Isten ​harcosai (Huszita-trilógia 2.) 27 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

A Vaják világhírű szerzője által írt történelmi fantasytrilógia második kötetében Reynevan még mélyebbre keveredik a tizenötödik századi vallásháborúba.

1427-et írunk, és a prágai huszita eretnekek egymás után nyerik a csatákat Róma seregei ellen. Az inkvizíció kémei azonban mindenütt ott vannak, és a katolikus nemesek Szilézia lerohanására készülnek. Európára a háború árnyéka borul.

Amikor a husziták vezetői veszélyes és titkos küldetésre küldik Reynevant, az ifjú orvost, nem csupán a rábízott feladattal kell megbirkóznia, de bosszút akar állni fivére haláláért is, és az egész vidéket tűvé teszi elveszett szerelméért. Ellenségei és a háború kegyetlensége nehéz próbáknak vetik alá, és Reynevan a veszedelmes kémjátszmák és titokzatos erők ellenében fájdalmas döntésre kényszerül.

Eredeti megjelenés éve: 2004

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2021
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660858 · Fordította: Hermann Péter
>!
GABO, Budapest, 2021
592 oldal · ISBN: 9789635661190 · Fordította: Hermann Péter

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

Nem egy könnyű olvasmány, legalábbis én meg szenvedtem vele. Oldalanként 3-4-5 cseh, vagy lengyel személy vagy helység név engem mindig kiszakított az olvasásból. Tudom nem lehet magyar vagy éppen angol nevek de nekem akkor is sok volt
Másik ami egy kicsit zavart Reynevan sorsa bárhova ment bármit csinál tutti, hogy elkapták mindig megfenyegették de soha nem bántották igazán.
Ami jó volt az a háború, valahogy ilyennek tudom elképzelni, kemény világ, kemény emberek, kemény ítéletek. Igaz csak a szegény legyőzöttekkel szemben voltak ilyen jelenetek, / ahogy írtam Reynevan nem bántották soha ha ott kapták el /.

donzella P>!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

Azt hiszem erre napok kellenek, mire az ember feldolgozza – nehéz olvasni és tömény is.
Akinek esetleg erről kétségei vannak, elég csak a bevezetőt tanulmányozni, amikor elkezdi sorolni sorban a megszólaló harangok templomainak nevét, és ezek csak a templomok… Kapunk mindent, rengeteg szereplőt, még több helyszínt, és meg a körülöttük található összes pirinyó falunevet is, amelyen a háború végigsöpör.
Nehezítésképpen – mint az első részből megszokhattuk, tele van latinnal, cseh/lengyel/német verssel, szólás-mondással – nem magyarul…

Kicsit a történésekről, szereplőkről. Az idealizmust nagyrészt kiverték belőlük, akiben még pislákol, azt rendesen földbe döngölik, és aki szerencsés az mások kínzását, halálát nézi végig, a szerencsétlenek (és ők vannak többen), a nézelődés után sorra kerülnek.
A háború itt már nem csak egy távoli esemény – bár az elején még úgy látszik. A főszereplők egymás mellett, vagy egymástól távol, de élik meg a háború, az emberi kegyetlenkedés borzalmait, hol a nyertes, hol a vesztes oldalon.

A mágia pedig úgy van jelen, hogy a történelmi eseményekre nem ad választ és megoldást, tehát az egyik szálon itt a varászlás-kuruzslás, de a másik szálon az író hagyja szabadon a történelmet folyni előre – nem keveri össze a kettőt.

>!
GABO, Budapest, 2021
592 oldal · ISBN: 9789635661190 · Fordította: Hermann Péter
2 hozzászólás
kvzs P>!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

Sapkowski most sem könnyíti meg az olvasók dolgát, valahogy mégis jobban csúszott ez a kötet, mint az előző rész. Talán azért, mert felkészültem rá, hogy a történet egy részét nem fogom érteni: a latin tudásom megkopott, németül, és csehül sosem tudtam, a nevek jó részét pedig sem kiolvasni, sem kimondani nem tudom, és semmit nem mondanak a történelmi szereplők közötti kapcsolatok… Ennek ellenére néha már élvezni is tudtam a kötetet. Reynevant sem szerettem volna két oldalanként felpofozni, és talán a történetet is jobban élveztem annak ellenére, hogy olyan érzésem volt, mintha az író mindenkit csak keresztülrángatott volna az eseményeken, hogy bemutathassa a háborút a saját értelmezésében.
A sorozatot továbbra sem ajánlom jó szívvel minden fantasy olvasónak, annak, aki viszont érdeklődik a középkori európai történelem iránt, érdekes lehet.

BBetti86 >!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

A szerzőtől nem ez lesz a kedvenc sorozatom, két kötet után már biztosan látom. Történelmi háttér ide vagy oda, pedig azokat szeretem.

Nem igazán látni át, hogy kik és miért vannak itt háborúban egymással. Az lejön, hogy a vallásukban vannak eltérések, hogy a katolikusok mennyire ki akarják őket írtani. De, hogy melyik nemes hol áll ebben a küzdelemben, valami nagyobb összefüggés, ami elhelyezné a sztorit, számomra továbbra sincs.
Még csak azt sem érzem, hogy Reynevan meggyőződése olyan erős lenne. Egy személyes bosszú vezette feléjük, kitart és hűséges az ügy mellett, de az életmódjában, a személyében nem érzem az elhivatottságot. Nagyon hiányzik is, hogy értsem a két oldalt, bárkivel érzelmileg azonosuljak vagy drukkoljak nekik. Hiába annyira fontos ez, háborút vívnak érte, nem érződik ez a súly.

Már több a fantasy elem, mint az előző kötetben. Varázsolnak, és már nem kérdés, hogy ebben a világban van mágia. De nem sok, inkább csak színezi a történetet, és nem igazán a fantasy a lényeg. Nem tanulnak új elemeket, ritkán harcolnak vele, szinte titok, hogy ilyesmi létezik.

Számomra leginkább kalandregény volt, amit kis fantasy és kis történelmi színezet dúsít. Reynevan a saját ügyei után jár, menet közben vannak kalandjai, és az életében levő nők miatt keveredik helyzetekbe. A regény második felére, ahogy lett átívelés, és már látszott, mit és hogyan próbál János herceg tenni, szembekerülnek, már volt olyan érzésem, hogy szól valamiről ez a kötet és nem csak sodródik a hős az eseményekkel.

Reynevan, még mindig nem tudtam megkedvelni ezt a figurát. Már komolyodott, de még mindig érzem a szereplőben, hogy nem alakítja az eseményeket, hanem sodródik velük. Nem tudnám egyértelműen megjelölni, mi a célja és mi a fontos neki. Még csak abban sem következetes, hogy kit és mennyire szeret. Adela nagyon a múlt kellene, hogy legyen. Régen volt viszonyuk, a nő elég csúnyán el is hagyta, rég szóba sem került. Most meg Reynevan szenvedélyes bosszút fogad a nevében? Az is olyan fura, ahogy Juttával alakul a kapcsolata. off
Sapkowski különben sem erős a romantikus szálakban, most sem ez a fő vonal. Azt kifejezetten zavarónak is találtam, amikor off. Sem együtt, sem külön nem érzem hitelesnek őket. Sokat elmond az is, hogy spoiler

Gyötrődök ezzel a sorozattal – nem utálom, de megszeretnem sem sikerült még.

Demencze_Ilona_blogger P>!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

Andrzej Sapkowski Huszita-trilógiájának folytatása üresjáratok nélkül csap bele a husziták és a keresztesek véres harcaiba. Az Isten harcosai nem szűkölködik kalandokban, cselszövésben, és persze a jól megszokott altesttáji poénokat és vérben ázó hullatömegeket sem kell nélkülöznünk. Reynevan és barátainak útja újra összefonódik, hol kevesebb, hol hosszabb időre.
Mire visszakapcsolódunk a Narrenturm történetébe, már 1427-et írunk. A cseh husziták, táboriták és Árvák (Kehellyel dekorált lovasok, Isten harcosai, akik azóta nevezték így magukat, miután a nagyra tisztelt vezérük halálával árvaságra hagyta őket) folyamatosan törnek előre a német keresztek ellen. Az egyház megreformálása egy új világ reményét vetíti előre, melyben nem lesznek többé bálványok, sem hamis, kurvapecér papok. Az első fejezetek beeresztik a háború szelét az olvasó elméjének nyitott ablakán. Főhősünk az eltelt idő alatt nemcsak orvoslásban és titkon az alkímiában, varázslásban fejlesztette tudását, hanem fegyverforgatásban is. Míg Reynevan eme felettébb hasznos tevékenységekkel van elfoglalva, barátja, Sámson a legjobb varázslók segítségével próbál rájönni, miként is szabadulhatna meg halandó testétől és térhetne vissza saját világába. Utolsó mentsvárként az asztrális testek legnagyobb szakértőjéhez irányítják a párost, Sziléz Rupiliushoz, aki Trosky várában tartózkodik. Így indul útnak a két jóbarát, miközben Reynevan testvére gyilkosa után érzett bosszúvágya a legkevésbé sem csillapodott.
Főhősünk rossz hírneve időközben határokat nem ismerően szárnyal, az eltelt idő alatt már nem csupán huszita kémként, alkimistaként és gyilkosként emlegetik, hanem a szüzek megerőszakolójaként is.
Miközben ők Sámsonnal újabb kalandok elébe néznek, addig Konrád boroszlói püspök szigorúan megtiltja a Hajnalmadár néven ismert bizalmasának, hogy bántani merje a háború kulcsfigurájává avanzsált ifjút. Nem meglepő módon ez azonban annyit ér, mint halottnak a csók.

Olyan komoly történelmi jelentőségű dolgok is szerepet kapnak a könyvben, minthogy a nők titkos kolostorokban, egyetemeken tanulnak, ezzel erősítve fentebb említett fikciós valóságérzetünket, azt, hogy hihető, amit olvasunk.
A teljes kritikámat a Roboraptor oldalán olvashatjátok:
https://roboraptor.24.hu/2022/01/06/andrzej-sapkowski-i…

Nagy_Atilla_Tas>!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

Kitűnő móka mint Minden írása!Viszont számtalan remek dolog elsikkad a lábjegyzetek elsinkófálásai miatt!Értem én hogy az angolszász piacra (amit helytelenül majmol aki majmol ebbe ne mennyünk bele) nem kell az okosítás.Akinek megvan a Name of the Rose azaz a Rózsa Neve ángliusul az csak les hogy ennyire kihagyták belőle a legjavát a magyarázatoknak is. Ámde ennek a kötetnek mint Sapkowski sorozatainak eccerűen jár a lábjegyzet, arra ügyet se vessünk akit ez nem érdekel.Ám arra érdemes tekintettel lenni Akik nem tudják, nem is tudhatják, hisz sok olyan dolog van itten amit a világhálón is csak az találhat meg Aki nem cseppet jártas az adott nyelvben, hogy a tárgyról ne is szóljak.
A Teljes Trilógiát méltatni fogom!Érdemes rá.Pompás mulatság, elsőrangú Szellemi is Szellemes is KalandR/Legény mívesen böcsülettel nyelvünkre ültetve!Köszönet Érettük a Kiadónak.Ejnye-bejnye a puhafödőjér! Mezei Pirospont a faszántos borítókért!

1 hozzászólás
takiko>!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

Huhh… hát ez kimerítő volt. Nem egy könnyed délutáni olvasmány. Az első nagyjából százötven oldal semmi más, csak alapozás, a játékosok felállítása a sakktáblán, mert ó jaj, játékosokból nincs hiány, egymás után bukkannak fel az első kötetből már ismert emberek, de olyanok is, akikről most hallunk először, s persze mindegyiknek jó zengzetes, cseh vagy lengyel neve van. Az író ráadásul nem elégszik meg azzal, hogy a nevüket közli, sokszor jó hosszan ecseteli, hogy honnan valók, miért kerültek éppen ide, így aztán a személynevük mellé társul még egy pár hasonlóképpen kimondhatatlan és megjegyezhetetlen helységnév is. Háromszor befontam a szemöldököm, mire ennek az első 100-200 oldalnak a végére értem. Nem mintha szemére vethetném Sapkowskinak a dolgot, elvégre egy Csehországban játszódó műben nyilván nem Szabó Jánosok és Tóth Tamások fognak szerepelni, ráadásul az első kötetben ugyanilyen bőkezűen bánt a részletekkel, a másodikban pedig folytatta, ahol abbahagyta, szóval meglepetést nem okozott, csak sok fejtörést. Igazi névcunamit bocsát a kedves olvasóra. Egy ponton úgy voltam vele, hogy áh, mindegy, elég ha azt megjegyzem, hogy ki az Inkvizíció embere és ki huszita, akkor nem tévedhetek el nagyon a történések között.

A mű igen vastagon belemegy a háború részletezésébe. Míg az elsőben inkább úgy érződött, hogy a huszita háború inkább csak egyfajta hátteret szolgáltat Reynevan és társai történetéhez, ebben inkább fordítva van a dolog. A háború teljesen előtérbe kerül, hőseink pedig inkább csak asszisztálnak hozzá, legalábbis a könyv elején. Még mindig Reynevan sztorija az egyik fő szál, és ugyanúgy vele van Sámson és Sharley, de mindhárman belebonyolódnak a háború viszontagságaiba, és inkább csak sodródnak az eseményekkel.

Ha már szereplők: nagyon érdekel, hogy Reynevan karaktere hová fog kiteljesedni. Mert bár még mindig ugyanaz az idealista, naiv álmodozó, azért sokat komolyodott is az első kötet óta. Sokszor hoz morálisan vitatható döntéseket (mint ahogy szinte mindenki ebben a részben), de azért érezhető benne a változás. Kíváncsi leszek, mi lesz belőle a végére.
Sharley mintha kissé eltűnt volna a sorok között ebben a nagy háborúskodásban, pedig az elsőben az egyik legérdekesebb szereplő volt. Ebben meg inkább csak… ott volt. Néha beszólt valami sharleysat, de aztán száz oldalakra eltűnt a harcok forgatagában. Kár lenne, ha őbenne csak ennyi lett volna, hogy Reynevan barátja és társa a harcban.
Sámson rejtélye továbbra is rejtély, és gondolom az is marad szinte a legvégéig. Ami nem baj, mert csípem az ürgét.

Ha valakinek gyenge a gyomra, talán még meg is fekszi ez a kötet. Sapkowski nagyon szemléletesen és brutálisan írja le a háború minden borzalmát, az öldökléseket, kegyetlenkedéseket, erőszakot, kínzásokat. Belegondolni abba, hogy ez valóban megtörtént, és az emberek tényleg ennyire kegyetlenek tudnak lenni… hát gyomorforgató, na. Ez nem egy könnyed kalandregény Reynevan és társai izgalmas történetéről. Teljesen más, mint amire számítottam. Emésztenem kell.

2 hozzászólás
Kopek_74>!
Andrzej Sapkowski: Isten harcosai

Ez első 150 oldal olvasása során úgy éreztem, mintha az író visszavett volna a gázból és hagyja kicsit lassabban hömpölyögni az eseményeket. Aztán néhány tucat oldallal később tempót váltott és talán még sodróbbá vált, mint az első kötet.
És sötétebbé, ha lehet még sokkal sötétebbé. Az addig háttérként kezelt háború beszippantja főhőseinket, hogy a gyomorforgató kegyetlenség olyan részleteivel ismerkedjünk meg, amivel nem biztos, hogy akartunk.
Már az első kötet olvasásakor sem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy valahogy van egy nagyon sötétre vett Ars Magica hangulata, most ezt még inkább így éreztem. A mágiát ezúttal kicsit bővebben adagolja az író és az is szembetűnővé válik, hogy a könyvben megírt egyház sem azonos azzal, amit a történelemből ismertünk. Hogy az Ars Magica hasonlóság még erősebb legyen, arról tesz is az egyik főszereplő, amikor azt mondja spoiler.
Nálam a történelem és a misztikum ilyen jóféle elegye nagyon betalál. Ahogy az első kötetre úgy erre is igaz, hogy az író mind jellemek, mind helyek ábrázolásához olyan széles eszköztárral rendelkezik, amivel csak kevesen. Ismét egy könyv, amivel fényesen bizonyítja, hogy a ponyvaregény műfaján belül is létezik egy olyan nívó amelynek elérésére csak a hozzá hasonló tehetségek képesek.
Letehetetlen, magával rántó olvasmány. Kétségtelen, hogy 5 csillag is kevés annak szemléltetésére, hogy mennyire kitűnik a műfaján belül.


Népszerű idézetek

Noro>!

Reynevannak már az Arkangyalban tett második látogatásakor peche volt, lelökött egy könyvekkel és tekercsekkel telirakott asztalról egy vastag kötetet, és az nem volt más, mint a Liber de Nyarlathotep. Abban a pillanatban, amikor az ősrégi, zsíros portól ragadós nyomtatvány lezuhant a padlóra, a falak megremegtek, és felrobbant a szekrényen álló, homunkuluszokkal teli hat tartályból négy. Az egyik homunkulusz tollatlan madárrá változott át, egy másik valami tintahalfélévé, a harmadik skarlátszínű agresszív skorpióvá, a negyedik pedig egyházfői köpenyt viselő miniatűr pápává. Mielőtt bárki bármit tehetett volna, mind a négy undorítóan bűzös zöld péppé folyt szét, közben a törpe pápa még el tudta recsegni: „Beati immaculati, Cthulhu fhtagn!” Fenemód sok lett a takarítanivaló.

Harmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu · Nyarlathotep
2 hozzászólás
ViraMors P>!

Valóban csodálom ezeket a tengerhajósokat, és nagy tisztelettel is vagyok irántuk. Rettenthetetlen emberek. Hiszen borzalmatos dolog vitorlásokkal kimerészkedni az óceánra. Szelek és viharok, víz alatti sziklák, mágneses hegyek, forrongó és tapadozó tengervizek, szüntelen örvények, ha nem, hát kavargások, ha nem, hát áramlatok vannak ott. Hemzsegnek a szörnyek, teli van ott vízi sárkányokkal, tengeri kígyókkal, tritónokkal, hippokamposzokkal, szirénekkel, delfinekkel és lepényhalakkal. Hemzsegnek a tengerben a mindenféle sanguissugae, polypi, octopi, locustae, cancri, pistrixi et huic similia. És végül a legiszonyúbb – ott, ahol az óceán végződik, a peremen, ott kezdődik a Pokol. Mit gondoltok, miért oly vörös a lenyugvó nap? Nos hát azért, mert a pokol tüzében nézegeti magát. Szerte az óceánon elszórva lyukak vannak, ha egy karavella óvatlanul behajózik egy ilyen lyukba, egyenesen a pokolba zuhan le, mindenestül, a hajó és ami rajta van, mind. Láthatóan ilyeténképpen úgy teremtetett, hogy halandó embernek nem adatik meg a tengeren hajózni. Pokol a büntetése azoknak, akik e tilalmat megszegik.

4 hozzászólás
takiko>!

Csak előtte azt kérem, hogy ne gúnyolódj, és ne kötözködj, mert amit mondok, az nem az én fantáziám terméke, hanem könyvekből merített tudás.A könyvekből gúnyt űzni pedig nem méltó, mert végtére ahhoz, hogy megszülethessenek, valakinek kegyetlenül sokat kellett dolgoznia.

6. oldal

ViraMors P>!

Amint ismeretes, a világunk egy darabka szárazföld, kerek palacsinta formájú, a közepe Jeruzsálemben van, és mindenütt óceán veszi körül. A föld okcidens peremén van Kalpa és Abila, Héraklész oszlopai és közöttük a Gadesi-szoros.
Délen, amint az imént már levezettem, Afrikán túl az óceán terül el. Délkeleten a szilárd szárazulat vége János pap India inferiorja, no meg Góg és Magóg földje. A világ szeptentrionális tájékán az utolsó földdarab Ultima Thule, ott terül el pedig, ubi oriens iungitur aquiloni, Mogal földje, vagyis Tatárföld. Keleten viszont a világ a Kaukázusnál végződik, egy kicsivel túl Kijeven.

takiko>!

Zelleres rántottát különösen gyakran szolgált fel Blazena asszony. A tojás, mondogatta, növeli az erőt, s közben olyan bársonyos tekintet küldött Reynevan felé, mint a havasi gyopár.

42. oldal

takiko>!

– Megtalálunk – mosolyodott el az Inkvizíció küldötte. – Nehézség nélkül. Hiszen olyan vagy, mint a majoránna. Gyakran előfordulsz. Minden fogásban.

580. oldal

Kapcsolódó szócikkek: majoranna
BBetti86 >!

Nem a bosszúban kell megtalálni Isten segítségét. A bosszúnak, hogy igazi bosszú legyen, kegyetlennek kell lennie. Aki bosszút áll, annak el kell utasítania Istent. Kárhozottnak kell lennie. Örökre.

312. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Robin LaFevers: Sötét diadal
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Testvériség
Cassandra Clare: A hercegnő
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa
Tamzin Merchant: A Kalaposok
Mészöly Ágnes: A királyné violája
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt
S. A. Chakraborty: Aranybirodalom