehet, hogy túlzok egy pöttyet, de akkor is így érzem, továbbá beállok gyorsan abba a táborba, amelyik úgy gondolja, hogy a Vaják sorozatnak jobban állt, amikor még tudta magáról, hogy novellafüzér. Ez a kötet szeretné magát regénynek hinni, de igazából nem tudom annak tekinteni. Ezek itt kérem szépen jelenetek, szorosabban összetartanak, mint az előző kötetek novellái, de nem állnak össze egybefüggő regénnyé, inkább csak előkészítenek egyet.
Kémkedés, gyereknevelés, embervadászat, politika, geopolitika, még egy kis gyereknevelés, alapfokú harcismeret, alapfokú mágiaismeret stb… Tulajdonképpen van itt minden, mint a vurstliban suliban, amire szükség van ahhoz, hogy jobban otthon legyünk a Vaják világában. A korábbiakban megismerhettük a rémmesékből előbújó szörnyeket, most megismerhettük az intelligens szörnyeket, miközben nyomonkövethettük egyrészt Ciri fejlődését, másrészt azt, ahogy a világ felbojdul, és lassan de biztosan sodródik a háború felé.
Voltak kifejezetten érdekes fejezetek, és voltak olyanok, ahol nem tudtam eldönteni, hogy én szenvedek-e jobban, vagy a szereplők… Erősen átvezető jelleget éreztem egész végig. Már túljutottunk azon, hogy Geralt főállásban szörnyvadász, de még nem kezdődött el Ciri igazi története. Arra még csak most készültünk rá.
Összességében jó volt, de némi keserű szájíz és hiányérzet azért maradt bennem.

Navi P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Voltak részek, amiket kifejezetten élveztem, izgalmasak voltak, mint az előző kötetek.
Viszont voltak olyanok, a politikai eszmefuttatások, filozofálgatások, a taktika megbeszélése, amiktől napokra bealudtam sajnos.
Még nem mindent látok tisztán, nem tudom, mik az álmok szerepe, de imádtam Cirit, szerintem a fantasy egyik legjobb csitri hősnője :) A gondolkodása, a beszéde, a jelleme …
Minden imádni való volt rajta.
Geralt itt most egy kicsit mellékszereplővé lépett vissza, de voltak nagyon jó jelenetei.
A karavánutat kifejezetten szerettem, sajnáltam a halottakat.
Azért a folytatást mindenképpen elolvasom :)

smetalin>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Há, nekem ez a rész pont jobban tetszett mint az előző. Végre regényt olvastam, nem zavart a sok intrika, cselszövés, politikai susmus. Sőt még az sem, hogy kevesebb szörny volt és Vaják uram is kevesebbet csillogtatta meg tudását és szerelmi életét.:)
Olyan érzésem van, hogy a történet most indul be. Meglepetés-gyermek most fog csak igazán nagy meglepetéseket okozni!

diamondfox P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Végre elértem ahhoz a kötethez, ahol egybefüggő történet van – maximum időben ugrálunk, de nem helyszíneken és teljesen más cselekmények között.
És be kell valljam, hogy igenis élveztem! Tetszett, ahogy Ciri a vajákok közé pottyant, tetszett Triss megjelenése és rendreutasítása; mondjuk Kökörcsinből keveset kaptam, de helyette megfűszereztük az egészet egy kis Yennel. Jó volt, izgalmas volt, lassan halad a sztori, de jó lesz ez, már érzem.
(én meg kiestem az értékelés írásból, bocsi)

4 hozzászólás
Levandra>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Regény? Az akart lenni, fejezetekre van bontva, de túl sok köze nincs hozzá. Nekem hiányoztak az átkötések, túlságosan éles váltással ugrálunk helyszínek és szereplők között. Sokszor kidolgozatlan, odavetett, vázlatszerű. Azt mondják, merész, vagány stílus, nekem ez a bohémság egyenlő az igénytelenséggel. Sokszor éreztem úgy, főleg az elején, mintha egy ajtó mögött hallgatóznék, mintha tilosban állva, kémkednék az események után. Az író egy hatalmas falat húzott a történet és az olvasó közé és nekem ez a kirekesztettség nem volt az ínyemre.

A világ és a karakterek persze akár kárpótolhatna is. Imádom, zseniális, nagyon tetszik. Főleg Ciri karaktere, a 13 éves szuper képességű trónörökös, aki tipikus gyerek, komolytalan, játékos és türelmetlen éppen, ahogy ez el is várható a kora alapján. Nagyon örültem neki, hogy nincs túltolva. Geraltból és a vajákságból túl kevés volt. Szintén tetszett, ahogy Ciri tanul, de úgy gondolom, hogy egy regény sokkal többet elbírt volna ezekből a dolgokból is. Triss-t nagyon kedveltem.

zamil>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Sapkowski-tól itt már egy teljes történetet olvashatunk, ami egy több könyves sorozat része. Szakít a novellák láncolatával, és több szálon futó cselekményt is kínál.
Élvezetes regény, amit az előző könyvek csak felépítettek. Geralt „szakít” is a szörny vadászattal, és átveszi a Végzete az irányítást. Mondhatni sodródik a történettel, jobban meg is ismerjük a vaják mögött rejtő egyént.

Szamღca>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

Nem tudok mit irni. Olvassátok! Aki szeretik a fantasyt annak kötelező darab! spoiler Szerintem nagyon jó sorozat. Mindegyik része eddig teljesen elvarázsolt. A részek egymásra épülnek és bár látszólag önálló történetek de összefonódnak a szálak. Ez a része kifejezetten izgalmas volt, és a fejezetek vége – meg az egész könyv függővéggel zárul. Egyszerűen imádom! :))) Az író humorérzéke is ennél a résznél többször megcsillant.
Valóban itt Geralt egy picikét kevesebbet szerepel de nekem továbbra is ő a kedvenc. Emberségével, nyugalmával, bátorságával…. Itt a fő vonal Ciri története…. ő is nagyon a szívemhez nőtt és nagyon drukkolok neki. Yennefert is jobban megismerjük és én őt is megkedveltem.
Mondtam mar, hogy imádom ezt a sorozatot? :P
Már tudom, ha a sorozattal végzek (szerencsére még jópár rész hátravan), kezdem előröl. :))))

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

— Sokat veszítek a vonzerőmből, ha közelebbről is megismernek.

Ötödik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
1 hozzászólás
vargvani>!

– Yennefer kisasszony, mi van közted és Geralt között?
(…)
– Sóvárgás – felelte komolyan. – Bánat. Remény. És félelem.

Kapcsolódó szócikkek: Ciri · Ríviai Geralt · Vengerbergi Yennefer
gesztenye63 P>!

Hogyha az számítana, képesek vagyunk-e hasznot húzni a tapasztalatból és levonni a következtetéseket, már rég elfelejtettük volna, mi is a háború. De azokat, akik háborút akarnak, sosem tartották vissza, és nem is fogják visszatartani a tapasztalatok, se az analógiák.

Hetedik fejezet

Irasalgor>!

Azt állítom, hogy élnünk kell. Úgy élnünk, hogy később senkitől se legyünk kénytelenek bocsánatot kérni.

140. oldal

Irasalgor>!

Garantálom neked Ciri, hogy jobb a kevesek közé tartozni, mint a mindenkihez.

93. oldal

gesztenye63 P>!

Megint csak erős késztetést érzett arra, hogy megpróbálja dühében faron harapni magát.

Ötödik fejezet

1 hozzászólás
Irasalgor>!

A tolerancia hiánya s a babona mindig is a csőcselék ostobáinak osztályrésze volt, s úgy vélem, sosem lesz lehetséges gyökerestől kiirtani azt, mert éppoly örök, akár az ostobaság maga. Ott, ahol ma hegyek tornyosulnak, tenger lesz egyszer, ott, ahol ma tengerek fodrozódnak, egyszer pusztaság lesz. De az ostobaság ostobaság marad.

45. oldal

Zsoofia>!

– De engedd meg, hogy befejezzem a sminkem.
– És kinek fested így ki magad, hm?
– Egy nő a saját közérzete kedvéért emeli ki a szépségét.
– Hmm… Tudod mit? Ma valahogy én is olyan vacakul érzem magam.
..
– Ejj, nézz csak ide rám! Mi az öregördög keserve van a szemhéjadon?
– Jobb közérzet!

93-94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ciri
Irasalgor>!

– Ostobaság ez a dolog a vízzel – jelentette ki Regan Dahlberg egy csontot félreköpve. – A mosakodás csak árthat a betegnek. De különben meg az egészségesnek is. Emlékeztek az öreg Schraderra? Egyszer ráparancsolt az asszony, hogy fürödjön meg, és meg is halt Schrader, nem sokkal utána.
– Mert megmarta egy veszett kutya.

136. oldal

ppayter>!

– Ez itt, uraim, a kísérleti szennyvíztisztító – dicsekedett a magiszter bakalár, nemet intve a következő körre. – A tudomány rendkívüli sikere, az Akadémia rendkívüli vívmánya. Helyreállítottuk a régi tünde akvaduktot, a csatornákat és az ülepítőt, mostanra az egész egyetem, a városka, a környező falvak és farmok szennyvizét is semlegesítjük. Az, amit Hordónak nevezett, történetesen az ülepítő. A tudomány óriási vívmánya…
– Fejeket behúzni, fejeket behúzni – figyelmeztette őket Olsen, aki a hajókorlát mögé bújt. – Tavalyon, amikor az a micsoda felrobbant, egészen Darvasholmig repült a szar.

178. oldal - Ötödik fejezet


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Christopher Paolini: Örökség
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Terry Brooks: Shannara Kardja
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Gabriel Wolf: War of the Sungod
Peter V. Brett: A Rovásember