Tutankhamon (A sólyomisten országában 3.) 4 csillagozás

Az eleje kiábrándított, a második rész jobb volt, de azért szomorú voltam mikor a végére értem. Összességében a trilógia nagyon tetszett.

Ritka dolog, hogy német kortárs szerző történelmi regénye jelenjen meg nálunk. Andreas Schramek weimari író trilógiája esetében azonban ez történt. Impozáns méretű regényei szerzőjük impozáns felkészültségéről tesznek tanúbizonyságot, amikor lapjaikon megelevenedik III. Amenhotep (Amenóphisz) és utódai, Ehnaton, Tutankhamon, Eje (Aj) és Horemheb története. A Sólyomisten országában trilógia három kötete: 1. Amenophisz 2. Ehnaton 3. Tutankhamon. A könyvek monumentális tablót rajzolnak az egyiptológiában rengetegszer feldolgozott és még többet vitatott korszakról: megtudhatjuk, mi történhetett Ehnaton bátyjával, a törvényes trónörökössel, hogy milyen is volt a titokzatos, Aton-imádó, Egyiptomban egyistenhitet bevezető reformer fáraó, kinek a gyermeke Tutankhamon, s hogyan, miért is kellett meghalnia, mi történt Ehnaton családjának tagjaival, s hogyan következett be Eje uralkodása, s a restauráció. A könyvek Eje visszaemlékezései, szép szavú, irodalmi igényességű és páratlanul izgalmas történetek, amelyek számomra jóval hitelesebbnek, valószínűbbnek és főleg hihetőbbnek tűntek, mint más írók rekonstrukciói a korszakról. A sorozat fő előnye, hogy Ehnaton helyett-mellett őszintén érdeklődik a fáraó apja, Amenóphisz iránt, rokonszenves és élvezetes képet rajzolva erről a különleges uralkodóról, akit örökké árnyékba borít fia történelmi népszerűsége. A sorozat szépirodalmi vonásai miatt azoknak is bízvást ajánlható, akik jó regényre vágynak, s Egyiptom iránt kevésbé érdeklődnek.