Katakomba 33 csillagozás

Andrew Laurance: Katakomba

A fiú borzalmas képességgel született: ő az egyetlen, aki előre látja a halál közeledtét a kiválasztottak arcán.
És ő tudja egyedül, hogy a halottak nem halnak meg, és nem szabadulnak szenvedéstől. A hangjukat nem lehet elhallgattatni. Az átok csak akkor szűnik meg, ha megtudja saját múltjának sötét titkait – csak így menekülhet a halottak borzalmas könyörgésétől, a sziszegéstől…
„Szabadíts meg… szabadíts meg…”

Eredeti cím: Catacomb

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Fiesta, Budapest, 1992
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637716149 · Fordította: Mézes Krisztina

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Andrew Laurance: Katakomba

Ezt a maga idejében nagyon szerettem, kétszer olvastam, 6-7 év különbséggel, ezelőtt minimum tíz évvel utoljára, és fogalmam sincs mivel érintett meg de annyira bennem maradt, hogy a mai napig csak jó emlékeket társítok hozzá, pedig abszolút nem a stílusom. A borítója borzalmas, a tartalma sem egy nyári üdülés, mégis valahogy a bőröm alatt maradt, annyira, hogy be is szereztem egy pár éve, de még nem olvastam el harmadjára.

chhaya>!
Andrew Laurance: Katakomba

Nem rossz. Az alapötlet elég jó: adott egy fiú, aki előre látja az emberek közeli halálát, és kommunikálni tud a halottak szellemével. Ehhez kapcsolódik mindenféle bonyodalom, mint például hogy mit szól ehhez az egyház, a sajtó, a közönség; hogyan tesztelik szerencsétlen fiút; a kilátástalan jövő és a még sötétebb múlt kibogozása… A halállal és a „túlvilággal” kapcsolatos elképzelés, a vele kapcsolatos elmélkedések érdekesek – akár igaz is lehet. Kevésbé tetszett a könyv kivitelezése, mintha egy gagyi alsó-kategóriás film összes kliséjét kölcsönvette volna az író. Ennek ellenére végig lekötött, és legalább túl sokat gondolkodni sem kellett.

Gábor_Bolla>!
Andrew Laurance: Katakomba

Egyik olyan regényem volt, amit 19 évesen egyszer csak a kezembe vettem és nem tudtam letenni. Felnőtt fejjel ismét elolvasom, kíváncsi leszek, mit maradt meg és mit látok másként.

amedeclair>!
Andrew Laurance: Katakomba

Kevés könyv volt, ami ennyire mélyen érintett.

terembura>!
Andrew Laurance: Katakomba

Úgy indultam neki, hogy amennyiben csak egy kicsivel jobb lesz, mint az előző könyv, melyet Andrew Laurence-től olvastam (Jóslat), akkor már megérte.
Azt kell mondanom, hogy sokkal jobb volt. Igaz, még mindig azt mondom, hogy nem kell a nagyokhoz mérni, de a helyén kezelve igenis elég jó kis könyv ez. :)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

     – Mi az élet értelme?
     – Semmi, Juan, semmi. Nem vagyunk fontosak. Nincs lehetőség igazi fejlődésre, nincs olyan ambíció, ami ne a képzelet játéka lenne, mivel nem lehet belőlünk Isten, mert Isten egy olyan rendszer, amely nem hall, és nem hallgat meg.

150. oldal (Fiesta, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme
2 hozzászólás
Carmilla >!

Időre van szükségünk, hogy eltűnődjünk az életen, legyen az akármilyen fájdalmas is.

220. oldal (Fiesta, 1992)

Carmilla >!

Az emberek többsége úgy betokosodik a húszas éveinek elején, mint a vasbeton, és semmi nem fogja, semmi nem tudja kimozdítani őket ebből az állapotból.

268. oldal (Fiesta, 1992)

Carmilla >!

     – És mi az ördög, a gonosz, atyám?
     – Mindenfajta elnyomás gonoszság, igazi gonoszság. Azok, akik megpróbálják megakadályozni a többieket, hogy azt tegyék, amire vágynak, gonoszok, mert ez a természet alapja ellen szól.

149. oldal (Fiesta, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság
Carmilla >!

     – Az élet baleset… és a halál is… minden halál véletlen…

150. oldal (Fiesta, 1992)

Carmilla >!

     – Mi történt? – kérdezte Anthony atya.
     – Azt hiszem, szívinfarktus. A konyhában volt, zöldséget tisztított, és egyszer csak összeesett.
    Az apát lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta, és Juanra nézett.
     – Isten korai halállal áldja meg azokat, akik kedvesek neki – mondta. – Néha minden előzetes figyelmeztetés nélkül.

23. oldal (Fiesta, 1992)

chhaya>!

Hiányzott a gyónás.
Hát nem tette egyszerűvé az életet?
Vétkeztél, meggyóntad, feloldoztak.
A büntetés: pár ima.
A hit csodálatos; ha jobban megnézed, maga a csoda.

Carmilla >!

[…] Áthajolt egy hídon, és a Tiberisz zöld vizét bámulta. Beleugorjon, hogy véget érjen végre ez az egész jelenlegi létezés, és átlépjen a következő szakaszba, éljen a koponyájában, míg az el nem pusztul a víz hullámaiban?

107. oldal (Fiesta, 1992)

Carmilla >!

A Campo Verano temető! Hallott a temető választékos sírköveiről, a halottak rokokó otthonairól.

107. oldal (Fiesta, 1992)

Carmilla >!

     – Semmit nem akarok megbánni, atyám – mondta Juan. – El akarom hagyni a kolostort, a Rendet.
    Az apát keresztet vetett.
     – Nem akarsz gyónni?
     – Nem. Már semmit nem jelent nekem a gyónás.

115. oldal (Fiesta, 1992)


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Újjászületés
Stephen King: A boszorkánylány
Peet Goodman: Újra meg újra
Joe Hill: Szarvak
Stephen Paul Thomas: A csend kezdete
James BeauSeigneur: Isten cselekedetei
Alison Belsham: A tetoválás tolvaj
John Cure: Rekviem egy halott lányért
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Justin Cronin: A tükrök városa