Túl ​a láthatáron (Metró 2033 Univerzum) (Metró 2033 Univerzum: Poszt-Pétervár árnyai-trilógia 3.) 78 csillagozás

Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Dárda ​és Gleb újabb története baljósan kezdődik: megint háborús helyzet alakul ki, a Vegán Birodalom totális expanzióba kezd, az egész pétervári metrót a hatalmába akarja keríteni.
Közben felcsillan a remény is: állítólag valahol egy titkos tudományos program keretében meg akarják tisztítani a földet a radioaktív sugárzástól… De hogy megtudják, valójában mi is ez a program, és tényleg van-e remény, hogy a maradék emberiség visszaköltözhessen a felszínre, a rettenthetetlen Dárda és az ifjú hős, Gleb kis csapatának egész Oroszországon át kell verekednie magát. Közben meg kell küzdeniük az „olajzabrálókkal”, a „sztyeppkutyákkal” és a legkülönfélébb mutáns lényekkel is: van, amelyik az elméjüket magzavaró „észpenészt” bocsát rájuk, vannak alakváltó „metamorok” és gigantikus sáskák…
Végül azt is megtudjuk, hogy mitől kergült meg a természet, s kezdett ilyen szörnyeteg teremtményeket szülni.

A METRÓ 2033 UNIVERZUM eddigi legnagyobb felfedezése Andrej Gyjakov: az… (tovább)

Eredeti cím: За горизонт

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2015
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052425 · Fordította: Medzibrodszky Alexandra

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Dárda · Füst · Auróra · Gleb · Gyalogos · Indián · Istentelen · Szemjon Mihajlovics

Helyszínek népszerűség szerint

Vlagyivosztok


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Kiszabadulva a metróból egy hosszú és keserves utazás veszi kezdetét, hogy megkeressék a szent Grált, illetve annak a tartalmát, ami ugyan nem Krisztus vére, de a Metró túlélői számára még annál is fontosabb. Persze ebben a részben is van minden, radioaktivitás, mutánsok, elvetemült emberek, még egy ősellenséget is sikerül kedvező áron beszerezniük, aki idegesítően és nem egészen értelmesen viselkedik. Közben sok mindenre fény derül, hogy mitől alakultak ki a mutánsok, és hogy pontosan mi is van abban a bizonyos kehelyben.

Masni>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Azt hiszem, hogy Gyjakov ezzel a befejezéssel megvett kilóra.
Hihetetlen, hogy még mindig képes játszani az idegeimmel. Még mindig tudott újat mutatni nekem. Nagyon kíváncsi voltam a felszínre Péterváron és a metrón túl, és meg is kaptam a válaszokat. Pusztulás, rondábbnál rondább mutánsok, titkok.
spoiler Viszont maradt bennem néhány kérdés amire jó lett bolna választ kapni. spoiler Még mindíg képes vagyok azon elcsodálkozni, hogy mennyire jól meg lett írva. Miért kellett neki ezt a történetet befejezni?

kolika>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Örvendek, hogy a trilógia a látókörömbe került, s annak meg különösen, hogy tetszett mindhárom kötet. Van benne egy pici metrós világ, de igazából a külvilágban, a felszínen folytatódik a kalandok sora a trilógia lezáró kötetében. Persze nem szórakozásból erednek világot látni hőseink, hanem az ad erőt, hogy választ találjanak a miértekre – s ez engem, olvasót is nagyon érdekelt –, s reményt adhatnak az alagutakban vegetáló embereknek.
Az első két kötet után azt hittem,hogy már mindent láttam, hallottam, de hogy mennyire nem így van, azt jól bizonyítja az utazás során történtek, tapasztaltak. A megerősített járgányban utazókat lassan megkedveltem, s egyáltalán nem örvendtem, amikor valamelyiküktől kénytelen voltam elbúcsúzni. A mutáns lények pusztulását, elmaradását, vagy vereségét örömmel üdvözöltem. Mindig is izgatott, hogy a természet miért bolondult meg ennyire. A növények és állatok világában miért történt ez a döbbenetes mutáció. Végül erre is adott magyarázatot a kötet.
A könyv végével nem vagyok elégedett. Tudom, tudom, hogy a boldog vég (minden megkedvelt ember számára) kissé túlzás lett volna, de én mégis reménykedtem egy kicsit.

Profundus_Librum>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Ez a trilógia az akciójelenetekben gazdag vonulatba tartozik, ám ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a könyv prózája ettől szegényesebb, kevésbé élvezhető lenne, mint a világ más társ-szerzőié, sőt! (Mármint Glukhovskyt leszámítva, hiszen ő gyakorlatilag szépirodalmi minőségű szöveget írt, viszont ezzel együtt jár az is, hogy emiatt az ő könyvei meg lassabb folyásúak.) A szikár tőmondatokat – nekem – az első részben mondjuk még szokni kellett, mostanra azonban régi barátokként köszön vissza eme stílusjegy, amit örömmel üdvözöltem. Annak is kifejezetten örültem, hogy a metrótól búcsút vettünk, és az orosz tájat barangoltuk végig a kalandorokkal. Ezzel nem csak, hogy eltávolodott egy kicsit a Metró Univerzum a – talán mára megszokottá vált és így félő, hogy hamarosan unalomba fulladó – maximális bezártságtól, de a szerző is újabb, még sosem használt fantasztikus kalandelemekkel tudta bővíteni a világ veszélyeinek, csodáinak tárházát.

Bár a több ezer kilométeres utazás során Dárdáék rengeteg számukra új dolgot fedeztek fel, amik mind halálos veszélyt jelentettek rájuk nézve, ám igazi meglepetést – a tematikában jártas – olvasónak egyik sem okozott. Szörnyek, banditák, fertőzés, sugárzás. (Nem is értem az éhezés hogy maradhatott ki.) Szerencsére ez csak annyit jelent, hogy kreatív kalandmesteri tanácsokért valószínűleg nem Gyjakov könyvéhez fogunk fordulni a jövőben (sem), de ettől még az izgalom és a feszültség ugyan úgy jelen van, a fordulatok működnek.

Bővebben a blogon:
http://moly.hu/konyvek/andrej-gyjakov-tul-a-lathataron

Near >!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Nagyon sokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. Talán fél évig is a polcomon volt. Mindig akadt valami, ami kevésbé kockázatos, mint egy szeretett trilógia lezáró kötete. De az idő még kockázatosabbá tette, hiszen fél év elteltével csak annyira emlékeztem, hogy imádtam az első két kötetet. Hatalmas elvárások, de én azt mondom, ez a könyv megugrotta. Alapokban újat nem kapunk, szokásos jussunk el 'A'-ból 'B'-be az odavezető úton meg történik, ami történik. Nem a cél az igazán fontos, hanem az oda vezető út? Így mondják az okos emberek, nem igaz?

De tetszett. Tetszettek a fordulatok, a rejtélyek, a remények… Sokáig az volt az érzésem, hogy a végével még így sem leszek megelégedve. A fejemben kialakult, hogy az egész csak úgy lehet teljes, hogyha egy valami megtörténik. spoiler Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy megtörténik, amire vártam. Aztán mégsem.
De még így sincs hiányérzetem. Olyan befejezést kaptam, amire nem számítottam. Ami nem is igazi befejezés és mégis lezárás. Ami pont annyit sugall, mint az egész trilógia spoiler.

tojunkies>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Volt szerencsem, a masodik s harmadik kotetet egymas utan olvasni, valami fel nap elteltevel,s meg kell hagyni, fejlodik az iro :) Nem kicsit s nem rossz iranyba!
Ismetelten letehetetlen, lebilincselo, erdekes s megse sablonos! Egyik kedvenc iromma notte ki magat ezzel a sorozattal. Minden Tizteletem s szeretetem :) Csak ajanlani tudom,de mint minden hasonlo konyv ez is tul rovidre sikeredett az izlesvilagomnak :(

Búza_Mihály>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Ismételten egy letehetetlen könyv az írótól. Ebből a könyörtelen világból. Ahol mindent elvesztett az emberiség.
Nagyon tetszett hogy főleg a felszínen játszodik. Kellően brutális és izgalmas történet. A szereplöket nagyon megkedveltem. Lehet ezért ütött olyan nagyot a vége. Nem találom a szavakat rá. Csak ülök itt és próbálom feldolgozni… (de nem megy)!!!!!!
Mind a három részt imádtam.
Kedvenc sorozatom lett.

alaurent P>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Vegyesek az érzelmeim. Az előző kötet után kicsit mást vártam. Kaland volt benne elég, de a végén az a kalapból előhúzott megoldás nem győzött meg. A megoldás mikéntjét leszámítva minden olyan kiszámítható volt, az emberek reakcióitól a történet főbb elemeiig. Nem sokat tett hozzá a kötet a 2033 világához, mindössze a szóbeszédeket konkretizálta az utazás során. Jó is, hogy vége, nem olvasnám tovább.

Melani>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Se a második kötet se ez nem tudta megugrani az első szintjét, de ettől függetlenül jó könyv lett. Bár kicsit sok volt már a végére az őrült sztyeppekutya… Mintha csak azért lenne, hogy időnként elő lehessen rángatni, amikor meg nem kell, akkor fura okokkal van félrerakva… (De komolyan, néha elég erőltetett.) A könyv legvége viszont nagyon jól sikerült. Nagyon elgondolkodtató, és ezzel együtt megadja a lehetőséget az olvasónak, hogy milyen befejezést szán a könyvnek. Az ilyen jellegű befejezések nem mindig jók, de itt kifejezetten jól működik.

Balog_Judit>!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron

Ez a rész már nem tetszett annyira mint az előző kettő. A történet számomra már meghaladta az akár meg is történhetne kategóriát, bár ha ismernénk a világban folyó katonai kísérleteket, akkor lehet, hogy nem is lenne annyira meglepő a regény tartalma.


Népszerű idézetek

Leoni I>!

A kimondott szavakat visszaszívni már nem lehet. A beszélgetés hevében kimondott szavak ugyanolyan sebeket tudnak ejteni, mint egy vesszőcsapás. Az ilyen seb pedig örökre ott marad az ember szívében.

110. Oldal

SchizoVampire P>!

    – Gena, valamit mindig is meg akartam kérdezni – kezdte a sztalker, majd váratlanul néhány lépéssel eltávolodott barátjától. – Ismered a Hulk című képregényt?
    A kérdés végképp összezavarta a mutánst, úgy válaszolt, hogy nem is nézett Dárdára:
    – Minek kéne az nekem? Olvasni sem tudok.
    – A szöveg nem is olyan fontos benne. Csak úgy eszembe jutott… Sosem próbáltad meg irányítani a dühödet?
    – Ezt meg hogy érted?
    – Nekem úgy tűnik, hogy amikor felhúzod magad, még zöldebb vagy.
    Gennagyij erre már felemelte a fejét, és ekkor észrevette a sztalker arcán játszó gúnyos mosolyt.
    – Na jól van, hagyjál már a hülye vicceiddel!

308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hulk (Bruce Banner)
SchizoVampire P>!

    – Ez meg mi a franc volt? – dühöngött a sztalker. – Láttátok? Talán nem tetszett nekik a pofánk?
    – Parancsnok, légy szíves, ne általánosíts! – próbálta oldani a feszültséget Gennagyij. – Nekem nagyon szép a pofám.

274. oldal

SchizoVampire P>!

– Ki kopogtat be hozzám, nagy táskával a vállán? – dünnyögte sápadtan Mihalics. – Hisz nem lehet ez más, csak a leningrádi postás…

20. oldal

SchizoVampire P>!

    – Dárda, legközelebb ne felejtsd el te is levenni a gatyádat! Tudod, csak hogy teljes legyen az egyetértés!

306. oldal

Near >!

Ilyen az ember. Nem szokott hátrafelé pillantgatni, mikor a lábánál ott fekszik a hívogató ismeretlen.

64. oldal

Meszi36>!

Megvoltam győződve,hogy hülyeség bármit is várni ettől az élettől. Aztán találkoztam veled és hirtelen megint vágyni kezdtem mindenre.

Khool>!

A gép stabilan siklott a víz felett, és a Kaszpi Szörny elindult visszafelé, a távolban felsejlő, alig kivehető vonal felé, amely örök időktől fogva kettéválasztotta a világot.
Ez a határ egyszerre felfoghatatlan és ellenállhatatlan, és állandóan elszökik az ember elől, újra és újra próbára teszi az erejét, ám közben segít megismerni az ember képességeinek határait is.
Egy láthatatlan határ, amely mögé csak akkor pillanthat be az ember, ha hisz a saját erejében.
Ahol az álmok valóra válnak.
Túl a láthatáron.

373. oldal, 22. fejezet - A döntés (Európa, 2015)

Búza_Mihály>!

Igaz, volt ebben a csalóka szépségben valami mesterkélt. Valami félelmetes lapult a táj békés szótlanságának leple alatt. Nem hallatszott harkályok életvidám kopácsolása, nem motoztak pockok a lombok alatt, de még mutáns farkasok elnyújtott vonítását sem lehetett hallani. Életnek nyoma sem volt az érintetlen hótakaró világában, és ez csak egyet jelenthetett – láthatatlan halál lappang a levegőben. Kegyetlen ragadozók, az új világ tökéletes vadászai uralkodtak a kiégett bolygón, mióta a korábbi lakók elkotródtak róla…


Hasonló könyvek címkék alapján

Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Andy Baron: Kárhozottak városa
Justin Cronin: A tükrök városa
John Wyndham: A triffidek napja
Stephen King: Végítélet
Christina Henry: Piros
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór
Mira Grant: Feed – Etetés
Frank Herbert: Védett nők
M. R. Carey: Kiéhezettek