Modigliani ​szenvedélyes élete 12 csillagozás

André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete

Amadeo Modigliani a modern európai művészet egyik legnagyobb festője. Livornóban született. Olaszországból Párizsba ment. Sorsa talán az utolsó romantikus tragédia, írta róla Jean Cassou. Rövid, megrendítő életében egyedülálló művészetet teremtett, jóllehet az ő festészete is beilleszkedik a kor forrongó művészetébe. A nagy kubista művészek – Picasso, Juan Gris, Lipchitz, Zadkine – kortársa. André Salmon Modigliani e „romantikus tragédiáját" írja meg regényében, s egyúttal érdekes képet rajzol a század eleji Párizs művészvilágáról, a Mont-parnasse avantgardista nemzedékéről, amelynek ő maga is nevezetes alakja volt, mint Modigliani közvetlen barátja és életének szemtanúja.

Modigliani élete címmel is megjelent.

>!
Corvina / Madách, Budapest / Bratislava, 1974
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631327221 · Fordította: Korolovszky Klári
>!
Corvina, Budapest, 1967
310 oldal · Fordította: Korolovszky Klári

Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
ervinke73
André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete

Ezt első körben csak azért, mert Modigliani Janis Joplin kedvenc festője volt.
Az általam már sokat járt helyszínek és korok egy újabb nagy alakja idéződik meg a könyvben egy kortárs-barát szemével. Meg vagyok róla győződve, Párizs két neves kerületének bármely korabeli lakosát is emelnénk ki, nyomorúságában is színes, nincstelenségében is gazdag, hányattatásában is irigylésre méltó életnek lehetnénk tanúi. Nekem valamiért sokat jelent a korabeli Párizs e művészettől-művészektől fortyogó világa, nagy főalakjai és kis mellékszereplői egyaránt bennem vannak. Valakinek nincs véletlenül egy időgépe?

7 hozzászólás
>!
Outwar
André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete

Pfű,de nagyon rossz.Legalábbis én így érzem.Ész nélkül tekereg a történet,tök zagyva,hirtelen felbukkanak az arcok,majd eltűnnek,aztán megint előbukkanak.Összezavarodtam és így is maradtam.Bár lehet,hogy mindössze az én csökött agyam volt képtelen befogadni és egyébként egy halál jó könyvről van szó.Nem vitatom.Egyébként szeretem az önéletrajzi ihletésű regényeket,de erre képtelen voltam ráhangolódni.

>!
LAndi P
André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete

A könyv stílusa nagyon távol állt tőlem, de annyira érdekelt Modigliani élete, hogy ki kellett olvasnom a barát által írt életrajzot. Az elején igazi szenvedés volt az olvasása (ha nem Modigliani élete a téma, szerintem kb. a 40.-50. oldalon abba is hagytam volna), de aztán a végére vagy én jöttem bele vagy az író lett gördülékenyebb, mert akkor már néha élvezni is tudtam. Modigliani életének jobb megismerése mellett nekem kifejezetten tetszett, hogy a kortársakról is sokat írt.

>!
sassenach P
André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete

Ez egy annyira jó történet lenne… De valahogy mégsem lett az. Kacifántos, ide-oda kapkodó, helyenként teljesen érthetetlen. És rengeteg benne a felesleges információ. Ha egyszer Modigliani életét akarta bemutatni, akkor miért tér ki folyton a többi festő, költő, politikus meg nem is tudom kinek az életére? Na meg azok a félbehagyott mondatok… :/

>!
evol
André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete

Nagyon nehezen indult be. Vagy nekem szokatlan a stílus, vagy valóban szedett-vedett az írás. Amit azzal nyerünk, hogy Modigliani kortársa és személyes jó barátja írta a könyvet, az nem kompenzálta számomra az írás milyenségét.


Népszerű idézetek

>!
ervinke73

Miért nem rajzolnak az igazi művészek a járdára, mint azok a művésznek álcázott szerencsétlen alakok, akik a grafikai produkció végén tányéroznak, miután elhasználtak egy marék iskolai színes krétát. Én mindig csodáltam a járda festőművészeit, és ha nézem őket, sírhatnékom támad. Maga úgy vélheti, ez hamisítatlan német szentimentalizmus, de nekem ez a német tulajdonság csak Párizsban adatott meg. Azt mondják egyébként, a járdafestészet Londonban született. Lehetséges. Miért ne lehettek volna meg a járdának is a maga preraffaelitái, kissé gorombább változatban?

133. oldal

>!
ervinke73

Nem könnyű mulatság festészetről beszélgetni olyan emberrel, mint Picasso. Senki sem volt kevésbé hajlamos az esztétizálásra, mint ez a nagy művész, aki minden esztétikát felrúgott. Önzése pedig bámulatos, csodálatraméltó és gondviselésszerű, ilyen önző emberrel nem lehet mások műveiről vitatkozni.

39. oldal

>!
ervinke73

Mit festesz most?
– Elkezdtem egy aktot, de nem tudom, mikor látom viszont a modellem. Egyáltalán visszajön-e?
– Próbálkozz csendélettel. Ha másért nem, ujjgyakorlatként. A sózott, füstölt hering hűséges modell, a keménytojás is hűséges, és a kopasztott csirke sem hagy el. Ha jól megkopasztottad.

85. oldal

>!
ervinke73

Aki betévedt a Rotonde-ba, láthatott két nem nagyon feltűnő külsejű szakállas férfit. Újságot olvastak, többnyire külföldi lapokat adtak egymásnak és olvasás közben magyarázatokat fűztek a szöveghez. Egy élesebb eszű, biztosabb szemű szállítómunkás talán odaszólt társainak:"Az az érzésem, oroszok lehetnek." Lenin és Trockij volt. Senki sem sejtette a Rotonde törzsvendégei közül, hogy ez a két név bevonul majd a történelemkönyvekbe.

132. oldal

>!
sassenach P

Modigliani, aki felajánlotta magát a halálnak, most átadta magát az oly régóta rettegett és visszautasított szerelemnek, a szerelemnek, amelytől úgy félt, mivel a művész számára rosszabb halál lehet, mint a névtelen katonáé.

217. oldal

>!
ervinke73

Ha valakinek sikerült megnyernie Vollard-t, ha valaki legalább némi bizalmat ébresztett benne, akkor ez a francia gyarmatosító, aki végül a Laffitte utcában telepedett meg, engedékeny lett. Megengedte például a látogatónak, hogy valamelyik bútor alól előhúzzon egy a maga nyerseségében is elkápráztató Cézanne-t. Feledhetetlen látvány volt, amikor az álmos képű Vollard bal kézelőjével letörölgette a port az olyan remekműről, mint például a „Bouffan horgonyrúdja”, a „Mont Sainte-Victoire”, a „Fürdőző nők”.

35. oldal

>!
ervinke73

Picasso! Modigliani akkor még szinte senkit sem ismert Párizsban, éppen csak partot ért, méltán irigyelhette a vele egykorú fiatalembereket, akik a sugárúton siető névtelen emberek tömegében felismerték Picassót. Azt a festőt, aki huszonöt éves korában a barcelonai hetilapok anarchista illusztrátora volt, és ugyanakkor realista művész Steinlen nyomdokaiban, azt a festőt, aki a Vörös Malomtól a Fürge Nyúlig, a Royal utca bárjaitól a csavargótanyákig kalandozó Toulouse-Lautrec művészetének folytatója volt, és ugyanakkor a kék koldusok, a kiapadt anyamellet harapdáló kék gyermekek mestere. S ehhez még: a csepűrágók nagynevű festője.

38. oldal

>!
ervinke73

A francia festő kevesebb templomot, kevesebb múzeumot látogatna meg franciaországi utazása során, viszont hány kísértetbe ütközne?Hiába kerüli a kálváriákat, a Montparnasse-tól vagy a Montmartre-tól Bretagne felé minden útkereszteződésen Gauguin szellemébe ütközik. Ha dél felé megy, Renoir, Matisse, Derain, Kisling fogja kézen. Sehol sem lehet nyugovása.

104. oldal

>!
ervinke73

A forradalmi festészet a Rotschild bank és egy nagy biztosító társaság szomszédságában, a bélyegüzlet és az antikvárium közé szorítva ragyogott. Itt volt Ambroise Vollard üzlete, a vitatott remekművek gyűjtőhelye, képtár, ahova özönlöttek a beavatottak és a beavatottság önjelöltjei. Ambroise Vollard, az indiai születésű francia, ízig-vérig kereskedő volt, mélységesen szerette saját árúját, ceruzarajzokkal is kereskedett és olyan volt, mint egy agg, elgondolkozó indiai elefánt, amely ormányából zavaros beszédet fúj a kíváncsiskodóra.

35. oldal

>!
morin5

Olyan ez, mintha az éjszakát kalapálnám, hogy feltörhessen a fény.


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze
Barát Endre: Boszorkánytánc
Phil Doran: Csábító Toscana
Maria Winowska: Pio atya igazi arca
Szőnyi Zsuzsa: A Triznya kocsma
Francis Shelton: Különleges küldetésem
Tombor Tibor: A vér és vas költője
Szőllősy András: Honegger
Alessandro Alciato – Andrea Pirlo: Andrea Pirlo