A fiú borzalmas képességgel született: ő az egyetlen, aki előre látja a halál közeledtét a kiválasztottak arcán.
És ő tudja egyedül, hogy a halottak nem halnak meg, és nem szabadulnak szenvedéstől. A hangjukat nem lehet elhallgattatni. Az átok csak akkor szűnik meg, ha megtudja saját múltjának sötét titkait – csak így menekülhet a halottak borzalmas könyörgésétől, a sziszegéstől…
„Szabadíts meg… szabadíts meg…”
Katakomba 33 csillagozás
Eredeti cím: Catacomb
Eredeti megjelenés éve: 1991
Enciklopédia 2
Kedvencelte 3
Most olvassa 3
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 9
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ezt a maga idejében nagyon szerettem, kétszer olvastam, 6-7 év különbséggel, ezelőtt minimum tíz évvel utoljára, és fogalmam sincs mivel érintett meg de annyira bennem maradt, hogy a mai napig csak jó emlékeket társítok hozzá, pedig abszolút nem a stílusom. A borítója borzalmas, a tartalma sem egy nyári üdülés, mégis valahogy a bőröm alatt maradt, annyira, hogy be is szereztem egy pár éve, de még nem olvastam el harmadjára.
Nem rossz. Az alapötlet elég jó: adott egy fiú, aki előre látja az emberek közeli halálát, és kommunikálni tud a halottak szellemével. Ehhez kapcsolódik mindenféle bonyodalom, mint például hogy mit szól ehhez az egyház, a sajtó, a közönség; hogyan tesztelik szerencsétlen fiút; a kilátástalan jövő és a még sötétebb múlt kibogozása… A halállal és a „túlvilággal” kapcsolatos elképzelés, a vele kapcsolatos elmélkedések érdekesek – akár igaz is lehet. Kevésbé tetszett a könyv kivitelezése, mintha egy gagyi alsó-kategóriás film összes kliséjét kölcsönvette volna az író. Ennek ellenére végig lekötött, és legalább túl sokat gondolkodni sem kellett.
Egyik olyan regényem volt, amit 19 évesen egyszer csak a kezembe vettem és nem tudtam letenni. Felnőtt fejjel ismét elolvasom, kíváncsi leszek, mit maradt meg és mit látok másként.
Úgy indultam neki, hogy amennyiben csak egy kicsivel jobb lesz, mint az előző könyv, melyet Andrew Laurence-től olvastam (Jóslat), akkor már megérte.
Azt kell mondanom, hogy sokkal jobb volt. Igaz, még mindig azt mondom, hogy nem kell a nagyokhoz mérni, de a helyén kezelve igenis elég jó kis könyv ez. :)
Népszerű idézetek
– Mi az élet értelme?
– Semmi, Juan, semmi. Nem vagyunk fontosak. Nincs lehetőség igazi fejlődésre, nincs olyan ambíció, ami ne a képzelet játéka lenne, mivel nem lehet belőlünk Isten, mert Isten egy olyan rendszer, amely nem hall, és nem hallgat meg.
150. oldal (Fiesta, 1992)
– Mi történt? – kérdezte Anthony atya.
– Azt hiszem, szívinfarktus. A konyhában volt, zöldséget tisztított, és egyszer csak összeesett.
Az apát lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta, és Juanra nézett.
– Isten korai halállal áldja meg azokat, akik kedvesek neki – mondta. – Néha minden előzetes figyelmeztetés nélkül.
23. oldal (Fiesta, 1992)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: Újjászületés 84% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A boszorkánylány 84% ·
Összehasonlítás - Peet Goodman: Újra meg újra ·
Összehasonlítás - Joe Hill: Szarvak 87% ·
Összehasonlítás - Stephen Paul Thomas: A csend kezdete 84% ·
Összehasonlítás - James BeauSeigneur: Isten cselekedetei 78% ·
Összehasonlítás - Alison Belsham: A tetoválás tolvaj 79% ·
Összehasonlítás - John Cure: Rekviem egy halott lányért 92% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tükrök városa 91% ·
Összehasonlítás