Narrenturm (Huszita-trilógia 1.) 11 csillagozás

Bolondok Tornya
Andrzej Sapkowski: Narrenturm

„Cinikusan szellemes, remek történet, amelyet szinte szétfeszít a szex, a halál, a mágia és az őrület.” – Joe Abercrombie

A legendás VAJÁK-sorozat szerzőjének vadonatúj történelmi fantasytrilógiája a huszita háborúk idején játszódik.

Bielaui Reinmart, a sarlatánt, akit Reynevannak is neveznek, rajtakapják egy lovag feleségével, és menekülni kényszerül a Sterza fivérek és az Inkvizíció elől. Miközben a husziták és katolikusok között nő a feszültség, és különös, misztikus erők gyűlnek az árnyak között, Reynevan a Narrenturmban, a Bolondok Tornyában találja magát, abban a középkori őrültekházában, ahová a másként gondolkodókat és lázadókat zárják.

Reynevan számára megszökni a toronyból, kikerülni a csávából és megőrizni az ép elméjét nehezebbnek bizonyulhat, mint valaha is hitte…

>!
GABO, Budapest, 2020
592 oldal · ISBN: 9789635660490 · Fordította: Hermann Péter
>!
GABO, Budapest, 2020
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660193 · Fordította: Hermann Péter

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Adela von Sterza · Bielaui Reinmar 'Reynevan' · Heinrich Krompusch · Jan Hofrichter · Melchior Barfuss · Szekeres Lancelot


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 169

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Andrzej Sapkowski: Narrenturm

Andrzej Sapkowski: Narrenturm Bolondok Tornya

A világvége nem következett be. A világ nem pusztult el, és nem égett le. Legalábbis nem az egész.

Szörnyek gomolyogtak és zajongtak a homályban.

– Vigyázzatok magatokra. Oly kevesen maradtunk már.

* * *

Masszív olvasmány a Narrenturm simán elmenne a torony egyik téglájának, küllemét és tartalmát tekintve is. off Kicsit nehezen is rágtam át magam rajta, de erről első sorban nem a terjedelem, hanem a tartalom egyes részei tehettek. Alapvetően szeretem a történelmet, azt meg pláne, ha egy történelmi regény – légyen az történelmi fantasy, krimi, kaland vagy bármilyen egyéb regény – tisztában van a hellyel és idővel, ahol és amikor játszódik, de itt rövid időn belül nagyon soknak éreztem a történelem leckét. Néha egyenesen úgy éreztem, hogy a szerző villogni szeretne azzal, hogy mennyi mindent tud. off A másik problémám a főszereplő, vagy legalábbis fő nézőpont karakter, Reinmar – Reynevan – von Bielau, a naiv idióta szoknyapecér, akit viszonylag sűrűn szeretem volna holtan látni, és egyes pontokon nagyon drukkoltam, hogy zárják már be végre, és felejtsék is ott. off Jó, bevallom: voltak a srácnak jó pillanatai is, de nem túl sok. Sokkal inkább tudtam kedvelni a mellékkaraktereket, akik azon túl, hogy sokkal érdekesebbek voltak nála, a józan észt is képviselték.
Maga a történet fő szála egyébként viszonylag egyszerű: Reynevan fut. Hol az életéért, hol egy nő után, hol mindkettőt egyszerre.
Mindeközben a huszita háborúk közepén járunk, az inkvizíció vadássza az eretnekeket, a környék lovagjai felcsapnak rablónak és/vagy keresztesnek. A nemes urak politizálnak, az egyháziak a háború, a politika és a néphit-nevelés triójának tetszőlegesen kombinált változataival foglalkoznak, és itt-ott még némi varázslat és boszorkányság is felbukkan: szörnyek, szellemek, boszorkányok varázslók és démonok képében.
Reynevan ebben az egyvelegben koslat fel-alá, nem egyszer egyenesen úgy, mintha ő lenne a hely Rosencrantz és Guildenstern, egy személyben, máskor meg képtelen kimaradni az események sűrűjéből. Hosszabb-rövidebb időre mellécsapódó társai józan eszére nem hallgat, sajátja nincs, így általában rosszkor van rossz helyen, és szinte mindig a rövidebbet húzza. Remélem, a következő két részben fejlődik valamennyit a megfelelő irányba…
Igazság szerint nagyon élveztem azokat a részeket, amikor épp nem kellett azon fognom a fejem, hogy Reynevan már megint hülye, és tényleg történt is valami. Sapkowskinak megy a hangulatteremtés és jól ír harcjelenetet, de egész végig nem tudtam szabadulni attól a nagyon kellemetlen érzéstől, hogy a háttérinfó elnyomja a történetet. Így néha kicsit küzdöttünk egymással, én és a könyv, de azért kíváncsi leszek, hogyan tovább.

takiko P>!
Andrzej Sapkowski: Narrenturm

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, bár az elején eléggé vonogattam a szemöldököm és „uramisten, mi lesz ebből?” gondolatok ostromoltak, a végére egészen megszerettem a történetet. Ahogy a fülszöveg is mondja, a sztori a huszita-háborúk idején játszódik. Ha valaki nincs tisztában ennek a korszaknak a történelmével, igen gyorsan bele fog veszni a nevek, helyszínek, na meg a ki-kivel-ki-ellen bonyodalmakba. Ez talán sokakat el is fog rettenteni, pedig érdemes megküzdeni a több száz lengyel hely és személynévvel (részemről pár oldal után az esélytelenek nyugalmával haladtam tovább), hogy aztán rendesen belemerülhessünk a kibontakozó történetbe, ami önmagában egyáltalán nem bonyolult.

A főszereplőnk, Reinmar számomra kicsit Dandelionra hajazott: sármos, jóképű, nőcsábász, egy kicsikét naiv, viszont lojális, és sokszor nagyon-nagyon ostoba tud lenni, de szerethető idióta, akit gyakorlatilag az egész könyvön keresztül üldöz valaki, de ahogyan számosak az ellenségei, ugyanúgy szinte a földből nőnek ki a barátai is. Amit szerettem a Witcherben, azok az iszonyú karakteres, szórakoztató fő és mellékszereplők voltak, az író pedig szerintem ebből a szempontból megint maradandót alkotott. Scharley, Samson és Reynevan hármasa különösen szórakoztató volt, de számos más mellékszereplőt is tudnék említeni.

Ami nem tetszett, az a nevekben való szabályos fuldoklás; nem hazudok, amikor azt írom, hogy sokszor oldalakon keresztül tartott az egyes lovagok, na meg azok családjának és rokonságának felsorolása, hogy ki kitől származik, ki mellett áll, és milyen lobogó alatt vonul a csatába. Ettől oldalakra leült a történet. Viszont, amit szerettem a Witcherben, az ebben is benne volt: bár sok és részletesen kidolgozott a vérontás, a morális viták elgondolkodtatóak, a humor változatlanul üt, a szereplők pedig nagyrészt nem a jó és a rossz, hanem inkább a szürke tartományban mozognak.

Fantasztikum_vagy_halál>!
Andrzej Sapkowski: Narrenturm

Őszintén megmondom, nekem a Vaják könyvek nem a nagy kedvenceim. Persze azt minden további nélkül elismerem, hogy a maguk nemében kifejezetten szórakoztató regények ezek, valószínűleg inkább bennem van a hiba, amiért végül nem jöttek be. Sapkowski stílusát viszont így is nagyob bírtam, ezért is tettem egy próbát a Narrenturmmal, azonban az érzéseim, akárcsak a Vaják regényfolyam esetében, eléggé felemásak lettek az olvasás végére. Egyrészt Sapkowski karcos, sokszor fekete humora itt is nagyot üt, másrészt viszont maga a cselekmény nagyon vékonynak érződik egy ilyen vaskos könyvhöz képest.

Gondolataim kicsit bővebben: https://sffordie.blogspot.com/2020/11/ha-vajak-nincs-jo…

LázadóIrodalom P>!
Andrzej Sapkowski: Narrenturm

Andrzej Sapkowski: Narrenturm Bolondok Tornya

Na, azt kell mondjam, nálam az ilyen sztoriknál kezdődik a minőségi fantasy. Az pedig, hogy történelmi fantasy, csak hab a tortán, hisz ha választanom kéne, ez a fajta mix fekszik nekem a legjobban. Itt már garantált a siker, főleg, ha egy sztori ilyen jól van megírva.

Nem titok, hogy élek-halok Sapkowski stílusáért. A Witcher-sorozata nálam az etalon, én szinte minded fantasy-t ahhoz mérek.
És mint ott is, ebben a regényében is eltalálta, igazából mi is való az én fogamra.

Hisz mindig is utáltam az ilyen feminista fantasy-kat, vagy hogy is írjam le őket, utálom, amikor egy szirupos romantikus szál körül teng-leng a sztori, de a legjobban azt gyűlölöm, hogy az ilyen regényekbe mindig beleerőltetik a fullasztó szerelmi háromszöget is. Klisé, nothing news.

Ellenben Sapkowski szerintem a legfinomabban gyúr bele minden kis morzsát a regényeibe. Ebből is látszik, hogy az én szívem inkább húz a fiús fantasy-k, történelmi fantasy-k felé. Én azt szeretem, amikor minden egyes véres csatának szemtanúja lehetek, amikor tök egyedi és emberi karakterekkel ismerkedhetek meg, nem pedig piedesztálra emelt és agyonajnározott csitrik/fiúcskák szelik a lapokat. Mert az valahogy mégiscsak megnyerőbb.

No, de akkor a jelen könyvről is egy picit. Én személy szerint imádtam a tempóját, Sapkowski humorérzéke pedig az idő múlásával mit sem kopott! Annyira, de annyira csipolom ezt a deadpan humort, és szerintem ő volt az, aki igazán használni is tudja, anélkül, hogy soknak érzenénk azt.
Azt is imádtam benne, hogy teljesen magába szippantott. Ahogy nekiültem, nem volt megállás, toltam a kalandozást Reynevan oldalán.

Humoros, üdítő, baljós hangvétel, és az egyik legszórakoztatóbb könyv, ami valaha az olvasó kezébe kerülhet.

( A félcsillag levonás azért a rengeteg, már-már megjegyezhetetlen névért jár, de amúgy még efelett is hajlandó vagyok szemet hunyni, csak bírjam majd később felidézni. :D )

--» https://lazadoirodalom.wordpress.com/2020/11/27/andrzej…

HavasJon>!
Andrzej Sapkowski: Narrenturm

Nagyon szeretem az érett és késő középkorban játszódó történeteket. Valahogy az egész korszak vonz és teljesen magával tud ragadni. Ez a Narrenturm nál sem történt másképp. Ráadásul szerintem a középkor egyik legmegosztóbb és talán legérdekesebb témáit helyezi előtérbe a regény: a vallást és az eretnekséget. Egyszerűen hátborzongató, hogy volt a történelmünknek egy szakasza amikor embereket azért égettek, kínoztak meg (tömegével!) mert nem az vallották mint a „szent” egyház. Viszont legalább annyira izgalmas ez a korszak mint hátborzongató.

És akkor a könyv. Ha osztályoznom kellene akkor egy erős négyes. Jó. Jó, de igazából semmi több, semmi kiemelkedő. A karakterek jók. Reynevan tipikusan az az esetlen, már-már életképtelen karakter aki a barátai és ismerősei nélkül nem nagyon menne sokra. Viszont nekem ő a totál favorit. Negatív tulajdonságai mellett szerethető karakter. Ha egy mellékszereplőt is ki kellene emelnem akkor csak annyit mondok: Horn. A sztori szintén jó, habár néha nem teljesen világos a főszereplő motivációja. Viszont ezen kívül egész korrekt módon meg lett írva. A könyv legnagyobb pozitívuma az egyes szereplők közötti párbeszédekben mutatkozik meg. Ahogy a kerrszténységet tárgyalják, ahogy az eretnekségről vélekednek. Minden fontosabb karakternek megvan a véleménye a korszakban lezajló konfliktusokról és amikor ezek a vélemények „összetalálkoznak” az adja meg a regény igazi varázsát. Mivel ez egy trilógia első felvonása így nem emlegetném egy lapon a Witcherrel, Gyűrűk Urával, Tűz és Jég Dalával. Majd ha elolvastam mind a három könyvet levonom a konklúziót és eldöntöm egyáltalán van e helye a többiek mellett. Legalábbis nekem.

Aki szereti a történelmet, a középkort és a fantasyt azoknak bátran ajánlom a Narrenturmot. Nem fog csalódást okozni viszont világmegváltó dolgokat nem kell tőle várni.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Nem viszek németeket.
– Nem vagyok német. Sziléz vagyok.
– Úgy-e?
– Úgy.
– Akkor mondjad: jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál.
– Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál. Te meg mondjad, hogy cserszömörcés sört szürcsöl Csörsz.
– Csercsömör… cés… sört… Szállj be.

ViraMors P>!

A homályból egy csontváz bontakozott ki. Járkált egy keveset, aztán leült egy sírra, és ottmaradt, csontos kezébe hajló koponyával. Egy pillanat múlva melléült egy nagy lábú torzonborz teremtmény. Önfeledten vakarta a lábát, közben nyöszörgött és jajveszékelt. A gondolataiba merült csontváz nem szentelt neki figyelmet.
Mellettük egy póklábú légyölő galóca haladt el, mögötte pedig elcammogott valami, ami teljesen olyan volt, mint egy pelikán, de szárny helyett pikkelye volt, a csőre pedig teli volt hegyes csírákkal.
A szomszédos sírra egy hatalmas béka ugrott rá.

3 hozzászólás
ViraMors P>!

– Teljes szívemből tanácsolom, fiacskám, ha valamikor úgy esik, hogy télen kell háborúznod, páncélban soha ne menekülj jégen. Soha.

ViraMors P>!

– Akármennyi idő telik is el, az ostobaságot semmi sem változtatja igazsággá.

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
1 hozzászólás
ViraMors P>!

– Nézd csak – mondta Scharley, és megállt. – Templom, kocsma, bordély, középen meg egy kupac szar. Íme az emberélet parabolája.
– Pedig állítólag – Reynevan még el sem mosolyodott – józan állapotban nem filozofálsz.
– Ilyen hosszú absztinencia után – Scharley tévedhetetlenül irányította lépteit egy mellékutcába, egy hordókkal és korsókkal megrakott pult felé – egy jó sörnek már az illatától is megmámorosodom.

ViraMors P>!

– Az urak kegyeskednek elmenni innen. És olyasmivel foglalkozni, amivel szoktak. Szodómiával például. Ellenkező esetben az urak meg lesznek verve, méghozzá alaposan. Mielőtt az urak közül valaki kimondhatná, credo in Deum patrem omnipotentem.

ViraMors P>!

– Úgy látom, szükségtelenül politizálunk. A politika nem illik az étekhez. Ami ki fog hűlni, zárójelben mondom.

ViraMors P>!

A herceg szinte mániákusan imádta a solymászatot. Oels a pénzügyeivel együtt várhatott, a boroszlói püspök várhatott, a politika várhatott, az egész Szilézia és az egész világ várhatott – addig, amíg a herceg megnézi, ahogy Pettyes, a kedvence tépni kezdi egy réce tollait, és meggyőződik róla, hogy Ezüst vitézül vív légi csatát egy kócsaggal.

ViraMors P>!

Szörnyek gomolyogtak és zajongtak a homályban.

Andrzej Sapkowski: Narrenturm Bolondok Tornya


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A hercegnő
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt
Gail Carriger: Szívtelen
Robin LaFevers: Sötét diadal
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
Margit Sandemo: Varázslat
S. A. Chakraborty: Bronzváros
Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor
Lupescu Kata: Végső kezdet