A ​végzet kardja (Vaják 2.) 534 csillagozás

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Egy ​végzet, hat történet

Nehezen lehet beskatulyázni ezt a kötetet, mert számos hagyománnyal szakít – de éppen ez teszi annyira izgalmassá. Egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Minden elem megtalálható benne, amire egy jó könyvnek szüksége van: nyaktörő kalandok, humor, őrült szerelem, a sors szövevényei, páratlan nyelvezet és fantázia, valamit kulturális sémáink értő vizsgálata. Mindezt egy ismerős, meséinkből és hagyományainkból táplálkozó, fantasztikus ősi világba ágyazva, amely tükröt tart a mi századunknak.

Andrzej Sapkowski Tolkienhez mérhető író, még ha különbözik is tőle, hiszen szövegei határozottan közelebb állnak a mai valósághoz és magukban hordozzák a szlávok forróbb temperamentumát. Sapkowskit olvasva egyszerre találjuk magunkat valahol Tolkien világában, egy magából kifordult mesefilm vetítésén, a középkorban, Zagloba uramnál Sienkiewicz trilógiájában, egy közgazdaságtani szemináriumon, komor pogány szokások földjén és egy fekete krimi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tartalomjegyzék

>!
PlayON, Budapest, 2012
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630832069 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2012
312 oldal · ISBN: 9789638962294 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Vengerbergi Yennefer · Ciri · Kis Hableány


Kedvencelte 95

Most olvassa 122

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 218

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

A sorozatindító novelláskötet olvasását követően fanyalogtam kissé Sapkowski világával kapcsolatban. Nem titkolom, hogy regényfüggő vagyok, a novellák nehezebben érnek el hozzám, legyenek bármilyen ötletesen, frappánsan kereken is megírva.
A végzet kardja már egészen más érzeteket keltett bennem. Igaz, hogy továbbra is önálló történeteket kaptam, de sokkal inkább éreztem közöttük a kapcsolódó szálat, a kohéziót, a történet szinte teljes értékű regénnyé állt össze a gondolataimban.
Sokat segített ebben, hogy Geralt alakja, esendő emberi (bár ő „csak” egy mutáns) karakterének mélyebb bemutatása közelebb hozza őt ebben a műben az olvasóhoz. Itt már nem csak egy célorientált kreatúra, aki csak egy tagja a fajának, melyet az emberek a humanoidok védelmére hoztak létre, elvárják, hogy tegyék a dolgukat, de egyébként mélyen megvetik őket, undorodnak tőlük. Geralt ebben a kötetben már gyengeségekkel, sebezhetőséggel, hibákkal megáldott-megvert és (igenis) érző lény.
A főhőst kísérő, valamint kalandjai során feltűnő szereplők izgalmasak, helyük, feladatuk van a történetben, egyikük esetében sem éreztem, hogy kényszerből, „vatta-szerepben” jelennek meg, csupán a sorokat kitöltendő. Amin a leginkább meglepődtem, hogy a Vaják és Yennefer között feszülő szerelmi szál érzékletes bemutatása sem taszított, sőt kifejezetten harmonikusan illeszkedett a keretek közé.
Tagadhatatlan, hogy Sapkowski kizárólag a hagyományos fantasy elemeket használja, kreatívan, fantáziadúsan ötöl ki a hősöknek újabb és újabb kalandokat. Semmi forradalmi újítást nem ad a zsánerhez. De az egész (számomra már-már!) „regény” cselekményszövése annyira gördülékeny, a sötét, komor alaphangulatot alkalmanként olyan könnyedén oldja fanyar humorával és a súlyos gondolatokat olyan egyszerűen tálalja, hogy ez fel sem tűnik az olvasónak. Hagyja magát sodortatni és kiválóan szórakozik.
Bár nekem hiányoztak (az első kötetben szerintem jól bevált) A belső hang-ok, mégis egyre többet tudtam meg Geralt és társai múltjáról, előéletéről és a világ is mind teljesebben bontakozik ki. Továbbra is feltűnnek a történetekben újabb és újabb misztikus lények, melyek közül számomra itt a mimik bemutatása tetszett a legjobban. Az önálló novellákról – a poén lelövése nélkül – nehéz írni, de két elbeszélés kifejezetten megfogott: A lehetőségek határa spoiler, valamint Az örök tűz spoiler.
S végül a súlyosabb kérdésekről. Ismét csak Sapkowski stílusát kell dícsérjem. Olyan kérdéseket érint és boncolgat a szerző, mint az életre szóló magány viselése, a másokért, a feladatért vállalt felelősség és annak hordozása, gyengeségeink, vagy mások „másságának” elfogadása, az áldozathozatal. Ezek nagyon súlyos szavak. Szinte csábítják a szerzőt, hogy az érzéseinkre apellálva, valami édes-bús cukormázas bevonattal, patetikus felhangokkal fűszerezve tálalja azokat. Sapkowski nem teszi. Rám bízza, hogyan dolgozom fel magamban az olvasottakat Ez pedig számomra újabb jó pont. :)

Óvatosan közelítek az 5 csillag irányába, de ez nekem már majdnem annyi. Ha a következő kötet (a Regény!) beigazolja várakozásaimat, biztosan kedvencet avatok.
Addig csak javasolni tudom, hogy akit érdekel a fantasy világa, olvassa Sapkowski műveit.

15 hozzászólás
>!
szadrienn P
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

A külvilágban ádáz erővel támad a baziliszkusz, a sárkány, a ravasz alakváltó és a tengeri szörnyeteg, belülről pedig alattomosan mardos a szívfájdalom. Az egyik oldalon heroikus, drámai küzdelem az emberiséget fenyegető sötét erők ellen a fehér hajú vajákkal, a másikon pedig színes középkori kavalkád, vaskos humor, kocsmahangulat, és hozzá egy számtalan menyasszonya ütésre emelt serpenyője elől menekülő botcsinálta trubadúr.
A Vaják sorozat második köteténél járva a kalandfolyam egyik fő erősségének az állandó egyensúlykeresést, egyensúlyteremtést érzem, a vérbő szórakoztatás mindig elgondolkodtató tartalommal párosul. Bár édes mézként csorog a mágia és minden elképzelhető csodára képesek a varázsfőzetek, az emberlétből kiemelkedő szereplők mindig súlyos árat fizetnek a megszerzett tudásért, két vérszomjas szörny lemészárlása között a meghozott áldozat, a lemondás mindig ad okot egy kis melankóliára.
Ugyanez az egyensúlykeresés figyelhető meg a női szereplők ábrázolásánál is. A könyv első részében a női archetípus sötét, veszélyes oldalával találkozhatunk, zerrikánok, driádok, bűvös varázslónők szablyával, nyílvesszővel, hitszegő hűtlenséggel pusztítják, keserítik a férfinépet. A szerető és az anya alakjában van valamilyen disszonáns vonás, övék minden varázshatalom, de kötődésre, érzelmi biztonság nyújtására alkalmatlanok. A vaják világa mégis körülöttük forog, szelíd, ragaszkodó lánykák számára itt nem terem túl sok szerelmi babér.
De mielőtt még az olvasó elkeseredésében a végzet kardjába dőlne a férfi-nő kapcsolatok visszásságai miatt, a szerző bölcsen behozza a képbe Ciri, a kislány bájos, derűs figuráját, és a felhőtlen apa-lánya kapcsolat lehetőségét, ami reményt, erőt adhat a további küzdelmekhez.
Hiszen tudjuk, hogy minden bizonnyal lesz még itt baziliszkusz, sárkány, ravasz alakváltó és Lovecraft novelláiból elkóborolt tengeri szörnyeteg.

2 hozzászólás
>!
Xoxoribizli
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

A stílus megmaradt, de mégsem ütötte meg az előző rész szintjét.
Nem mondhatnám, hogy beváltotta, a hozzá fűzött reményeimet.
Tetszett, de mégsem volt annyira jó, mint azt a sorozatindító után vártam volna.
Az első 150 oldalig kb csak döcögtem vele.
Vártam, hogy megtudjam Geralt és Yennefer történetét, de nem azt kaptam amire vágytam, mert nagyon untam.
Az időben való pattogás is összezavart, akár az előzőrészben most sem lehetett tudni, hogy a jelenben vagy a múltban járunk-e, mindig csak a kis történet közepén-végén derült ki, de ez most idegesített. Az előző részt ez a stílus kifejezetten izgalmassá tette, de itt most fordítva sült el a dolog.
Az egyetlen, ami miatt felértékeltem ezt a könyvet, az Ciri szála volt. Geralt és Yennefer teljesen hidegen hagyott, túl sok volt a huzavona, viszont Ciri!
Ahogy bekerült a képbe rögtön megszaporodtak az izgalmak, és nagyon megkedveltem a kislányt. :) Aranyos, de közben mégis belevaló „takonypóc” és nagyon eszes. Más karakter nem is egészíthetné ki jobban a vajákot.
Talán ő menti meg a lelkét?
Talán összekovácsolja a varázslónővel?
Talán békét hozhat Yennefernek is?
Ilyen bonyolult személyiségeknél sosem lehet tudni… ☻☻☻

12 hozzászólás
>!
gazibla
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Egyre jobban beszippant ez a világ… :) Alig várom a következőt. :)

4 hozzászólás
>!
vicomte P
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Úgy tűnik, hogy a Vaják könyvek engem mindig a nyaralás során találnak meg. Az első részt idén, a második kötetet még tavaly olvastam, és úgy gondolom, hogy végre illendő lenne írni is erről is.

Ez a kötet is novellafüzér, de ezek már némileg hosszabb történetek, sőt szorosabban is kapcsolódnak egymáshoz, így kicsivel több lehetőség van, hogy a szereplőket megismerjük és mélyebben árnyalódjon a jellemük.
Bár számomra eléggé egyértelmű volt, hogy Geralt irodalmi előképét a hard-boiled krimik szűkszavú, kemény öklű és öntörvényű magándetektívjei jelentik, de Sapkowski képes volt ezt a klisét nem egyszerűen lefordítani „fantasyre”, de olyan mélységeket adott neki, ami ritkaság a műfajban.

Az első novella A lehetőségek határa a klasszikus gonosz sárkány vs. dicső lovag történetek mintájára épül, de itt aztán semmi sem az, aminek látszik. A nemes lovag egy pökhendi fajankó, a sárkányölők elvetemült gazemberek, míg a sárkány pedig nem csupán ravasz, de erényes is, akinek még a humorérzéke is a helyén van.

A második történetben a Jégszilánkban tovább bonyolódik Yennefer, a varázslónő és Geralt elátkozott szerelmének története, aminek a kezdetét még az első részben ismerhettük meg. Igazi héjanász ez, ráadásul itt még egy harmadik fél is belép a képbe.

Az örök tűz egy merőben mulatságos történet, ami jól ellenpontozza az előző sztori melankolikusságát. Közgazdászként baromi jól szórakoztam azon az ámokfutáson, amit a szereplők a az árupiacon rendeztek. Igazi élvezett volt látni, ahogy egy vérbeli, gyorsan pörgő agyú vigéc a megfelelő információk birtokában gyakorlatilag órák alatt felszítja a kereskedést. Ilyen hangulata lehetett a klasszikus parketten történő tőzsdézésnek is.

A Némi áldozat volt számomra a kötet csúcspontja. A klasszikus kis hableány történet összeházasítása Lovecraft mélységlakóinak emberidegen rettenetével már önmagában is megérne egy tapsot. De igazán emlékezetessé mégsem ez, hanem annak a tragikus szerelemnek a leírása tette ezt a novellát, ami Essiben, a vándortrubadúr lányban éled Geralt iránt.
Szépirodalmi műben is ritka, hogy az ennyire szikáran, mégis lírai módon ábrázolják azt az áldozatot, amit egy szerelmesnek meg kell hoznia, és amitől még az olvasó szíve is összefacsarodik.

A következő történetben, A végzet kardjában, nagyon komolyan megjelenik a fajok egymás mellett élésének konfliktusa, és az előző kötetben szereplő Pénz kérdése c. novellában kezdődő szál is folytatódik, ahol végre megismerhetjük azt a kislányt, aki akkor a végzet jegye alatt fogant.

A Több annálban az előző történet folytatódik, és az olvasó egyre többet tudhat meg a vajákokról is és arról a magányról, ami sújtja őket.

4 hozzászólás
>!
zamil
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Sapkowski ott folytatja, ahol az előző résznél abbahagyja, de valahogy mégis kezd az egész egy történetté összeállni, már sejtettnek valamit.
Őszintén megmondom az első könyv jobban tetszett, lehet pont azért mert ott novellákat kaptam, itt már megjelenik a történet, és így a karakterek élethűbbek lesznek, jobban elmerülnek a szerepekben, előtérbe kerülnek a karakterek, kicsit elnyomják a cselekményt. A Jégszilánk számomra pont egy ilyen rész, amit csak a teljes Vaják sorozat ismeretében tudok értékelni, külön mint novella, szerintem nem élvezhető, úgy mint az első könyv részei. Persze ez nem gond, de pont ezért más, nagyobb volumenű ez a könyv. Érezhető, hogy valami elkezdődött.

2 hozzászólás
>!
mezei P
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Az utolsó kívánság Sapkowskitól a tavalyi év igazi meglepetése volt számomra. És most a folytatásban sem csalódtam. Míg az első kötetben izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokon keresztül ismerhettük meg Ríviai Geralt-ot, addig a A végzet kardja -ban az emberi, baráti kapcsolatain keresztül. Talán azért is szimpatikus Geralt alakja, mert jéghideg profizmusa, távolságtartása mellett is „emberi” tudott maradni; esendő – ideértve a számomra teljesen érthetetlen kapcsolatát Yenneferrel –, és közel sem sebezhetetlen. Útja során sok érdekes alakkal ismerkedhettünk meg, a régi barát, az időnként hozzá csapódó, mindig vidám Kökörcsin mellett: Három Csókával és két zerrikán harcossal, Dudussal, a mimikkel, Essivel, a bárddal, a driádokkal, és nem utolsó sorban Cirivel. Számomra a kötet leggyengébb novellája a Jégszilánk volt: nem is igazán történt semmi izgalmas, a szerelmi háromszög rendkívül kiábrándító volt, nem értem a Yennefer szálat. A vége viszont mindenért kárpótolt: még az olyan szőrös szívű cinikust, mint én is meg tudott hatni.

>!
ViveEe P
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Egyre jobban tetszik ez a sorozat. Bejön a stílus, a környezet, és Geraltot is kedvelem. Kökörcsint is bírom, egyedül Yennefer nem szimpatikus.
Itt is felbukkannak Andersen mesék, jól jön ki, hogy nemrég olvastam őket. Másképp a vadhattyúkat pl. tuti nem ismerem fel. Tetszenek a sajátos mesék. Az itteni történetek közül a Jégszilánk tetszett kevésbé, de a többi nagyon jó volt.
Szívesen olvasom a folytatásokat.

3 hozzászólás
>!
Roszka
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Nagyon örülök, hogy nem szakítottam Vajákkal az első könyv után, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ez a könyv sokkal érdekesebb, sokkal egyedibb volt. Teli mindenféle mitikus és kitalált lénnyel, teli jobbnál jobb kalanddal. Gyorsan peregtek az események, érdekesen alakul Geralt története is. Jobban megismerhető a Vaják és a varázslók élete, összefüggőbb a világ is, amiben szerepelnek. Ez most nagyon ott van.

>!
TiaManta
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Nem tudom eldönteni még mindig, hogy ez az én sorozatom-e, vagy se. Mert nekem való lenne a tartalom miatt, de valahogy nem minden része tud lekötni.
Most valahogy jobban átjöttek bizonyos helyzetkomikumok. Fanyar humora miatt érdemel nálam ennyi csillagot, ez az erőssége. Olyan szellemesen és ironikusan tálalja.
Meg hát mondjuk ki, sárkányokkal engem könnyebb meggyőzni. Eléggé. A beszélőkkel, meg emberi alakot ölteni képesekkel meg pláne. Most is még annyi év után is sárkány fanatikus vagyok, de csak ha intelligens élőlényekről van szó, nem csak díszletről.
De jó teszik hogy itt is külön kis történtekre van szedve a kalandok, és hogy a lények sem tök átlagosak, nem hagyományosak amit bárhol találnál. A történetek klasszikusok kifordításai, amit imádok még mindig.
Benevezek a következőre is, érdekel a világ és a szereplők is. Ahogy láttam a következő már nem novella gyűjtemény, így bizakodom hogy akkor még tán kedvenc is lehet a folytatás.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppayter

Az istálló előtti korláton sovány, fekete macska ült, és elmélyülten nyalogatta a mancsát.
– Cic, cic, cicuska – mondta a vaják.
A macska mozdulatlanná merevedett, és rosszindulatúan nézett vissza rá; aztán ellenségesen lelapította a fülét, és vicsorogva a vajákra sziszegett.
– Tudom – bólintott Geralt. – Én se szeretlek. Csak vicceltem.

105. oldal - Jégszilánk - IX. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: macska · Ríviai Geralt
>!
Hush_Campo

Mert, tudod, a kérést vissza lehet utasítani, a gömbvillámot viszont nem.

>!
Irasalgor

Tudod mi a te bajod? Meg vagy róla győződve, hogy más vagy. Te egyenesen kérkedsz a másságoddal, azzal, amit olyan abnormálisnak gondolsz. Te egyenesen tolakodóan ráerőszakolod az emberekre ezt az abnormalitást, és nem érted, hogy a legtöbb józanul gondolkodó ember számára te vagy a legnormálisabb ember kerek e világon és azt kívánják, bár mindenki ilyen normális lenne. Kit érdekel, hogy gyorsabbak a reakcióid, a napsütésben függőlegesen hasított a pupillád? Hogy úgy látsz a sötétben akár egy macska? Hogy értesz a varázslatokhoz? Nagy dolog. Én, aranyom, ismertem egyszer egy fogadóst, aki képes volt tíz percen keresztül megállás nélkül fingani, ráadásul úgy, hogy az „Üvdözlégy, ó, Hajnalcsillag” című zsoltár dallamát adja ki. Ha nem vesszük figyelembe ezt az, akárhogy is, de nem hétköznapi képességét, ez a fogadós volt a legnormálisabb az összes normálisak között, voltak gyerekei, felesége, és még egy reumás tántija is…

174. oldal, Némi áldozat

>!
Hush_Campo

– Egyes varázslatokhoz, úgy hallottam, jobb neki se látni szűzlány vére nélkül, és legjobb olyantól, akit teliholdkor ölt meg derült égből a villámcsapás. Érdekelne, miben jobb az ilyen vér egy vén repedtsarkúénál, aki részegen zuhant le a cölöpsáncról?
– Semmiben – hagyta rá a varázsló kedves mosollyal a száján. – De ha kiderülne, hogy ezt a szerepet gyakorlatilag ugyanolyan jól betöltheti a disznóvér is, amit lényegesen könnyebb beszerezni, minden suttyó varázslatokkal kezdene kísérletezni. De amikor arra kerül a sor, hogy a csőcseléknek össze kellene gyűjtenie és használnia ama téged olyannyira izgalomban tartó szűzvért, sárkánykönnyet, fehértarantula-mérget, levágott újszülöttkéz-főzetet, vagy amit olyan hullából készítenek, amit éjfélkor ástak ki, akkor nem is egy gondolja meg magát közülük.

1 hozzászólás
>!
Rodwin

– Hagyd csak – mondta a bárd, és még hozzátette velősen: – Soha sem lesz második lehetőség, hogy jó első benyomást tégy.

165-166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin
>!
Shanara

– Borch. – A fehérhajú elfordult a lovától, és az ismeretlen szemébe nézett. – Nem szeretném, ha valami félreértés támadna közöttünk. Vaják vagyok.
– Rájöttem. De olyan hangsúllyal mondtad, mintha azt közölnéd: „Leprás vagyok.”
– Vannak olyanok – mondta lassan Geralt –, akik előnyben részesítik a bélpoklosok kompániáját egy vaják társaságával szemben.
– Vannak olyanok is – nevetett fel Három Csóka –, akik a juhokat helyezik a lányok elébe. Mit lehet tenni, ha nem együtt érezni velük, egyikkel meg a másikkal is.

10. oldal (PlayOn, 2012.)

>!
Xoxoribizli

– Hogy te mit összehazudsz, Kökörcsin.
– Nem hazudok, csak kiszínezem a történteket, a kettő között van különbség.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kökörcsin · Ríviai Geralt
>!
Midnite

– A végzet kardjának két éle van… S az egyik tenmagad.

247. oldal (PlayON, 2012)

>!
Irasalgor

Hogyha minálunk lakoma van, akkor az a léleké, nem ám csak, hogy leigyunk magunk, oszt' okádjunk.

160. oldal, Némi áldozat

3 hozzászólás
>!
snowwolf

– Soha sem lesz második lehetőség, hogy jó első benyomást tégy.


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Houck: A tigris utazása
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Wayne Chapman: Csepp és tenger
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Gabriel Wolf: War of the Sungod
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Anthony Ryan: A hamu birodalma