A ​Jézus-videó 26 csillagozás

Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A fiatal amerikai egyetemista, Stephen Foxx egy izraeli ásatáson dolgozik. Egy nap különös leletre bukkan egy kétezer éves sírban: egy videokamera kezelési útmutatójára. Egy kameráéra, amely azonban még csak a tervezőasztalon létezik. A rejtélynek csupán egy ésszerű megoldása létezik: néhány év múlva lehetségessé válik az időutazás és a férfi akinek a csontváza napvilágra került, elindul a kétezer éves múltba, hogy videofelvételt készítsen Jézus Krisztusról.Könyörtelen hajsza indul a világ legfontosabb dokumentuma, az elektronikus evangélium után. Vajon ki kaparintja meg a kamerát: a fiatal régészek, az ásatást pénzelő médiacézár, vagy a Vatikán? A Jézus-videó már első megjelenésének évében elnyerte az 'Év Könyve' díjat Európában. A könyv alapján „Az elveszett Jézus videó nyomában” címmel készült film 2002-ben.

Eredeti mű: Andreas Eschbach: Das Jesus Video

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Aranyszarvas, Nyíregyháza, 2007
602 oldal · ISBN: 9789638687876 · Fordította: Toronyi Gyöngyi

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Judith Menez · Stephen Foxx · Yehoshuah Menez


Kedvencelte 6

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ananiila 
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Időutazás Jézus korába? Sokak fantáziáját megmozgatja ebben biztos vagyok.
A történet egy olyan korban játszódik amikor még az internet kezdetleges volt, az információ nem áramlott ilyen töménytelen mennyiségben mint manapság, ez az egyetlen apróság ami miatt kicsit avítt a sztori. Eschbach igazi régimódi történetmesélő, úgy mint Wilbur Smith vagy Michael Crichton. A történet meglehetősen akciódús, több szálon fut, tudományos tényekkel alátámasztva, de csak annyira ami még nem fekszi meg egy laikus gyomrát. Az írásmód olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. A végén le lehet vonni a tanulságot, de a katartikus élmény nálam elmaradt, még pedig azért, mert a karakterek kidolgozása nem lett elég alapos (de hát nekem ez a mániám)
A sci-fi szál minimális, csak az alaptörténetet szolgálja, az időutazás nem egy technikailag létező dolog a sztoriban. Így aztán azoknak is bátran ajánlom, akik idegenkednek a fantasztikus irodalomtól, ez inkább csak egy jó kalandregény.

Gondolom többen látták a filmet (Az elveszett Jézus-videó nyomában) mint olvasták a könyvet. Azoknak mondanám, hogy a film csak addig egyezik meg nagyjából a könyvvel amíg a főhős megszerzi a videót, onnantól teljesen más a két történet.
Más a videó tartalma, az időutazó személye és a főszereplők sorsa is!
Vagyis aki látta a filmet annak is érdemes elolvasni a könyvet, mert egy teljesen más végkifejletet ismerhet meg. (már ha végig tudta nézni a meglehetősen vontatott 3 órás és erősen B kategóriás német filmet)
Bővebben a blogomon.

>!
Múzsa
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Hú, hát ez most egy nehéz értékelés lesz, mert nagyon nehezen tudom eldönteni, hány csillagot is illene adni neki.
Az alaptörténet nagyon izgalmas, és az író egész jól oldotta meg. A főszereplő számomra nagyon ellenszenves volt az elején, talán az egyetlen szimpatikus szereplő számomra Eisenhardt volt, még akkor is, ha neki lényegében nem sok szerepe volt a történet alakulásában.
Sajnos akaratlanul is, de végig a filmhez hasonlítottam, ami furcsa, de nekem jobban bejött. Nem volt ennyi szereplő, ennyi kavar, ott a főszereplőt meg lehetett kedvelni, az időutazás teljesen máshogy volt megoldva (ez a könyvben jobban tetszett), és a „gonoszok” is sokkal gonoszabbak voltak. Sokkal izgalmasabb, pörgősebb volt.
Egyszer érdemes elolvasni, ahogy a filmet is egyszer érdemes megnézni. :)

>!
Blum_Tamás
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

A sztori halálosan jó. Mégis vegyes érzésekkel ülök neki az értékelésnek. Az első 50-70 oldalon úgy kellett áterőszakolnom magam, aztán ez később is megismétlődött néhány helyen. A többi, vagyis a könyv nagyrésze már-már a letehetetlent súrolta. A fordulatok (mert azért volt benne jónéhány) nagy része szintén a „húvazze mitörténikitt” kategória, míg néhány már hosszú-hosszú idővel előre boritékolható, méghozzá az utálom, hogy ez fog történni kategóriájú. Egyszóval a 600 körüli oldalszámból kb 200-at szimplán kihagyva (nem-nem átírva) KIHAGYVA orbitális élmény.

>!
Kalim_Pál
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Fura élmény ez a könyv, mert az alapsztori nagyon jó, és egyébként jól is van megírva, de a legvégét nagyon nem így kellett volna. Mások már említették, hogy ne a film alapján ítélkezzetek, az egy minősíthetetlenül gyenge „adaptáció”, és ráadásul nem is követi a regény történetét. A végével kapcsolatos véleményemet fenntartva azért ez egy erősen ajánlott könyv annak, aki szereti a nyomozós-fantasztikus-akciós regényeket.

>!
chhaya P
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Az író stílusát leginkább Michael Crichtonéhoz tudnám hasonlítani, s mivel őt nagyon szeretem, ebből kifolyólag ez a könyv is tetszett. Hasonló a karakterjellemzés, a történetvezetés, megvan benne a fantasztikus szál, a végén az a kis bizonytalanság és lezáratlanság… Jóóó…

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Érdekes alapfeltevés, közepes kivitelezés. A filmet nem láttam, csak a könyvhöz volt még pár éve szerencsém. Egyszer fogyasztható regény.

5 hozzászólás
>!
Pitypang2003
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Ez a könyv… jó! Nem, nem is jó, hanem zseniális!
Jó, talán nem zseniális, talán ez a kijelentés el van túlozva egy egészen kicsikét. Ha „zseniális” lenne, akkor megkapta volna tőlem az öt csillagot is.
Az alaptörténet az első oldaltól az utolsóig olyan érdekes marad, mint ahogyan azt a fülszöveg megígérte nekem. Egyszer sem éreztem úgy egyetlen oldalon se, hogy lankadna az érdeklődésem, vagy ne lenne még mindig ugyan olyan sok nyitott kérdés és elvarratlan szál, hogy ne legyen érdemes továbbolvasni (bár ennek ellenére is lassabban haladtam a könyvvel, mint szerettem volna). Mi több, máris azt nézem, honnan lehetne megszerezni a folytatást! Amikor másoknak meséltem a könyv cselekményét, mindenki csak húzta a száját és egy unott „ahham”-mal le is rendezte a dolgot, mert valami másra számítottak ezek szerint. És lehet, hogy elsőre talán kicsit meredeknek tűnik maga a történet, de nekem pont ez a „meredekség” volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nem egy mindennapi sztori, az időutazással kapcsolatban pedig azt hittem, csalódnom kell majd, de örültem neki, hogy a végén a csattanó gyakorlatilag alátámasztott mindent.
Két okból nem tudtam neki öt csillagot adni, és sajnos mindkét ok a karakterkidolgozással van öszefüggésben, ugyan is az tény, hogy Eschbach remek történetíró és elképesztően érdekesen tudja összetenni a történeteit, de hogy karakterkidolgozás területén egészen biztosan fejlődnie kéne, az egy eléggé erős tény!
Ha őszinte akarok lenni, a kisebbik, de nagyon zavaró tény, ami legalább is engem zavart, az tulajdonképpen Judith Menez karaktere volt – aki annyira észrevehetően nem kap szerepet, hogy az valami elképesztő pofátlanságnak minősül! Az egész szereplése, noha majdnem minden jelenetben ott van, amelyben Stephen is ott van (aki elméletileg ugye a főszereplő, és eléggé sok jelenése van a könyvben), majdnem semmi! Nem, nem is csak majdnem, ez a nő teljes egészében azért lett megalkotva és a történetbe építve, hogy plusz „problémát” okozzon Stephen-nek! Ott van, szép, kívánatos, megmozgatja a főszereplőnk fantáziáját, törvényszerűen összejön vele a végén, közben pedig egy veknyi száraz kenyérre elegendő jellemet sem adnak neki! Irritált engem, de nem annyira, mint a második probléma; ami nem más, mint hogy EGYETLEN KARAKTERT SEM TUDTAM MEGKEDVELNI! Egyiket sem. Semmelyiket. Több mint 600 oldal, és nem hogy szimpátiát tudtam volna táplálni valaki iránt a végén, még az is, aki a legesélyesebb volt a minimális szimpátiám elnyerésére (Stephen Foxx, a rend kedvéért), csak kényelmetlen viszolygást tudott előcsikarni belőlem. Nem hazudok, rühelltem a képét a végére… Talán még jobban is, mint Kaunt, aki ugyebár „főgonosz” akart volna lenni, de végül Stephen elérte, hogy jobban utáljam, mint az eredeti közellenségnek szánt karaktert. Bravó… remélem, a folytatásban a karakterek elviselhetőbbek lesznek, csak mert ez a könyv megüthette volna a „zseniális” jelzőt is akár, ha több energia lett volna fektetve a karakterkidolgozásba.


Népszerű idézetek

>!
chhaya P

…olyan feszültnek tűnt, mint akinek úgy hiányzik egy újabb felkavaró történet, mint akut szívbetegségnek az adóhátralék miatt kiállított büntetőcsekk.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yehoshuah Menez
>!
chhaya P

– Ilyen az élet – jegyezte meg szkeptikusan Judith. – A vajas kenyér is mindig a vajas oldalával ér földet. A kulcscsomó mindig a legutolsó fiókban van, amikor keresed. Egy ősrégi levél legfontosabb szavai pedig hiányoznak. Kozmikus szabály.

280. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Judith Menez
>!
Panelmacska

– …Ha Jézus igazából sosem élt, akkor az azt jelentené, hogy valaki kitalálta ezt a figurát. Hogy kitalált alak. Mint Superman. Vagy – te jó ég – mint Miki egér.
– Nem kell eltúlozni. A legtöbb ember számára a vallás amúgy is teljesen közömbös. Őket az viselné meg jobban, ha bebizonyítanád, hogy Miki egér sosem létezett.

223. oldal (Nyíregyháza : Aranyszarvas Kvk., 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Mickey Mouse
>!
Panelmacska

Mindenki nyerni akar – mondta. – És ha valaki mást mond, az csupán azért teszi, mert nem hisz többé abban, hogy tudna nyerni. Az ilyen ember már nem akar mást, mint hogy ne veszítsen, és az úgy a legkönnyebb, ha nem bocsátkozik harcba.

i. m.: p. 224.

>!
chhaya P

Yehoshuah előszedte Jeruzsálem térképét a kesztyűtartóból.
– A hivatalos felfogás szerint – ami ellen, ahogy mondtam, apám már húsz éve küzd elszántan – a ciszternánál kezdődő alagút része Jeruzsálem antik vízvezetékrendszerének. Itt van, nézd csak. Itt…
– Bocsáss meg. Az a rossz szokásom, hogy vezetés közben az útra figyelek.
– Ja, persze.

365. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stephen Foxx · Yehoshuah Menez
>!
Ananiila 

…attól a pillanattól kezdve, hogy felfedezik az időutazást, mindig lesznek olyanok, akiknek az az ötletük támad, hogy meglátogatnak bennünket, és ezeknek a turistáknak – a huszonegyedik, a századik vagy akár a milliomodik századból – a mi szemszögünkből nézve gyakorlatilag velünk egy időben kellene itt lenniük. Egymás lábát kellene taposniuk. Az nem lehet, hogy eddig nem vettük észre őket. (…) De nem láttunk még egyetlen időutazót sem. Ebből következik, mondja Hawking, hogy sosem fogják feltalálni az időutazást.

153. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kodolányi János: Én vagyok
Władysław Zambrzycki: A mi boldogasszonyunk
Domokos Sándor: A római százados
Francine Rivers: Hang a szélben
Spiró György: Fogság
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Mika Waltari: Az ország titka
Pasquale Festa Campanile: A Lator
Steven Saylor: Birodalom