Az 1992-ben megjelent Diana igaz története óriási felzúdulást váltott ki az angol uralkodói családban. Később aztán még a kételkedők számára is nyilvánvaló lett, hogy valóban ez a hercegnő igaz története. Akkoriban, amikor a könyv íródott. Diana csapdában érezte magát a királyi családon belül, és nem volt hatalma az események felett. A hercegnőt azonban a könyv megjelenése ahhoz is hozzásegítette, hogy élete új irányt vegyen. Ez az új, boldogabb élet azonban tragikus hirtelenséggel ért véget. Dianáról 1997-es halála után számtalan könyv jelent meg (magyarul is), melyek igen különböző módon, gyakran elfogultan meséltek a hercegnőről. Az évek során azonban beigazolódott, hogy Andrew Morton kötete kiállja az idő próbáját.
Diana igaz története – saját szavaival 112 csillagozás
Enciklopédia 21
Szereplők népszerűség szerint
Diana walesi hercegné · Kamilla cornwalli hercegné - Camilla Rosemary Shand · Károly walesi herceg · Dickie Arbiter · hercegnő · Ken Stronach · V. György brit király
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 16
Várólistára tette 70
Kívánságlistára tette 66
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Andrew Morton 1992-ben jelentette meg Diana életéről szóló könyvét, majd a hercegnő halála után került kiadásra ez a bővített kiadás, mely a könyv utóéletét, a walesi hercegnő halálának tragikus körülményeit, valamint a halála utáni időket is érinti.
Őszintén nekem kicsit csalódás volt a könyv, sok helyen unalmasnak is találtam. Többször nem volt összeszedett, néha nem tudtam, hogy az egyik bekezdés milyen logika alapján követi a másikat, és sok felesleges információ, ismétlődés található a könyvben, emiatt viszonylag hosszúra sikeredett. A legfőbb hibája számomra az volt, hogy nem volt kellően hiteles, annak ellenére, hogy részben Diana saját szavait tartalmazza. A – részben fiktív elemeket tartalmazó – The Crown című Netflix sorozat nekem sokkal hihetőbbnek hat, itt elnagyolt, felületes információkat kapunk a hercegi pár életéről, kapcsolatrendszeréről, Diana problémáiról. Andrew Morton kritikai éllel jegyezi meg, hogy könyve kapcsán a Sunday Times három szenzációról számolt be a hercegnővel kapcsolatban: arról, hogy evési zavarokban szenved, hogy többször kísérelt meg öngyilkosságot, és hogy a férje titkos szerelmi kapcsolatot tartott fenn Camilla Parker Bowlesszal. És én ezzel teljes mértékben egyetértek, ugyanis főként ezen három téma körül csoportosul az írás, emellett kiemeli Diana hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos karitatív magatartását, valamint minden sorából kitűnik Diana áldozatként való bemutatása. Mindezen adatok olyan formában jelennek meg, ahogy bárkinek, aki kicsit is érdeklődik a királyi család élete iránt, tudomása lehet újságcikkek, televíziós felvételek, interjúk alapján. Én sokkal több új információra számítottam, bár azt hozzá kell tenni, hogy a könyv első megjelenésekor valószínűleg nem volt ennyi kiszivárgott titok a hercegi pár életével kapcsolatban, mint manapság, vagy azok jó része ezen az életrajzi könyvön alapul.
Szubjektív vélemény, de nekem mindig is fenntartásaim voltak a királyság ilyen jellegű protokolláris intézményével kapcsolatban, annak ellenére érdekesnek tartom ennek a rendszernek a működését, mai napig tartó létjogosultságát, titokzatosságát, emiatt szívesen olvastam a könyvet.
Azt gondolom továbbá, hogy a könyv – életrajzi jellegéből kifolyólag – egyoldalú, Diana szemüvegén keresztül láttatja az eseményeket. Az bizonyos, hogy egy végtelenül merev, szabályozott rendszerbe kellett volna betagozódnia, mely a szabadságra, megértésre és gyengédségre vágyó természetével összeférhetetlen volt. Viszont az a véleményem, hogy az ezzel kapcsolatos kudarca és az ezzel együtt járó lelki problémák nem kizárólag a rendszer hibái. Túl fiatalon – amikor házasságra lépett Károllyal – talán nem tudta felmérni, hogy milyen erőfeszítéseket követelhet a királyi család tagjává válni, ami végeredményben igazán sosem sikerült neki. Meghatározó szerepe mindazonáltal megkérdőjelezhetetlen, „különösen a nőknek mutatott példában, hogy keressék saját igazságaikat.”
Nagyon szomorú voltam, mikor meghalt Diana! Ráadásul abban az évben született, amikor Én és nagy példaképem. Ez a könyv érdekes volt, de leginkább csak addig, míg saját szavait olvastam. Aztán amikor az író folytatta a történetet, már nem volt az igazi. Eddig is tudtam, milyen borzasztó lehetett az élete, hogy hányan csak kihasználták, Károllyal az élen, de emellett jó anya volt és kedves, segítőkész ember. Nagy kár érte!!!! Még élhetne bőven és élvezhetné az unokáival az életet!
Nem olyan rég írtam Antonio Caprarica: Diana utolsó nyara c. könyvről. Kíváncsi voltam, hogy más vajon mit írhatott a hercegnéről.
A könyv először 1992-ben jelent meg, Diana saját elbeszélése alapján. Ekkoriban a hercegné nagyon szomorú volt a tönkrement házassága miatt, „fojtogatta” a királyi családba való tartozása. Egyfajta végső elkeseredés vezetett oda, hogy titokban interjút adott Mortonnak és ez alapján készült el ez a kötet, ami aztán hatalmasat robbant a médiában. Hisz addig a percig senki nem tudhatta, hogy mi is zajlódott évekig a zárt ajtók mögött. Mondhatnánk úgy is, hogy borult a bili.
Szó van benne, hogy milyen volt Diana élete, mielőtt megismerkedett Károllyal. Aztán persze arról is, hogyan ismerkedtek meg, hogyan jutottak el az esküvőig, milyen volt a kapcsolatuk, a házasságuk. Mesélt a gyerekek születéséről, Camilláról, hogy ebben a házasságban hárman voltak.
Az új kiadást Morton kibővítette azokkal az információkkal, amik 1992 után történtek a hercegnével. Írt a válásáról, mindarról, ami ahhoz vezetett, hogy aztán megismerkedett Dodival és a sors az Alma alagútba sodorta őket.
Aki kedvelte a hercegnét, olvassa el ezt a könyvet is! Annak ellenére, hogy úgy érzem Morton eléggé elfogult volt Dianaval kapcsolatban.
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/11/andrew-morton-dian…
Kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Az eleje, amikor Diana mesél az valóban érdekes volt, és nagyon megrázó volt olvasni, hogy mennyire nehéz élete volt, és mennyire magányosnak érezte magát. A Camillával való kapcsolata, gondolatai, Károly nemtörődömsége, és az egész udvartartás, minden, hogy mennyire elnyomták. Tudtuk ezeket, mindenki tudta, de így olvasva sokkal szívbemarkolóbb volt.
De. Ezután jött a mesélő rész, ahol az író próbálja sokkal részletesebben bemutatni, és egy-két kommentet hozzáadni. Viszont innentől nagyon sok helyen borzalmasan unalmas lett. Rengeteg ismétlődés, rengeteg unalmas leírás.
És ami számomra a legnegatívabb az egész könyvben, hogy egyáltalán nem objektív. Tudjuk, hogy Diana sem volt szent, tudjuk, hogy ő is félrelépett, satöbbi. Na erről kettő mondat van a könyvben, ismétlem kettő. Nem pletyka könyvet akartam olvasni, de hát azért a valósághoz és objektivitáshoz hozzátartozna az az oldal is. Így kaptunk egy könyvet, ami igazából Dianát egy ilyen gyönyörű angyallá változtatja, akinek semmi hibája sem volt soha, aki soha semmi rosszat nem tett, akit csak elnyomtak és nem hagyták tündökölni. Ezért nekem nem tetszett ez a könyv.
Igen sokáig csak két csillagot akartam adni, és kacérkodtam a könyv abbahagyásának gondolatával is. Az utolsó, összegző fejezet azért végül 3 csillagra mentette az olvasásélményt. A szolid csillagozás oka nem elsősorban a „szívek királynőjének” története, hanem a kötet katasztrofális szerkesztése. A Diana saját szavaiként aposztrofált részek egy hatalmas, kérdések nélküli katyvaszt alkotnak, majd az itt leírt dolgokat ismétli meg, olykor szó szerint a szerző a második részben. Az egész kötet végtelen repetitív, nagyon zavaróak az unalomig ismételt tények, sokszor teljesen figyelmen kívül hagyva az időrendiséget. A fordítás szintén sok kívánnivalót hagy maga után, ez is igencsak bosszantó, a helyesírási hibákat nem is említve.
A könyvet azért emeltem le édesanyám polcáról, hogy esetleg hozzáadjon valamennyit a The Crown és egyéb alkotások alapján a tragikus sorsú wales-i hercegnőről bennem kialakított képhez. Azt kell mondjam, nem igazán sikerült. A sokszor negyedik hatalmi ágként hivatkozott sajtó ereje azonban e rosszul szerkesztett könyv lapjain is elemei erővel érzékelhető.
Nagyon furán szerkesztett, kesze-kusza könyv, olyan érzésem volt, mintha egy teljesen amatőr valaki írta volna pusztán kedvtelésből, a saját szórakoztatására. A magyar fordítás is valami egészen pocsék – mondom ezt úgy, hogy nem vetettem össze az eredetivel és persze én még így se tudnám lefordítani. De nekem nem is ez a foglalkozásom.
A hibái dacára voltak kifejezetten érdekes, informatív részek, amik miatt érdemes volt elolvasni.
Egyszerűen letehetetlen volt a könyv. Csak jöttek és jöttek az oldalak. Ez volt az első könyv, amit Diana hercegnőről olvastam, de nem az utolsó. Kicsit olyan érzésem lett, mintha a sajtóból megismert Diana, és a könyvből megismert nem ugyanaz a személy lenne. Életében is, és most is megállja a helyét az, hogy nem feltétlen a valóságot tudjuk meg egy- egy emberről a sajtón keresztül. Ilyenkor jön jól egy életrajzi vagy önéletrajzi könyv. Bár meglehetősen fiatal voltam, amikor Diana élt, azért egy- két dologra emlékszem híradásokból, de ezeket az emlékeket átírta ez a könyv.
Diana hercegnő egy szimbólum volt számomra. Mindig, bárhol jelent is meg, az elegancia csak úgy sugárzott belőle. Nekem Ő volt a királyi család színfoltja, de a mosolya off. Folyamatosan azt látszott, hogy boldogtalan, de ennek ellenére, vagy éppen pont ezért, folyamatosan segített és segíteni akart. Ez a történet is bizonyosság volt arra, hogy egy boldogtalan hercegnő és nő volt. A halálának körülményei off. Csodáltam az erejét, ahogy a bulímiáját is kezelte. Hiszem, hogy ennél boldogabb és teljesebb életet érdemelt volna. Tetszett a könyv, az 1 csillag levonás kizárólag maga a történetnek szól, amiért ilyen élete volt.
Bár egyáltalán nem nevezném magam elvetemült Diana-rajongónak, mégis érdekel az élete, ahogy a királyi családé is.
Talán a karitatív ügyek és a királyi család tagjaként rárótt kötelességei iránti elkötelezettségét csodáltam a legjobban; a bulimia és a boldogtalan házassága ellenére is elképesztően elhivatott volt, pláne ha a karitatív tevékenységeit nézzük.
Mivel Diana már életében (a halála után meg pláne) valóságos ikonná vált, legodaadóbb hívei pedig szinte már szentté avatják, rendkívül nehéz egy objektív könyvet vagy filmet találni az életéről és a házasságáról. Tekintve, hogy a könyv teljes egészében Diana oldaláról mutatja be az életét és a házasságát, nyilván nem is lehet elvárni, hogy objektív legyen, de az események leírása néha különösen fekete-fehérre sikerült, minden árnyalás nélkül. Ennek ellenére így is voltak érdekes részletek a könyvben, de a legjobban mégis az első 100 oldal tetszett, ahol Diana valóban a saját szavaival írja le érzéseit és élete legfőbb eseményeit, mégha meglehetősen tömören is.
Igazán megdöbbentő volt amit ebben a könyvben leírtak. Nem vonom kétségbe, hogy talán ezek tényleg Diana szavai. Akárhogy is van, megrázó volt olvasni, hogy szegény min ment keresztül rövid élete során. Bizonyára voltak sokan, akik irigyelték őt, de szerintem, egy-két momentumot leszámítva egyáltalán nem volt irigylésre méltó az Ő élete. Valószínű az sem véletlen, hogy annyiféle „pletyka” kapott szárnyra, ami a halálának a körülményeit boncolgatta. Sajnos az igazságot soha nem fogjuk megtudni. Megvan az a pénz, és hatalom, ami örök némaságban tudja tartani a valódi történések sorát.
Népszerű idézetek
A trónörökös pár házaséletének megromlása, valamint a yorki herceg és hercegnő házasságának csődje sokkal több, mint személyes tragédia. Jele annak, hogy a megváltozott történelmi viszonyokból eredő, szükséges kísérlet megbukott. Amikor V. György engedélyt adott fiának, hogy ne fejedelmi családból nősüljön, hanem elvehesse Lady Elizabeth Bowes-Lyont, ezt azért tette, mert felismerte, hogy az első világháború hatalmas veszteségeket okozott az európai monarchiákban és lecsökkentette a megfelelő királyi menyasszonyok és vőlegények számát. Ezzel kezdődött az eltávolodás egy királyi kaszttól, ahol a fejedelmi sarjak csak fejedelmi sarjakkal kötöttek házasságot. A kísérlet azonban, hogy nem uralkodó családból származót – legyenek azok bármilyen magas rangúak is – oltsanak be a Hannoverek családfájába, kudarcot vallott.
Alig hihető történet ez, még huszonöt év távlatából is. A hollywoodi producerek azzal utasítanák el a forgatókönyvet, hogy nehezen hihető: egy szép, ám kétségbeesett hercegnő, egy ismeretlen író, egy amatőr közvetítő és a végén egy könyv, amely örökre megváltoztatta a walesi hercegnő életét.
(első mondat)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nyáry Krisztián: Festői szerelmek 92% ·
Összehasonlítás - Marcia Moody: Vilmos felesége, Katalin hercegné ·
Összehasonlítás - Flora Harding: Erzsébet és Fülöp 88% ·
Összehasonlítás - Graham Moore: Az éjszaka fénye 88% ·
Összehasonlítás - Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője 75% ·
Összehasonlítás - Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia 91% ·
Összehasonlítás - Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak 96% ·
Összehasonlítás - Eve Curie: Madame Curie 90% ·
Összehasonlítás - Sonya Newland: Császárok, királyok és királynők ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3. 93% ·
Összehasonlítás