A ​megvetés ideje (Vaják 4.) 247 csillagozás

Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

A háború előszele már mindenütt érezhető: az utakat másfajúak renegát csapatai tartják rettegésben, a városok utcáin rejtélyes halálesetek történnek. A királyok nem bíznak többé a varázslókban, akik azt képzelik, varázshatalmuk feljogosítja őket, hogy beleártsák magukat a politikába. Némelyikük a szabad országok javáért cselekszik, mások önös érdekből, de a varázslók álságos mosolya és felszínes csevegése mögött sorsdöntő játszmák zajlanak.
Ríviai Geralt mindig is büszke volt semlegességére. A vaják korábban úgy gondolta, elegendő, hogy a saját sorsáról döntsön… csakhogy akkor még nem kellett mások miatt aggódnia. Egyedül könnyű semlegesnek maradni, de ha egy kislány élete a tét, már nem annyira. Geralt igyekszik mindent megtenni Ciri védelmében.
A kérdés az, hogy ez elég-e.

Eredeti mű: Andrzej Sapkowski: Czas pogardy

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
PlayON, Budapest, 2013
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638962249 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2013
304 oldal · ISBN: 9786155555039 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Ciri · Kökörcsin · Vengerbergi Yennefer · Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach


Kedvencelte 39

Most olvassa 20

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 110


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

"Megcsalattam végül. Rászedett mindenki, egyedül maradtam hát. Hitegettek csak, elhitették velem, hogy biztonságban vagyok, megvédenek minden veszélytől, fontos vagyok a számukra. De végül kik maradtak körülöttem… Álszentek, alakoskodók, zsiványok, mind-mind csupa szukafattya. De eljön még az én időm, s azzal eljön az ő idejük is, és eljön akkor A megvetés ideje

Bizony, hogy belenőttek a Vaják-novellák a regény műfajába. Már a Tündevér sem okozott csalódást, de a sorozat ezen kötete kifejezetten remekbe szabott. Sapkowski ebben a részben úgy vágja a lovak közé a gyeplőt, hogy végig uralja a vágtát. A rengeteg, sodró lendületű cselekmény, a regény második felére jellemző frenetikus akciójelenetek mellett tökéletesen harmonikusan megfér a főbb karakterek jellemfejlődésének finom ábrázolása is.
Geralt rendhagyó módon, egyre emberibb szerepben mutatkozik meg, ahogy Yenneferről is kiderül, hogy még az eddig megismertnél is nagystílűbb, nagyobb formátumú játékos. Ciri pedig végre teljes értékű főszereplővé válik, „kinövi” a kissé ellentmondásos hisztis-nyafogós kislány szerepét, és nemcsak elfogadja, hanem egyre tudatosabban át is érzi, hogy kulcsfontosságú helye van a történetben. Mint olvasó, én pedig máris úgy gondolok rá, mint a sorozat főszereplőjére.
A szerző mesterien varázsol a rengeteg csihi-puhi hátterébe egy sokszoros áttételektől hemzsegő, hatalmi játszmákkal változatosan rétegzett politikus-intrikus közeget, amelyben sokszor és sokáig „senki nem az, akinek látszik”.

Mindeközben javában zajlik a világ újrafelosztása, sodródunk az egyre inkább eszkalálódó háborúba és emberről, törpről, tündéről és varázslóról egyaránt kiderül, hogy a jó és a gonosz játszmájában közel sincsenek előre leosztva a kártyalapok – van aki ügyesen taktikázik, van aki cinkelt lapokkal játszik, de olyan is akad, aki egyelőre csak kibicel.

A megvetés ideje tökéletesen felépített, kiváló szerkezetű, nagyon izgalmas és szórakoztató darabja a Vaják-univerzumnak. Önállóan is megállja a helyét, de hatalmas étvágyat csinál a folytatás(ok)hoz.
A kérdés részben eldőlt: a sorozat kedvenccé avanzsált! …részben azonban még nyitott: várhatom-e ugyanezt a színvonalat az ötödik kötetben is?

Kedvenc, ajánlom. :)

6 hozzászólás
>!
meacska
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Talán ez az eddigi kedvenc kötetem a sorozatból, annyi minden történik, jó és rossz egyaránt…

A központban még mindig Ciri van, bár kicsit ismerkedünk még mindig Geralttal és Yenneferrel. Karakterfejlődések vannak mindkét irányba, az író hagy minket gondolkodni és állást foglalni, a világ pedig továbbra is kidolgozott, mindig megismerjük egy új szegletét, az én személyes kedvencem most a sivatag volt a kicccsikóval :)

Nagyon olvastatja magát, Sapkowski ügyesen ki tudja számolni, hol vannak az érdekfeszítő és unalmas részek határai

A könyv szépen illeszkedik a sorozatba, jó a borító, roppant érdekes módon a kiadó tudja tartani az egységességet a sorozat kötetei között (hurrráá, végre valaki…), a fordítás pedig még mindig fantasztikus, óriási munka lehet benne, le a kalappal! Egyedül a térképet hiányolom…

És a végső mondatok:
Még-még-még sok Sapkowskit! Olyan jó kis vége lett ennek a kötetnek is, olvasni akarom minél előbb a folytatást!! :)

8 hozzászólás
>!
ViveEe P
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Nagyon ügyes az író, szépen bonyolódnak a szálak, épül a történet, és fejlődnek a karakterek.
Az előző részben lévő tervezgetések, intrikák, igencsak véres háborút hoztak. Ciri kezd teljes értékű főszereplővé válni, miközben számomra úgy tűnik, Geralt kezd teljesen „elavult” karakter lenni. És ezt rendkívül sajnálom. A második rész annyira tetszett, hogy nehéz átállnom. Pedig még Yennefer is nagyot nőtt a szememben. Kedveltem tanítóként, jók voltak a Cirivel közös részek. Az utolsó fejezet annyira már nem jött be, de ez egy igen nagy kezdet lehet Ciri „egyedüli” útjának. Jó ez a sorozat, de még nem sikerült az író által preferált szálakra tökéletesen ráhangolódnom.

>!
ppayter
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

"A megvetés idejében minden eddiginél komorabbra fordul a történet. Sapkowski korábban sem finomkodott, bizonyos szempontból éppen ez a tulajdonsága adta a történetek egyedi hangulatát, most viszont olyan irányba haladnak az események, amit már nem lehet mindig fanyar cinizmussal szemlélni. A társadalomkritika szokás szerint elég erős, de nem az öncélú, kellemetlenkedő fajtából, ez itt sokkal inkább a kulturális relativizmus szembeállítása az etnocentrikus látásmóddal.

A fél világ el van ájulva George R. R. Martin karaktereitől, mindenki azon pörög, hogy A tűz és jég dala szereplői közül morális értelemben szinte senki sem kizárólag fekete vagy fehér és ez milyen nagyszerű, szokatlan, újító. Sapkowski ugyanezt nagyságrendekkel természetesebben hozza és úgy ad személyiséget, hátteret a legjelentéktelenebb mellékszereplőknek is, hogy nem lesz tőle kezelhetetlen terjedelmű a történet. A Kallódó kontinens és a Végzet után ez érdekes tempóváltást igényelt, konkrétan le kellett lassítani, mert ugyan a történet érthető úgy is, ha csak átrohan rajta az ember, mint egy átlagos, szövegben és szerkezetben is fellazított könyvön, a regény igazi szépsége viszont a részletekben rejlik."


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2014/02/andrzej-sapkowski…

>!
girion
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Olybá tűnik Sapkowski erre a regényre megtanulta hogyan kell a novelláiból valóban regényt fűzni. Az előbbi kötetben ez még nem volt tökéletes, mostanra azonban sokkalta simábban csúsznak egymásba a történetek. Habár egyeseknek bizonyára így is zavaró lehet a szétdarabolódott történet.A történet szemszöge mintha képtelen lenne egységes maradni, össze vissza csapódik. Ugyanakkor ezt felfoghatjuk tudatos döntés eredményének is, sajátos stílusjegynek. A számtalan egyedi nézőpont, a hallomásból pontosabban más szájából megismert történet elemek jól illenek a hangulathoz. Nem biztos hogy egyértelműen eldönthető az a kérdés hogy melyiket látjuk, én inkább az utóbbinak látnám.
A könyv nyelvezete is jellegzetes. Rengeteg idegen, magyartalan, régies vagy okoskodós kifejezés szerepel, kliff, ingredienciák… Elsőre akár a fordítás hanyagságának is gondolhatnánk, a 90-es évek magyar kiadási gyakorlatában biztos felbukkantak ilyesmit idéző zsebszótárból magyarított förmedvények. Ebben az esetben viszont a hangulathoz tökéletesen illik. Érdekes lenne összehasonlítani az eredeti lengyel nyelvezetével.
A varázslónők és varázslók világát is elég behatóan megismerhetjük. Előbbiekről elmondhatjuk hogy igazi dögök, a legkegyetlenebb női archetípusok elegyednek bennük. Őszintén szólva, én se bíznék egyben se. Pláne hogy szervezkedésükkel tevőlegesen alá is támasztják a velük szembeni gyanakvást. És hiába játsszák őket többszörösen is ki, az nem kifogás hogy mindenki más is szemétláda.
Erre a kötetre megfigyelhető hogy eléggé eltávolodtunk Geralt főszereplői helyzetétől. Ugyan sokat szerepel, és fontos elem, de a történet igazi alapja Ciri, körülötte forognak a főbb szálak. Ilyen vagy olyan értelemben. A másik fő téma ami a könyvet áthatja pedig nem más mint a hatalomért való harc, Nilfgaard főszereplésével. A birodalom ellen szervezkedik észak, és az vág vissza keményen és véresen.

>!
zamil
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

A történet folytatódik, és igazán sötét események történnek. Sokkal jobb mint az előző rész, de még mindig csak az elején vagyunk, bár már kapiskáljuk mi lesz a jövőben, kinek mi a terve, ki mint szól bele a történelem alakulásába. Igen nagy léptékű hatásokról van szó, mondhatni ebben a korban dől el minden, csak egy gond van vele. Ez csak egy könyv, ahhoz hogy mindent megtudjunk ki kell még a többi részt is adni. Remélem mind ki lesz adva, mert egyedi a világ és izgalmas kalandnak lehetünk részesei, elüt a megszokott fantasy irodalomtól.

>!
Leonidas
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

A picit gyengébb Tündevér után ismét egy nagyszerű regényt olvashattam.
Az előző részben elkezdődött játszmák ebben a regényben csúcsosodnak ki. Mocskos játszmák ezek, tele árulással, intrikával és véres eseményekkel. Emberek, tündék és nilfgardiak kegyelmet nem ismerve gyilkolják egymást halomra.Tombol a gyűlölet és a rasszizmus, ezt az író hihetetlenül élethűen ábrázolta.
Sapkowski, szokásához híven most se finomkodik. Minden szereplőjét testileg, lelkileg alaposan meggyötört. Geraltra várnak a legkeményebb pillanatok, de Cirire is rengeteg fájdalom vár. Pedig nem úgy indult a történet, minden szép és jónak tűnt, de éreztem, hogy szörnyű változások jönnek. Igazam lett. Geralt életében drámai fordulatok következtek, rengeteg fájdalom és szenvedés várt rá. Először éreztem sajnálatot iránta.
A történet nagyon izgalmas. Rengeteg a drámai pillanat, és véres csatákból is akad bőven. Végig remek volt, talán csak az utolsó 50 oldal nem volt annyira izgalmas, de komolyabb problémám nem akadt a regénnyel. Sapkowski nagyszerű író.

>!
Vincenza
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Annyit tudok mondani, hogy Sapkowski kedvenc íróvá nőtte ki magát nálam.
Mást nem is akarok írni, mert az előttem értékelőkhöz hasonlóan gondolkodom én is erről a részről. Több a cinizmus és a történések sötétebb fordulatot vesznek.
Ez a sorozat kedvenc lett számomra, még a kevésbé jó részei is. Végig akartam olvasni az egészet és egy teljes egységként tekinteni rájuk, ezért is írom most utólag az értékeléseket. Viszont pont ezért, ehhez a részhez véleményt kifejteni nehéz, úgy hogy közbe spoiler mentes legyen.
+(A borító változás nekem tetszik, mert így is szépen illeszkedik a sorozatba ez a rész)

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Hűha, ebben a részben nagyon komolyan szabadjára engedte Sapkowski a fantáziáján túl az akciót és a vérengzést is, kőkeményen beindult a háború, amelybe az emberek, a varázslók, a tündék és előbb-utóbb mindenki belekeveredett, még kedvenc Vajákunk is, aki pedig eredetileg úgy tervezte, hogy kimarad az egészből. A szerző végre megtanult regényt írni, nem volt egyetlen üresjárat sem, volt, hogy levegőt sem mertem venni, nehogy lemaradjak valamiről. Gerald nem menthette meg Cirit attól, hogy a saját élete védelme érdekében, ne kelljen ölnie, de ez a lány csak törékenynek látszik, valójában egyre erősebb lesz. Abban pedig biztos vagyok, hogy a két főszereplő annak ellenére bármi áron meg fogja találni az utat egymáshoz, hogy a világ két teljesen más szegletére vetette őket a sorsuk, hiszen őket egymásnak teremtette a végzet. Szerencsére megint volt annyi eszem, hogy egyszerre két részt hozzak ki a könyvtárból, nem is írok többet, megyek vissza űzni a kalandot Geralddal és Cirivel.

>!
Ivenn P
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Fúha. Ez egy igazán különleges rész lett, és úgy érzem, hogy a szeretetem a sorozat iránt ezzel a résszel csúcsosodott igazán ki. Az előző kötet enyhe csalódottságérzete után most végre azt mondhattam, hogy igen, ismét a Vaják sorozatot tartom a kezemben, és igen, pont ebbe a sötét-borongós hangulatba és ezekbe az elbűvölő karakterekbe szerettem anno bele.

Sapkowskinak itt érezhetően már nem gyűlt meg annyira a baja a regényes szerkezettel, és megcsillant végre a karakterek igazi jelleme is. Amit különösen kedvelek egyébként a stílusában, hogy valami eszméletlen jó érzéke van ahhoz, hogy valós, hétköznapi helyzeteket és figurákat fantasy környezetbe átültessen. Az összes szereplő nyelvjárása, szavai mind-mind sajátságosak, és sokszor azt érzem, hogy húsvér emberek, akikkel akár szembetalálkozhatnék az utcán is.
A szereplők közül most elsősorban Yennefert emelném ki, aki számomra abszolút kedvencé vált ebben a részben. Ez a nő egy rohadt nagy badass és közben egy pillanatra sem veszti el a nőiességét, ez pedig már nagyon hiányzott nekem több regényből is. Miért kell a hősnőknek sokszor férfivá válnia ahhoz, hogy kemények legyenek? Vagy miért kell unalmas, szürke kisegérnek lenni, akikben „nincs semmi különös”, de azért megváltják az egész világot meg elnyerik három pasi szívét? Istenem. Sok író példát vehetne arról, ahogy Sapkowski bánik a női szereplőivel. :) Yennefer nem azért különleges és szép, mert így született, hanem mert egy kiló vakolatot/varázslatot tol a saját képébe. Tesz azért, hogy vonzó legyen, akárcsak egy normális nő. :D Mindig ámulok, hogy Sapkowski férfi létére mennyire tökéletesen feltárja a női lélek rejtelmeit (és borzalmait), abszolút tudok azonosulni vele! Szóval igen, a lényeg, hogy imádom Yennefert, még ha ezzel a véleményemmel nem is leszek népszerű.

A kötet eseményei is nagyon megkapóra és izgalmasra sikeredtek most, én nekem a könyv első fele talán az eddigi kedvencem az egész történetfolyamban (Ciri a vásárban, Geralt és Yennefer a varázslótalálkozón, majd a háború kirobbanása a banketten). Annyira jól meg lett írva, annyira drámai volt. Talán a legjobban Geralt jeleneteit szerettem, eszméletlen szórakoztató volt, ahogy bolyongott a banketten és nem találta a helyét, ott többször fel is nevettem.
Persze a humoros részeket itt már nem viszi túlzásba az író, de szerintem sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt, amiben még jól érződik a korábbi novellák könnyedsége is a sötétség mellett. Mert ó, igen. A sötétség egyébként belepett már mindent, de szerintem marha jó, ahogy kitágult a világ és a szereplők bele lettek kényszerítve ebbe a sötét, véres politikai csatározásba. Itt már nem lehet közömbösnek lenni, muszáj választani egy oldalt. Érdekel nagyon, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége!

A félcsillag levonást én csak a végéért adom, mert Ciri része valahogy nem illett az egész könyv hangulatához. Kissé kizökkentett az olvasásból, de ezt leszámítva én abszolút elégedett vagyok most ezzel a kötettel. :) Sapkowski bebizonyította, hogy egy gyengébb rész után is tökéletesen vissza lehet rázódni az írásba és meg lehet mutatni, hogy tud az ember, ha akar. Alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet!

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
AnyAnonymous P

Nem a kémeket vetem meg. A kémkedés az, amit megvetek. És a megvetést vetem meg.

119. oldal, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: megvetés · Ríviai Geralt
>!
meacska

A varázslónő megajándékozta egy fátyolos, ibolyaszín pillantással.
– Úgy van – mondta váratlan nyugalommal. – Állva fogunk enni. Azt is tudd, hogy tapintatlanságnak minősül, ha valaki hosszabb időre megáll az étellel megrakott asztalnál.
– Igyekszem majd tapintatos lenni – morogta a férfi. – Annál is inkább, mert úgy látom, nincs is különösebben mi mellett megállni.
– A mértéktelen italozás nagy tapintatlanságnak minősül – folytatta Yennefer a kioktatását, a legkevesebb figyelmet sem fordítva a morgásra. – A beszélgetések kerülése megbocsáthatatlan tapintatlanságnak minősül…
– És az – szakította félbe a vaják – , hogy az a madárijesztő ott a kretén gatyájában éppen ujjal mutogat engem a két hölgykísérőjének, tapintatlanságnak minősül?
– Igen. De jelentéktelennek.
– Mit fogunk csinálni, Yen?
Keringeni a teremben, üdvözölni a többieket, bókolni, társalogni… Hagyd már abba a doubleted simogatását meg a hajad igazgatását!
– Nem engedted, hogy felvegyem a fejpántomat…
– Az a fejpánt ízléstelen. Na, karolj belém, és indulás. A bejárat közelében álldogálni tapintatlanságnak minősül.

102. oldal

>!
dorothy_emerald I

Nincs már a világon se hit, se igazság, de azért józan ész talán van még a földön? Mi, Kökörcsin? Van még józan ész ezen a földön? Vagy semmi sem maradt már itt, csak megvetés és szukafattyak?

209. oldal

>!
Irasalgor

Tudom, hogy meg fogsz büntetni, de nem szeretném bánni a határozatlanságot és a habozást. Hogyha már bánnom kell valamit, akkor az legyen a tett és a cselekvés.

88. oldal

>!
ppayter

Na, hát, nyilván nem egyfolytában ül az ember a nyeregben, le is száll időnként, meg is pihen. Mert sokat bír az ember, de a ló kevesebbet. De mikor aztán a pihenő után újra fel kell mászni a nyeregbe, olybá tűnik, mintha azt kiabálná az ember segge: „Segítség, gyilkos!”

8. oldal, Első fejezet

>!
Quvik

– Szeretlek, Yen.
– Megkértelek, hogy osztentáció nélkül… – hirtelen elhallgatott, felkapta a fejét és hátrasimította a homlokából fekete fürtjeit; ibolyakék szemei tágra nyíltak. – Geralt! Először vallottad be nekem!
– Lehetetlen. Te csúfolódsz velem.
– Nem, nem csúfolódom. Régebben csak gondoltad, de ma ki is mondtad.
– Olyan nagy különbség ez?
– Hatalmas.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt · Vengerbergi Yennefer
>!
ppayter

– (…) Azt mondta a vaják: a szörnyeteg el nem repül, hanem egész álló éjjel a leölt lovagon fog nyammogni, lassacskán, mert páncélba' volt a lovag, nehéz kikaparni a belsejéből.

17. oldal, Első fejezet

>!
RosszQtya P

Kémek vetették rám magukat, kihalóban levő hüllők és hermelinek támadtak rám. Nem létező kaviárral etettek. Férfiakban kedvüket nem lelő nimfománok kérdőjelezték meg a férfiasságomat, azzal fenyegettek, hogy sünháton erőszakolnak meg, terhességgel ijesztgettek, sőt, még orgazmussal is, és olyannal, amihez nem társulnak rituális mozdulatok. Brrr…

>!
bonnie9 +SP

Azt is tudd, hogy tapintatlanságnak minősül, ha valaki hosszabb időre megáll az ételel megrakott asztalnál.
– Igyekszem majd tapintatos lenni – morogta a férfi. – Annál is inkább, mert úgy látom, nincs is különösebben mi mellett megállni.
– A mértéktelen italozás nagy tapintatlanságnak minősül – folytatta Yennefer a kioktatását, a legkevesebb figyelmet sem fordítva a morgásra. – A beszélgetések kerülése megbocsáthatatlan tapintatlanságnak minősül…
– És az – szakította félbe a vaják – , hogy az a madárijesztő ott a kretén gatyájában éppen ujjal mutogat engem a két hölgykísérőjének, tapintatlanságnak minősül?
– Igen. De jelentéktelennek.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt · Vengerbergi Yennefer
>!
dorothy_emerald I

(…) az államcsínyek és a puccsok olyanok, mint a zsenge céklaleves. A legjobb hidegen tálalva.

151. oldal


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Peter V. Brett: A Rovásember
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Jacek Dukaj: Más dalok