A ​megvetés ideje (Vaják 4.) 493 csillagozás

Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Hogy megvédje a rábízott Cirit, Ríviai Geraltnak messzire kell küldenie a vajákok otthonától, hogy Yennefer, a varázslónő szárnyai alatt tanuljon. A varázslógyűlésben azonban puccs készül, miközben kitör a háború. Geralt egy súlyos sérülés után az életéért küzd… Ciri pedig, akinek kezében a világ sorsa nyugszik, eltűnik.

Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével.

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
GABO, Budapest, 2020
408 oldal · ISBN: 9789634069553 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
GABO, Budapest, 2020
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069263 · Fordította: Kellermann Viktória
>!
PlayON, Budapest, 2013
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638962249 · Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória

1 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Ríviai Geralt · Kökörcsin · Ciri · Vengerbergi Yennefer · Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach · Triss Merigold · Stefan Skellen · Vilgefortz · Yarpen Zigrin


Kedvencelte 57

Most olvassa 57

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 314

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

"Megcsalattam végül. Rászedett mindenki, egyedül maradtam hát. Hitegettek csak, elhitették velem, hogy biztonságban vagyok, megvédenek minden veszélytől, fontos vagyok a számukra. De végül kik maradtak körülöttem… Álszentek, alakoskodók, zsiványok, mind-mind csupa szukafattya. De eljön még az én időm, s azzal eljön az ő idejük is, és eljön akkor A megvetés ideje

Bizony, hogy belenőttek a Vaják-novellák a regény műfajába. Már a Tündevér sem okozott csalódást, de a sorozat ezen kötete kifejezetten remekbe szabott. Sapkowski ebben a részben úgy vágja a lovak közé a gyeplőt, hogy végig uralja a vágtát. A rengeteg, sodró lendületű cselekmény, a regény második felére jellemző frenetikus akciójelenetek mellett tökéletesen harmonikusan megfér a főbb karakterek jellemfejlődésének finom ábrázolása is.
Geralt rendhagyó módon, egyre emberibb szerepben mutatkozik meg, ahogy Yenneferről is kiderül, hogy még az eddig megismertnél is nagystílűbb, nagyobb formátumú játékos. Ciri pedig végre teljes értékű főszereplővé válik, „kinövi” a kissé ellentmondásos hisztis-nyafogós kislány szerepét, és nemcsak elfogadja, hanem egyre tudatosabban át is érzi, hogy kulcsfontosságú helye van a történetben. Mint olvasó, én pedig máris úgy gondolok rá, mint a sorozat főszereplőjére.
A szerző mesterien varázsol a rengeteg csihi-puhi hátterébe egy sokszoros áttételektől hemzsegő, hatalmi játszmákkal változatosan rétegzett politikus-intrikus közeget, amelyben sokszor és sokáig „senki nem az, akinek látszik”.

Mindeközben javában zajlik a világ újrafelosztása, sodródunk az egyre inkább eszkalálódó háborúba és emberről, törpről, tündéről és varázslóról egyaránt kiderül, hogy a jó és a gonosz játszmájában közel sincsenek előre leosztva a kártyalapok – van aki ügyesen taktikázik, van aki cinkelt lapokkal játszik, de olyan is akad, aki egyelőre csak kibicel.

A megvetés ideje tökéletesen felépített, kiváló szerkezetű, nagyon izgalmas és szórakoztató darabja a Vaják-univerzumnak. Önállóan is megállja a helyét, de hatalmas étvágyat csinál a folytatás(ok)hoz.
A kérdés részben eldőlt: a sorozat kedvenccé avanzsált! …részben azonban még nyitott: várhatom-e ugyanezt a színvonalat az ötödik kötetben is?

Kedvenc, ajánlom. :)

6 hozzászólás
meacska>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Talán ez az eddigi kedvenc kötetem a sorozatból, annyi minden történik, jó és rossz egyaránt…

A központban még mindig Ciri van, bár kicsit ismerkedünk még mindig Geralttal és Yenneferrel. Karakterfejlődések vannak mindkét irányba, az író hagy minket gondolkodni és állást foglalni, a világ pedig továbbra is kidolgozott, mindig megismerjük egy új szegletét, az én személyes kedvencem most a sivatag volt a kicccsikóval :)

Nagyon olvastatja magát, Sapkowski ügyesen ki tudja számolni, hol vannak az érdekfeszítő és unalmas részek határai

A könyv szépen illeszkedik a sorozatba, jó a borító, roppant érdekes módon a kiadó tudja tartani az egységességet a sorozat kötetei között (hurrráá, végre valaki…), a fordítás pedig még mindig fantasztikus, óriási munka lehet benne, le a kalappal! Egyedül a térképet hiányolom…

És a végső mondatok:
Még-még-még sok Sapkowskit! Olyan jó kis vége lett ennek a kötetnek is, olvasni akarom minél előbb a folytatást!! :)

8 hozzászólás
gazibla IP>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Izgalmas jelenetek sora bontakozik ki ebben a kötetben és végre felcsillan Ciri igazi ereje is. Folyt. köv. :)

6 hozzászólás
Navi P>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

A végére csak összeszedte magát a könyv. Az elején már megint sok volt a politika és a filozofálgatás, s alig történt valami, de utána szerencsére felpörögtek az események.
Geralt most szinte semmit nem csinált, csak hallgatott, volt egy villanásnyi az igazi vajákból. Yennefer szintén mellékes volt, csak a szája járt. A történések 90 %-a csak mások által lett zanzásítva, de nem voltunk benne.
Ennek a kötetnek az igazi hőse Ciri volt, s nagyon kíváncsi vagyok, hogy most mégis mi lesz.

Linszyy P>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Az első fele untatott, a második fele viszont nagyon izgalmas volt.
Ciri szála végre magával tudott ragadni, egyébként mindig azt vártam, hogy térjünk vissza Geraltékra. Yennefer megint nem túl szimpatikus nekem, ne mondja már nekem azt senki, hogy nem lehetett volna óvatosabb. Azt sem nagyon értem, miért nem festik be Ciri haját és mondjuk hívják álnéven, mert akkor lehet, hogy nem tudná mindenki, hogy ők ketten a Cintrai Oroszlányfiókot pátyolgatják.
De mindegy is, gondoltam, hogy hamar szétválnak útjaik, és mindez szuper is volt, csak ne lett volna annyi politika a sztori első felében. Én igyekszem, de egyszerűen nem bírtam követni a szálakat. Most akkor ki kivel van, ki kicsoda, hogy is kellene hozzájuk viszonyulni? Totál összekavarodtam. Várom a folytatást, mert jó az irány, de örülnék, ha az egész könyv gördülékeny lenne, de valahogy ez nem jellemző Sapowskira.
https://youtu.be/i58u-CQkHi0

ppayter>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

"A megvetés idejében minden eddiginél komorabbra fordul a történet. Sapkowski korábban sem finomkodott, bizonyos szempontból éppen ez a tulajdonsága adta a történetek egyedi hangulatát, most viszont olyan irányba haladnak az események, amit már nem lehet mindig fanyar cinizmussal szemlélni. A társadalomkritika szokás szerint elég erős, de nem az öncélú, kellemetlenkedő fajtából, ez itt sokkal inkább a kulturális relativizmus szembeállítása az etnocentrikus látásmóddal.

A fél világ el van ájulva George R. R. Martin karaktereitől, mindenki azon pörög, hogy A tűz és jég dala szereplői közül morális értelemben szinte senki sem kizárólag fekete vagy fehér és ez milyen nagyszerű, szokatlan, újító. Sapkowski ugyanezt nagyságrendekkel természetesebben hozza és úgy ad személyiséget, hátteret a legjelentéktelenebb mellékszereplőknek is, hogy nem lesz tőle kezelhetetlen terjedelmű a történet. A Kallódó kontinens és a Végzet után ez érdekes tempóváltást igényelt, konkrétan le kellett lassítani, mert ugyan a történet érthető úgy is, ha csak átrohan rajta az ember, mint egy átlagos, szövegben és szerkezetben is fellazított könyvön, a regény igazi szépsége viszont a részletekben rejlik."


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2014/02/andrzej-sapkowski…

ViveEe P>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Nagyon ügyes az író, szépen bonyolódnak a szálak, épül a történet, és fejlődnek a karakterek.
Az előző részben lévő tervezgetések, intrikák, igencsak véres háborút hoztak. Ciri kezd teljes értékű főszereplővé válni, miközben számomra úgy tűnik, Geralt kezd teljesen „elavult” karakter lenni. És ezt rendkívül sajnálom. A második rész annyira tetszett, hogy nehéz átállnom. Pedig még Yennefer is nagyot nőtt a szememben. Kedveltem tanítóként, jók voltak a Cirivel közös részek. Az utolsó fejezet annyira már nem jött be, de ez egy igen nagy kezdet lehet Ciri „egyedüli” útjának. Jó ez a sorozat, de még nem sikerült az író által preferált szálakra tökéletesen ráhangolódnom.

zamil>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

A történet folytatódik, és igazán sötét események történnek. Sokkal jobb mint az előző rész, de még mindig csak az elején vagyunk, bár már kapiskáljuk mi lesz a jövőben, kinek mi a terve, ki mint szól bele a történelem alakulásába. Igen nagy léptékű hatásokról van szó, mondhatni ebben a korban dől el minden, csak egy gond van vele. Ez csak egy könyv, ahhoz hogy mindent megtudjunk ki kell még a többi részt is adni. Remélem mind ki lesz adva, mert egyedi a világ és izgalmas kalandnak lehetünk részesei, elüt a megszokott fantasy irodalomtól.

girion >!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Olybá tűnik Sapkowski erre a regényre megtanulta hogyan kell a novelláiból valóban regényt fűzni. Az előbbi kötetben ez még nem volt tökéletes, mostanra azonban sokkalta simábban csúsznak egymásba a történetek. Habár egyeseknek bizonyára így is zavaró lehet a szétdarabolódott történet.A történet szemszöge mintha képtelen lenne egységes maradni, össze vissza csapódik. Ugyanakkor ezt felfoghatjuk tudatos döntés eredményének is, sajátos stílusjegynek. A számtalan egyedi nézőpont, a hallomásból pontosabban más szájából megismert történet elemek jól illenek a hangulathoz. Nem biztos hogy egyértelműen eldönthető az a kérdés hogy melyiket látjuk, én inkább az utóbbinak látnám.
A könyv nyelvezete is jellegzetes. Rengeteg idegen, magyartalan, régies vagy okoskodós kifejezés szerepel, kliff, ingredienciák… Elsőre akár a fordítás hanyagságának is gondolhatnánk, a 90-es évek magyar kiadási gyakorlatában biztos felbukkantak ilyesmit idéző zsebszótárból magyarított förmedvények. Ebben az esetben viszont a hangulathoz tökéletesen illik. Érdekes lenne összehasonlítani az eredeti lengyel nyelvezetével.
A varázslónők és varázslók világát is elég behatóan megismerhetjük. Előbbiekről elmondhatjuk hogy igazi dögök, a legkegyetlenebb női archetípusok elegyednek bennük. Őszintén szólva, én se bíznék egyben se. Pláne hogy szervezkedésükkel tevőlegesen alá is támasztják a velük szembeni gyanakvást. És hiába játsszák őket többszörösen is ki, az nem kifogás hogy mindenki más is szemétláda.
Erre a kötetre megfigyelhető hogy eléggé eltávolodtunk Geralt főszereplői helyzetétől. Ugyan sokat szerepel, és fontos elem, de a történet igazi alapja Ciri, körülötte forognak a főbb szálak. Ilyen vagy olyan értelemben. A másik fő téma ami a könyvet áthatja pedig nem más mint a hatalomért való harc, Nilfgaard főszereplésével. A birodalom ellen szervezkedik észak, és az vág vissza keményen és véresen.

Olympia_Chavez P>!
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje

Legközelebb meg kell próbálnom nagyobb önuralmat tanúsítani és beosztással élni. Mert amint megérkezett a Vaják új kötete, összevissza két nap alatt bedaráltam, amiben csak a kényszerű ház körüli teendők akasztottak meg időnként. Szóval most megint ott vagyok, ahol 22 nappal ezelőtt, a Tündevér befejezésekor. El vagyok telve, hogy ilyen jó volt a kötet, tűkön ülve várom a következőt, de egyre lejjebb kornyad a mosolyom, mert csak várok és várok…

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs ezeknek a köteteknek hibája, hogy nem voltak olyan pillanatok, amikor ingattam a fejem egy – Ejnye, ejnye Andrzej! – somolygás kíséretében, de megtehetem, hogy ignoráljam őket mert a történet számtalan pillanata és eleme kompenzál ezért. Kit érdekel, hogy Sapkowski nem mélyíti el az olvasóban a kismillió mellékszereplő karakterét és így egyikre másikra alig emlékszünk, hol és mi kapcsán hallottunk róla utoljára? Ott van erre a google, meg a witcher wiki és máris képben vagyunk, a történetet meg nem akasztotta meg. A szerző szeret elidőzni a fegyverek és felszerelések bemutatásán? Pf, nagy ügy. Engem nem igazán mozgat meg, de legalább már tudom, hogy van olyan bárd fajta, amit gléfének hívnak és talán még fel is ismerném. Esetleg ha még 1-200 oldallal többet írna a köteteihez lenne idő rá, hogy kiteljesedjenek és elmélyüljenek a konfliktusok és intrikák. De valóban szükséges van erre? Meglenne az esélye az ellaposodásnak, így viszont feszes marad a történet, még ha olykor lassítanunk is kell a tempón a megértéshez.
Geralt és barátai körül egyre inkább sűrűsödik és sötétedik a lég, gomolyognak a viharfelhők. A háború elkerülhetetlen, kérdés, hogy kinek milyen szerepet szán a felbolydult világ és kit merre sodornak az események? Ilyen szempontból karakterfejlődésre nem lehet panaszunk, még megcsontosodott vajákunk is kimozdul a komfortzónájából, ráadásul egyre kevésbé tetszeleg az „acélember” szerepében.
Sapkowski mesterien rángat bennünket az orrunknál fogva, bízva az előítéletességünkben, hogy aztán lesújtó félmosollyal megint rávilágítson, kár ilyesmikre apellálnunk, nála nincs abszolút jó és rossz, nincs fekete és fehér, az antipatikus is dönthet helyesen és a szívünkhöz közelálló is hozhat elbaltázott döntést.
Humorból is akad, habár messze nem annyi, mint a korábbi kötetekben, ami érthető, hisz ki röhög végig egy pogromot, egy háborút, vagy az élet és a társadalom minden szintjét átszövő árulást és ármánykodást? A világ egyre inkább szélesedik, és egyre zűrösebb. Mindemellett a szerző eljátszadozik a nézőpontokkal, ami új színt hoz a történetbe, de ezt a nyugtalanító cliffhangert…ezt, ezt én nem tudom megbocsájtani! Hol van a következő kötetem?!


Népszerű idézetek

Quvik>!

– Szeretlek, Yen.
– Megkértelek, hogy osztentáció nélkül… – hirtelen elhallgatott, felkapta a fejét és hátrasimította a homlokából fekete fürtjeit; ibolyakék szemei tágra nyíltak. – Geralt! Először vallottad be nekem!
– Lehetetlen. Te csúfolódsz velem.
– Nem, nem csúfolódom. Régebben csak gondoltad, de ma ki is mondtad.
– Olyan nagy különbség ez?
– Hatalmas.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt · Vengerbergi Yennefer
AnyAnonymous P>!

Nem a kémeket vetem meg. A kémkedés az, amit megvetek. És a megvetést vetem meg.

119. oldal, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: megvetés · Ríviai Geralt
meacska>!

A varázslónő megajándékozta egy fátyolos, ibolyaszín pillantással.
– Úgy van – mondta váratlan nyugalommal. – Állva fogunk enni. Azt is tudd, hogy tapintatlanságnak minősül, ha valaki hosszabb időre megáll az étellel megrakott asztalnál.
– Igyekszem majd tapintatos lenni – morogta a férfi. – Annál is inkább, mert úgy látom, nincs is különösebben mi mellett megállni.
– A mértéktelen italozás nagy tapintatlanságnak minősül – folytatta Yennefer a kioktatását, a legkevesebb figyelmet sem fordítva a morgásra. – A beszélgetések kerülése megbocsáthatatlan tapintatlanságnak minősül…
– És az – szakította félbe a vaják – , hogy az a madárijesztő ott a kretén gatyájában éppen ujjal mutogat engem a két hölgykísérőjének, tapintatlanságnak minősül?
– Igen. De jelentéktelennek.
– Mit fogunk csinálni, Yen?
Keringeni a teremben, üdvözölni a többieket, bókolni, társalogni… Hagyd már abba a doubleted simogatását meg a hajad igazgatását!
– Nem engedted, hogy felvegyem a fejpántomat…
– Az a fejpánt ízléstelen. Na, karolj belém, és indulás. A bejárat közelében álldogálni tapintatlanságnak minősül.

102. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

– Jót röhögtem, amikor a nyomozáshoz beidézett medikus az egyetemről megnézte a sebeket, és azt mondta, kiegyenesített kaszát használtak hozzá.
Geralt nem kommentálta. Dijkstra újabb hüvelyest dugott a szájába.
– Kár – folytatta rágás közben –, hogy nem jelentkeztél a podesztánál, miután kinyírtad őket. Volt rájuk vérdíj, élve vagy halva. Nem is kevés.
– Túl sok a gond az adóbevallással

148. oldal (GABO SFF, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt
viidori I>!

Nincs már a világon se hit, se igazság, de azért józan ész talán van még a földön? Mi, Kökörcsin? Van még józan ész ezen a földön? Vagy semmi sem maradt már itt, csak megvetés és szukafattyak?

209. oldal

bonnie9 P>!

Azt is tudd, hogy tapintatlanságnak minősül, ha valaki hosszabb időre megáll az ételel megrakott asztalnál.
– Igyekszem majd tapintatos lenni – morogta a férfi. – Annál is inkább, mert úgy látom, nincs is különösebben mi mellett megállni.
– A mértéktelen italozás nagy tapintatlanságnak minősül – folytatta Yennefer a kioktatását, a legkevesebb figyelmet sem fordítva a morgásra. – A beszélgetések kerülése megbocsáthatatlan tapintatlanságnak minősül…
– És az – szakította félbe a vaják – , hogy az a madárijesztő ott a kretén gatyájában éppen ujjal mutogat engem a két hölgykísérőjének, tapintatlanságnak minősül?
– Igen. De jelentéktelennek.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt · Vengerbergi Yennefer
Quvik>!

– Óvatos leszek – sóhajtott fel a férfi. – De nem hiszem, hogy a rutinos spílered képes lenne meglepni. Nem azok után, amiken itt keresztülmentem. Kémek vetették rám magukat, kihalóban lévő hüllők és hermelinek támadtak rám. Nem létező kaviárral etettek. Férfiakban kedvüket nem lelő nimfománok kérdőjelezték meg a férfiasságomat, azzal fenyegettek, hogy sünháton erőszakolnak meg, terhességgel ijesztgettek, sőt, még orgazmussal is, és olyannal, amihez nem társulnak rituális mozdulatok. Brrr…
– Te ittál?

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ríviai Geralt · Vengerbergi Yennefer
Irasalgor>!

Tudom, hogy meg fogsz büntetni, de nem szeretném bánni a határozatlanságot és a habozást. Hogyha már bánnom kell valamit, akkor az legyen a tett és a cselekvés.

88. oldal

ppayter>!

Na, hát, nyilván nem egyfolytában ül az ember a nyeregben, le is száll időnként, meg is pihen. Mert sokat bír az ember, de a ló kevesebbet. De mikor aztán a pihenő után újra fel kell mászni a nyeregbe, olybá tűnik, mintha azt kiabálná az ember segge: „Segítség, gyilkos!”

8. oldal, Első fejezet

ppayter>!

– (…) Azt mondta a vaják: a szörnyeteg el nem repül, hanem egész álló éjjel a leölt lovagon fog nyammogni, lassacskán, mert páncélba' volt a lovag, nehéz kikaparni a belsejéből.

17. oldal, Első fejezet


A sorozat következő kötete

Vaják sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brent Weeks: Túl az árnyakon
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Patrick Rothfuss: A szél neve
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Adrian Tchaikovsky: Pókfény