Apámat ​nem láttátok? 73% 19 csillagozás

Faludy élt 95 évet, a fia csak 55-öt. Nem sokat örökölt az apja génjeiből, többek között az íráskészséget sem…

Nagyon megharagudtam Faludy Györgyre a könyv olvasása közben. Azért, mert a fiát ennyire ebek harmincadjára hagyta. A fiú 9 évesen vesztette el édesanyját, ettől kezdve hányatottá vált az élete. Apja egy borzalmas bentlakásos iskolába dugta, ahol alig kapott enni és bántalmazták, Később is csupa vándorlás volt az élete, sosem tudhatta, hol fogja tölteni a következő időszakot.
Faludy György csak verseket tudott írni, gyereket nevelni nem. Szerintem meg se nagyon próbálta. Ö maga is csak hánykolódott a művészlét hullámain, András pedig úgy élt meg, ahogy tudott, rokonok, nagymamák, s apja barátai segítségével.
Élete első 18 évéről mesél a fiú. Utánanéztem, ötvenegynéhány évesen meghalt. Talán hányatott gyerek-és ifjúkorának is része volt ebben.

Ahogy néztem az értékelések az olvasás elkezdése előtt (bizony igen megoszlanak) hát vaciláltam az olvasást illetően. Most egy tapasztalattal lettem gazdagabb, nem biztos, hogy el kell olvasni egy könyvet, amit egy híres embere gyereke ír. Andrew Faludy nem csak anyátlan árva volt, de egy élő apa mellett mégis apátlan is.

Érdekes világot tár elénk a könyv. Sajnálom Andrew Faludyt a hányattatott gyermekkora miatt, mindig is sejtettem, hogy nem lehetett egyszerű dolga Faludy György fiaként, azonban ez a mű engem is meglepett. Könnyen olvasható könyv, viszonylag gyorsan lehet vele haladni. Különösen tetszett, hogy olyan ismert emberek (írók, művészek, közéleti személyiségek) is felbukkantak benne, akikről már máshol is hallottam és olvastam, jó volt róluk kicsivel többet megtudni.

Izgalmas és olvasmányos. Aki szerette Faludy György életrajzi regényeit, annak mindenképp ajánlom, mert árnyalja kicsit az ott festett képet. Emellett mindenképp érdekes, ahogy egy a 60-as években tizenéves fiú szemüvegén át felvillan 4 teljesen különböző kultúra: Tanger, a hely ami kívül esik az európai kultúra határán és a higiéniai elvárásokon, különcök és menekültek találkahelye; az akkori Anglia, benntlakásos iskoláival; Kanada, ahol az élet nyugodt, kiszámítható és (az szerző szerint) unalmas; és persze a 60-as évek Magyarországa, ahol a szerző újra megtanulja 2 éves korában elfelejtett anyanyelvét. Sok érdekes és izgalmas történet, sok érdekes részlettel. Csak azt sajnálom, hogy az író csak 18 éves koráig írja meg életútját, mert kíváncsi lettem volna az azt követő időszakra is.

Egy Faludytól azért kicsit többet vár az ember…

A „nehéz gyermekkorom volt” című mondat Faludy András esetében teljesen megállja a helyét.
A könyvben életének első 18 évét meséli el, évek, helyszínek alapján idéz fel fontos és kevésbé fontos eseményeket, néha ad-hoc módon történetekkel, emlékekkel tarkítva.
Azoknak, akik ismerik Faludy György 'Pokolbéli víg napjaim' c. könyvét, lesz egy-két ismerős mozzanat- persze mindent más perspektívából látunk.
(Faludy András Angliában élt, tanárként dolgozott; magyarul más műve nem jelent meg. Fiatalon, 55 évesen halt meg 2010-ben.)