Fecske-torony (Vaják 6.) 243 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Fecske-torony Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Mit ér az élet a Sors rendelte védelmező és tanító nélkül? Mit ér anélkül, aki mellett biztonságban érzi magát az ember… még saját magától is? És mit ér az élet társak nélkül? Mit kell tenni, ha hidegvérrel megölték mindüket? Hová kell menni, kihez kell fordulni?
Miközben Ciri, az elveszett Meglepetés Gyermek majdnem halálos sérüléseiből épül fel egy elhagyatott mocsárban élő vénember segítségével, ilyen kérdésekre kell választ találnia. Úgy hiszi, Geralt és Yennefer is halott, és egyedül kell megállnia a lábán.
Közben Geralt és Yennefer is a lányt keresi a maga módján, de hogy a Sors tartogat-e még nekik közös utat, azt csak a holnap tudhatja.
Andrzej Sapkowski magyarul megjelent hatodik kötete folytatja a megkezdett történetet a szokásos sötét ábrázolással, humorral, néhol tükröt tartva a mi világunknak – és ezúttal sem marad el sem az izgalmas akció, sem a lélekre ható dráma.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
PlayON, Budapest, 2017
436 oldal · ISBN: 9786155555121 · Fordította: Hermann Péter
>!
PlayON, Budapest, 2017
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155555282 · Fordította: Hermann Péter
>!
PlayON, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555114 · Fordította: Hermann Péter

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Ciri · Triss Merigold · Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach · Angoulême · Stefan Skellen · Avallac'h · Leo Bonhart


Kedvencelte 31

Most olvassa 26

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 206


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Számos hiányosságom egyike, hogy lövésem sincs a lengyel gasztro-kultúráról. Kénytelen vagyok hát egy jó nehéz, magyaros fogást segítségül hívni. Mégpedig a töltött káposztát. Szóval a Vaják olyan, mint a háromnapos töltött káposzta. Összeérett, ízvilágában rendkívül gazdag és változatos. S mivel, ahány ház, annyi szokás, fogyasztás közben két falat között rendre megállapítod, hogy Te kicsit másképp fűszereznéd, talán kissé rövidebb lére eresztenéd, és nem ártott volna bele még egy kevés füstölt íz. De teli hassal végül csak megállapítod, hogy finom volt ez. Sőt, pont így volt jó, hiszen az egész egy egyedi, különleges egytál étel.
Ha pedig a sorozat összességére tekintek, akkor így a hatodik kötet után bátran megállapíthatom, hogy olyan, mintha valami tájegységi főzőfesztiválon lennék kóstoló. Hiszen a kezdeti elbeszélés-füzértől úgy jutunk el az önálló kerek, egész regényig, hogy minden kötet más ízre, más különlegességre helyezi a hangsúlyt, más-más alkotóelemek dominálnak benne, a ciklus egységes jellege, belső kohéziója azonban kötetről kötetre erősödik.
Így jutunk el a különböző szörnyetegek, beste-lelkek vaják-bűbájjal, és spéci vaják eszközökkel történő ritkításától, az egyszerű meseszerű csihipuhitól, a környező világ csodálatosan részletes leírásán, valamint a hatalmak politikai és kémjátszmáinak, mágikus összeesküvéseinek, továbbá az egyre eszkalálódó véres háború borzalmainak plasztikus ábrázolásán keresztül, a vezető karakterek egyre több oldalról történő megismeréséig, cselekedeteik mozgatórugóinak megértéséig, jellemfejlődésük alakulásának befogadásáig.

A Fecske-torony egyértelműen Cirilla regénye volt. Amennyire háttérbe szorultak Geralt és kis csapatának kalandjai, annyira részletesen és teljes körűen ismerhettük meg végre Cirit, a Meglepetés Gyermeket, származását, múltját és a regény minden sorából előrevetülő fátumát.
Sapkowski ebben a kötetben is különleges megoldást alkalmazott, amikor szinte a teljes történetet – mintegy visszaemlékezésként – a vezető karakterek, illetve mellékszereplők szájába adva mesélteti, és a különböző szemszögek sajátosságait belegyúrva, izgalmas mellékízekkel bolondítva tálalja fel.
A cselekményben leginkább a küzdelmes, gyilkolászós vonulatra helyeződik a hangsúly spoiler, de azért nem maradunk varázslat, mágia híján sem, ha nem is olyan hangsúlyosan, mint a thaneddi puccs leírásakor. Bár sejthető/tudható a sztori végkifejlete, a szerző mégis végig izgalomban tudja tartani az olvasót, igazi mestere a történetvezetésnek.
A mellékszereplők közül számomra két különlegesen jól megformált karakter emelkedett ki a történetből, mégpedig Vysogota, a tudós remete, és Bonhart, a sötét lelkű fejvadász. De kapunk egy keveset Triss Merigoldból és Yenneferből is, hogy azért nosztalgikusan emlékezhessünk a végkifejlet felé vezető úton is a fehérhajú Geralt valaha volt, romantikus kalandjaira.

Aki már idáig jutott, az nem állhat meg a cél előtt, annak találkoznia kell A tó úrnőjével. Természetesen ajánlom a könyvet.

13 hozzászólás
>!
Rodwin
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Nálam ez most ötös, már nagyon hiányzott Sapkowski mester sötét világa. Több mint egy év telt el az előző kötet olvasása óta, ezért elég nehezen is rázódtam vissza.
De ahogy haladtam a könyvben, egyre jobban szippantott be a cselekmény. Persze mára minden Ciri körül forog, amit az előző könyvekben akár nehezményeztem, itt most nem zavart. Nagyon kíváncsi voltam mi lesz a vajáklány sorsa. Sapkowski zseniálisan ugrál a múltban, jelenben és a karakterei között. Sok író ebbe biztos belebukna.

A könyvhöz, és az olvasás élményéhez, nagyon hozzátettek a Witcher játékok. Leginkább a harmadik rész, jó volt a lapokon is megélni, amit egyszer már vizuálisan sikerült. Elutazni Toussaint-ba pl. melynek vizuális szépségei, még élénken élnek bennem.
Ahol Én is elborozgatnék a vadregényes szőlőkben, elbeszélgetni Regis-sel a vámpírlét nehézségeiről, Geralt-tól biza megkérdezném, hogy biztos jó ötlet volt Cirillát örökbe fogadni? És biza a talpalávalót Kökörcsin húzná, miközben Milva a pitypangokat fújkálja. :)
Imádom ezeket a karaktereket! Még ha most elég keveset kaptunk belőlük, de Kökörcsin egy-egy mondatával képes mosolyt varázsolni az arcomra.
Negatív karakterekben is mesteri az író. Vilgefortz és Bonhart nagyon jól sikerültek.Szeretem az ilyen szereplőket, de ebben a sorozatban csak a jók mellett állok.
Nagyon haladunk a végső küzdelem, és a világot megváltoztató végkifejlet felé. Az bizonyos, hogy a következő könyvig nem fogok ennyit várni.
Az egész sorozat újraolvasós lesz majd valamikor. A Witcher 3 pedig nagyon újrajátszós majd, mert a kettő együtt ad egy nagy egészet.
Az első két kötet vitathatatlanul a sorozat legjobbjai, lehet nagyon kilógok majd a sorból, de nálam ez is kedvenc lett!
Ha ezen az éjszakán valaki oda tudott volna lopózni a mocsárban rejtőző, besüppedt és mohlepte zsúptetejű kunyhóhoz, ha belesett volna az ablaktáblák résein, a gyengén megvilágított szobában látott volna egy subát viselő ősz szakállú öreget, amint az antikvár Vaják könyveit olvassa, és az ezer éves PS4-én a Witcher 3-al játszik. De ez nem volt lehetséges. Senki nem láthatta ezt. A kunyhó jól el volt rejtve a mocsárvidék nádasai között. Az örökké köddel borított pusztaságban, ahová senki sem merészkedett volna.
Remélem megélem ezt, mert nem fog bevonzani a cyber világ, a könyvek hatalma számomra örök. :)

>!
PlayON, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155555114 · Fordította: Hermann Péter
>!
gazibla IP
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Minden rész után leírhatnám spoiler, hogy ez volt eddigi legjobb rész, mert így is van. Minden kötet ad valami újat, új izgalmat. Folyt. köv.

>!
zamil
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Nagyon vártam már a következő Vaják könyvet, lehet épp ezért, sajnos egy kicsit csalódott is vagyok. Persze jó a könyv, de olyan lassan történnek a dolgok, és ez a rész különösen olyan helyben járós lett. Inkább Ciri története, ami valamiért engem annyira nem érdekel, bár kétségtelenül eseménydús. Geralt szinte alig szerepel, arról nem beszélve, hogy mikor mégis az ő története kerül sorra, valahogy túl hirtelen változik meg, lesz magányos harcosból, egy csapat része. (Persze lehet, hogy jól fel van ez építve, csak az előző részek emlékei megkoptak. Ez az évenkénti egy könyv kiadás nem kedvez az olvasóknak.)
Szóval megint várni kell egy jó ideig, amíg kiderül, hogy ez a rész, hogy illik bele a komplett egészbe, mert most kicsit úgy érzem, hogy eltéved a vonalvezetés.

>!
Szilárd_Berke I
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Sapkowskinak tényleg kisujjában a szakma.
Ahogyan tovább fűzi a történetet, ahogyan életre kelti a szereplőit, és mindezt végül olyan módon tálalja, amely stílus megkülönbözteti másoktól, számomra mindez példa értékű. És végre itt a hatodik kötet!!… Üröm az örömben, hogy a fordítóváltás miatt számomra a varázs egy igen fontos alkotóeleme – jelesül az író (a műfordító?) stílusának sava-borsa – végérvényesen eltűnt. És ez nem a fordító kritikája akar lenni, mert maga a kötet továbbra is olvasmányos, még csak elütési hiba is elvétve akad, szóval biztosan tisztességes és elmélyült munka van a megjelenés mögött! Egyszerűen az a gondom, hogy hiába keresem az eddig jellegzetes és igen színes – mondhatni szenvedélyes és gazdag – fogalmazást, az bizony nincs jelen. „Sivalkodtak, eszményi, hessegette, kecsegtetett, egetverő, rejtezett, zsibongtak, kaffant” – néhány klassz minőségjelző a Tűzkeresztség első öt oldalából Kellermann Viktória tollából. Itt nem tudok hasonlókat beidézni…
Geralt is nagyot változott, legalábbis reakcióban, válaszaiban, persze meglehet, csak nekem tűnik így, és közben valóban más – durvább, komorabb, pökhendibb, egyszerűbb – lett a tengernyi szenvedés következtében – és ezt tükrözi le a szöveg.
No, ezt a fordítás miatti, enyhén kesernyés szájízt leszámítva minden más elvárásomat remekül teljesítette a kötet. Több vonalon fut a cselekmény előre, nem túl sietősen, de az utolsó harmadra nem lehet panaszom.
Érdekes volt a keretes megoldás, amely miatt minduntalan a múltban kalandozva jutottunk el végül a jelenig, bár néhol a határok elmosódtak.
Ciri története továbbra is a leginkább szívbe markoló, itt végig ott ragadt a figyelmem. Geralt közepes szintet hozott nálam, a druidák és a bányás jelenet adta talán a legtöbbet. Yenneferről szívesen olvastam volna (sokkalta!) többet.
A fejvadász Bonhart kegyetlen ellenfél, az író remek munkát végez általa… Vilgefortz, Stefan Skellen, Dijkstra, Triss vonalai hozzátesznek természetesen a nagy egészhez, és további nézőpontok is közelebb hozzák a világot és az eseményeket. Leginkább mégis Körkcsin naplóírásos fejezetei fogtak meg, mert hozták a régi hangulatot.
Összességében ez is egy remek anyag lett, nagy kár, hogy a folytatás még nincs kéznél.:) Köszönet a kiadónak, részemről továbbra is komoly várakozással tekintek a hetedik részre. És úgy általában véve Sapkowski köteteire – amennyiben fantasy zsáner, nálam ő feltétlenül ott van a legjobbak között.

>!
ppayter
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

"[…] Sapkowski a legtöbb könyvbemutatón, beszélgetésen és interjúban előszeretettel hangoztatja, hogy micsoda szenvedés egy történetet úgy megírni, hogy ne legyenek benne fölösleges dolgok. Nem tudom, hogy tényleg így van-e vele, vagy csak a közönség kedvéért találta ki (a magát rendkívül nagyra, az olvasóit és úgy általában a többi embert viszont nem túl sokra tartó, pökhendi szerző képe azért remélhetőleg csak szerep), az viszont tény, hogy a Vaják-történetekben tényleg nagyítóval kell keresni a lényegtelen részleteket. Mindennek megvan a maga szerepe, a Kökörcsin emlékiratainak sorsáról szóló, enyhén öncélú poént leszámítva nincs olyan leírás, jelenet, karakter vagy akár ismétlés, ami nyugodt szívvel kihagyható lenne.

[…] A világ egyre élőbb így, hogy már viszonylag sokat tudunk róla, de azért kapunk egy hosszabb, kifejezetten érdekes leírást az északi Kovirról és Povissról (jut eszembe, egy térkép egyre jobban hiányzik a könyvekből), a népmesei-népvallási háttér is bővül, illetve a misztikus, isteni (vagy ahhoz hasonló) erőkről is megtudunk néhány dolgot. Geralték csapata szépen formálódik, Kökörcsin betoldott emlékiratai érdekes, új nézőpontot kínálnak, sőt, ez a történetszál afféle múltidézésként új lényeket is behoz a kánonba. Yennefer viszonylag kevés szerepet kap, a szigetlakó pszeudo-vikingek segítségével folytatott tevékenysége (nem akarok spoilerezni) még fontos lehet. Ciri története jóval drámaibb – és ő kapja a legnagyobb oldalszámot is –, a Patkányok rablóbandájával eltöltött, akár még vidámnak is nevezhető időszakot Bonhart, a rideg és kegyetlen fejvadász érkezése folyamatos tortúrára cseréli, kiválóan illusztrálva ismét az opportunista karakterekkel teli világ kegyetlenségét.

Persze ilyennek szeretjük a sorozatot, de a regény közben nem egyszer jutott eszembe, hogy kellemes változatosság lenne az állandó szívás, intrikák, gyilkosságok, háborúk és szenvedés helyett egy olyan epizód, amikor minden rendben halad, nyugi van és a legsúlyosabb kérdés az, hogy milyen sört igyon Kökörcsin az aktuális előadása után. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.hu/2017/05/andrzej-sapkowski-…

>!
PlayON, Budapest, 2017
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155555282 · Fordította: Hermann Péter
>!
smetalin
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Mit is írhatnék, még mindig nagyon jól szövi a szálakat. Márpedig itt szálakból és szereplőkből nincs hiány, és a szörnyek? na azok már emberbőrbe bújtak……….

>!
B_Petra
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Inkább nosztalgiából irtam értékelést.
A világ még mindig izes-szagos, a dark még dark, Kökörcsin még mindig ir, alig iszik, semmi kufirc, vagy hóditás, nem csak hires varázslónők, uralkodok, tündék forgatják a vasat, hanem a legalja is, rablók, banditák, bérgyilkosok, beleznek DE Geralt már nem a régi. Olyan ez mint mikor egy törtet egyszerűsitesz, ugyanannyi, de mégis kevesebb, mellékszereplővé vállt, a kiválasztott Ciri mellett. Kár.

A story még lüktet, de hullamokban, és nem ott tágult ki a pupillám, ahol épp lefejeztek, artériát vágtak, arénában harcolnak, hanem inkább a világleirás varazsolt el, az intrikak, a politika az északi Kovirról szóló történelmi betekintő kifejezetten jó volt.
A spirituális háttér kibővült, pár istennő, isten, és tünde legenda, de számomra túl nyilvánvaló a viking mitológia, valamint a pszionikus erőkkel biró szereplőket kihagytam volna.Valahogy elsikkadt az amit / akit látni szerettem volna a lapokon.
Még mindig jó, annak ellenére, hogy Cirihez teljesen közömbösen viszonyultam.

1 hozzászólás
>!
ViveEe P
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Elvesztettem a kezdeti lelkesedésem a sorozat iránt, pedig egyáltalán nem rossz, csak egy helyben toporgunk már jó pár könyv óta, és ez már kezd nagyon fárasztani. Éppen csak egy picit haladunk előre az egész történetben.
Újból Cirivel térünk vissza a történetbe, ahogy elmeséli, hogy mi minden történt vele, azalatt, amíg az előző részben a többiek őt keresték.
Sok minden történt vele, egyre több tapasztalatot szerzett. Nagyon tetszett, amikor előjött a Vaják énje, aztán meg a varázslónő énje.
És a többi szálon is minden és mindenki Ciri körül forog. Remélem valami nagyszabású dolog sül ki ebből az egészből, mert benne van a potenciál.

2 hozzászólás
>!
Shanara
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

"Elképesztően nagy gondban vagyok, mert alig tudom szavakba önteni a regénnyel kapcsolatos érzéseim és ennek a legnagyobb oka a csalódottság. Amennyire kedveltem a sorozat első két kötetét – a novellafüzéreseket –, amennyire élveztem A megvetés idejének eseményeit, annyira nem tudok mit kezdeni a Tűzkeresztség cselekménytelenségével és a Fecske-torony történetének sehova nem haladásával.

Valami miatt úgy gondolta a szerző, hogy változtat az addigi koncepcióján és ezzel alapból nem is lett volna semmi bajom, de közben annyi minden módosult, annyira elveszett a részletekben, megváltozott a stílus és a szereplők jelleme, a történet szinte sehová sem mozdul, hogy ezzel igazából nem tudok mit kezdeni. Már a Tűzkeresztség olvasása közben is untam, hogy nem haladunk egyről a kettőre, hogy több az elmélkedés, a céltalan vándorlás, mint a tényleges előrehaladás. Sajnos ebben a részben az eseménytelenség, a céltalan kóborlás, a varga betűnek tűnő kitérők még a túlírtsággal is párosultak. A legtöbb esetben unalomba, helyenként pedig már inkább szürrealitásba hajlott a történet.

A feszültséget a szerző a szereplők, a mesélők, a helyszínek és az idősíkok váltogatásával próbálta fenntartani, de ettől nem lett érdekesebb a sztori csak éppen kuszább és átláthatatlanabb. Már így is pont elég szereplőt, csoportot, eltérő eseményszálat mozgat egyszerre, illetve még ennél is több helyszínt jelenít meg, hogy felesleges volt még az időrendbe is belekutyulnia.

A fantasy alapkoncepció áll: vannak a jók és a rosszak, akik összecsapnak egymással. Csakhogy mindenki magát gondolja a jónak és a másikat a rossznak. Ideológiák, hitek és meggyőződések. Egyben nem különbözik csak a két oldal: mindenki Cirit akarja. Ha Geraltot és társait vesszük a jó oldalnak, akkor a helyükben igencsak nekikezdenék az izgulásnak – meg erősen elgondolkoznék a technikámon –, mert ebben a kötetben egy centivel sem kerülnek közelebb Cirihez, ellenben az ellenfél ott lohol a nyomában és többször is a kezébe kaparintja. Bár nem vagyok vaják, de én kívülről így látom: „Geralt, kevesebb hiszti, lelkizés, céltalan kóborlás és akkor talán sikerülne is előre lépni”. Bevallom, hogy hiányzik a régi, az igazi Geralt, aki férfiként és vajákként viselkedett, nem pedig pityergős kislányként."

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppayter

– […] Tudod, Ciri, mit adnak az embernek az egyetemi tanulmányok?
– Nem. Mit?
– Hogy értsen a források használatához.

330. oldal, Kilencedik fejezet

>!
gesztenye63

Ha valaki sötétedés után odalopózott volna a besüppedt zsúptetejű kunyhóhoz, ha belesett volna az ablaktábla résein keresztül, a gyöngén megvilágított szobában látott volna egy fehér szakállú öreget, aki nagy figyelemmel hallgat egy ezüstös hajú lányt, akinek az arcát ronda sebhely torzítja el.
Látott volna egy fekete macskát, amely a lány térdén fekszik, lustán dorombol, simogattatja magát – a szobában randalírozó egerek nagy örömére.
De ezt senki sem láthatta. A besüppedt és mohlepte zsúptetejű kunyhó jól elrejtőzött a ködben, a Pereplut végtelen ingoványában, amelybe senki sem merészkedett be.

Kapcsolódó szócikkek: Ciri · macska
>!
gesztenye63

– (…) Az örökkévalósághoz vezető úton mindenki a saját lépcsején fog felkapaszkodni, a saját terhét cipelve.

>!
ppayter

Köztudott, hogy a Világmindenség – akár az élet – körben forog.

(első mondat)

>!
gesztenye63

– Akinek lógnia kell, az nem fog vízbe fúlni (…)

>!
ppayter

– És azon nyomban, alighogy a tünde Avallac'h e szavakat kimondta, a tóban lévő vizek alól kijöttek amaz kicsiny és fekete madarak, amik az örvény alján az egész télen át a fagy elől rejtőztek el. Ugyanis a fecske, amint a tudós emberek tudják, más madarak módja szerint kirajzásra nem repül, és tavasszal nem tér vissza, hanem a körmeivel nagy halomba összekapaszkodván a vizek aljára süllyed, ott az egész téli időszakot eltölti, és csak tavasszal röppen ki a vizek alól de profundis. Mindazonáltal e madár nemcsak a tavasznak és a reménynek szimbóluma, hanem a makulátlan tisztaságnak is mintaképe, ugyanis soha nem üldögél a földön, és a földi szennyel és mocsokkal semmilyen érintkezésben nincs.

331-332. oldal, Kilencedik fejezet

>!
gesztenye63

– (…) minden államban találhatók olyan emberek, akik a társadalmi rend eszméjének elvakult fanatikusai. Odaadóan mindenre készek az eszme kedvéért. Bűntettre is, a cél ugyanis szerintük szentesíti az eszközt, és megváltoztatja a fogalmak jelentését. Ők nem gyilkolnak, ők megmentik a rendet. Ők nem kínoznak, nem zsarolnak: ők biztosítják az állam érdekét, és a rendért küzdenek. Ilyenek előtt az egyén élete, ha az egyén megsérti a fennálló rend dogmáját, nem ér egy garast sem, egy vállrándítást sem. Az ilyen emberek nem veszik tudomásul, hogy a társadalom, amelynek szolgálnak, éppen hogy egyénekből áll. Az ilyen emberek úgynevezett széles látókörrel rendelkeznek… és ez a látókör a legbiztosabb mód rá, hogy ne vegyék észre a többi embert.

Kapcsolódó szócikkek: fanatizmus
>!
gesztenye63

Tudom, hogy igyekszel igazságos lenni, de nem fogod elkerülni a tévedéseket, mert nem is lehet őket elkerülni. Nem maradhat tiszta, aki vérben gázol.

>!
Deidra_Nicthea IP

Az öszvért Draakulnak hívják. Regis adta neki ezt a nevet rögtön a lopás után, és ez rajta is maradt. Regist láthatóan mulattatja ez a név, amelynek kétségkívül van valami vicces jelentése a vámpírok kultúrájában és nyelvében, de ezt nem akaródzott neki megmagyarázni, azt állította, hogy lefordíthatatlan szójáték.

82. oldal


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Ian Russel: Egyezség
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Gabriel Wolf: War of the Sungod
David Farland: Varázslónak született
Django Wexler: Az Ezer Név
Greg Keyes: Született Királynő
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Max Gladstone: Nagyrészt halott