A ​naturalista 32 csillagozás

Andrew Mayne: A naturalista

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Theo Cray professzort arra képezték ki, hogy rendszert vegyen észre ott, ahol mások csak a káoszt látják. Amikor Montana erdőségeinek mélyén megcsonkított holttesteket találnak, és a rendőrség a sötétben tapogatózik, Theo rájön, hogy mi az, amit nem vettek számításba. Valami természetelleneset. Valamit, ami nem hagyja nyugodni.

Összehasonlító biológusként jártasabb a mikrobák és a digitális kódok világában, mint a vérontás sötét művészetében. De ennek a montanai kiruccanásnak a végén egy gyilkossági ügy közepében találja magát, amelynek áldozata egykori tanítványa. Ahogy körvonalazódnak a körülmények, egyre több holttest kerül elő, a helyi rendőrök egyre inkább úgy vélik, hogy egy megvadult grizzly lehetett a tettes. Vagy maga Theo.

Theónak nincs más választása, mint hogy a tudományos gondolkodását felhasználva mindig egy lépéssel a rendőrök előtt járjon. De vajon le tudja-e leplezni a gyilkost, el tudja-e kapni a ragadozót, mielőtt maga is prédává válna?

Eredeti mű: Andrew Mayne: The Naturalist

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
380 oldal · ISBN: 9789632937984 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937502 · Fordította: Szieberth Ádám

Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Andrew Mayne: A naturalista

Nekem nagyon-nagyon tetszett. Az első oldaltól az utolsóig, annyira vitt magával a könyv, hogy le sem tudtam tenni.

Theo professzor tudományos alapokra helyezte a nyomozást, ami nagyon különlegessé tette a könyvet, imádtam. Segítségül hívta a biológiát, a botanikát, antropológiai ismereteit és a számítógép alkotta rendszereket, valószínűségeket. Hihetetlen volt, de tényleg!

Ami még nagyon hatásossá tette, hogy a nyomozás érdekességei mellett, Theo professzor nem volt egy lagymatag szereplő, ha kellett, gondolkodott, ha pedig úgy adódott, hullákat ásott ki. Közben megismerhettük, mint embert, megláthattuk magányosságát, szerethetőségét és osztozhattunk különcségében és zseniségében.

Nem egy nyugodt, unalmas nyomozás jellemzi a történetet, igazán hátborzongató kalandokban volt részem, néha minden zajra felkaptam a fejem itthon, és hosszú másodpercekig füleltem, amikor Theo professzor éppen a gyilkosságok helyszínén kutatott és érezni vélte, hogy figyelik. Úgy izgultam időnként, mint amikor egy filmet nézek és helyenként be kell csuknom a szemem, amikor nem bírom elviselni az izgalmakat.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/andrew-mayne-natur…

>!
Lénaanyukája P
Andrew Mayne: A naturalista

Nagyon hasonlított egy előző olvasmányomra, amit sokan várólistára is tettek, de még senki nem olvasta @szadrienn és rajtam kívül. Ejnye-bejnye! <fejcsóválás>
Pedig mindkettő óriási, és a komor fülszöveg igencsak megvezethet mindenkit. Mert ugye a leírás alapján várunk egy komoly nyomozós krimit, helyette kapunk egy nagyon is vicces, mégis tudományos, a helyszínelők és a profilozók nyomdokain járó thrillert. Viszont aki nyomoz, nem egy rendőr, mint megszokhattuk, hanem egy mondvacsinált nyomozó, aki egyébként biológiaprofesszor, vagy mi a fene. Szerintem egy icipicit antiszoc is, de akkor is imádom. Szegény főszereplőnk Don Quijote módjára szembemegy az egész rendőrséggel, hogy bizonyítsa előttük a sajat igazát, nem az a gyilkos, akire ők gondolnak. Mindez vicces, pörgős, mondhatni lehengerlő stílusban, a tudományos okfejtések is teljesen érthetőek.
Abszolút meg lettem véve kilóra, kérek még jó sok ilyet!

5 hozzászólás
>!
mate55 
Andrew Mayne: A naturalista

Egy percig sem szabad komolyan venni ezt a könyvet, de épp ez benne a jó. Meglepően eredeti, nagy „buta” szórakoztatás, a tudomány és a spekuláció keveréke. A „Da-Vinci kód biológiája”. Egy csendes, intelligens, de kínosan naiv „Terminátor” (professzor) a „22-es csapdájában”. Véleményem szerint ez egy klasszikus eset, amikor egy szerző ragyogó képzelőereje áldás és átok. A rendkívül nagy tudású egyetem tanár, fertőzhetetlen buzgalommal „támadja meg” küldetését, amely szinte határai a megszállottságnak, különösen akkor, amikor megtalálja a nyomozásának kreatív módját. A tudományos nyomozás bemutatásának módja könnyen érthetővé válik, bár szerintem nem teljesen tényszerű. (Michael Crichton és James Rollins biztosan élveznék.) Miközben Theo rendkívüli kitartóssága sikeres megoldásokhoz vezet, az utcai „bandakultúra” teljes hiánya megdöbbentő mellékhatásokkal jár. spoiler de az arctalan jelenléte teljes egészben kitölti az oldalakat. A végére a történet elveszíti számomra az igazi vonzerejét. spoiler De még a hibái ellenére is vérpezsdítően friss és egyedi élményt ad: egyszerre krimi, tudományosan szórakoztató, és megejtő szerelmi történet. Van stílusa, és van koncepciója. De még nem igazán ötös. De nagy reményeket fűzök a következőhöz. Ja, és vigyázz a medvékkel.

1 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Andrew Mayne: A naturalista

Üdítő élmény volt egy olyan krimit olvasni, ami nem a rendőrök szemszögéből látható, hanem, egy kissé esetlen, és antiszociális tudós által. Élvezetes és izgalmas volt a történet az elejétől a végéig, és bármennyire is sok szakkifejezést tapasztaltam, cseppet sem volt zavaró, nem éreztem magam butának, mert az író minden egyes alkalommal rávezetett arra, hogy mit is akar közölni velem. A fejezetek rövidsége miatt könnyen követhető volt, a gördülékeny írásmód miatt pedig olyan gyorsan a végére értem, hogy magam is meglepődtem. Theo Cray professzort egyenesen imádtam. Andrew Mayne egy olyan karaktert alkotott, ahol nincsenek közhelyek, egy zseni, aki még saját maga sem tudja, hogy milyen vicces tud lenni, emellett empatikus, és borzasztóan kitartó, pláne, ha hullákat kell kiásni.

Hatalmasat alakít a könyvben ez a figura. Képtelen észrevenni, ha egy nő romantikus szándékkal közeledik hozzá, azt viszont fejben kiszámolja, hogy hány hulla lehet a tettes mögött. A sajátos stílusához még kapunk egy jó adag humort is, és bármennyire voltak morbid részek a könyvben, egy-egy beszóláson hangosan röhögtem. Cselekményben gazdag, lendületes történet volt, mely az utolsó fejezeteknél adrenalinbombaként robbant. Néha, szó szerint is.
Teljes ajánló itt:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/06/26/andrew-…

>!
Könyveskuckó_reblog
Andrew Mayne: A naturalista

https://www.youtube.com/watch…

Egy farkas, puma vagy medve, amely ember módra vadászik. Vagy lehet, hogy egy kegyetlen sorozatgyilkos? Andrew Mayne A naturalista c. könyvében Theo Cray professzor, aki egyaránt jártas a biológia és a számítástechnika tudományában, egymaga indul a gyilkos nyomába.

Érdekes, hogy számomra már a kezdet kezdetén felrémlett Lőrinc L. László A vérfarkas éjszakája című könyve, melyben kísértetiesen hasonló főszereplőnk megindul a farkasszerű gyilkos nyomába. Aki olvasott már Laci bácsitól, az tudja, hogy ennél általában jóval kacifántosabb az ügy, és bizony fel kell kötnünk a gatyánkat, hogy a gyakran misztikus beütésű gyilkosságokban meglássuk a rációt, és lehántva a csalfa leplet megtudjuk, mi is húzódik valójában a háttérben.

Szóval ez a sztori is pont ilyen, adott egy professzor, akinek senki nem hisz, amikor felfedezi, hogy itt bizony több van szimpla medvetámadásnál, és összefüggések vannak bizonyos halálesetek között. Akkora felfedezést mondjuk, nem teszünk, nagy titokról nem hántjuk le a leplet, de a dokival együtt útra indulunk, hogy biológia tudásának segítségével, akár egy kriminalisztikust megszégyenítő módon kövessük vissza gyilkosunk nyomát. Nem, mintha tudnánk találgatni, szimplán csak végigkövetjük az érdekfeszítő eseményeket és dokink eszmefuttatását.

Ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, az a doki különleges, hogy úgy mondjam, az adott gyilkos áldozatainak keresőprogramja, legalábbis nekem nem tűnt reálisnak, hogy létezik ilyen, meg, hogy ennyire célravezető lenne, bár persze voltak olyan részek, amelyekkel egyet tudtam érteni. Mégis, nekem ez így túl „könnyűnek” tűnt, csak betápláljuk a megfelelő adatokat, aztán kész is, a statisztika alapján máris tök sok mindent megtudunk a gyilkosról. Nem hiszem, hogy ez a valóságban is működőképes lenne, aztán persze, ki tudja, nem követem nyomon a legújabb amerikai FBI-os programcsodákat. Ezt leszámítva viszont tetszettek a növényekkel, biológiával kapcsolatos eszmefuttatásai és következtetései, és mivel mostanában nem sok hasonló könyvet olvastam – pár éve nem került a kezembe Lőrinc L. László könyv sem –, így érdekes volt, ha egyedinek nem is mondanám.

A szereplőkről ugyan nem tudhatunk meg túl sok mindent, inkább a dokira helyeződik a hangsúly, de még az ő előélete, magánélete, civil énje is titokba burkolózik, a mellékszereplők pedig egyenesen idegesítően naivak. Nem kicsit lehetne ez társadalomkritika egyébként a rendőrökre nézve… Végezetül pedig örültem volna, ha a gyilkos személyiségét kicsit jobban körüljárjuk meg a múltját, indokait, társas kapcsolatait, azoknak hatását tetteire meg ilyenek.
Elsősorban a krimik kedvelőinek ajánlom tehát a kötetet, 16 év felett.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 7/10 – Főszereplőnk elég jól kidolgozott, bár kicsit tipikus, a többiekre viszont alig fektetődik hangsúly, többnyire idegesítőek, a gyilkos személyiségébe pedig jobban is beleláthattunk volna.
Borító: 8/10 – Egyébként tetszik, de a külföldi valamiért jobban megfogott.
+ pont: Mert nagyon izgalmas, fordulatos, információban gazdag történet.
– pont: Mert néhol nem tartottam hihetőnek a doki programjának működését (ámbár ki tudja, manapság…), és mert nagyon hasonlított Lőrinc L. László A vérfarkas éjszakája c. könyvére – számomra legalábbis.

>!
Eryka93 P
Andrew Mayne: A naturalista

„Akkor pillantottam meg először a könyvet, amikor a tavaszi megjelenések között kutakodtam. A fülszövege azonnal megragadta a figyelmemet, és "a legjobb amerikai svédkrimi-író” beharangozás is rendesen bizsergette a fantáziámat. Odáig vagyok a krimikért, és vágytam egy jó kis nyomozós sztorira, ami tele van titkokkal, csavarokkal és még el is gondolkodtat közben. Emellett a borító is megfogott a maga egyszerűségével. Letisztult, természetes hatást kelt, és a cím is arra utal, hogy az élővilág is előfordul valamilyen módon a kötetben, amiért szintén rajongok. Egyszóval minden adott volt hozzá, hogy elolvassam, nem volt semmilyen apró tényező, ami elriasztott volna tőle. Valamikor mindenképpen sorra akartam keríteni, és nem is vártam sokat vele.

A naturalista lenyűgöző olvasmány. Vérbeli krimi egy csodabogár főhőssel és nem várt fordulatokkal. Andrew Mayne úgy hozza közel hozzánk a természetet, hogy olyan megvilágításba helyezi a dolgokat, amilyeneket eddig nem láttunk és nem tapasztaltunk. Minden egyes apró mozzanatra részletesen kitér, miközben tanulhatunk is tőle. Rengeteg érdekességet oszt meg az élővilág működéséről és a természettudományról, többek között ezért is imádtam annyira olvasni. Azt nem mondom, hogy tökéletesen átláttam mindent, de felemelő volt bepillantást nyerni ezekbe a működési elvekbe, ahogyan a biológia találkozott az informatikával. Nagyon szerettem a bonyolult rendszerek és komplikált mintázatok világában kalandozni, melyek tovább fokozták a regény élvezeti értékét. Sok új információval lettem gazdagabb általa, néha a szám is tátva maradt meglepetésemben. A cselekmény gördülékenyen halad előre, a rövid fejezetek arra ösztönöznek, hogy abba se hagyjuk addig az olvasást, míg a történet végére nem érünk. Árgus szemmel faltam a sorokat, szabályosan száguldottak előttem az események, alig bírtam utolérni őket. A szerzőt nem véletlenül emlegetik a legjobb tengerentúli skandináv krimi íróként, hiszen mesterien ért a feszültségkeltéshez és az izgalmak fokozásához. Őrült, de követhető tempót diktál, az pedig különösen tetszett, hogy rendőrök helyett egy tudóst választott a rejtélyek kigubancolására. Imádtam az első szótól az utolsóig, szinte megbabonázott a könyv, megállíthatatlanul sodort magával. Folyamatosan pörgött rajta az agyam, ha nem a gyilkos személyén kattogtam, akkor a miértekre kerestem választ, és fordítva. Mindvégig izgalomban tartott, sosem hagyott alább a figyelmem a megdöbbentő fordulatoknak köszönhetően. A végére annyira összesűrűsödtek az események, hogy csak vadul kapkodtam a fejem, levegőt sem mertem venni, és a mai napig nem vagyok képes napirendre térni a befejezés felett, annyira sokkolt. Igazi adrenalinbombaként zárult le.

A naturalista megvett magának. Lebilincselő krimi, ami az első oldalon beszippant, és addig nem engedi el az olvasót, míg a főszereplővel együtt ki nem deríti az igazságot. A legmagasabb pontszámnál nem tudok kevesebbet adni rá. Andrew Mayne-nek pedig igaza van: a lelkünk mélyén mind állatok vagyunk. Csupán egyeseknek jobban sikerül leplezniük, mint másoknak."

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.com/2018/06/andrew-mayn…

>!
tinuviel89
Andrew Mayne: A naturalista

Ez nagyon jó volt. Főleg úgy, hogy nem kell nagyon komolyan venni. Az író nem tudós, csak lelkes amatőr, de ez a tudományos „halandzsa” nagyon feldobja a könyvet. Jól szórakoztam közben.

>!
minett
Andrew Mayne: A naturalista

Hát dr. Cray elég zakkant,de jó kis pörgős,izgis krimi volt.
A vége lett talán kissé indokolatlanul elnyújtva

>!
Cowardly_Lioness P
Andrew Mayne: A naturalista

Hú, szinte letehetetlen volt! Nagyon jól végiggondolt cselekmény, kiváló karakterekkel. Kicsit „Réti Lászlós” volt, így humorból is jeles. A történet lezárását még egy kicsit forszíroztam volna, de így is nagyon elégedett voltam. Szívesen olvasnék még Dr. Cray kalandjairól. :-)

>!
Barbár
Andrew Mayne: A naturalista

Van annak valami varázsa, ha egy amatőr végzi el a nyomozó hatóság munkáját.Theo Cray biológus professzor átmegy halottlátóba. Tényfeltáró tevékenysége – mely nem arat osztatlan elismerést – a Holtszámellenőrzés című fejezetben jut csúcspontjára. (Micsoda ragyogó, inspiráló fejezetcím!) Ezek után már tényleg csak a gyilkost kell megtalálni. Jó krimi szimpatikus főhőssel, és az ötlet is jó, ami azt bizonyítja, hogy a a tudományos eredményeket innovatívan egészen más közegben is kiválóan fel lehet használni.


Népszerű idézetek

>!
Lénaanyukája P

– Ja. Aha, nyitott kapcsolatban élünk. Nem mintha közöd lenne hozzá.
Baromi kínos nekem ez az egész társalgás.
– Nem akartam én célozni semmire.
– Pedig olyan ítélkezős pofád van.
– Természettudós vagyok. Mindent így nézek.

1 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

Az ösztönöm azt súgja Junipert egy férfi ölte meg – vagy egy nő, hogy ne legyek előítéletes.

130. oldal

2 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P

Ha valaki letáborozik az erdőben, és kitesz egy vadfigyelő kamerát, reggel igencsak meg fogja lepni, és talán meg is rémíti, hogy milyen sokféle állat ballagott-csúszott-mászott el éjszaka a sátor mellett.

>!
Lénaanyukája P

– Magánál hülyébb okos embert még nem láttam.

>!
Lénaanyukája P

A legőrültebb hosszú távú megfigyelés, amiről valaha hallottam, a szurokcsepegtetős kísérlet, amely 1927-ben vette kezdetét. A Queenslandi Egyetem tudósai a tölcsérbe töltött szurok viszkozitását mérik. A kísérlet kezdete óta mindössze kilenc szurokcsepp pottyant ki a tölcsérből, ami azt jelenti, hogy a szurok viszkozitása 230 milliárdszorosa a vízének. Az utolsó két csepp már a kísérletet felvevő webkamera jelenlétében csöppent le, de mindkétszer technikai problémák merültek fel, így a kutatók nem lehettek szemtanúi a ritka pillanatnak.

>!
bmgrapes I

Ha valaki nem szereti a feleségét, akkor elválik tőle. Ha meggyilkolja, az azt jelenti, hogy gyűlölte.

254. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A halálsoron
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Don Winslow: Az egység
Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Mario Puzo: A keresztapa
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
J. D. Robb: Halálos híresség
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem