A ​fény felé (Metró 2033 Univerzum) (A fény felé 1.) 128 csillagozás

Andrej Gyjakov: A fény felé

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dmitry ​Glukhovsky a Metró 2033 világsikere után nagy vállalkozásba fogott: „METRÓ UNIVERZUM 2033” címmel jelentet meg sorozatot, amelyben orosz és külföldi szerzők írják tovább s népesítik be mind újabb hősökkel az általa megfestett posztapokaliptikus világot.

***

Egy hatalmas szárnyas hüllő repül Pétervár felett – keresi a kétlábúakat, akik időnként kibújnak valami lyukból a felszínre, és nagyon szereti a húsukat. Meglátja őket, s már készül lecsapni, amikor egy golyó szétloccsantja a koponyáját.
A rettenthetetlen sztalker, Dárda, aki ezúttal is hiba nélkül végezte el a munkát, már tovább is állna, de egyszer csak minden eddiginél veszélyesebb feladattal akarják megbízni.

A metró lakói valahonnan Kronstadt felől értelmes fényjeleket láttak: talán emberek vannak ott, akik szintén életben maradtak. Expedíciót kell vezetni oda, s kideríteni, hogy vannak-e túlélők a metrón kívül is.
Dárda kelletlenül ugyan, de vállalja az expedíció… (tovább)

Eredeti cím: К свету

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2014
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796118 · Fordította: Schiller Erzsébet
>!
Európa, Budapest, 2014
300 oldal · ISBN: 9789630797764 · Fordította: Schiller Erzsébet
>!
Európa, Budapest, 2013
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796118 · Fordította: Schiller Erzsébet

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Füst · Dárda · Gleb · Belga · Farid · Iskariót · Kondor · Nata · Palics · Paszport · Roine · Sámán · Sügér


Kedvencelte 17

Most olvassa 5

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 54


Kiemelt értékelések

>!
Ezüst P
Andrej Gyjakov: A fény felé

Hiába, no, jó cuccok ezek a metrós mesék, karmolom őket továbbra is, pedig, ugyebár, alapesetben nem nagyon kapaszkodom a sci-fiért. Az említett univerzum esetében azonban valahogy rendre szárba szökken a szerelem.

Pozitív csalódások özöne ide vagy oda, Andrej Gyjakov trilógiájához mégis kicsit félve közelítettem. Évekig nem tudott felcsigázni (valójában az is csak most esett le, hogy egy trilógiáról van szó), zavart a pterodon az első kötet borítóján, az őslényesdi (meg a mutánsosdi) sztoriba való belekeverése ugyanis még mindig megakad kicsit a torkomon. Most viszont úgy döntöttem, bátorkodom tenni egy próbát a kötettel. És milyen jól tettem! Mert Gyjakov alkotása letehetetlenül izgalmas. Még úgy is, hogy tulajdonképpen majdnem teljesen kiszámítható, hiszen zsánerfordulatok sorából áll. De hát utóbbiakat is tudni kell jól tálalni, Gyjakov pedig (akinek amúgy Vízöntő a csillagjegye, így nem csoda, hogy rögvest és ezerrel éreztem a kémijját) olyan remekséget szervírozott, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Fiús menőség az egész történet, fröcsög a vér, repülnek a kések, ropognak a fegyverek, vége-hossza nincs a hentnek, és persze minden fickó olyan harci tapasztalattal rendelkezik, hogy hátrakötött kézzel és csukott szemmel is képes lenne szétlőni a távolban lidércként cikázó ellen fejét. Pontosan a homloka közepébe eresztve a golyót, természetesen.

Szóval imádtam a história minden, de minden pillanatát. Elvarázsolt teljesen. És most krisztusi kínok között vergődöm, mert a második kötet ki van véve a könyvtárból. Az interneten keresztül naponta ellenőrzöm vérben forgó szemmel, hogy visszavitték-e már. Jó egy hete semmi pozitív fordulat, úgyhogy lassan kedvem lenne megkérni a rettenthetetlen és jócskán meggyőző Dárdát, hogy kommandózza el magát a könyvet épp birtokló jóember házáig, zörgessen be, és sürgesse meg egy kicsit a versenyzőt. Elég lenne ha csak sokatmondóan morranna egyet, és a delikvens még a családi aranyat is rögvest hozzácsomagolná a könyvhöz, azt lefogadom.

>!
Európa, Budapest, 2013
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796118 · Fordította: Schiller Erzsébet
3 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Andrej Gyjakov: A fény felé

Huh, ez nagyon jól esett! :)
Akció dús volt, tele szörnyekkel ( !!! :D mondjuk valaki mondja már meg nekem, hogy oké, hogy sugárzás, mutáció bla-bla….meg is értem a sok mutáns vakondot, farkast, anyámkínja szörnyet, de hogy a pikulába kerülnek a pterodaktiluszok a képbe? Úgy értem ezek az őshüllők többmillió éve kihaltak! Igen, nekem ez a legnagyobb problémám! :D Ez az, amit nem tudok elfogadni a könyvben! :D ) Azt hiszem, hogy mindent megkaptam ettől a történettől, amit vártam, és amit nyújtani tudott.
Kicsit dagonyázhattunk is az emberi lélek sötétségében. Vajon meddig megy el az ember a túlélésért? Mire képes?
Fél csillag levonást csak azért kap, mert hiányoltam belőle valamit. És az Ég gyökereit egy picit jobbnak érzem ennél a kötetnél, és ezt csillag formájában jelölnöm kellett! :D

Egy kis emlék magamnak:
„- Ocsmány dög! Levitte az antennát a tollas ártánya!”

4 hozzászólás
>!
Masni3
Andrej Gyjakov: A fény felé

Hát ez valami eszméletlenül jó volt. :D
Megfelelő mennyiségű szörny, halál és izgalom is megvolt benne. És a legjobb, hogy nem lehet kiszámítani, hogy mikor ki hal meg.
Folyamatosan az van a szemem előtt, hogy ha tényleg beütne egy ilyen katasztrófa, vajon ilyen lenne??
spoiler
A hideg futkározott a hátamon miközben olvastam. :D
Jöhet a folytatás.

>!
Tigrincs P
Andrej Gyjakov: A fény felé

Nehéz megugrani a Metró sorozatot – talán Gyjakov nem is akarta – mindenesetre szerintem valami egész mást kap az olvasó, miközben ugyanaz a díszlet. Az „egészen mást” nehéz azonosítani: egy akcióregény, amelynek egyetlen eredetiségét a Metró kiindulóhelyzete adja, nem túl sok mondanivalóval, és nem is túl jól megírva. Sablonok, klisék, egy-egy kifejezés kapcsán három szinoníma ötletszerű váltogatása, csodás megmenekülések, a csúcsponton kifogyó tölténytárak, stb.
Négy csillag azért, mert ezek ellenére valahol a felénél mégis érdekelni kezdett. Talán mert szeretem az akciófilmeket.

>!
pwz ISP
Andrej Gyjakov: A fény felé

Itt van ez a 36 éves fiatalember, Andrej Gyjakov, A fény felé c. könyv szerzője, aki egészen érdekesen került bele ebbe a Metró 2033 Univerzum-ba. Született leningrádiként – ami most már ismét Szentpétervár, vagyis az orosz szlengben Pityer – érthető módon ezt a vidéket vitte be a „rendszerbe”. No de, mikor és hogyan? Kis túlzással gyerkőcként is „Sztrugackij, illetve Luke/Han, vagy Vader? ;) volt a jele a suliban”, vagyis imádta a sci-fit, annak minden – könyv, film, számítógépes játékok – formáját. Már tizenéves korában kis novellákat, próba-történeteket írt, na ugyan miről? :) Egy olyan világról, amiben az emberek a föld alatti alagutakban kénytelenek berendezkedni, kardok, nyilak, népek és csatározások közepette. Mekkora volt a meglepetése, amikor 2002-ben az interneten először találkozott Glukhovsky első Metró 2033 verziójával. Nem volt kérdés, ő is egyből beszállt abba az interaktív kísérletbe, amelynek a „végterméke” aztán az általunk is ismert, és könyv formájában Oroszországban 2005-ben, nálunk pedig 2007-ben megjelent mű lett. Bizony, a Metró 2033 „vezérlő karmestere” Glukhovsky, a „napszámosok” egyike pedig Gyjakov volt, illetve most is az. Bár bizonyos fokig ő már kiemelkedett közülük. Erre példa A fény felé c. könyve, ami egyrészt az eddig megjelent és előkészületben levő könyvekkel együtt jelenleg 59 részes Metró 2033 Univerzum negyedik története (M2033U-4), másrészt pedig egy trilógia kezdete a Metró 2033 Univerzumon belül. (Ez 2010 júniusában, a 2. rész 2011 júliusában, míg a 3. könyv 2013 januárjában lett kiadva az oroszoknál).
Megmondom őszintén, én örülök, hogy nem ugyanolyan, mint a 2033. Azt nagyon sok ember ötletéből gyúrták egybe, személy szerint Glukhovsky. Ez viszont nagyon sok ember ötletére alapozó, egyedi folytatás, vagy kiegészítés – ahogy tetszik. Kevésbé filozofálgatós, mint a 2033 és 2034. Sokkal lendületesebben megy az eseménysor és rövidebb is a történet. Ez érthető, az alapokat nem kell mindig ismételni, azt már lerakták korábban. A párhuzamok az eddigi két előzménytörténettel magától értetődőek, hiszen azok a kis utalások, ami a megmaradt világról a 2033-ba és a 2034-be bekerültek, ezek miatt a történetek miatt kerültek bele, mivel Gyjakov és társai is ott bábáskodtak a megszületésénél. Azon kívül ne feledjük – még egyszer leírom: ez egy trilógia első része! Ha már a borítót meglátva felhúzod a szemöldököd és azt mormolod esetleg, hogy „Mi a szösz? Ez a repülő őshüllő hogy a csudába került ide? Jé, ez még a történetben is benne van!” – akkor ne feledd, hogy erre a válaszra és még a menet közben felmerülőkre valójában még két hasonló hosszúságú története van az írónak! Sőt, mivel az Univerzumban megjelenő kötetek – jelenleg épp 46!!!!! ilyen könyvről beszélünk – építenek egymásra, ezért a válasz máshol is lehet, csak azt Te még nem olvastad! :) /Na jó, „megsúgom”: az őshüllőkre nem a Gyjakov-könyvekben van a válasz! :D/
Gyjakov egyébként az Univerzum 2011. decemberében megjelent 21. kötetének (talán magyarul Az utolsó menedék lehetne a címe) – ami egy 21 részből álló novella válogatás, természetesen a Metró 2033 Univerzumhoz kapcsolódóan – az egyik, sztalkerekről szóló történetét írta. Korábban a neten még három, a témába vágó kis írása is volt.

A szentpétervári metró térkép – mint a Metró-sorozat moszkvai tagjainál – itt is az „ajánlott olvasmányok” közé tartozik:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/72/Sain…

FONTOS MEGJEGYZÉSEK:
    1. Bármilyen hihetetlen, a Metró 2033 és a Metró 2034 a hivatalos, Glukhovsky által életre hívott Metró 2033 Univerzum „fölött” álló alkotások. Nem sorszámozzák be a M2033U tagjai közé!!!!
A 2033 és a 2034 a Metró-sorozat, a többi pedig a Metró 2033 Univerzum része!

    2. Az orosz nyelvterületen kívül különösen Németországban és Lengyelországban népszerű úgy a sorozat, mint az Univerzum. A németeknél az Univerzumból 7 részt már megjelentettek, benne Az ég gyökerei és a A fény felé 1., 2., 3. része, vagyis a teljes trilógia. Ezen kívül Szergej Antonov, Szergej Kuznyecov és Simun Vrocsek egy-egy könyve lett még németre lefordítva. Nem lennék meglepve, ha az Európa Könyvkiadó is ezek közül a részek közül válogatna. Mondjuk, Gyjakov trilógiáját megérné mind kiadni. :)

Bővebben a teljes Univerzumról:
http://moly.hu/karcok/332928

>!
Európa, Budapest, 2013
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796118 · Fordította: Schiller Erzsébet
>!
kolika
Andrej Gyjakov: A fény felé

Tetszett a kötet. A korábbi Metró univerzumban leginkább a metró állomások népét, s a sötétben bújkáló rémségeket lehetett megismerni. Itt a sztalkerek révén leginkább az elvadult felszíni világról, s annak félelmetes, mutáns lényeiről olvashatunk. Izgalmas felfedezést tesznek a felszínre kimerészkedő metrólakók, s ennek további felderítésére verbuválódik össze Dárda és csapata. A sztalkerek félelmet nem ismerve néznek szembe az elvadult világgal, amelynek rémségei közt ők is úgy hullanak, mint a legyek.
A végkifejlet igazán izgalmas, nem is gondoltam volna, hogy mire megy ki a dolog, s hogy ki és miért mozgatja így a szálakat a főkolompos.
A könyv végig fenn tartotta az érdeklődést, mindig hozott valami újat, valamit, amit leginkább jobb lett volna a szereplőknek elkerülni.
A szereplők ilyen mértékű fogyatkozása meg is lepett, mire jobban megismertem volna egy szereplőt, már lassan múlt időben lehetett róla beszélni. De persze, azt is tudom, hogy egy atomháború utáni élethez jobban passzol ez a kemény világ.

>!
Melani
Andrej Gyjakov: A fény felé

A stalkerek nyara kihívás miatt kezdtem bele, most már bánom, hogy eddig nem találtam rá. Nagyon jó könyv, csak ajánlani tudom. Egy atomkatasztrófa utáni posztapokaliptikus világ, és az itt életben maradni próbáló emberek története. A világ nagyon jól fel van építve, tényleg olyan mintha bekövetkezett volna az, amitől a hidegháborúban mindenki tartott. A karakterek élnek és fejlődnek, nemcsak a főszereplő van kidolgozva, hanem a többiek is. Az író még hangulatot teremteni is nagyon tud, végig olyan mintha mi is ott lennénk a stalkerekkel együtt, és kerülgetnénk az erősen sugárfertőzött területeket és a különféle mutáns lényeket.

>!
Coralie
Andrej Gyjakov: A fény felé

Nagyon örülök, hogy létezik a Metró 2033 Univerzum, és más írók is megmutathatták tehetségüket. Ez a könyv tökéletesen illeszkedik a két alapműhöz. A küldetés a felszínen, a remény utáni hajsza, hogy talán létezik még az „ígéret földje”, egy megmaradt kis tiszta világ, jó vázat ad a történetnek. Nagyon tetszettek a fejezetek elején a féloldalas filozofikus elmélkedések, és azok a megrázó részek, ahol a pusztítás napjáról írt. Dárda visszaemlékezésébe illetve az alagútban és a bunkerben rekedtek történetébe beleborzongtam, láttam magam előtt, hogy ez megtörténhetne velünk is, és ez az érzés meglehetősen nyugtalanító volt. :( Nagyon drukkoltam, hogy a csapat épségben elérjen a célhoz, de ezekben a történetekben nem könnyű túlélni, sosem lehet tudni ki megy és ki marad. A végén a fordulatra mégsem számítottam, teljesen ledöbbentett és felkavart. Ezért is örülök, hogy aztán úgy ért véget, ahogy.
Gyjakov remekművet alkotott, könyve méltó darabja a Metró történeteknek.

>!
Norbert_Domonics
Andrej Gyjakov: A fény felé

Nem tudom hányadik Metró 2033 Univerzum olvasmány fogja kiváltani azt az érzést, hogy „ez ismerős valamelyik előző könyvből” vagy „valami hasonló volt már valamelyik Metró 2033 univerzum könyvben”..?..?..? Ez mindenesetre még nem az a könyv volt. Egyedi, izgalmas, és ami megfogott az Gyjakov írói stílusa, rettentően hasonlít Glukhovsky stílusára. Sok filozófiai, elmélkedő rész nincs benne, inkább akció, és inkább olyan cselekmények amiket nem nagyon ért az ember, és a végén derül fény arra, hogy mi miért is történt. A legvégén a fordulat…amire szerintem senki nem számított…kicsit beteg agyszülemény, és mégis beleillik a történetbe, hiszen erről szól az egész univerzum…mindenki úgy éli túl, ahogy tudja.
Sokszor utal a címre a könyvben, de nem lehetünk biztosak benne, hogy melyik utalásban érvényesül igazán az, amire az író gondolt, mikor címet adott a műnek. A környezet és a szereplők teljesen beleillenek az univerzumba, a „lények” leírása nem teljesen követhető, az olvasó fantáziájára van bízva a kinézet, csupán néhány támpontot ad meg.
Mindent egybevetve élvezetes, akcióval teli, letehetetlen könyv.

>!
efenera
Andrej Gyjakov: A fény felé

Ez kesz feludules volt az eg gyokereihez kepest! :D Feltem, hogy csalodnom kell, de nagyobbat nem is tevedhettem volna!
Nagyon tetszett, tokeletesen illeszkedett a Metro univerzumba, szuperek voltak a karakterek, a kis filozgatasok. ;) Ami pedig kiderult az egesz Kivonulasrol! :O Jo kis csattano volt, baromira elveztem az egesz tortenetet az elejetol a vegeig! :)


Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

Furcsa érzés a remény. A józan ész ellentéte.

111. oldal (Európa, 2013)

2 hozzászólás
>!
hankman I

A remény, fiam, veszélyes dolog. Rettenetesebb, mint az emberi butaság.

43. oldalat, 3. fejezet (Európa, 2013)

>!
Ezüst P

Annyi hasznod van, mint egy pár nélküli kesztyűnek. Felvenni nem lehet, kidobni meg sajnálja az ember…

191. oldal (Európa, 2013)

>!
pwz ISP

Lent Gleb meglátott egy szobrot: egy meztelen, izmos férfi puszta kézzel küzdött egy szörnnyel.
– Ki ez? – szakadt ki a fiúból a kérdés.
– Sámson.
– Ő is sztalker?
– De még milyen! – helyeselt Paszport. – Csak nem hordott védőruhát. Elvből.

107. oldal 7. fejezet. A dzsungel

>!
iceman36

Az ember alkalmazkodóképes lény, akárhova kerül, mindenütt megél. Még ott is, ahol a patkányok megdöglenek.

250. oldal

>!
pwz ISP

Az átszabott kezeslábast mintha épp rá öntötték volna. Mindennek megkoronázásaképpen a sztalker Gleb fejé nyomott egy masszív, porálarcos sisakot. Miután csatlakoztatta az oxigéntömlőt, hátralépett, és megszemlélte munkája eredményét.
– Kiköpött Darth Vader… – Dárda komoran elhúzta a száját, és nagyot ásított. – Ennyi. Vedd le a hacukát, űrhajós! Reggel kimegyünk. Én most alszom…

31. oldal 2. fejezet. A kiképzés

Kapcsolódó szócikkek: Darth Vader
>!
Cshősz

Keveset ér az az ember, aki soha nem esett kétségbe. Csak az tudja méltányolni a sikeres élet örömét, aki megtapasztalta ezt a nyomasztó érzést. Csak aki a saját bőrén érezte a csapásokat, amelyekkel súlyt minket a sors, hogy próbára tegyen, mennyire álljuk az ütéseket, csak az mondhatja teljes bizonysággal: „Erős vagyok. Meg tudom csinálni.”

227. oldal

>!
dante0425

-Ffú! Annyi hasznod van, mint egy pár nélküli kesztyűnek. Felvenni nem lehet, kidobni meg sajnálja az ember…

191. oldal

>!
Cshősz

Ha elhatároztad, hogy csinálsz valami, tedd meg az első lépést! És ne félj megtenni a következőt! Csak a tétlenségtől félj! Tűzd ki a célt, és verj ki a fejedből minden egyebet…

229. oldal

>!
M0241K

A remény olyan, akár a tükörkép a vízen. Megvan, aztán hirtelen elvész, elsodorják a változó események hullámfodrai. Eltűnik, de maga után hagy egy alig észrevehető ízt, ott pislákol valahol a tudat mélyén, és egy idő után a kialudt érzelmek sima felületén újból megjelenik csalóka képe. Az ilyen pillanatokban csodálatos érzés lepi meg az embert: mintha valami régen elveszettet talált volna meg. Amit bármelyik pillanatban újból elveszíthet. És ez így megy a végtelenségig.

8. fejezet - A Förgeteg


A sorozat következő kötete

A fény felé sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Végítélet
Gaál Viktor: Battleground Zero
Stephen King: A mobil
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Isaac Marion: Eleven testek
Robert Merle: Malevil
Blake Crouch: Wayward Pines
Josh Malerman: Madarak a dobozban