The ​Last Wish (The Witcher 1.) 91 csillagozás

Andrzej Sapkowski: The Last Wish Andrzej Sapkowski: The Last Wish Andrzej Sapkowski: The Last Wish Andrzej Sapkowski: The Last Wish Andrzej Sapkowski: The Last Wish Andrzej Sapkowski: The Last Wish Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Geralt de Rivia is a pale, white-haired witcher, a cunning sorcerer who kills without pangs of conscience. He pursues a single purpose: to destroy the dangerous monsters that plague the planet. Both cynical and noble, he plies his grim trade in the midst of uncertainty, a highly trained assassin who must respond instantaneously to danger. The Last Wish introduces the Witcher to an American audience; in author Andrzej Sapkowski's native Poland, this series outsells Stephen King and Michael Crichton.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Gollancz, London, 2020
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473231061 · Fordította: Danusia Stok
>!
Gollancz, GB, 2019
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473226401
>!
Orbit, New York, 2017
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780316438964 · ASIN: 0316438960 · Fordította: Danusia Stok

8 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Nenneke, Melitele főpapja


Kedvencelte 8

Most olvassa 20

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Sokat nem akarok írni róla, mert tetszett ugyan, de nem igazán az én ízlésem. Arra számítottam, hogy „lengyelebb” lesz. A szláv mitológia és népmesék szereplőit szerettem volna viszontlátni. Sajnos belőlük volt a legkevesebb, és leginkább harmad-negyedrangú mellékszerepekben bukkantak fel. Az más kérdés, hogy a Grimm- és egyéb mesék viszont kiválóan meséli újra Sapkowski.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/20/andrzej_sa…

3 hozzászólás
dontpanic P>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Bevallom, egy kicsit neheztelek Geraltra. Az ember azt hiszi, hogy húsz éves, szőke szépségekkel kell majd versenyeznie a figyelemért, erre kiderül, hogy fehér hajú, sebhelyes arcú, marcona alakokkal. De hát az élet csupa meglepetés, ugye. (Egyébként ennek megfelelően jártam már Witcher soundtrack koncerten – vagy hogy hívják az ilyet –, illetve könyvfesztes Sapkowski beszélgetésen – aki amúgy élőben rendkívül szórakoztató.) Azt mondják, ismerd meg ellenséged, tehát éppen ideje volt már, hogy megnézzem, mi lehet olyan vonzó ebben a pasasban, hogy akár órákra el lehet veszni a társaságában. :P :))

Hullámzó volt a viszonyom ezzel a könyvvel, néha nagyon be tudott szippantani, néha pedig kicsit elvesztettem az érdeklődésem iránta. Nagyon tetszett a tündérmesei világ kifordítása, szeretem amikor egy fantasy a folklórra épít, sokkal közelebb hozza, de egyben meseibbé is teszi a történetet.
Nagyon szerettem, hogy itt nincsenek személyiségüktől megfosztott, vadállatiasra aljasított szörnyetegek, akiket lelkiismeretfurdalás nélkül lehet kaszabolni (I'm looking at you, Tolkien). Itt mindenkivel lehet beszélni, aztán, hogy mi lesz a beszélgetés eredménye, az már más kérdés. Geralttal is lehet beszélni, még akkor is, hogy ha rajta múlik, akkor valószínűleg nem lesz túl változatos az elhangzó témák és szavak tárháza. Szerettem azt is, hogy ő maga sem fekete-fehér, mérlegel, jó értelemben véve moralizál, van egy biztos értékrendje. De ettől még nem egy puhap-cs, ha kell, odacsap, ha kell, megkéri a szolgálatai árát.
Nyilván Dandelion volt a kedvencem (bár a valóságban valószínűleg halálra idegesítene), nem is csak úgy önmagában, hanem inkább Geralthoz fűződő viszonyában: itt ez a tiszteletet parancsoló, szófukar valaki, erre Dandelion nagyjából úgy kommunikál vele, mint a kedvenc kölyökkutyájával. Jóféle önirónia ez Sapkowskitól.

Szerettem a filozófiai, társadalmi kérdések finom belebegtetését is, amik néha csak a háttérben jelentek meg, néha akár explicite is, a szereplők párbeszédeiben.

Szóval sok mindent szerettem, ami pedig kevésbé jött be, az egyszerűen a műfajból adódik. Nem szeretem a harcjeleneteket, nem kötnek el, abból meg azért volt pár a kötetben.
Jól éreztem magam ebben a világban, érzem, hogy vár még vissza, ha nem is most azonnal, hát majd később.

4 hozzászólás
littlelinda>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Természetesen én is a sorozat miatt olvastam el a könyvet, de azt hiszem túl nagy elvárásokkal kezdtem neki, így csalódott maradtam a végére. Nem volt rossz, hogy novellák voltak, és hogy két idősíkon történtek az események, de a legtöbb történet ugyan azt a szerkezetet követte: Geralt végighallgatja az emberek történeteit vagy ahogy szidják a witchereket, esetleg megöl egy szörnyet vagy megfektet egy nőt, és gyakorlatilag ennyi. Számomra két kiemelkedő novella volt, a The Last Wish és a Lesser Evil – ezekben úgy igazán történt is valami, a Lesser Evilben nagyon tetszett Renfri karaktere, a The Last Wish pedig egy rendes, izgalmas történet volt, Yennefer jelenléte nagyon sokat dobott az eseményeken és minden felgyorsult, és végre Geralt sem egy helyben ült. Ami nagyon tetszett, az a tündérmese elemek jelenléte, és hogy volt olyan novella, ami gyakorlatilag egy ismert mese átírása volt, vagy egy másik valamilyen módon kifacsart, sötétebb változata. Igazából ez egy nagyon jó beveztő a witcher világába, mert bemutatja a sokféle fajt és azok viselkedését egymással, viszont számomra ez egy kicsit unalmasra sikeredett, amikor oldalakon keresztül ugyanaz a karakter beszélt, Geralt pedig csak hallgatta és nem csinált semmit. Azért remélem a sorozat picit jobb lesz, de azért lehet elolvasom még a következő kötetet is, hátha az már kevésbé bevezető jellegű :)

4 hozzászólás
sasviki95 P>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Valójában ez a könyv letehetetlenné is válhatott volna, ha nem kis novella-szintű írásokból állt volna, amiket a Voice of Reason fejezetek „kötöttek össze”.

Vártam az értékeléssel, hogy ülepedjen egy kicsit, és racionálisabban lássam, hogy mi is a véleményem. Ugyanis amikor letettem a könyvet, akkor egy kicsit keveredett bennem a sorozat és a könyv, nem voltam benne teljesen biztos, melyikben mi történt. Most már el tudom különíteni a kettőt, és teljes bizonyossággal kimondhatom, hogy a sorozat nélkül bizony egy ultra nagy katyvasz néhány jelenet vagy rész a könyvben.
Kezdjük azzal, hogy olyan nyakatekert mondatszerkezetek és szavakat használ öt soronként, hogy beletörik a bicskám, és a szótáram is. Ugyanis van, amit nem.ismert.a.szótár. Én meg csak állok, hogy de ez egy ultra fontos szó, mi az istent jelent? :D Azt azért itt megemlíteném, hogy elég sokat olvasok angolul, a sorozatot is angolul néztem és angol nyelvterületen élek (és ennek köszönhettem, hogy sok mindent megértettem a könyvben, ugyanis a skót szavak ismerete nélkül még nagyobb problémám lenne a nyelvezettel). Nem vagyok benne biztos, hogy ez a fordítónak köszönhető-e, vagy Andrzej alapból ilyen nyakatekert módon írta meg a Witcher sorozatát.

A világleírás elég hiányos, úgy is mondhatjuk, hogy immel-ámmal megdobnak minket néhány ténnyel, egyébként pedig minden a szereplőkön, a tetteken, a történéseken keresztül jelenik meg. Ez az egyik oldalról zseniális, a másik oldalról viszont rengeteg kérdést hagy maga után. Nagyon tetszett, hogy nem kellett hosszú leírásokat olvasgatnom, hanem a cselekményen keresztül is képes voltam azonosulni a világgal, azonban a könyv végéig nem vagyok képes felfogni, hogy egyik-másik szereplő ki, micsoda és mi a szerepe a könyvben. spoiler

A szereplők valójában kidolgozottak, csak ismét ugyanaz áll fent, mint a világleírásnál: inkább a tetteiken keresztül ismerhetjük meg őket, nem pedig a „barna szeme van, zöld haja, nagyon magabiztos és kedvenc színe a hupilila”. Ez egyébként egy nagyon érdekes jellemábrázolás, és én sokkal jobban kedvelem, mint az átlagos a többi szereplő leírja, hogy milyennek is látják a többieket koncepciót.
Jellemfejlődést is látok a történetben, ugyanakkor elkapkodott vagy ki nem dolgozott döntéshozatalt is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez annak az oka, hogy esetleg én nem tudok a sorok között olvasni (amire azért te is beláthatod, hogy kicsi az esély), vagy az, hogy a szereplők tetteit egy nagyobb erő irányítja, ami csak a következő részekben fog kiderülni, hogy mi is. Most itt arra gondolok, hogy túl hosszú volt a fejezet, és valahogy le kellett rövidíteni a dolgokat.
Mert hogy egy fejezet, egy történet, a többihez kb. köze nincsen. Ez csak azért zavart, mert így túl könnyű volt letenni a könyvet. A Voice of Reason fejezetek adtak némi áthidalást a többi fejezet közt, de ez nem volt elég ahhoz, hogy egyhuzamban kiolvassam.

Igazából én még azt is élveztem, hogy a fejezetek legtöbbje (vagy akár az összes) egy-egy ismert mesének a feldolgozása volt, átrakva a Witcher világába. Azzal szórakoztam, hogy most melyik mesének az átírt változatát olvasom éppen. De ettől lehet, hogy ez valakiből pont az ellenkezőjét váltja ki.

Összességében szerintem jó könyv. Vannak hibái, de ha egyszer olvasod, akkor (legalább) a fejezet végéig nem akarod letenni. Kíváncsian várom, mi lesz a következő részekben (:

Kilgores P>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Nagyon régóta tervezem magam belevetni Sapkowski fantasy eposzába, és erre a lassan, de biztosan készülő Netflix sorozat kitűnő alkalomnak bizonyult. Ki tudja, talán előbb végére érek a könyveknek, mint hogy az első évad bemutatásra kerül. Sokat gondolkoztam, hogy a magyar vagy az angol kiadás mellett tegyem le a voksom. Őszintén bevallom, nekem a magyar megjelenés fizikai formája nem igazán nyerte el a tetszésem. Aztán megláttam, hogy a készülő sorozat írónője az Orbit kiadásából dolgozik, amely nekem is a legjobban tetszett. Így sok kérdés nem maradt, mert kíváncsi vagyok, hogy azonos alappal a készítők mit fognak meglátni a könyvekben, és én hogyan képzelem el az olvasottakat.
Az összes novellán nem szeretnék végigmenni, csak kiemelnék pár gondolatot, ami olvasás közben megfogalmazódott bennem. A The Voice of Reason átkötőnek szánt történet az olvasás elején kissé zavart. Valahogy érződött rajta, hogy később, csak a gyűteményes kiadás kapcsán írdott, hogy a korábban különböző folyóiratokban megjelent történeteket mégis valamilyen mederbe terelje. Talán azért is nem élveztem annyira ezeket az átkötőket, mert ezáltal a novellák nem kerülhettek időrendi sorrendbe, ami engem, mint a világgal most ismerkedőt, kicsit összezavart. A végére azonban egészen alakot öltött.
A kedvenc történetem minden kétséget kizáróan a Lesser Evil volt. Már az, hogy Hófehérke mindenki által jól ismert történetét kifordította Sapkowski, ezzel sokkal brutálisabbá téve, mégis középkori szűrőn át nézve sokkal valóságosabb lett. Ami azonban megfogott a történetben, az az öröklés – környezet vita (angolul hangzatosabb nature vs. nurture) boncolgatása. Véleményem szerint a történetben a fő áldozat spoiler volt, és ez egyfajta szimpátiát keltett bennem, a tettei ellenére is. A novella ugyanakkor remekül alapozza meg a Witcher világának moralitását, leginkább kiemelve, hogy Geralt sokak szemében a szükséges rossz. Csak addig tűrik meg, amíg „ki nem takarít”, de utána már nem látják szívesen (üdvözletem, Jon Shannow).
Összességében az összes történetet nagy kedvvel olvastam, Geralt, Dandelion és Yennefer karakterei az olvasók túlnyomó többségéhez hasonlóan számomra is kedvencek lettek. Nem bántam meg, hogy újra nyitottam egy „új világ” felé, alig várom, hogy folytathassam a következő kötettel.

>!
Orbit, New York, 2017
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780316438964 · ASIN: 0316438960 · Fordította: Danusia Stok
CaptainV IP>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Most ugye minden arról szól, hogy mennyire rá vagyok fonódva a Witcher 3-ra, és ennek megfelelően azt hittem, majd ezt a könyvet is ledarálom két nap alatt, de keresztül húzta a számításaimat az, hogy novelláskötetről van szó, azokkal meg én jó sokáig el tudok tökölni. Ha mindegyik novella különálló történet lett volna, talán jobban megmaradnak, de így, hogy csoportosítani kellett őket, nem volt jó ötlet lassan olvasni, ettől feldarabolódott az élmény, bár ez ugye legyen az én olvasási szokásaim baja.
Alapnak nem rossz, nekem legjobban azok a novellák tetszettek, ahol nem annyira az akció, inkább a kicsit drámaibb, melankolikusabb színezetű párbeszédek vannak többségben, mert tulajdonképpen én ezt szeretném így a játék után/közben, hogy kicsit hosszabban elidőzhessek a világ egyes aspektusai felett, kicsit elmélyedjek bennük. Most viszont még a jobb novellákat sem érzem annyira különlegesnek, hogy értsem, mitől olyan sikeresek Sapkowski könyvei, pedig azt mondják, ez a jobban sikerültek közé tartozik. Remélem, később minden árnyalódik még.

5 hozzászólás
Mircsi P>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Könnyű ezt a könyvet úgy szeretni, hogy már van egy többségében felépített világ a fejedben a sorozat által. Könnyű azért is, mert nem kell a véres jeleneteket nézni, és a szex is úgy van érzékeltetve, hogy azt tanítani kéne…

Valahogy kicsit más vibe-ot éreztem, mint a sorozatnál, nekem ez a Geralt sokkal emberibb volt, sokkal megközelíthetőbb. Valahogy sokkal jobban éreztem az érzelmeit, mint a soriban – ott főleg azt éreztem, hogy elnyomja őket. :D

A felépítése zseniális volt, úgy több idősíkú, hogy az mégis egy szálra felfűzhető és mégis logikus és érthető. (Ezt is tanítani kéne.)

Hát, az volt a terv, hogy csak az 1. részt olvasom el, de most úgy érzem, hogy foglalkoztat továbbra is, úgyhogy kis szünet után szerintem folytatom a kalandozásaimat Geralttal.

Gnocchi7 I>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Andrzej Sapkowski első Vaják/The Witcher (mert természetesen angolul olvastam) könyve Az utolsó kívánság, ami még nem maga a Vaják igazi története. Ez amolyan felvezetés. Nem előtörténet, vagy előzmény, hanem a későbbi események megértésére, vagy később felbukkanó karakterek előzetes ismertetésére szolgál. Ugyanúgy lényeges szerepe van a történet szempontjából, mert vannak bizonyos dolgok, amik a hat rövid történetből nyernek értelmet. Bár szerintem volt olyan, aminek semmi dolga nem volt a későbbiekben, de ez lényegtelen. A könyv maga jó volt.

FitzwilliamDarcy667>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Derengett, hogy olvastam már ezt és másodjára is pont ugyanannyira tetszett. Geralt karaktere magában nagyon érdekes és eléggé összetett, a világ amit felépít pedig nagyon jól hozza a dark fantasy elemeket. Van itt minden, szörnyek, tündék, habár a tündék kicsit más helyzetben vannak, mint más könyvekben szoktak lenni, és egy kis rasszizmus a fajok közt. És ott van az egész közepén Geralt a witcher, és nagyon jó a witcher, mint foglalkozás ötlete. Az apró kis történetek pedig nagyon jól összeállnak, hogy megalapozzák ezt a világot. Főleg az, hogy egy-két történet már korábbról ismert mesét dolgoz fel kicsit érdekesebben. A legjobban az első és az utolsó történet tetszett, az első főleg azért mert előbb játszottam a játékkal és annak a nyitó videója konkrétan az első történet videó formában, szóval oda inkább a nosztalgia köt, meg a tudat, hogy ez ismerős. Az utolsó történet pedig nagyon mozgalmas és itt jelenik meg Yennefer, aki később még eléggé fontos karakter lesz, nagyon jó volt olvasni, hogy hogyan alakul ki a „kapcsolatuk” Geralttal. Összességében nagyon jó kis könyv, minden előzetes tudás nélkül neki lehet kezdeni, sőt ez a kiindulópont.

FreckledFox>!
Andrzej Sapkowski: The Last Wish

Elsőre furcsa az időben és térben való össze-vissza ugrálás, de hozzá lehet szokni. Alig bírtam letenni… Nem tudom, a továbbiakban lesz-e karakter fejlődés vagy sem, de kifejezetten tetszik, hogy Geralt nem az a tipikus szenvedő, mogorva jóképű tag, akibe minden nőnemű olvasó szerelmes lesz. Kedvelem, mert sok az egyezés bizonyos nézeteinkben, de azért néha felrúgnám :D


Népszerű idézetek

>!

Evil is evil. Lesser, greater, middling, it's all the same. Proportions are negotiated, boundaries blurred.

Zyphia>!

'Your friend,' he bleated quietly, 'has decided to faint. Right on time. What shall we do?'
'Slap him across the face a couple of times.'
'With pleasure.'

>!

There's a grain of truth in every fairy tale. Love and blood. They both possess a mighty power.

leventesan>!

Lesser, greater, middling, it's all the same. Proportions are negotiated, boundaries blurred. I'm not a pious hermit, I haven't done only good in my life. But if I'm to choose between one evil and another, then I prefer not to choose at all.

Zyphia>!

'People,' Geralt turned his head, 'like to invent monsters and monstrosities. Then they seem less monstrous themselves. When they get blind-drunk, cheat, steal, beat their wives, starve an old woman, when they kill a trapped fox with an axe or riddle the last existing unicorn with arrows, they like to think that the Bane entering cottages at daybreak is more monstrous than they are. They feel better then. They find it easier to live.'

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
Kilgores P>!

– With the usual question, I take it – interrupted Geralt. – 'Who is the fairest of them all?' I know; all Nehalenia's Mirrors are either polite or broken.

99. oldal, The Lesser Evil (Orbit, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
>!

Only Evil and Greater Evil exist and beyond them, in the shadows, lurks True Evil. True Evil is something you can barely imagine, even if you believe nothing can still surprise you.

áfonyamuffin>!

'You are becoming a real hysteric, Roach,' he said. 'This is just an ordinary devil's ring. What's the fuss?'

61. oldal

Evione>!

”Hey, Fifteen, is right to listen to some straggler insulting a companion's mother? A mother, you son of a bitch, is sacred!”

81. oldal, The Lesser Evil - III.

Kilgores P>!

After all, your goal is a world without monsters, a world which is peaceful and safe. A world where witchers are unnecessary. A paradox, isn't it?

185. oldal, The Voice of Reason (Obit, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin

A sorozat következő kötete

The Witcher sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: A Clash of Kings
J. R. R. Tolkien: Tales from the Perilous Realm
Christopher Paolini: Inheritance
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind
Raymond E. Feist: Silverthorn
Mark Lawrence: The Wheel of Osheim
Alwyn Hamilton: Rebel of the Sands
Leigh Bardugo: Shadow and Bone
Terry Goodkind: Wizard's First Rule