Az ​esőerdő 90% 25 csillagozás

Gyerekként imádtam ezt a sorozatot! Ami nem volt meg, azt a könyvtárakban bújtam. Rengeteget lehet belőle tanulni, nemcsak átfogóan dolgozza fel a témát, de hasznos érdekességekre fókuszál, érdeklődést fenntartóak a leírások, a képek pedig szemléletesek, hosszasan el lehet nézegetni őket, elemezni a részleteket. Remek olvasmány, nem csak gyerekeknek!

A könyv 1991-ben jelent meg, akkor úgy becsülték, hogy ha nem állítják le a percenként 50 focipálya méretű erdő kiirtását, 2000-re elpusztul a teljes erdőállomány. A kötet végén, a helyzet változtatására tett törekvések kapcsán sorolnak fel példákat. Írják, hogy „a legfrissebb hírek szerint a legnagyobb esőerdei állam, Brazília, majdnem teljesen leállította az erdők égetéses irtását.” Ezek a törekvések a jelen helyzet tükrében beváltak, de még mindig veszélyben vannak az erdők (évente hatalmas területeket érintő erdőtüzek pusztítanak Amerikában).

Háát ez engem jobban untatott mint a másik két kötet, amit kiragadtam a sorozatból, mondjuk a téma se érintett meg különösebben, de lehet én vagyok tudatlan, néha olyan elírásokat találtam, hogy csak na…úgy gondolom, ha egy ismeretterjesztő kiadványt készítünk a fiataloknak, akkor többször és alaposan át kellene nézni hogy minden helyes-e valóban megfelelő a szóhasználat, a kifejezés, ha már a gyerek tanul, ne rosszul tanulja meg… szóval nem tudtam elmélyedni a témában igazán…túl öreg vagyok már ehhez szerintem…

Miután tisztázta a könyv, hogy az esőerdő nem feltétlenül egy sűrű, áthatolhatatlan erdőt jelent, és bemutatta az első oldalakon, hogy micsoda gazdag élővilága van, kedvet kaptam oda elmenni.
Aztán lelombozott, hogy a földön nem is feltétlenül a kígyóktól-pókoktól kell félni, hanem a piócáktól. A szárazföldön. A piócáktól. Nope, thanks.
Érdekesség, hogy a lajhárnak a hasán lévő szőr válik ketté, nem a hátán, mint a többi állatnak, mert általában a hasa van az ég felé, ahonnan az eső jön, így az le tud csorogni.
A végére viszont ráillik a horror címke is, ahol az esőerdő és az ember kapcsolatát mutatja be.
Az általam olvasott könyv 1992-es magyar kiadás komoly aggodalmát fejezi ki, hogy 2000-re eltűnhetnek az esőerdők. Továbbá leírja, hogy a fakitermelés 53%-a!! a japánokhoz!! kerül, akik papírt!, egyszer használatos evőpálcikát! és ládákat készítenek belőlük. A bálnák és delfinek irtása és e között nem tudom, melyik a rosszabb…

Sok-sok érdekesség, különleges állatok várnak a kíváncsi olvasókra :)

Szerintem még általános iskolás koromban nyertem egy versenyen, akkor is elolvastam, és most újra elővettem. Egy jó kis összefoglalás az esőerdőkről, szépek a képek (a fotók és a rajzok is), olvasmányos és érdekes a szöveg, fontos a tartalom. Talán kicsit rövid, de az alapot megtudtam, volt szó benne növényekről, állatokról, az esőerdő szerepéről, hasznáról, pusztulásáról és arról, mi ennek a következménye.

Érdekes könyv az esőerdök világáról, sok-sok információval, közérthetően. Érdekes dolgokat tudtam meg az esőerdőkről, az ott élő állatokról, növényekről, emberekről, az élővilág együttéléséről. Na és hogy bizonyos kedvelt szobanövényeink (pl. fokföldi ibolya) eredeti környezetükben a trópusi esőerdő aljnövényzeteként élnek, érdekes volt belegondolni.

Csillagászati témában vettem magamhoz két Mi Micsoda kötetet, aztán annyira elkapott a nosztalgia, hogy a meglévő közül újabbat választottam ki, biológiai témában, ugyanis ez volt anno az egyik lehetséges jövőbeni tanulmányi irányvonalam.

A könyv jól bemutatja, merre találunk esőerdőket, valamint bemutat pár esőerdő-fajtát is. (pl síkvidéki, hegyvidéki) Ezek abszolút jól eltalált dolgok, ahogy a különböző kontinensek esőerdeinek legfőbb állatfajait bemutató rajzok is.
A kötetben rengeteg a szóismétlés, akár két mondaton belül is, és ez eléggé bosszantó. A nyelvezet nem nevezhető szakmainak, nagyon leegyszerűsített, de tudjuk, a könyv inkább az ifjúságnak szól.
Az egyik kérdés így szól: Ki pusztítja a trópusi esőerdőket? A kérdés önmagában is egy picit vicces, de érdekes volt látni, mit gondoltak a 90-es évek elején az esőerdők jövőjéről. Itt azt írják, 2000-re eltűnhet az összes a Föld színéről. Szerencsére ez nem igazolódott be, de hogy ez így is maradjon, ahhoz manapság már még nagyobb erőfeszítéseket kell tennie az emberiségnek.

Ahogy láttam, 2012-ben újra kiadák a könyvet, remélhetőleg számos helyen pontosították, és itt nem csak az esőerdők eltűnését vizionáló dátumra gondolok.
Magam úgy vettem észre, hogy a kötet értéke a természetvédelemre való buzdításban rejlik, és így máris kikezdhetetlen létjogosultsága van.

Szerettem ezt a könyvet gyerekkoromban, gyakran és élvezettel forgattam.