Árnyból ​az angyal 83% 142 csillagozás

Félek, vagy csupán a hidegtől reszketek?
Jó úton járok, vagy elveszek?
Mitől fény a fény, és árnyék a sötétség?
Vak hitem vajon dicsőség?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar író, aki a modern felnőtt mese kategóriát megalkotta. Megalkotta, aztán évek teltek el, s végül az én kezembe is eljutott a könyv, mely megváltoztatta bennem a felnőtt meseregényről alkotott elképzeléseimet.

Félreértés ne essék, igazából nem tudom, hogy tényleg ő lett volna e az első. Az sem biztos, hogy meseregénynek számít a könyv. De számomra forradalmilag hatott. Elkezdődik a történet egy általános testvérpár általános napjába egy általános világba s nem mindennapi kalandokat él át az olvasó a karakterekkel.

Cailie Jacobs egy teljesen átlagos kisfiú, aki boldogan tengeti a gyermeki éveit, míg a kor által felvázolt vallási szokások, hiedelmek az életére nem törnek. Az sztori itt indul el igazán, bár még az olvasó mindig nem tudja, miről szól igazából a könyv. Csak megismeri egy ártatlan kisfiú gyötrelmes életét. Bevallom, a vége felé tisztult ki bennem a kép – bár akkor sem teljesen – mégis miről is szól a könyv. Az író mesél és csak mesél, de nincs egy központi probléma, ami köré épülnek az események. Természetesen a szálak eggyé olvadnak, és a megoldás előtt nem sokkal rájövünk a problémára is.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2016/11/andrew-lucas-mcil…

Meglepően jól megírt könyv, nagyon jó világképpel és összetett karakterekkel. A cselekmény kicsit nehezen indult, és nehezen is rázódtam bele, de a felétől már faltam az oldalakat és nem is csalódtam a befejezésben. Egy igazán mozgalmas és izgalmas lezárást kaptam, ami egyértelműen folytatásért kiált. Rengeteg rejtély volt ebben a könyvben, egészen a végéig nem lehetett tudni, kinek mi lesz a szerepe Callie életében. Vajon tényleg hamis istent imádnak az emberek, léteznek egyáltalán démonok, kik a nőkben és a gyerekekben laknak? Igaz az egyház tanítása vagy minden csak hazugság és pont az irányít, akitől félünk? Az összeverődött kis csapat egy boszorkány, egy elf, egy kereskedő, két árva és egy tízéves kisfiú, akit furcsa dolgok vesznek körül, és olyan fényesen világít a lelke, mint senkié. A csapat akarva akaratlanul is a fiú védelmezőjévé válik, menekülnek az inkvizíció elől, míg végül olyan kalandban lesz részük, amit álmukban sem gondoltak. Felsejlik az ősi múlt, a régi istenek világa, ami talán az egyetlen ami ezt a romlott világot meggyógyíthatja. Olvasmányos könyv volt, örülök, hogy végül elolvastam, mert jó kikapcsolódás volt.

Hosszú hónapokig halogattam a könyv elolvasását, mert féltem tőle. Hogy unalmas lesz, zavaros. Talán kijelenthetem, hogy ez a könyv az év egyik pozitív meglepetése. Egy kicsit lassan indult, nehezen rázódtam bele ebbe a világba, a Vatikán, pontosabban az éppen regnáló pápa ilyen mértékű hatalmába. Aztán, pöstiesen szólva, elkapott a gépszíj. Az író nagyon ötletesen keverte az északi mitológiát a templomosokkal, a fantasy művek szereplőgárdájával és az elvakult fanatizmussal. Kaptunk egy komplex, átgondolt, átlátható rendszert, amiben mindenkinek megvan a helye, lehet érteni a miérteket.
Nagyon szerettem Brodot, Eline-t, Cailie-t, Jew-t, Dorient, egyedül Quentin volt egy kicsit zavaró, az állandó hisztijével.
Egy kérdésem van: HOL A FOLYTATÁS????????????????????????

Egy egészen új világ tárult fel előttem, amely tele van nagyon érdekes elképzelésekkel és változatos lényekkel. A történet és a szereplők fokozatosan, de egyre inkább a szívemhez nőttek. Igazán változatos volt a cselekmény, de leginkább a párbeszédek tetszettek. Teljesen elmerültem a könyvben, szinte nem is tettem le, csak amikor nagyon muszáj volt. Egyszerűen beszippantott.

Mikor a választásom eme kötetre esett, még csak fel sem figyeltem azon tényre, hogy a szerző magyar… Így, mikor elkezdtem, jól meglepődtem, ugyanakkor nagyon kíváncsi is voltam, vajon mit is kapok ettől a történettől. A vallásos volta miatt azonban kissé ódzkodtam…
Egy jó alapötlet, jó világépítés, előzmények ismertetése és tartalomjegyzék, pipa! Alapvetően aranyos, kellemes, olvasmányos és haladós. A vége kicsit furcsa volt, de ennyi meg férjen már bele a fantasyba! Kellemesen csalódtam, be kell vallanom. Csak azt nem tudom, hogy hol van jelenleg a szerző és hol vannak a történetek? Remélem vannak még nála talonban… Az inkvizíció üldöz egy kisfiút, aki mindent és mindenkit elveszít, de belebotlik Brod és szedett-vedett kis csapata. Majd megmentik és a történet csak úgy tekereg tova, erdőn és városokon, árnyakkal, vérfarkasokkal és démonokkal! Tetszett, jó élményt hagyott maga után. Bár a nőket és gyemekeket vadászó részei kissé neccesek voltak számomra, de a végére erre is választ kaptam, miért is volt mindez! Ajánlom azoknak, akik egy kellemes, de aranyos kis fantasyt akarnak olvasni! ☺

Huh, most szusszanok egyet. Amikor végeztem, gondolatban újra végigfutottam a történteken. Mert az egyszerű indítás után ez a történet bizony komoly fordulatot vett.
Egy nagyon is jól átgondolt világot kapunk, komoly történelmi háttérrel, kidolgozott összefonódással a való életből vett világ és a fantasy elemekkel. A karakterek bár egyszerűnek tűnnek, mégsem azok hanem jól kigondolt elemei a történetnek. A fő szál nyílegyenesen halad, de sok leágazása van.
Félúton az jutott eszembe hogy ez a könyv igazából: történetbe szőtt, apró mesék, hátterek, világ történelmi fejezetek összesége.
Mert mindig volt egy mese valamelyik karakterről, a világ ősidőkbeli mítoszairól, a régi istenekről, az alakuló birodalomról az Örökkévaló uralma alatt és egy kis könyvtárban szerzett legendákról.
Az egész egy történetbe szőtt, történetek folyama volt.
Ami szép lassan kibontott egy nagyon összetett és bonyolult világot.
Rég láttam ilyet, és ezért is mondom hogy ez egy nagyon jó mese! :)
Most hogy összeállt a világ, mítosz miegymás kérném szépen a folytatást! ;)
Nekem tetszett…a világ, a karakterek, és minden. Jólesett elolvasni!

Istenem!
Akadtak kedvenc karakterek a könyvben, de volt olyan is, akit szívesen megpaskoltam volna egy szívlapáttal.
Az eleje nekem nem annyira tetszett, inkább a közepe és a vége ébresztette fel bennem a kedvet, hogy tovább folytassam az olvasást.
Még eddig egyszer se hagytam félbe könyvet.
A borító szerintem szép, sőt gyönyörűnek találtam.

Ez egy csodálatos történet volt, imádtam minden sorát.
Gratulálok az írónak, aki álnéven író hazánk fia, és köszönöm neki és persze a KMK-nak az élményt, hogy olvashattam.
Észbontóan fantáziadús a történet, teljesen beszippantott. Visszarepített a múltba, igaz nem nagyon tudtam eldönteni, mennyire. Olyan középkorinak tűnt, inkvizícióval, lovagokkal, máglyán való kivégzésekkel, boszorkánysággal, babonákkal és mindenféle varázslénnyel, de voltak benne modernebb kori dolgok, konzervgyár, írógép például.
De hát egy fantasy történetben miért ne lehetne vegyíteni a korokat, nem igaz?
Imádtam a szereplőket az össze-verbuválódott, csapattá alakult idegeneket, akikről kiderült egyáltalán nem a véletlen műve volt a találkozásuk. Mindenkinek megvolt a szerepe a gonosz elleni küzdelemben és a kiválasztott kisfiú védelmében. Nagyszerű volt az érzelmek alakulása, és a múlt titkainak feltárulása is.
Úgy tűnik nekem, hogy nem befejezett a történet, bár nyugvópontra érkezett a végére. Remélem már íródik a folytatása, bár megint csak nem jelzik a kiadók, hogy sorozatindító rész lenne, bár már ezt kezdem megszokni a magyar szerzők műveinél.

Majdnem elfelejtettem méltatni a borítóját, ami szintén nagyon tetszett nekem, hiába sötét tónusú, mégis nagyszerűek a színek, háttérben egy városrészlettel és persze a hóeséssel. Ez is olyan könyv, aminél első látásra vonzó a borító, és nagyon örültem, hogy a tartalom sem marad el mögötte.

Hmhm. Mit is mondjak erre? Mit keres ez a vörös pöttyösben? Ez sötét örvény lenne.
Sokat vártam ettől a könyvtől, és még annál is többet kaptam. Izgalmas, fordulatos, szinte high fantasy kategória, egy vadi új alternatív világgal (amiket mellesleg minden mennyiségben képes vagyok fogyasztani) kellő öniróniával, és igencsak sötét színekkel. Fojtogató, nem hagyja, hogy az ember felengedjen olvasás közben, és nem ül le a történet. Ráadásul egy csodálatosan elrejtett, görbe tükör is felénk. Nem feltétlen egyházi értelemben persze, de van még kit vakon követnünk, nem? A karakterek változatosak, de messze nem könnyen szerethetők. Mindenkinek megvan a maga mocska, a maga baja, és ez nincs mélyre rejtve, csak a szőnyeg alá söpörve. Remélem mielőbb kapunk folytatást hozzá :)
szerk.: sokan írták, hogy a stílust nehéz megszokni. Lehet, hogy pusztán azért, mert én high/dark fantasy könyveken (is sokat) edződtem, de ez nekem nem okozott problémát :) Méltán emelném ki a kortárs magyar irodalom remekművei közé.

Azt hiszem, hogy nem igazán találtuk meg a könyvvel a közös hangot.
Az eleje számomra nagyon jól indult, belevetettem magam ebbe az új, izgalmas világba, sok potenciált láttam benne. Aztán valahogy a felénél már úgy éreztem, hogy olyan, mint a rétes tészta. Húzódik, húzódik…egyre több az esemény és a rejtély, de valahogy nem köt le és csak arra gondoltam, hogy még mennyi oldal áll előttem.
Nem igazán tudott magával sodorni ezek után a történet. Sajnálom, lehet, hogy csak rossz időben vettem kézbe, de ez nem az én könyvem lett.