Az ​utolsó kívánság (Vaják 1.) 1001 csillagozás

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Sapkowski ​magával ragadja a képzeleted!

Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajút a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2019
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069232 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
GABO, Budapest, 2019
352 oldal · ISBN: 9789634069379 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2011
288 oldal · ISBN: 9789638962270 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Witcher/Vaják

299 tag · 177 karc · Utolsó karc: 2020. február 21., 19:24 · Bővebben


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Vengerbergi Yennefer · Nenneke, Melitele főpapja


Kedvencelte 205

Most olvassa 259

Várólistára tette 618

Kívánságlistára tette 622

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Mivel már két novelláskötetet is elolvastam a szerzőtől, bátran kijelenthetem, hogy ha a magyar fantasy írók legalább feleennyire eredetiek és tökösek mernének lenni, akkor talán nem csak elvétve születne egy-egy elfogadhatóbb regény a hazai felhozatalban.
És csak úgy megjegyzem a szakmányfantasy szerzők okulására, hogy nem csupán számtalan nyelvre fordították le a Vaják regényeket, de az író 2009-ben a David Gemmell Legend Awardot is elnyerte, ami ritkaság egy nem angolszász szerzőnél, de ezek szerint nem is lehetetlen.

Hogy mivel érdemelte ezt ki Sapkowski? Szerintem azzal, hogy látványosan köpött a konvenciókra, és már a ’80-as évek közepétől olyan történeteket írt, amelyek messze eredetibbek a nálunk azóta is a fantasy felhozatal zömét kiadó a kard és boszorkányság és az AD&D játékregények fattyaként sivalkodva a könyvesboltok polcaira kecmergő torzszülötteknél.

Bár a Vaják világában élnek tündék, törpék, sőt félszerzetek is, és ennél inkább csontig koptatott sablon nem nagyon akad a fantasy irodalomban, de aki Tolkient gyanítaná a történet gyökereinél, az nagyobbat nem is tévedhetne. Én egy AD&D alapú saját szerepjátékos világot sejtek a kezdeteknél (megint csak egy párhuzam: a magyar Ynev és a Káosz világa is ilyen alapokon nyugszik), ami persze mit sem von le a könyv értékéből. Ugyanis itt messze nem egy AD&D-klón tucatfantasyről van szó, hanem egy olyan világról, ami él, lélegzik és szenved.

Ebben kulcsszerepe van annak, hogy Sapkowski nem elégedett meg azzal, hogy felhasználja a sémákat, hanem jó érzékkel és hitelesen jeleníti meg a valós középkori viszonyokat. Az ő világában végre nemcsak díszlet a feudális rendszer, hanem mind gazdaságilag (ami nyilván nem véletlen – Sapkowski maga is közgazdász), mind a politikai, hatalmi struktúrát tekintve reálisak a viszonyok.

Ami lenyűgöző, hogy mindezekhez szervesen tud kapcsolódni a létező mágia hatása, valamint a szláv és kelta mesék teremtményeivel teli, de visszaszorulóban lévő mitikus világ. A fajok nyomokban emlékeztetnek ugyan a Tolkiennél megismertekre, de az egymáshoz való viszonyuk roppant feszült. A középkori Európában is meglévő idegengyűlölet és szegregáció itt a másfajúak ellen irányul, bár ebben az első kötetben ez még kevésbé hangsúlyos.

A novellák témái változatosak, ebben a részben szinte mind valamelyik klasszikus Grimm-mesére utal – a kedvencem a Szépség és a szörnyeteg feldolgozása volt –, de a stílus egységes és rendkívül részletgazdag. Látszik, hogy a szerző alaposan utánajárt annak, amiről ír, legyen szó egy halászfalu életéről, egy harcos szerzetesrend reguláiról vagy épp a középkorban használatos medicináról, nem is beszélve a stílusról, ahogy a különböző társadalmi rendbe tartozó szereplők beszélnek. Egy egyszerű paraszt vagy városi őr ebből a szempontból is hiteles, nem tahók, csupán kevésbé pallérozott emberek, akiknek ez nyelvhasználatán is érezhető. A gyakori vulgáris beszéd sem obszcén vagy bunkó, hanem ízes és hiteles, és pont ezért még nem otromba módon humoros is – na, ezt is kevesen tudják kis hazánkban.
Mindezt szerencsére kiemelkedően igényes fordítással (bár az első részben gyenge korrektúrával) sikerült megtámogatni, így ezeket a könyveket bátran merem ajánlani a fantasyt szépirodalom irányából közelítők számára is.

27 hozzászólás
>!
klara_matravolgyi
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

A Netflixes sorozat erős marketinget kapott, és ezáltal a könyvek is fel lettek kapva. Ez rám is hatással volt, és választanom kellett: vagy a sorozatot nézem meg, vagy a könyveket olvasom el előbb. Mindig megérzés alapján döntök, ha erről van szó, és most jobbnak láttam a filmmel kezdeni. Jó is volt így, és nem is. Egyrészt, a főbb poénokat lelőtte a sorozat, nagy meglepetések nem értek. Másrészt, olyan szokatlan a könyv felépítése (novellák néha egymáshoz nem kapcsolódva össze – vissza időrendben, de egy keretben), hogy nagyon örülök hogy előtte már megismertem ezt a világot, szereplőit, és időrendjét.
Próbálok elvonatkoztatni és úgy véleményt írni. Sapkowski egy egyedi és érdekes világot teremtett, ami manapság, hogy a csapból is középszerű fantasyk folynak, nagy szó. Van benne kegyetlenség, morbidság, de néha fetrengtem a nevetéstől is. Különösen jónak tartom a karakterábrázolásokat, üdítően hatott rám az egész könyv. Nagyon kíváncsi vagyok, mi vár rám a sorozaton túl.

16 hozzászólás
>!
szadrienn P
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Ki tudja, hátha mégis van egy csepp igazság a legijesztőbb mesék mélyén, amikre gondolva gyermekként szinte még elaludni sem nagyon mertünk. Vajon élnek-e szörnyek a mocsarak és erdők mélyén? És ha a valóság szövete elvékonyul, miféle árnyak kúsznak elő a homályból?
Sapkowski világában mindig félünk. Rémült kiváncsisággal várjuk, hogy milyen gyilkos szándékú szerzet ugrik ki már megint a sarokból, és ha véletlenül épp egyet sem látunk, akkor is gyanakodva nézünk körbe a kiszámíthatatlan középkori környezetben, ahol olcsó az emberélet, és a kocsmai verekedés túl sűrűn végződik halállal. Biztonságra vágynánk, de nincs sehol. Jöjj, vaják, segíts, suhintsd meg ezüstből készült kardod, hogy messzire távozzon tőlünk a sötétség!
Már pusztán ez az alaphangulat képes arra, hogy jólesően simogassa a misztikumra és borzongásra vágyó olvasó lelkét, de kapunk még mellé egy kis humort és nyelvi leleményt, gondosan megformált, szívünkhöz növő karaktereket. Külön öröm, hogy ez itt egy ízig-vérig európai fantasy univerzum, kevéske horrorral és néhol a gótikus irodalom ízeivel fűszerezve, egy lengyel szerző tollából.
Biztos források azt mondják, hogy ez a sorozat később egyre jobb lesz. Erről még nem tudok nyilatkozni. Nálam máris kedvenc.

6 hozzászólás
>!
Xoxoribizli
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Volt itt minden.
Rapunzel, Hófehérke, Szépség és a szörnyeteg morbid verzió.
Szépségről például eddig egyik mesében sem derült ki, hogy egy vámpír szuka.
Egyébként, arra gondoltam, ha a vajákok ereje az akaratban rejlik, akkor nyilván a húgom is vaják, mert mindenki meghajlik az akarata előtt… :D

Viccet félretéve, elképesztően jó könyv volt!
Izgalmas, külön álló történetekkel, és minden történet hőse Geralt volt, a vaják a maga emberi érzéseivel és cselekedeteivel. Meg kell jegyeznem, nagyon tetszett az ötlet, hogy a Grimm vagy Disney mesékből már olyan jól ismert jóságos főszereplőket egy teljesen új köntösben terítette elénk Andrzej Sapkowski.
Elég zavaros volt, és nehéz volt követni, néha nem tudtam, hogy a jelenben vagy a múltban járunk-e. A kép csak a legvégére kezdett összeállni, de még így is maradtak fekete lyukak számomra.
Ezzel pedig előrébb tornázta magát a folytatás a várólistámon.
Nagyon kíváncsi vagyok Geralt történetére, mert bár ő volt a főszereplőnk, róla szinte semmi nem derült ki, csak ködös utalásokat kaptunk.
A másik oldalon pedig ott van a hátborzongató varázslónő, Yennefer, akiről szintén alig tudtunk meg valamit, és mégis fogva tartották egész idő alatt a figyelmet. :)
Az egész sztorit pedig átölelték a mélyenszántó gondolatok, amiket bár próbáltam nem észrevenni, én azért eléggé torz tükörnek érzékeltem az emberiségre nézve.
Nem akarok nagyon mélyen belemenni ennek elemezgetésébe, így meghagyom mindenkinek, hogy a könyv elolvasása után olyan következtetéseket vonjon le, amilyet akar. ;)

6 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Utoljára talán 25 éve játszottam a Heretic nevű gyilkolászós, mágikus elemeket is használó számítógépes játékkal, az én életemből az rpg szerepjátékok, mind a PC, mind pedig a konzolos változatban teljesen kimaradtak. Ezért is van az, hogy a The Witcher univerzumát sem ismertem eddig. De ha már fantasy, akkor a Vaják nem maradhat ki!
Nagyon szórakoztató könyvet olvastam, de így utólag rengeteg fenntartásom van.
Ami a leginkább tetszett az Sapkowski stílusa, könnyed, gördülékeny meseszövése. Ahogy az akár önálló novelláknak is tekinthető kalandokat a „belső hangok” kerettörténetével regénnyé gyúrja, abban aztán semmi izzadságszagú nincs. Minden történet az általa létrehozott világ egy-egy különböző szögletében játszódik, amelyből az intermezzók alatt Geralt és egyben a cselekmény is – mint egy számítógépes játékban – visszatér a „bázis-állomásra” (induló pályára?) feltöltődni-regenerálódni, filozofálni-moralizálni. Jó volt ez, hiszen rengeteg információt tudhattam meg a főhős gyökereiről, előéletéről. De mégsem volt annyira jó, mert a környező világ ettől még olyan foghíjas maradt, mint egy sok kocsmai bunyót megélt öreg tengeri medve. Az önálló kalandok mindegyikében keresnem kellett a fogódzót és az elején mindig egy kicsit elveszettnek éreztem magam. Nem találtam a mű egységes koncepcióját.
A meseszövésen kívül ugyancsak magával ragadó volt az író humora, amely hol a népmesei tréfákat idézte, hol egészen cinikus, fekete humorként mutatkozott meg.
Kezdetben nagyon ötletesnek tartottam és magával ragadott a mágikus lényekhez, szörnyszülöttekhez kapcsolódóan felbukkanó ismerős mesehősökre való utalás, a gyermekkori olvasmányaimból előbújó sztorik új közegbe helyezése. Sajnos egy idő után már nem tudtam eldönteni, hogy amikor Hófehér bányamunkás hét törpéjét, vagy éppen az Ezeregyéjszaka dzsinnjét hozza be a történetbe Sapkowski, az éppen egy jól sikerült, frappáns mese-parafrázis felvillantása, vagy egyszerűen az író nem tudott másképp kikeveredni a saját maga szőtte cselekmény fordulataiból. Szóval szerintem, a kevesebb itt több lehetne.
Ugyanez volt az érzésem a szereplők, helységek neveinek sokszínűségével, sokaságuk használatával, valamint a történetekben különböző (szlávtól, angolszászon, gaelen keresztül, egészen a tündéig) nyelveken felcsengő kifejezések, dialógusok beépítésével. Ráadásul az sem a páratlan egyediség irányába mozdítja a történetet, hogy a – számomra ebben a műben még igencsak vázlatosan megformált – világ lakói a tolkien-i „ember-tünde-törp” hármas polaritást képviselik (ráadásul volt még valami ködös utalás a félszerzetekre is…).
Az akciójelenetek pontosan olyan feszesen, egyszerűen voltak megkomponálva, ahogyan azt én szeretem és a rengeteg különböző „féle-fajta” mágia, varázslás, bűvölő ige, ráolvasás, bűverővel bíró fegyver és egyebek alkalmazása is szépen a helyén volt, nekem tetszett. Feltételezem, hogy ezeket még nagyban árnyalja, variálja, kombinálja majd a későbbiekben a szerző.
Számomra volt azonban az egész műnek egy „mocskos ez a világ és az emberiség úgy értéktelen benne, ahogy van” kicsengése is. Nem tudom, más hogy van ezzel, de tekintve Geralt karakterének sajátosságait, én még meg is tudtam ezt érteni.
Összességében jól szórakoztam, Sapkowski nagyon tud írni. :) Biztosan folytatom a sorozatot és remélem, hogy a következő kötetekben kicsit célirányosabban, kicsit kevesebbet kapok majd abból a túláradó kínálatból, amit a szerző megmutatott ebben a művében és végre rátalálok majd a Vaják igazi koncepciójára és megismerhetem a világát is.

17 hozzászólás
>!
Márk_2011
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Engem Sapkowski kilóra megvett a Vajákkal!
Annyira tetszik, annyira „látványos” ez a világ, a karakterek, a szörnyek, törpök, varázslók, tündék,mágusok… és a vaják…
Nagyon tetszik, nagyon várom a többi részt!
Megvan számomra az év sorozata!

14 hozzászólás
>!
Aigi P
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

– Szóval jön ez a vajákos, nem a Biri néne, hanem egy bizonyos Ríviai Geralt, és arcon csapkodja Hófehérkét, konfliktusba kerül egy a Robin Williams által megformált cukiságra nyomokban sem emlékeztető kívánságteljesítő dzsinnel, megértéssel fordul Rumpelstiltskint sújtó átok felé, összekomálódik a ravasz ördeggel és számtalan egyéb kaland esik az útjába, melyekből, hol jobban, hol rosszabbul jön ki.
– Nofene, hogy megváltoztak ezek a mesék.
– Szerencsére barátom, szerencsére, de csak annyira mesék ezek, amennyire a kecskék segge trombita.

4 hozzászólás
>!
RVivi P
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

A sorozattal kezdtem, gondoltam az alapján majd eldöntöm, tetszik-e annyira, hogy a könyvnek is nekiálljak. Hát… Mondanom se kell, eléggé tetszett, szóval neki is kezdtem, amíg tart a sorozat adta lelkesedés.

Meglepődtem, hogy mennyire egyezik a kettő. Konkrétan mondatok is vannak, amik stimmelnek, bár néhány egyéb részlet azért különbözik. Tökre tetszett, mintha csak újranézném a sorozatot Ciri nélkül. :D

És akkor maga a könyv…
Kellett 1-2 novellányi idő, mire belerázódtam, nem is vagyok nagy rajongója a novelláknak. Túl rövid ideig tartanak, de itt egész jól működött, mert volt annyira közük egymáshoz, hogy ne zavarjon. Azt egyenesen imádtam, hogy néhánynál mennyire felismerhető az eredeti mese, amit feldolgozott. Kökörcsin és Yennefer szerepelhetett volna picit többet, de ezen kívül nem nagyon tudok panaszkodni semmire.

Egyszóval, tetszett. Nemsokára jöhetnek a folytatások is.

Goodreads: spoiler

4 hozzászólás
>!
Rodwin
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Sapkowski mester ezzel a könyvével nálam nagyon vitte a prímet, az íráshoz és ezekhez a rövid novellákhoz nagyon ért az író. A sikerhez persze kellettek a játékok is, nálam is a Witcher 2 körül tudatosult, hogy bizony ennek könyvek az alapjai. Továbbá egy kiadó is, aki felkarolta a sorozatot, kicsit többet érdemeltek volna a könyvek, de persze örüljünk, hogy kihozta valaki.
Évekkel a Witcher 3-al a hátam mögött most még többet adott az olvasás, mint négy éve. Persze ehhez az is kell, hogy ez az a fajta fantasy amit én szeretek. Miközben olvastam Geralt kalandjait, óhatatlanul Doug Cockle hangja járt a fejemben.
Könyvünk főszereplője Ríviai Geralt, akit az író rövid novellákon keresztül mutat be, és szinte a legtöbb olvasónak kedvence is lesz. Vaják mesterség nem ritka, de nem is oly gyakori ebben a világban, de óhatatlanul szükség van rájuk ezeken a zord földeken. Minden bokorban leselkedhet ránk egy csuda frappáns nevű lény, aki bizony nem barátkozni akar. Sapkowski pedig mesterien vegyíti a szláv mitológiát a mesevilág szereplőivel, és nem kevés humorral. Hasonlóan Abercrombie nyers stílusához, mindkét író művein jobban tudok nevetni, mint egy komédián.
Történeteinkben több főbb szereplővel is megismerkedhetünk, akiknek jelentős szerepe lesz majd a folytatásokban. Kökörcsin mellett nem mehetek el szó nélkül, leírhatatlan duót alkotnak sokszor hős Vajákunkkal. Valamint kapunk egy szeletet Yenneferből is, hogy milyen viharosan is találkoztak Geralttal, de az ő kapcsolatukat jellemzően átszövi ez a temperamentum.
Továbbra is nagy kedvenc a könyv.

>!
PlayON, Budapest, 2011
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630810807 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
1 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Régóta szemeztem én már a Vajákkal, talán mióta a közös könyvklubos blogunkon írtak róla, de majdnem elfelejtettem, amikor is a lengyel ismerősöm rémes evés- és alváshiányát firtatva megtudtam, hogy mindennek ez a könyvsoroztat és a Witcher az oka. Ráadásképp plecsnim van fantasyrajongásból, nem tehettem másképp. A világot egészen hamar megkedveltem, szörnyeivel, varázslóival, különféle hit- és fantasyvilágból kölcsönözött lényeivel, azonnal komfortosan mozogtam benne, Ríviai Geraltot lassabban sikerült, tipikusan az a figura, aki életben péklapáttal illetnék, de papíron bírom ezt az arrogáns, furcsa erkölcsű vajákot. Ő meg, ezt konstatálva hallgat. Szóval jól kitalált, hihető világ, óvatosan adagolt humorral, magával ragadó, nem fekete-fehér szereplőkkel, a végén néhány nyitott kérdéssel, ami sürget, hogy vegyem kézbe a folytatást. (Még azt is megkockáztatom, hogy tetszett annyira, hogy megvegyem.)


Népszerű idézetek

>!
Ranka

Annyira vagy te horgász, amennyire a kecske segge trombita.

222. oldal

1 hozzászólás
>!
Anó P

Mint tudod, Nehalennia tükrei főképp prófétákat és jósokat szolgáltak, mert bár zavarosan, de tévedhetetlenül megmutatták a jövendőt. Aridea meglehetősen gyakran fordult a Tükörhöz…
– Gondolom, a szokványos kérdéssel – vágott közbe Geralt.
– „Ki a legszebb a vidéken?” Úgy tudom, Nehalennia összes tükrét két csoportba lehet osztani: udvariasokra és töröttekre.

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
>!
Hush_Campo

– Változik a világ, a nap is lemegy, meg a vodka is elfogy.

Kapcsolódó szócikkek: változás
>!
Csigavonalas

– De, köztünk szólva, ne csináld előtte azt, amit múltkor vacsora közben.
– Arra gondolsz, hogy megdobtam azt a patkányt a villámmal?
– Nem. Arra, hogy el is találtad, pedig sötét volt.

A kisebbik rossz

>!
János_Németh

– Az emberek – fordult felé Geralt – szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek.

210. oldal

>!
Irasalgor

– Amikor az oxenfurti akadémián tanultam, a történelem volt a második a kedvenc tantárgyam listáján.
– És mi volt az első helyen?
– A földrajz. – felelte komolyan a költő. – A világatlasz nagyobb volt, és könnyebben el lehetett rejteni mögötte a vodkás demizsont.

164. oldal, A belső hang V

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin · Ríviai Geralt
>!
csartak MP

Használd ki az alkalmat, és fürödj meg magad is. A szag alapján nem csak a lovad fajtáját és korát, de még a színét is meg tudom állapítani.

235. oldal

7 hozzászólás
>!
csartak MP

– Ne feszélyezd magad – mondta a nő, miközben összenyalábolt ruháit a fogasra akasztotta. – Nem alélok el egy meztelen férfi látványától. Ahogy a barátnőm, Triss Merigold szokta mondani, ha egyet láttál, láttad a többit is.

236. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vengerbergi Yennefer
8 hozzászólás
>!
Hush_Campo

Hogy fialnak a kancák? Geralt erre azt felelte, hogy sokkal jobban, mint a mének.

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brent Weeks: Az árnyak útján
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Christopher Paolini: Örökség
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek