A ​Jézus-videó 86% 37 csillagozás

Nagyon régen, szinte még gyerekként láttam a filmet, és bár nem tudom megmondani, hogy mi, de valami annyira megfogott benne, hogy nem tudtam kiverni a fejemből. Sokáig kerestem a neten, hogy újranézzem, de csak nagyon nehezem akadtam a nyomára nézhető formában, de azóta már többször is megnéztem, és sokadik nézéskor esett le, hogy valójában könyv alapján készült. Több sem kellett nekem, ráállítottam magam a könyv megszerzésére, és alig vártam, hogy vége legyen a tanévnek, és nyugodtan leülhessek olvasni. Nem csalódtam benne! Az biztos, hogy nem egy vékony olvasmány, és talán 1-2 bekezdést feleslegesnek, túlírtnak gondoltam, viszont összességében a film mellett a könyv is a kedvencem lett, és ahogy a filmet bármikor újra tudom nézni, úgy a könyvet is tuti, hogy még fogom lapozgatni :D

Évekkel ezelőtt láttam először a filmet (Az elveszett Jézus videó nyomában címen), de csak nem olyan régen fedeztem fel, hogy kiadták magyarul is az eredeti regényt. Mondanom sem kell, egyből felcsigázta az érdeklődésemet, és rekordidőn belül meg is szereztem. Az elolvasása után pedig most már bátran állíthatom, hogy a könyv talán még a filmnél is izgalmasabbra sikerült. Időutazás, régészet, történelem, akció – mi kell még?
A terjedelme ellenére egyszer sem unatkoztam, sehol sem laposodik el a cselekmény, minden oldalon történt valami, ami miatt tovább akartam olvasni.
Néhány dolgot ugyan megváltoztattak a filmben spoiler de ezek a változtatások egyébként nem zavartak. Ami zavart, az a lényegesen másfajta befejezés volt. Nem erre számítottam. Igaz, el tudtam fogadni ezt a fajta lezárást, de a film nekem sokkal nagyobb katarzist okozott. Mindenestre szívesen olvastam volna még tovább, sajnáltam, hogy vége lett.
Összességében nagyon örülök, hogy rátaláltam, és immár a polcomat díszítheti, mert rendkívül élveztem, ahogyan a vallás, a történelem, és a rejtélyek keveredik egymással. Akik szerették az Indiana Jones filmeket, azok ebben a könyvben sem fognak csalódni.

Kedvet kaptam ellátogatni Jeruzsálembe, ahol megelevenedik a történelem, és részt venni egy ásatáson, és megfigyelni, hogyan tárják fel fokról-fokra a múltunk apró darabkáit.

Időutazás Jézus korába? Sokak fantáziáját megmozgatja ebben biztos vagyok.
A történet egy olyan korban játszódik amikor még az internet kezdetleges volt, az információ nem áramlott ilyen töménytelen mennyiségben mint manapság, ez az egyetlen apróság ami miatt kicsit avítt a sztori. Eschbach igazi régimódi történetmesélő, úgy mint Wilbur Smith vagy Michael Crichton. A történet meglehetősen akciódús, több szálon fut, tudományos tényekkel alátámasztva, de csak annyira ami még nem fekszi meg egy laikus gyomrát. Az írásmód olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. A végén le lehet vonni a tanulságot, de a katartikus élmény nálam elmaradt, még pedig azért, mert a karakterek kidolgozása nem lett elég alapos (de hát nekem ez a mániám)
A sci-fi szál minimális, csak az alaptörténetet szolgálja, az időutazás nem egy technikailag létező dolog a sztoriban. Így aztán azoknak is bátran ajánlom, akik idegenkednek a fantasztikus irodalomtól, ez inkább csak egy jó kalandregény.

Gondolom többen látták a filmet (Az elveszett Jézus-videó nyomában) mint olvasták a könyvet. Azoknak mondanám, hogy a film csak addig egyezik meg nagyjából a könyvvel amíg a főhős megszerzi a videót, onnantól teljesen más a két történet.
Más a videó tartalma, az időutazó személye és a főszereplők sorsa is!
Vagyis aki látta a filmet annak is érdemes elolvasni a könyvet, mert egy teljesen más végkifejletet ismerhet meg. (már ha végig tudta nézni a meglehetősen vontatott 3 órás és erősen B kategóriás német filmet)
Bővebben a blogomon.

Hú, hát ez most egy nehéz értékelés lesz, mert nagyon nehezen tudom eldönteni, hány csillagot is illene adni neki.
Az alaptörténet nagyon izgalmas, és az író egész jól oldotta meg. A főszereplő számomra nagyon ellenszenves volt az elején, talán az egyetlen szimpatikus szereplő számomra Eisenhardt volt, még akkor is, ha neki lényegében nem sok szerepe volt a történet alakulásában.
Sajnos akaratlanul is, de végig a filmhez hasonlítottam, ami furcsa, de nekem jobban bejött. Nem volt ennyi szereplő, ennyi kavar, ott a főszereplőt meg lehetett kedvelni, az időutazás teljesen máshogy volt megoldva (ez a könyvben jobban tetszett), és a „gonoszok” is sokkal gonoszabbak voltak. Sokkal izgalmasabb, pörgősebb volt.
Egyszer érdemes elolvasni, ahogy a filmet is egyszer érdemes megnézni. :)

A sztori halálosan jó. Mégis vegyes érzésekkel ülök neki az értékelésnek. Az első 50-70 oldalon úgy kellett áterőszakolnom magam, aztán ez később is megismétlődött néhány helyen. A többi, vagyis a könyv nagyrésze már-már a letehetetlent súrolta. A fordulatok (mert azért volt benne jónéhány) nagy része szintén a „húvazze mitörténikitt” kategória, míg néhány már hosszú-hosszú idővel előre boritékolható, méghozzá az utálom, hogy ez fog történni kategóriájú. Egyszóval a 600 körüli oldalszámból kb 200-at szimplán kihagyva (nem-nem átírva) KIHAGYVA orbitális élmény.

Fura élmény ez a könyv, mert az alapsztori nagyon jó, és egyébként jól is van megírva, de a legvégét nagyon nem így kellett volna. Mások már említették, hogy ne a film alapján ítélkezzetek, az egy minősíthetetlenül gyenge „adaptáció”, és ráadásul nem is követi a regény történetét. A végével kapcsolatos véleményemet fenntartva azért ez egy erősen ajánlott könyv annak, aki szereti a nyomozós-fantasztikus-akciós regényeket.

Az író stílusát leginkább Michael Crichtonéhoz tudnám hasonlítani, s mivel őt nagyon szeretem, ebből kifolyólag ez a könyv is tetszett. Hasonló a karakterjellemzés, a történetvezetés, megvan benne a fantasztikus szál, a végén az a kis bizonytalanság és lezáratlanság… Jóóó…

Érdekes alapfeltevés, közepes kivitelezés. A filmet nem láttam, csak a könyvhöz volt még pár éve szerencsém. Egyszer fogyasztható regény.

Ez a könyv… jó! Nem, nem is jó, hanem zseniális!
Jó, talán nem zseniális, talán ez a kijelentés el van túlozva egy egészen kicsikét. Ha „zseniális” lenne, akkor megkapta volna tőlem az öt csillagot is.
Az alaptörténet az első oldaltól az utolsóig olyan érdekes marad, mint ahogyan azt a fülszöveg megígérte nekem. Egyszer sem éreztem úgy egyetlen oldalon se, hogy lankadna az érdeklődésem, vagy ne lenne még mindig ugyan olyan sok nyitott kérdés és elvarratlan szál, hogy ne legyen érdemes továbbolvasni (bár ennek ellenére is lassabban haladtam a könyvvel, mint szerettem volna). Mi több, máris azt nézem, honnan lehetne megszerezni a folytatást! Amikor másoknak meséltem a könyv cselekményét, mindenki csak húzta a száját és egy unott „ahham”-mal le is rendezte a dolgot, mert valami másra számítottak ezek szerint. És lehet, hogy elsőre talán kicsit meredeknek tűnik maga a történet, de nekem pont ez a „meredekség” volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nem egy mindennapi sztori, az időutazással kapcsolatban pedig azt hittem, csalódnom kell majd, de örültem neki, hogy a végén a csattanó gyakorlatilag alátámasztott mindent.
Két okból nem tudtam neki öt csillagot adni, és sajnos mindkét ok a karakterkidolgozással van öszefüggésben, ugyan is az tény, hogy Eschbach remek történetíró és elképesztően érdekesen tudja összetenni a történeteit, de hogy karakterkidolgozás területén egészen biztosan fejlődnie kéne, az egy eléggé erős tény!
Ha őszinte akarok lenni, a kisebbik, de nagyon zavaró tény, ami legalább is engem zavart, az tulajdonképpen Judith Menez karaktere volt – aki annyira észrevehetően nem kap szerepet, hogy az valami elképesztő pofátlanságnak minősül! Az egész szereplése, noha majdnem minden jelenetben ott van, amelyben Stephen is ott van (aki elméletileg ugye a főszereplő, és eléggé sok jelenése van a könyvben), majdnem semmi! Nem, nem is csak majdnem, ez a nő teljes egészében azért lett megalkotva és a történetbe építve, hogy plusz „problémát” okozzon Stephen-nek! Ott van, szép, kívánatos, megmozgatja a főszereplőnk fantáziáját, törvényszerűen összejön vele a végén, közben pedig egy veknyi száraz kenyérre elegendő jellemet sem adnak neki! Irritált engem, de nem annyira, mint a második probléma; ami nem más, mint hogy EGYETLEN KARAKTERT SEM TUDTAM MEGKEDVELNI! Egyiket sem. Semmelyiket. Több mint 600 oldal, és nem hogy szimpátiát tudtam volna táplálni valaki iránt a végén, még az is, aki a legesélyesebb volt a minimális szimpátiám elnyerésére (Stephen Foxx, a rend kedvéért), csak kényelmetlen viszolygást tudott előcsikarni belőlem. Nem hazudok, rühelltem a képét a végére… Talán még jobban is, mint Kaunt, aki ugyebár „főgonosz” akart volna lenni, de végül Stephen elérte, hogy jobban utáljam, mint az eredeti közellenségnek szánt karaktert. Bravó… remélem, a folytatásban a karakterek elviselhetőbbek lesznek, csak mert ez a könyv megüthette volna a „zseniális” jelzőt is akár, ha több energia lett volna fektetve a karakterkidolgozásba.

Meg mindig a konyv hatasa alatt vagyok… olyan fantasztikusan jo volt. Kar, hogy vege lett. Sajnos en is a filmet lattam eloszor, de a konyv millioszor jobb es bovebb volt. Az alapsztorin kivul, szinte teljesen mas volt.
Az iro fantasztikus modon repit minket Jeruzsalembe, es magyaraz el mindent.
Midnenkinek ajalnlom!!!