66. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján
93. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Időláda 127 csillagozás

Andri Snær Magnason: Időláda

Jó volna-e, ha képesek lennénk megállítani az időt? Mi történne, ha lenne egy csodálatos ládánk, amelybe nem hatol be az idő, és ahová elbújhatnánk a kellemetlen időjárás, az unalmas órák, személyes gondjaink és a világ bajai elől, hogy majd csak akkor jöjjünk elő, amikor újra minden jól megy a világban? E csábító ötlet megvalósulásának csaknem végzetes következményeit meséli el sok izgalommal és kimeríthetetlen fantáziával Andri Snar Magnason izlandi író fantasyjében.
A kettős cselekményű regény kerettörténetének főhősei gyerekek, akik magukra maradnak egy elhagyott és pusztulásnak indult városban. Az események szálai egy ősi legendához vezetnek, mely egy mesés hatalmú királyról és egy szépséges hercegnőről szól. Sigrúnnak és barátainak kell megtalálniuk a kapcsolatot a jelenlegi események és az ősi történet között, hogy rájöjjenek, miként menthetik meg a világot.

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Gondolat, Budapest, 2015
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636935832 · Fordította: Patat Bence
>!
Gondolat, Budapest, 2015
280 oldal · ISBN: 9789635560059 · Fordította: Patat Bence

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Dímon · Exel · Obszidiána


Kedvencelte 21

Várólistára tette 150

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Keiran_Rowley IP>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Az idő meséje

Az idő relatív. Olykor úgy tűnik rohan, máskor meg csak vánszorog. Nyúlik és múlik, de mindig csak előre halad kegyetlenül… megállíthatatlanul. Mi történne akkor, ha mégis megállíthatnánk az időt? Magnason Hófehérke alapokra helyezett meséje erre a kérdésre keresi a választ.

Dímon király meghódította már az egész világot. Nincs lassan olyan négyzetmilliméternyi hely, ahol ne őt tisztelnék fenséges uralkodóként. Mindene megvan, noha hőn szeretett kedvese meghalt, gyönyörűséges lánya körül kavargó gondolatai minden szomorú percet elűznek. Hiszen érte hódít, hogy egyszer majd a lába elé helyezhesse az egész világot ajándékként. Igen ám, de a világ minden szépsége mit sem ér, ha a csodás, ártatlan, világszép gyermek lassan elhervad, megfonnyad és az idő megöregíti, azután meghal, mielőtt az egészet kiélvezhetné.
Dímon király kétségbeesetten keresi a megoldást, amit a leigázott törpék ajándéka végül megoldani látszik. Egy koporsó. Leheletfinom, már-már átlátszó szemfödémét ősi, rejtett simogatástól ellazult pókok fonalából szőtték a törpasszonyok évszázadokon át. Olyan anyag ez, hogy semmit sem enged keresztül a szálain, még az időt sem.
Az ajándékba szánt ládában pedig csend és időtlenség honol. Egy gyorsan elmúló virág és egy madár, ami fajának utolsó képviselője merevedik örök, csodálnivaló mozdulatlanságba. És Dímon felnyitja a ládát, hogy a felbecsülhetetlen értékű ajándékokat szeretett lánya, Obszidiána öröklétére cserélje.
De minden, a természet rendjébe avatkozó tettnek ára van.

Így kezdődik Viola meséje a távoli jövőben, ahol néhány gyermeken kívül mindenki üvegkoporsóban fekve várja a gazdasági világégés végét. Egy véget, ami soha nem jön el, mivel senki nem maradt, aki fellendítse a modern világ agyonmisztifikált gazdaságát. Az emberek időtlen ládákban nyugszanak, míg körülöttük lassan elmúlik az élet, amit ismertek.

Magnason zseniális meséje gyerekeknek és felnőtteknek ugyanúgy élvezetes kalandot nyújthat. Mondanivalóját, tanulságait Viola sokkolóan kedves, de ugyanakkor kegyetlen meséjén keresztül tárja elénk. A két szálon futó történet hagy időt és teret elgondolkozni azokon a kérdéseken, hogy például
– Mit érdemes feláldozni szeretteinkért? Igazolható-e a tárgyias dolgok vég nélküli harácsolása azzal, hogy pusztán szeretteink érdekében cselekszünk? Érdemes-e olyan célokért küzdeni, amik elragadják tőlünk azt az időt, amit szeretteinkkel tölthetnénk?
– Meghatározhatjuk-e mi a fontos a másik számára? Statisztikai pontossággal, patikamérlegen számolgatva meghatározható-e egy ember boldogsága? Egy esős nap vajon valóban kevesebbet ér-e, mint egy ragyogó, napsütéses nap?
– Szerethetünk-e valakit olyan mélyen, hogy saját életünket feláldozzuk érte? Szeretet-e az egyáltalán, ha valakit megfosztunk az egyetlen igazán fontos dologtól, az élettől?

Komoly kérdések ezek, és még jóval több is megtalálható ebben a mesében. Magnason varázslatosan szövi a szálakat, azután eljön a pont, amikor a jövőben mesélő öreg Viola és az ősi Pangea mágikus világában koporsóba zárt Obszidiána története egy sorsfordító esemény során összetalálkozik. Elválaszthatatlanokká válnak. Örökké létező mesévé, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

Még egy utolsó gondolat, ha megengeditek:
Töltsetek minél több időt a szeretteitekkel! Ne hagyjátok, hogy a harag, a lustaság vagy a nemtörődömség gyökeret verjen bennetek! Nem tudhatjátok, mennyi időtök marad bepótolni a feleslegesen elvesztegetett napokat, heteket, hónapokat, esetleg éveket. Ne zárjátok magatokat üvegkoporsóba, mert elmúlik mellettetek minden, ami igazán fontos! ;)

11 hozzászólás
Morpheus>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Ez egy igazi Andri Snær Magnason mese. Ráadásul eredeti, izgalmas és érdekes, amit tudtam élvezni, annak ellenére is, hogy nem kifejezetten az én korosztályom számára íródott.

1 hozzászólás
Bori_L>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Magnason megint alkotott egy… egy… kötelezőt. Egy nagyon szomorú, nagyon fájdalmas, ugyanakkor gyönyörű művet. Egy olyat, aminek a fülszövege és a borítója (ami egyébként szintén nagyon szép, örülök, hogy megtartották az eredetit) megint megtévesztő (gondolok itt most A kékbolygó történetére), ugyanis annak ellenére, hogy bizonyára gyerekek-fiatalok is élvezik, ez a könyv egy újabb kőkemény társadalmi kritika, ami (szerintem) inkább szól felnőttekhez, mint az ifjúsághoz. Felnőtteken belül pedig elsősorban (leendő) szülőkhöz.

Azokhoz a szülőkhöz, akik legszívesebben üvegkoporsóba zárnák a gyermeküket, hogy ne lássák megöregedni, hogy mindig fiatal, cuki és ártatlan maradjon.
Vagy pedig mindent megvesznek neki, amire szüksége lehet, de az ehhez szükséges pénzt abban az időben keresik meg, amit közösen is eltölthetnének.
Vagy legszívesebben csak akkor húznák elő a gyereket, amikor tündökölni lehet vele, hogy nézd, nekem milyen szép, ügyes és bájos kislányom/kisfiam van, és nézzétek, milyen jól viselkedik!.
Vagy úgy gondolják, hogy annyira jól tudják, hogy mi kell egy gyereknek, hogy felesleges odafigyelni rá.
Vagy úgy gondolják, hogy mindennek tökéletesnek és másodpercre pontosan beosztottnak kell lennie – hogy az esős napok feleslegesek, és csak a napsütésben lehet nevetni.
Azoknak a felnőtteknek szól, akiknek semmi sem elég jó.
Vagy… még sorolhatnám.

A könyv címét adó időláda egy olyan alkalmatosság, amibe belebújva az ember kiléphet az idő folyamából. Magára csukja az ajtót, és amikor kinyitja, mintha csak egy pillanat telt volna el – de kívül akár tíz, húsz, száz, ezer év is eltelhetett. Időládája bárkinek lehet – átugorhatja az esős napokat, az unalmas napokat, egy szempillantás alatt közelebb hozhatja a születésnapját.
Vagy éppen beteheti a gyerekét, amikor nincs ideje foglalkozni vele.
Előfordulhat, hogy a gyerek ottmarad egy-két évig, de kit érdekel? Mindig vannak újak, jobbak, akikkel barátkozhat. És addig kikapcsolódhatnak a szülők is, vagy megteremthetik a megfelelő környezetet porontyuk számára.

Ha pedig éppen világválság van, akkor is be lehet zárkózni az időládába. Csak be kell állítani, hogy akkor nyíljon ki, ha már normalizálódott a helyzet. De mi van akkor, ha mindenki bezárkózik?

Ez a történet másik nagyon hangsúlyos üzenete: könnyű a felelősséget tologatni. A szomszédra, a képviselőkre, az önkormányzatra, a kormányra, a világra. Akárkire. Vállalni a felelősséget, az nehéz (ha engem kérdeztek, akkor a mai fejlett társadalmaknak ez az egyik legnagyobb hibája, hogy sem az egyes egyének, sem a társadalom egésze nem hajlandó felelősséget vállalni a tettei következményeiért – ez egy jó nyakatekert mondat lett, nem is fejtem ki bővebben).

– Az emberek maguk állítják be az időt. Senkinek sem tiltom meg, hogy kijöjjön!
– Nem – ellenkezett Sigrún –, az emberek nem képesek rá. Mindenki a jobb időket várja. Senki sem akar felelősséget vállalni.

Azt már épp csak megemlítem, hogy ez a könyv is mennyire Magnasonos, mennyire izlandi, mennyire egyedi. Azt viszont külön kiemelném, hogy a borító nagyon szuper, és olvasás után nézegessétek meg jobban!

Félretéve a filozofálást: nekem nagyon fájt olvasni ezt a könyvet. A Momohoz hasonlóan ez a történet is elgondolkodtatott. Mekkora kincs az idő, és sokan mennyire nem becsülik meg! Milyen önzőek tudnak lenni az emberek! Mennyire nem figyelnek oda egymásra – még a hozzájuk közel állókra sem! Az elején még megmosolyogtam a Hófehérke-utalásokat, és Exelt, aki mindent pontosan kiszámol és statisztikailag bizonyít (itt visszaköszönt egy kicsit a LoveStar is), de aztán egyre inkább a hercegnő (számomra rendkívül szívbemarkoló) sorsa kötötte le a figyelmemet. A cselekmény is pörgős, a leírások gyönyörűek, a karakterek nem viaszbábuk… de nekem végig csak az járt a fejemben, hogy szegény Obszidiána, és szegény Obszidiánák a valós életben, milyen lehet ilyen elhanyagolt-de-közben-istenített gyereknek lenni, kétségbeesettnek, magányosnak, zavarodottnak?

Jó lenne, ha ez a könyv, és az ehhez hasonlóak minél több emberhez eljutnának. Fiatalhoz, öreghez, gyerekhez, felnőtthöz egyaránt. Hátha, hátha, hátha segítene változtatni ezen a rohanó világon!

10 hozzászólás
Chöpp >!
Andri Snær Magnason: Időláda

Ezt most szépen felrakom A mesék, amelyek igazak és átvisznek a Sötét másik oldalra virtuális polcomra a többi közé spoiler
Az emberi természet kisebb ellenállás felé törekvése, a felelősségvállalás hiánya, a kényelmes élet örök önpusztító vágya és az önmagunknak ásott egyéb gödrök és csapdák elképesztően ügyesen megalkotott meséje ez.
Nem tudom, mire számítottam, amikor olvasni kezdtem, de rögtön láttam, hogy teljesen más és meglepően egyedi az, amit a kezemben tartok. Próbáltam elnyújtani az olvasást, de a második felét szinte egy lélegzetre szippantottam be. (Ez úgy nézett ki, hogy beraktam a könyvjelzőt, letettem a könyvet, majd rögtön fel, ki a könyvjelző és olvastam tovább. Ezt háromszor-négyszer eljátszottam, de a történet győzött.) Gyönge olvasói mivoltom ellenállhatatlan vonzásnak lett kitéve általa. Ajánlom felnőtteknek is sok szeretettel!

Kkatja P>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Magnason már a Lovestarban megadta a kezdő lökést a szakadék széléről és az Időládával csak továbbhúzta ezt a repülést, egy olyan elképzelt világba, amely a mienkéből hajtott ki.
Kicsit laposan indul a „mese”, izgultam is érte, hogy mi fog ebből kisülni, spoiler de aztán megnyugodtam, mert úgy felpörögtek az események, hogy másfél nap alatt kivégeztem, ami mostanában ritkaság az életemben. (Tényleg én olyan időládát kérnék, amiben lehet olvasni!)
Tök jó kis társadalomkritikát kapunk, hogy miért is a fő mániánk az időnket olyan munkákkal tölteni, aminek béréből mindenféle biszbaszt vásárolhatunk, amik csak addig tesznek boldoggá, míg meg nem szereztük őket. Miért nem elégszünk meg a kevesebbel, ha azzal minőségi időt szerválhatunk és élhetünk meg a szeretteinkkel vagy olyan elfoglaltságokkal, melyeket élvezünk is? (Itt most nem Dímon király világhódító terveire gondolok, bár persze ő is csak a lányának akart jót ezzel…hmm)
Itt időt akarnak spórolni az emberek, elbújni a válság elől, az Időládába, amit majd szépen kinyitunk és folytatjuk az életünket, ha elmúlt a válság. Tragikomikus gondolat, mert mindenki vesz egy ilyen ládát és várnak és várnak és várnak az emberek… hogy jobb legyen… hogy minden helyrejöjjön, amit eddig elspoilerb@ctunk. Reális? Dehogy. Mégis milyen jól jellemzi mai társadalmunkat is, csak itt az Időláda egy szép nagy szemellenző, amivel magunkon kívül nem látunk mást, sem állatokat, sem természetet, se más embereket, se jövőt, se kiutat…
Dühös lettem erre a világra, hogy miért vagyunk ennyire korlátoltak, dühös vagyok a teremtőnkre és arra, aki ezt a folyamatot nézi és hagyja és magamra is, hogy itt kell lennem.
Na de bocs, kicsit elkalandoztam a könyvről, de bennem ilyen gondolatokat ébresztett és még inkább megerősített abban, amit eddig is tudtam, hogy NINCS annyi időnk, amiről azt hisszük, hogy van, tehát ébresztő, mert most zajlik az életünk, nem számít, hogy milyen az idő vagy a kedvünk. Élnünk kell azzal, amink van és felelősséget vállalni a tetteinkért, hogy együtt vittük és visszük folyamatosan a világot ebbe a nemszeretem irányba és a mi dolgunk lenne visszafordítani is, több odafigyeléssel, tudatossággal és tisztánlátással.
És én nem akarok időládát, még olyat sem, amiben többet lehet olvasni! :)
Minden mást nagyon szépen leírtatok már róla @Bori_L értékelése a szívemből szólt.
Szóval olvassátok és éljétek gyerekek és felnőttek!

>!
Gondolat, Budapest, 2015
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636935832 · Fordította: Patat Bence
Jagika P>!
Andri Snær Magnason: Időláda

A cím kissé félrevezető, hiszen valójában időkoporsóról van szó – ebben a jelentésében sokkal mélyebb értelmet nyer a történet. Érdemes is eljátszani a gondolattal: az idő nyerésével ily módon a valódi életet temeti el az ember…
Alapvetően komor és keserű hangulatú ez a könyv, legalábbis az én olvasatomban, emiatt inkább nem is a gyermekeknek, hanem az idősebb korosztálynak ajánlanám. Főleg azért, mert a felnőtt/szülői szerep igencsak elgondolkodtató a műben olvasott negatív jelenetek alapján. Igaz, manapság szerencsére nincs időkoporsó, amibe belenyomnák a foglalkozást, odafigyelést igénylő gyerekeket, de van helyette sok más kütyü…

Citrompor>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Az idő pénz.
Nincs drágább az időnél.
Az idő néha anya, néha mostoha.
Idő szolgál, senkit nem vár.
Az idő folyton foly, meg nem eszi a moly.
Egyik idő a másiknak ellensége.
Egyik idő a másiknak mestere.
Nincs oly dolog, melyet meg nem hajt az idő.
Nem az idő szabja magát mihozzánk, hanem mi szabjuk magunkat az időhöz.
Időtül kell várni, tanácstul hallgatni.
Mit az ész meg nem gyógyithat, meggyógyitja idő.
Mindennek van ideje.
Nincs ideje ki az időre várakozik.
Legjobb orvos az idő.
Az eltöltött idő soha vissza nem jő.
Idő a bolondot is észre hozza.
Lesz még idő szépen járni, csak legyen ki felöltözni.
Rosznak is idővel kell válni.
Kinek bő az idő, még kifogy belőle.
Minden jó annak idejében.*
    …

De mi is az idő valójában? Az idő a fontos, vagy az ahogyan eltöltjük?
Ez utóbbi kérdésben már a válasz is benne rejlik, ahogyan benne rejlik ebben az izgalmas és gyönyörű mesében is. Tetszett, elgondolkodtatott ez a nem szokványos, nyomokban egy Hófehérke és a hét törpe parafrázisra is hasonlító, varázslatos izlandi mese. Megéri elolvasni, elgondolkodtató. Egyszerre elbűvölően mesei, és borzongatóan realista, mesterien ötvözi a mát és egy letűnt, „sosemvolt” kor történéseit. Bevallom, én a máról, arról az abszurd máról, ahol az időláda vásárlóközönségre talál, még többet is olvastam volna. A történet vége mintha megérezte volna, mire vágyom, s igazán kerekké varázsolta magát.

* Gyűjtés: Válogatott magyar közmondások http://mek.oszk.hu/07700/07767/07767.htm#11

dontpanic P>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Izlandi ifjúsági fantasy? Na, mondom, ilyet még nem ettem, kóstoljuk meg, milyen.
Ráadásul egy olyan alapötletet pedzeget, ami gyerekkorom óta foglalkoztat, fantáziák szintjén: milyen lehet, ha lehetőséged van megállítani az időt? (Volt egy ilyen film is, azt hiszem, egy régi zsebórával állították meg benne az időt fiatal srácok, aki emlékszik a címére, sikítson. :))

Ehhez képest a könyv maga csalódás volt, azt éreztem, a benne rejlő potenciált nem tudja igazán kibontani. A szereplők nem mozgattak meg, egyikük se tudott igazán érdekelni (még talán egy-két mellékszereplő tűnt a legérdekesebbeknek), a kerettörténet és a fősztori bénán, számomra nem organikusan illeszkedett egymásba. (Konkrétan volt olyan, hogy el is felejtettem, hogy a könyv a „jelenben” indult, és meglepetésként hatott, amikor középen visszatértünk ehhez a szálhoz, hogy jaaa, ilyen is volt.)

Az idő megállításának lehetősége persze továbbra is izgalmas kérdés, és a könyv erről persze bölcs és megfontolandó üzeneteket közvetített, de úgy éreztem, ezekben az üzenetekben sem tud kilépni a közhelyesség szintjéről. Jajaja, a rossz napokat is meg kell élni, anélkül nem tudjuk értékelni a jókat.
Talán abban az értelemben volt a legérdekesebb, hogy hogyan viszonyulunk a gyerekekhez/gyerekeinkhez. Meg akarjuk óvni őket minden rossztól, és ezáltal zárjuk el őket az igazi élet megtapasztalásától vagy hagyjuk, hogy maguk fedezzék fel a világot, a sérülések kockázatával? Meg hát, persze, innentől tovább lehetne gondolni a kontroll kérdését is… sokszor, amikor azt hisszük, hogy kontrollt gyakorlunk egy szituáció felett, akkor csúszik ki a kezünk közül igazán az irányítás.

Szóval persze, voltak itt érdekes felvetések, és nyilván nem is egy mese dolga ezeket a maga mélységeiben kibontani. De egy mese kibontás nélkül is magában foglalja ezeket az üzeneteket, itt meg valahogy mégis azt éreztem, hogy a felszínen ragadtunk.

Igazából abban sem vagyok biztos, hogy ez a könyv egyáltalán mese. A legutóbbi Budapesti Molyklub alkalmon mondta valaki (talán @Spaceman_Spiff?), hogy ez egy meseregény. Én nem tudtam így olvasni, azt éreztem, a könyv maga sem tudja eldönteni, mi is akar lenni. Talán emiatt a belső bizonytalanság érzése miatt sem tudott hozzám igazán közel kerülni.

Pedig sokan szerették, úgy látom, nekem valahogy nem ment.

6 hozzászólás
pikkupilvi P>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Szőröstül-bőröstül megnyert magának ez a könyv a pofás borítótól kezdve a cuki rajzokon át a történetbe ágyazott történetig. Ugyan rajta van az ifjúsági címke, de valójában korfüggetlen a témájából adódóan, mert az idővel és annak múlásával mindenkinek szembe kell néznie.
Ez nálam amúgy is olyan érzékeny téma, amire szívesen keresem a választ könyvekben. A sztori egyébként jóval több az időn és annak értékén való rágódáson, megkérdőjelezi az életmódunkat, életfilozófiát boncolgat.
Izlandi íróktól a közelmúltig nem olvastam, most pedig kétszer is gyors egymásutánban, eddig határozottan jó véleménnyel vagyok róluk.

Éva_Bátka>!
Andri Snær Magnason: Időláda

Ha szeretted Hófehérke és a hét törpe meséjét, ezt el kell olvasnod!

Ha szeretted Ende Momóját, ezt el kell olvasnod!

Ha szereted az olyan gyermekirodalmat, ami egy mesébe csomagolt jó erős társadalomkritika, akkor ezt el kell olvasnod!

Ha ülsz a tv előtt, mobillal a kezedben és a híreken szörnyülködsz, miközben gyereket nevelsz, ezt el kell olvasnod!

Ha mindig a jó pillanatra vársz, hogy megtégy valamit, ezt el kell olvasnod!

Ha örökké szeretnél élni, ezt el kell olvasnod!

***

A kiadvány igényes, a borító nagyon szép, Patat Bence pedig csodás munkát végzett ismét!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Keikorca P>!

Kevés dolgot lehet biztosan tudni, de azt igen, hogy mindenre van megoldás.

Gondolat Kiadó, Budapest, 2015, 246.

5 hozzászólás
Citrompor>!

    Útközben találkoztak egy emberrel, akinek a nyakában tábla lógott, az alábbi szöveggel:

Közeleg a világvége.

– Ő is közgazdász? – kérdezte Sigrún, de anyja lepisszegte.

9. oldal

1 hozzászólás
Bori_L>!

– […] jobb az, ha csak egyvalaki szeret minket, akit mi is szeretünk, mint az, ha milliók imádnak bennünket, akiket nem is ismerünk! Mit ér a szeretet, ha nem kölcsönös?

147. oldal, A hercegnői bál (Gondolat, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Keiran_Rowley IP>!

A szíve úgy fickándozott, mint egy most született delfin.

23. oldal (Élet és halál)

Keiran_Rowley IP>!

Feltálaltak egy egészben sült struccot, amely pingvinnel volt töltve, a pingvin pulykával volt töltve, a pulyka flamingóval, a flamingó csirkével, a csirke hófajddal, a hófajd papagájjal, a papagáj réti pityerrel, a réti pityer kolibrivel, annak pedig mézbe forgatott iszaplegyet dugtak a fenekébe.

27-28. oldal (Exel)

9 hozzászólás
River_Song>!

Több millió éves hegyek tornyosultak a feje fölé. A hullámok nevettek rajta, és szétfröccsentek, ahogy talán örökké szétfröccsennek majd. A csillagok ragyogtak, és rá ügyet sem vetettek. Ő csak egy porszem, amelyet hamarosan elsöpör a szél.

51. oldal

Keiran_Rowley IP>!

Kári szíve úgy ugrott össze, mint a csillag, amely összeomlik a saját súlya alatt, és fekete lyukká válik.

240. oldal (Kári a tetőgerendán)

Anyechka I>!

– De maga találta ki a szlogent, hogy „Soha többé februárt”.
– Igen, mivel a február ócska egy hónap.
– Nekem például februárban van a születésnapom – mondta Sigrún halálra sértve.
– Az ilyen születési rendellenességekről nem tehetek – szívta az orrát Cromwell.

259. oldal (Cromwell keresése)

Kapcsolódó szócikkek: február
pupsegal>!

– Bárcsak az idő elsüllyedne a teveszarban! – átkozódott Dímon.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dímon
Chöpp >!

MINDEN EGYES NAP OLYAN, MINT EGY CSISZOLATLAN GYÉMÁNT.

155. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Eoin Colfer: Artemis Fowl és az elveszett kolónia
Jessica Townsend: Csudamíves
Neil Gaiman: Coraline
Paul Stewart – Chris Riddell: Vigyázat, sárkányveszély!
Pierdomenico Baccalario: Az első kulcs
H. Vidra Gabriella: A fekete kő titka
Wendy Mass: Az utolsó ajándék
Bessenyei Gábor: A jövő harcosai
Jeanette Winterson: Gubancrom
Katherine Applegate: Kívánságfa