A ​textilgyáros 2 csillagozás

Általános szabályként ki lehet mondani, hogy semmi jó nem sül ki az olyan témából, amelyet nem hordoz az ember elég ideig az agyában. A regényiró a gyerekkorával dolgozik, vagy az ifjuságával, ritkán érett férfikorával. Az öregség regényét sohasem irták meg »belülről…« Nincs idő megirni.

115. oldal, XIX. fejezet (Cserépfalvi, 1934)

Mindketten mosolyogtak, hogy kifejezzék a jóakaratot, amelyet a szavak eltorzitottak volna.

54. oldal, IX. fejezet (Cserépfalvi, 1934)

– Azt gondolom, hogy követitek a katonai hagyományt… Verekszenek négy évig, harminc évig, száz évig, aztán mindenki tönkremegy és a győztes kölcsönadja maradék vagyonát a legyőzöttnek… Alapjában véve, látod, ez volt a nagy tévedése minden nagy nemzetgazdásznak Ricardo és Bentham óta egészen Marxig, mikor azt hitték, hogy az ember azért csinál üzleteket, hogy pénzt keressen. Az olyan embernek, mint a te nagyapád, nem az a célja, hogy meggazdagodjon, hanem az, hogy vetélytársával való harcban gazdagodjon meg. Ha a vetélytárs eltünik, vége a játéknak… Hogy is mondja az az angol, azt hiszem Russell…: »Ha két futballcsapat egyetértene, akkor sokkal több gólt lőhetne, csakhogy akkor már nem volna többé futball.«

209. oldal, XXXIII. fejezet (Cserépfalvi, 1934)

Talán ez a szép a modern emberben, ez a kettőződésre való képesség, a cselekmény vállalása. A marionettek megértették a darabot és mégis tovább játszanak.

226. oldal, XXXVII. fejezet (Cserépfalvi, 1934)