Ördöngös ​idők 107 csillagozás

Andrus Kivirähk: Ördöngös idők Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben ​a fergeteges humorú, szatirikus regényben krattok, mumusok, rémek és egyéb fura lények segítik vagy éppen riogatják egy észt falucska jámbor, ám agyafúrt népét. Harminc nap történéseit meséli el a szerző, melyekben szépen megfér egymás mellett a vaskos realitás és az észt néphagyomány tüneményes világa. Megtudjuk például, hogy krattot, ezt az igen hasznos segítőt, mi mindenből lehet készíteni, s mi mindenre lehet használni. Nagy ára van egy ilyen jószágnak, hiszen az újdonsült tulajdonos három csepp véren vásárolja meg az Öregördögtől a kratt lelkét, amivel voltaképpen a saját lelkét adja el a Vén Patásnak. Ám a szegénység találékonnyá teszi az egyszerű embert, vércseppek helyettesítésére például kiválóan megfelel a ribizli, azt pedig lehet lopni az uradalom gyümölcsöséből. A Gonoszt becsapni épp annyira nem bűn, mint az uradalmiakat megrövidíteni, hiszen azok nem is tisztességes észt emberek. Így aztán a jóravaló falubeliek rendre elküldik krattjaikat, hogy dézsmálják meg a… (tovább)

Eredeti cím: Rehepapp ehk november

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polar könyvek

>!
Gondolat, Budapest, 2018
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636938451 · Fordította: Segesdi Móni
>!
Valo-Art, Budapest, 2004
220 oldal · ISBN: 9632148762 · Fordította: Segesdi Móni

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

ügyvéd


Kedvencelte 26

Most olvassa 5

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Pazar. Én nem tudom, a szerzőnek közvetlen száma van-e a Múzsához, vagy egyszerűen folyton nehéz ételeket eszik lefekvés előtt, de hogy egy ilyen passzentos regényuniverzumot meg tudott álmodni – hát, le a kalappal. A kivirähki kozmosz lényege, hogy az észt mesevilág hiedelmei, babonái éppolyan cáfolhatatlan szabályrendszerré állnak össze benne, mint amilyenek mifelénk a fizika törvényei – az erdőket mumusok járják, a dögvész kecske alakjában érkezik, és ha az emberfiának ingyencselédre van szüksége, hát eszkábál két rossz cirokseprűből meg egy lyukas vödörből egy krattot*. Jó, az igaz, hogy a krattba lelket az Öregördögtől kell vásárolni (tehát elméletben mégsincs ingyen az a cseléd), a lelkek tőzsdéjén pedig egy lélekért a saját lelkünket kell adnunk (átváltási arány: 1:1). De mint köztudott, az Öregördög ostoba fickó, akit a ravasz paraszti ész észt paraszt úgy ver át, ahogy akar, teszem azt vér helyett ribizlilével írja alá a saját nevét, és a szerződés máris érvénytelen. Há-há, megszívtad, Öregördög, eheted a kefét!

És ezen a ponton lehet megragadni azt, amitől Kivirähk könyve nem pusztán móka és kacagás, hanem keserű beszély az emberi természetről. Mert ezek a parasztok a szabályok beható ismeretét arra használják, hogy a kiskapukat megtalálják, a mágia pedig csak eszköz, hogy a bírvágyuk bendejét tömködjék vele. Gátlás nélkül átkoznak meg bárkit, ha ettől egy incifinci előnyt remélnek, üresre lopják a báró magtárát (a báró úgyis visszaszedi tőlük mint dézsmát), és üresre lopják a szomszéd kamráját is, hogy aztán holnap a szomszéd lopja üresre az ő kamrájukat, biztosítva ezzel a dolgok örök körforgását. Mohók, ostobák, felelőtlenek. És ők a nép, az istenadta nép. Hm.

* A kratt afféle háziszellem, amit mindenféle ósdi használati tárgyakból szerkesztenek össze, feltöltenek rá egy „lélek” nevű applikációt, aztán elvégeztetik vele a munka dandárját. (Magyarán: elküldik lopni.) Ilyen értelemben a kratt a robotika közvetlen előzményének tekinthető.

7 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Nagyon vicces, nagyon durva, nagyon keserű, nagyon szép!!!
A sorrend szabadon variálható. :)
Előttem van, ahogy Bulgakov, Rejtő, Chagall meg Rabelais ezt olvassák a mennyországban, szétmegy az oldaluk a röhögéstől, aztán visszamennek a mennybeli hálószobájukba, leoltják a mennybeli villanyt, és megnyugodva alszanak el, mert tudják, hogy nem halt még ki a fajtájuk a világból. :) Akad belőle Észtországban is. :)
Egyedül a legutolsó fejezet hagyott bennem hiányérzetet. Belefért volna még vagy egy oldalnyi tündérbűbájmocsok, hogy helyreüsse a képet. A többi huszonkilenc fejezet úgyis azzal van tele.

5 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Különös hónap a november, főleg Észtországban, ahol ilyenkor szinte még egy apró napsugár sem látszik, mindenütt a sötétség, nyirkos, hideg uralkodik. Ilyenkor szinte bármilyen furcsaság megtörténhet, főként, ha valaki hisz a babonákban. Andrus Kivirähknak ebben a hiedelmekkel teli, az észt mondavilágon alapuló regényében keveredik a mese és a valóság, a nélkülöző falusi emberek mindennapi küzdelme és az álmaik, vágyaik megtestesülése. Abszurd, már – már groteszk, sokszor meglehetősen obszcén történet, ahol lépten – nyomon krattokkal, mumusokkal, visszatérő lelkekkel futunk össze, sőt még magával Öregördöggel is. Fekete humor a javából, de az általunk jobban ismert brit humorhoz képest sokkal sötétebb és szomorkásabb és vulgárisabb is. A történet szereplői szegény falusi parasztok, akik eléggé nyomorúságos körülmények között élnek és meglehetősen szerény vágyaik vannak. Fő céljuk, hogy valahogy túljárjanak egymás és az uraságok eszén, és jól megtömhessék a hasukat. Fondorlatokkal és ravaszkodásokkal, lehetőleg munka nélkül és gyakran egymás kárára próbálnak meg valami kis előnyhöz jutni. Persze megjelenik a szerelmi szál is, azonban hiába minden boszorkányság és mágia, szerelmeseink története meglehetősen groteszk befejezéssel zárul. Ahogy véget ér ez a különös hónap végre a nap sugarai is előbújnak a végtelennek tűnő szürkeség mögül felsejlik a remény a hőseink előtt is arra, hogy talán egyszer az ő sorsuk is jobbra fordul.

6 hozzászólás
Oriente>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Szóval ez lenne az észt fekete humor.
Vagy egyszerűen csak az észt humor. :)
Kicsit fanyar, kicsit kegyetlen, nem kicsit cinikus, szégyentelenül szórakoztató.

Semmi nagy ívű nem kerekedik ki ebből a 30 napot átfogó történetből, nincsenek igazi hősei, még elfogultság se nagyon alakulhat ki az egyes szereplők iránt, hiszen aki épp nem gátlástalan haszonleső, az bárgyú idióta ebben a gyakorlatias, eszem-iszom világban. A különleges hangulatot az teremti meg, hogy az észt falusiak mindennapjaiban (amelyet a kocsmában töltött órák és az egymástól lopás sajátos belső logikáját követő erkölcsi rend határoz meg) a legnagyobb természetességgel bukkannak fel erdei rémek és mumusok, szaunában lakmározó szellem-ősök, vödrökből és virgácsokból összetákolt, életre keltett háziszolgák, farkassá változott emberek, na meg a jó öreg patás ördög, aki megvásárolható lelkek reményében ólálkodik naphosszat a falu körül és akinek átveréséből sportot űznek az élelmesebbek.
A regény megcáfolhatatlan csúcspontja a helyi bárókisasszonyba reménytelenül szerelmes uradalmi intézőlegény izzadtságszagú költeménye, egy a korlátozott tapasztalati lehetőségek ihlette „Úgy szuszogsz mint egy tehénke…” kezdetű négysoros. :)
De hiába a sok vágy, remény, együttérző kacagás, Kivirähknél nincs kegyelem, nincs jutalom, legfeljebb elásott pénzesfazekak. Ez nem tündérmese.

Morpheus>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Nem is tudom megmondani, mi is ez a történet, talán a hibbant mese áll a legközelebb a műfajhoz. Fergeteges humort ugyan nem találtam, bár volt amikor nagyokat vigyorogtam. Maga a történet biztosan az író kitalálmánya, de alaposan belezsúfolt minden népmesei elemet, ami csak lehetséges. A végeredmény pedig elismerésre méltó. :)

saribo>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Egy észt falucska élete, egy csipős, ködös, havas novemberben, ahol mintha fordítva forogna a világ. A falucska lakói csetlenek-botlanak, nem mindennapian viselkednek; náluk a lopás bocsánatos bűn, mindennapi tevékenysége az ott élő embereknek. Ebben a faluban nem is család az olyan, akinek nincsen sajátkészítésű házilidérce, azaz krattja, akibe az Öregördög önti a lelket három csepp vér fejében és aki lopni jár a család számára – és természetesen az uraságtól lopni már majdhogynem dicsőség. Ebben a faluban boszokányszél kering, elhunyt ősök lelkei ténferegnek a házak között, farkasbalzsamot az ajkukra kenve egy bukfenc után farkassá válik akinek kedve tartja, mert úgy könnyebb éjszaka portyázni és így attól sem kell félni hogy az erdőben hátulról rájuk egy rém vagy egy mumus.
Egy kiválóan felépített szürreális világ, amiben felismerhetőek a népi hiedelemvilág elemei: lidércek, boszokányok és hasonló mesebeli lények; a történet valóban vaskos humorral van fűszerezve, de azért ebben nem lő túl a célon, én inkább hangulati elemként értelmeztem, és kifejezetten élveztem. Nem emlékszem hogy sok ilyet olvastam már és az is lehet, hogy csak a véletlen műve, de hasonlónak éreztem a Kssz-hez, amit pont párhuzamosan olvastam most vele és amikor elkezdtem ezt, néha nem emlékeztem pontosan melyikben történt ez vagy az, simán belefér mindkettőbe néhány agymenés. Nekem ez jobban tetszett mint a Kssz, bár az sem volt rossz.
Régen vártam már erre a könyvre, köszi, @dokijano a kölcsönzést!

8 hozzászólás
Citrompor P>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Az Észt hét keretében 2016-ban részt vettem Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét könyvbemutatóján, ahol a könyvet dedikáltattam is. A könyv eme személyes élménnyel megtámogatva igencsak elnyerte a tetszésemet akkor*, ezért látva a figyeljteim lelkendező értékelését az Ördöngös időkről, azt gondoltam, ez a könyv még annál is jobb lesz.
A 2018-as Észt hét keretében ellátogattam az Ördöngös időkből készült film bemutatójára. Talán hiba volt, hogy nem előtte olvastam el a könyvet, mert így nem a saját képzeletemmel népesítettem be a sorok közötti ürességet. Ráadásul tudtam, hogy egy ilyen groteszk humorú, keserű történetnek nem lehet jó vége, még ha az ember az ostobaságon és a végtelen körforgást produkáló ravaszkodáson, lopkodáson ugyan könnyesre is röhögheti magát. Kivirähk regénye az észt hiedelemvilágon alapszik, amely nagyon érdekes, kiváló alapanyag. Számomra valahogy mégsem tetszett annyira; a másik, fent említett könyvén önfeledtebben szórakoztam.

* https://moly.hu/ertekelesek/2011590

mandris>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Amikor megláttam, hogy valami tévedés folytán visszakerült a könyvtárba a könyv, úgy gondoltam, legjobb lesz rögtön lecsapni rá, aztán három hónap alatt csak lesz időm elolvasni. Nos, nem is kellett olyan sokat várni, úgyhogy örülhetnek a többiek, holnap vissza is viszem, hogy más is élvezhesse az olvasását.
Nagyon eredeti és szórakoztató könyvről van ugyanis szó. Annyiban nem eredeti, hogy nyilván a műfajhoz – mágikus realizmusról van szó – számtalan többé-kevésbé jól ismert regény tartozik, viszont ritkán olvashatjuk észt szerzők művét. Ami tipikusan mágikus realista vonása a regénynek – már azon túl is, hogy mumusok, rémek, banyák és a talán kevésbé ismerősen csengő krattok és kujjancsok népesítik be a helyszínül szolgáló észt uraladmat – az, hogy nagyon jól meg tudja jeleníteni azt a kvázi-gyarmatiként megélt, de mindenképpen (szemi)periférikus helyzetet, amelyben az észtek láthatják magukat, és ahogy ebből a pozícióból szemlélik az idegen urakat, az európai hiedelmeket, erkölcsöket, de például a szomszédaikat, a letteket is. A szerző ráadásul kellően önironikusan áll a dologhoz, úgyhogy a könnyed hangvétel és a jó szórakozás garantált. Pedig, ahogy az észt hiedelemvilágot bemutatja, az akár egy horror alapjául is szolgálhatna, mindenesetre nem bánom, hogy nem így történt.
A regény szereplői parasztok, béresek, naplopók, uradalmi alkalmazottak, a falu lelkésze jópofa figurák. Életkörülményeik jónéhányukat rendkívül leleményessé tették, ami abban tud megnyilvánulni, hogy ötletesebbnél ötletesebb módokon tudják egymást átverni, meglopni, keresztbe tenni egymásnak, de ugyanígy nagyon gyakorlottak az uradalom, és a szellemi erők átverésében is. Kell is ez, ha minden sarkon mindenféle nyavalyák, rémek, mumusok, rosszindulatú szomszédok, vagy akár maga az Öregördög vár arra, hogy anyagi javainktól, józan eszünktől, egészségünktől, földi életünktől vagy éppen halhatatlan lelkünktől megfosszon. A regény szereplői számára a legfontosabb parancs az életben maradásé – mégpedig a lehető legkényelmesebb életben maradásé –, és ennek érdekében sok mindenre képesek, akár még az Öregördöggel is lepaktálnak, de úgy egyébként is semmi sem szent – még az Oltáriszentség sem – ha egyébként hasznos eszközként felhasználható a céljaikra. A kedvenc szereplőm (és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül az olvasók között) a rozsos volt: ő a legagyafúrtabb mind közül, de egyben talán a legönzetlenebb is, aki régi bölcsességek őrzője. Tudja például, hogy hülyeség megigézve bámulni egy tündért, mint teszik azt idegenben, ha sokkal célravezetőbb megenni a varázserejű fülét. A másik kedvencem a banya volt, aki ugyan szerelmi bűbájról még nem hallott – csak egyről, de azt épeszű nem akarja kipróbálni –, ugyanakkor bárki józan eszét el tudja venni, ha megőrli a haját, sőt, szorult helyzetben akár ürülékkupaccá is tud változni.
De mindeközben tévedés lenne azt hinni, hogy a regény teljesen elrugaszkodik a valóságtól, és feláldozza a realizmust a mágikusé. Az emberi viszonyok, érzelmek, viselkedések nagyon is realista módon vannak bemutatva: van itt viszonzatlan szerelem is, sóvárgás, de talán hangsúlyosabb a szociális feszültségek, a különböző társadalmi devianciák, mint az alkoholizmus bemutatása, a személyes ellentétek, a nemzeti lojalitás, az idegen elnyomóknak való „behódolás”. A regénytől így az is megkapja, amit keres, akit a mágia, az észt hiedelmek érdekelnek, de az is, akit az észtek a maguk létező valójukban.

2 hozzászólás
Fallen_Angel P>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Az Ördöngös idők egy észt falu életének egy hónapját meséli el. Mind a 30 nap története teljesen bolond és abszurd, olyan igazi keserédes, sírva nevetős, szókimondó sztorik. A lakók szégyentelenül lopnak egymástól, ügyeskednek, időnként állatokká változnak és átverik az ördögöt is, ha kell.
Andrus Kivirähk-tól már olvastam korábban – Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét című könyvét kedvencemnek jelöltem, így sokat vártam az Ördöngös időkkel kapcsolatban is. Mivel ez is hasonlóan jó könyv, erre is jár az öt csillag.

Sai_home>!
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők

Nagyon jó ez az észt humor/mondavilág :)

A könyvben egy november eseményeit követhetjük nyomon egy falunyi észt ember szemszögéből nézve. Nem mondanám vidám történeteknek, mert többnyire arról van szó, hogy hogyan élik túl a megpróbáltatásaikat, de mégis jó olvasni. Kicsit népmese szagúak a történetek, de felüdülésként hat, hogy nem a becsületességet és lovagiasságot helyezi előtérbe, hanem az emberek csavaros észjárását és trükközését, ahol ha valakit átvernek vagy meglopnak, akkor a többiek nem sajnálják, hanem szégyenkezhet, hogy hogyan lehetett ennyire figyelmetlen. Nekem sokkal jobban tetszenek az ilyen történetek, mint a valóságtól elrugaszkodott, a jó a végén elnyeri a méltó jutalámát, akármilyen butaságokat is csinál típusúak.
Ajánlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

Citrompor P>!

Tisztán látom, hogy a nő, akit szeretsz, gyönyörű, akár egy törékeny sellő, mert szépsége rajta hagyta arcodon a nyomát, ahogy a holdfény bevonja ezüsttel a folyók vizét.

128. oldal - November 17. (Valo-Art, 2004)

Szelén>!

– Az a bajunk nekünk, észteknek, hogy sok a hülye köztünk. Az ilyenek szégyent hoznak az egész népre.

10. oldal - November 1. (Valo-Art, 2004)

Nikolett_Kapocsi P>!

"Tüstént fogd be a lovat, és hajts el a prókátorért!
– Kiért? – kérdezte Jaan.
– A prókátorért – ismételte meg Ints, és elmagyarázta, hol kell Jaannak fölvennie, majd a kastélyba fuvaroznia ezt a fontos személyt. A béres hallgatta és egy csapásra megfeledkezett az éhségéről. Hohó, hát pókrókáért küldték! De hát ez nagyszerű! Jaan még sosem látott pókrókát, de a megboldogult Tyimofej annak idején beszélt neki erről az állatról, azt mondta, hogy a pókróka amúgy hasonlít az emberre, csak kisebb nála. Szőrös hosszú farka van, mint a rókának, mászik, mint a pók, és mókás dolgokat művel.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ügyvéd
1 hozzászólás
saribo>!

– Nem hiszem hogy ezt túlélem – nyöszörgött Kutya Kaarel. – Porrá zúz ez egyszer, teljesen porrá! Vödörrel kell majd a koporsóba öntenetek, olyan apróra őröl.
– Igyál egy korty vodkát, az megerősít.
– De én nem iszom! – hörögte Kutya Kaarel, szemei már teljesen kifordultak. – Soha nem is ittam, hívő ember vagyok, az ivás bűn!
A rozsos füttyentett,
– Erre vezet a menekülésed útja! – csillant fel a szeme. – A kórság nem állhatja a vodka szagát. Azért is sanyargat ennyire téged, mert olyan illatod van, mint egy csecsemőnek, egyenesen jólesik neki a karjaiba venni és dajkálni. El kell kezdened inni, minden nap legurítasz szépen egy jó üvegnyit, és figyeld meg: többé hírét sem hallod a kórságnak!
– De én nem akarok részeges lenni! – siránkozott Kaarel az ágyban.
– Pedig azt nem tudod elkerülni! – felelte a rozsos. – Választhatsz: a kórság vagy a vodka. Harmadik lehetőség nincs!

60. oldal

Citrompor P>!

    Feltámadt a szél, és felkavarta a havat. Messze az erdőben egy emberhúsra sóvárgó mumus bömbölte vérfagyasztó vadászdalát. Szinte megnyugtató volt hallani – végre megtörte valami a halálos csendet.

121. oldal - November 16. (Valo-Art, 2004)

Amrita IP>!

– Belehalni a szomorúságba? – csodálkozott a banya. – Először hallok ilyet. Nagyon furcsa lett ez az intéző, ha ilyen halál fenyegeti!
– Hát igen – felelte Liina. – És én éppen emiatt szeretem őt. Annyira szeretem, banya, hogy már fáj. Érted?
A banya sóhajtott, levett a polcról egy szárított egeret, és elkezdte körmével lehámozni a bőrét.
– Azt hiszem, igen – mondta. – Persze én csak egy öregasszony vagyok, meg még farkam is van, de talán én is vártam valamikor, hogy egy legény felmásszon hozzám a padlásra.
– És felmászott? – kérdezte Liina.
A banya megrázta a fejét és köhögött.
– Eszembe jutott egy szerelmi bűbáj, amiről anyám mesélt- mondta végül, amikor kiharákolta magát. – Verejtéket kell venned a hónod alól, összekeverni a szaroddal, és megetetni a legénnyel. Az segít.
Liina ránézett a banyára.
– Te kipróbáltad? – kérdezte.
– Nem – felelte a banya.
– Hát én se fogom – mondta Liina.
A banya megsimogatta a haját.
– Szegény gyermekem – mondta, és kezdte felaprítani a megpucolt egeret. – Tényleg nagyon szereted őt… De te fiatal vagy és szép, neked nincs farkad. Talán még az ágyadba csalhatod a fiút. Kérsz egérteát? Attól majd megnyugszol.

150–151. oldal - November 20. (Valo-Art, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
Kollográd P>!

– De hát minek kapargattad azt az oltárt? – pörölt vele a banya. – Tudod, hogy az szent hely!
– Persze, hogy tudom, pont azért! Az az arany szent arany! Azt beszélik, hogyha az ember azzal fizet a kocsmában, titokban visszavándorol a zsebébe. Így örökké ugyanazt az aranyat csaphatod a pultra, fikarcnyit sem leszel szegényebb.
– Hát nem tudom, ilyet én még soha nem hallottam. Na és hogy kerül vissza a zsebedbe az arany? Visszasétál talán?
– Jézus hozza vissza – mondta Oti. – Végtére is, ez megszentelt arany.
– Ki mondta ezt neked?
– Egy lett fickó.
– Eridj már, és te még hiszel ezeknek? A letteknek fel van cserélve a szája meg a segge, más se jön ki belőlük, csak szar.

161. oldal, November 24. (Gondolat, 2018)

BacchanteBlues P>!

A hülyeség még nem jogosít fel a lustálkodásra.

7. oldal - November 1. (Valo-Art, 2004)

ppeva P>!

Este így szólt Mall, a magtáros felesége az urának:
– Figyelj csak, Oskar, nemsokára teljesen elfogy a húsunk, mit teszek az asztalra? Hozni kellene megint.
– Milyen húst szeretnél? – kérdezte a magtáros. – Birkát?
– Ó, a hús az hús, az ételben nem szabad válogatni. Azt kell megenni, amit eléd raknak. Majd meglátod, mi akad az utadba, csak egy a fontos, hogy friss legyen. Magam is elmennék, de hát gyermeket hordok a szívem alatt, nem tesz annak jót az efféle ugrándozás meg szaladgálás.
– Eridj már, ki látott olyat, hogy viselős asszony farkasként futkosson? – nevetett a magtáros. – Bízd csak rá. Hol van az a kence, amit ehhez szoktunk használni?
Mall előkereste a szekrényből az alaposan becsomagolt szürke kenőcsöt, és odaadta az urának. Oskar bement a hátsó szobába, kent az orra alá a kulimászból, háromszor bukfencet vetett, farkassá változott, és hopsz, kiugrott az ablakon.
– Hova ment édesapa? – kérdezte a magtáros egyik gyereke.
– Dolgozni – felelt Mall. – Ne aggódjatok, hamarosan visszajön.

80. oldal - November 11. (Valo-Art, 2004)

Citrompor P>!

    Véget ért a nappali világosság. Betoppant az alkonyat, és büszkén illegette magát, mint vőlegény a lakodalomban.

10. oldal - November 1. (Valo-Art, 2004)


Hasonló könyvek címkék alapján

Veres Attila: Odakint sötétebb
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Nicole Krauss: A szerelem története
Mo Yan: Szeszföld
Salman Rushdie: A sátáni versek
Salman Rushdie: Sátáni versek
Orhan Pamuk: A fehér kastély