Idézetek 108

beitghanima P>!

Mint minden ember, ábrándokról álmodom. Vágyakról. Kívánalmakról…És félelmekről.

42. oldal

vicreed>!

Már minden megvolt egyszer, már minden megtörtént egyszer. És már mindent megírtak egyszer.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Corvói Vysogota
Quellcrist>!

– A haladás – mondta végül – olyan, mint egy disznócsorda. És így kell tekinteni erre a haladásra, így kell értékelni. Mint a legelőn és az úton kószáló disznócsordát. A csorda létezésének a tényéből különböző előnyök származnak. Van csülök. Van kolbász, van szalonna, van kocsonya. Szóval, vannak előnyök! Nem kellene tehát az orrod fintorgatni, hogy minden tele van szarva.

Quellcrist>!

– Mindenki látott valamit. Mindenkit felbosszantott valami valamikor, mindenkinek hosszabb-rövidebb ideig elment az étvágya valamikor. Vagy aludni nem tudott. Így szokott ez lenni. Régebben is. És így lesz a jövőben is. Az életben nem préselsz ki ebből több filozófiát, mint ezekből a héjakból itt. Mert nincs is bennük több.

Quellcrist>!

– Reynart! – A vaják megfordult a nyeregben. – Gyere velünk.
– Nem, Geralt – válaszolta egy pillanat múlva Reynart de Bois-Fresnes. – Kóbor vagyok. De kerge nem.

Quellcrist>!

– Brrr… És mondd csak, melyiket lehet kicsinálni tükörrel?
– Mindegyiket. Ha egyenesen fejbe vágjuk vele.

Quellcrist>!

– Azt mondják… – A lovag elvörösödött, és hebegni kezdett. – Azt mondják, a tündérek, ha ifjakkal találják magukat szemben, elvezetik őket Tündeországba, és ott… Mogyoróbokor alatt, mohaszőnyegen kell velük megesküdni…
– Értem. – Ciri gyors pillantást vetett rá, majd nagyot harapott a kolbászból.
– Ami Tündeországot illeti – mondta, miután lenyelte a falatot –, jó ideje már, hogy elmenekültem onnan, és egyáltalán nem sürgős, hogy visszamenjek. Ami viszont a mohaszőnyegen történő esküvőt illeti… Galahad, te tényleg nem arra az Úrnőre akadtál rá, akire kellett volna. Mindazonáltal köszönöm szépen a jó szándékot.
– Úrnőm! Nem akartalak megsérteni…
– Ne magyarázkodj.
– Minden azért van – nyögte ki –, mert elbűvölően gyönyörű vagy.
– Még egyszer köszönöm. De ebből továbbra sem lesz semmi.

Quellcrist>!

– Nem tudtam, hogy a tündérek esznek.
– Tündérek, varázslónők és tündék. Mind esznek. Isznak. És így tovább.
– Tessék?
– Nem fontos.

Anna_Szedlák>!

De nekem kegyeskedjék ezt megbocsátani, a sors nem a Nagy Démiurgosz kézzel írott lapjait jelenti, nem is az ég akaratát, nem is valamilyen gondviselés visszavonhatatlan ítéletét, hanem több, egymással látszólag össze nem függő tényezőt, eseményt és cselekedetet. Hajlamos volnék önnel egyetérteni abban, hogy az embert utoléri a sorsa… és nem csak az embert
Ám nem nagyon meggyőző nekem az a nézet, hogy fordítva nem lehetséges. Mert ez a nézet kényelmes fatalizmus, az eltompultságot és a restség dicsőítő ének, puha pihe és a női öl bódító melege. Röviden, álomban eltöltött élet. Az élet pedig, Vigo kisasszony, lehet, hogy álom, lehet, hogy álommal végződik. De olyan álom ez, amelyet aktívan kell végigálmodni.

Darolyn>!

Az út menti fákon akasztottak lógtak, az utak mentén koldusok üldögéltek, az éhhalálra várva. Az erdő szélén farkasok hevertek, arra várva, hogy a koldusok elgyengüljenek.

11. fejezet