Királyok ​útja 12 csillagozás

André Malraux: Királyok útja André Malraux: Királyok útja

A ​fiatal Malraux második regénye, a Királyok útja ellentétben első és későbbi regényeivel csak rendkívül lazán kapcsolódik politikai eseményekhez: alapproblémája nem a társadalmi cselekvés, a forradalom vagy ellenforradalom lehetőségeinek, perspektívájának felvázolása, hanem a határhelyzetbe került magányos individuum helyzetének, létmódjának tisztázása. A mű kérdésfeltevései az egzisztencialista regényt előlegezik, de annak tézisszerűsége nélkül.
A regény két főhőse, Claude Vannec és a titokzatos Perken Kambodzsában találkoznak. Claude régész, ősi sziámi emlékek után kutat, a hajdani Királyok útja nyomán akar becses műemlékeket, templomokat, szobrászati remekeket feltárni. Az idősödő kalandor, Perken, már első találkozásukkor mély benyomást tesz rá: rábeszéli, hogy kutassanak együtt a dzsungelben, vállalják az állandóan fenyegető életveszélyt, az egymással is viszálykodó törzsek támadásait. A felfedező út során lassan fény derül Perken múltjára, arra, hogy korlátlan… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető · Révai Könyvtár

>!
Citadella, 1999
194 oldal · ISBN: 9638592834 · Fordította: Rónay György
>!
Magvető, Budapest, 1977
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632705750 · Fordította: Rónay György
>!
Révai, Budapest, 1947
216 oldal · keménytáblás · Fordította: Rónay György

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
André Malraux: Királyok útja

A sötétség mélyén 2.0, avagy hogyan lett Franciaország klimaxos gyarmattartóból büszke – ám attól még büdös – hulla…

André Malraux-t korábban a létező legsúlyosabb és legatmoszferikusabb I. világháborús tájkép megörökítőjeként jegyeztem meg magamnak – Lázár című regénykéjében egy hosszabb epizódban ábrázolja a gáztámadás utáni őrületet, fejvesztettséget, a természet, a szétbombázott anyaföld, a mindent elborító halál nyálkás valóságát. Akkor megnyerte a bizalmamat, de viszonylag sokáig tartott, míg újra kézbe vettem – ám ezúttal is maradandót alkotott, sőt, mindenre rátett egy lapáttal.
A Királyok útja ugyanis egyszerre szól egy ambiciózus, lehetetlennel határos expedíció megpróbáltatásairól, a Hemingway-féle férfiideál mocskos, dzsungelszagú öregkoráról, valamint jelképesen a saját maga romjai alatt fulladozó gyarmatbirodalom utolsó rúgásairól. Menthetetlenül sötét tónusú olvasmány, egyszerre gördülékeny és mégis körülményesnek ható szövegezéssel. Malraux párbeszédei csodásan természetesek, nem veszik tudomásul a beavatatlan olvasó jelenlétét, de ettől válnak igazzá és hitelessé. A szereplők közötti feszültség szinte kézzelfogható, és éppen azokon a pontokon lendíti előre a cselekményt, ahol látszólag megtorpanna. Rettentően jól kitalált történet ez, amiben a nyilvánvaló eseményfolyam valahogy beszűkül, úgy válik erősen jelképessé, mint egy Terrence Malick film sztorija – pedig itt még csak nem is jellemzőek a belső monológok. A regény közepén egy viszonylag hosszabb részben kerül bemutatásra a dzsungelben zajló „kincskeresés”, mely cseppet sem hasonlít a romantikus kalandregényekben megismert munkához: az erdő kiveti magából az embert, az ősi romokban nincs semmi magasztos és misztikus, ugyanakkor mindenen eluralkodik az élővilág, a természet visszahódítja a rövid életű civilizációk maradványait.

Az egyébként végig izgalmas, talán hangulatban A félelem bérét idéző utazás mögött külön feszültségforrást jelent Perken és Claude kapcsolata. A páros a regény indulásakor egyből a férfi mivolt mélységeit tárja fel, ilyen tekintetben pedig Perken nemcsak egy kapuzárási pánikos, kiégett, a halálra – mármint a méltó halálra! – egyre többet gondoló, eszmékkel körülbástyázott alak, hanem maga az őserdő mélyén megkopott és elnyűtt fehér ember, az uralkodó, akit felemésztett a birodalma, és ezzel együtt identitása és emberi mivolta is sérült. Kitűnő látlelete ő az Indokínában szép lassan kivérző francia jelenlétnek, akárcsak Grabot, aki Joseph Conrad Kurtz-éhez hasonló misztikus árnyként lebeg be az olvasó tudatába, majd egy darab romlott húscafatként realizálódik, és borítja fel hőseink minden tervét és álmát.

Rém közhelyesen: nagyon mély könyv. Szebben: tele van gondolattal és érzelemmel, bonyolult, de fejtegethető. És igazán hangulatos! Készítem a következő Malraux-t!

>!
Magvető, Budapest, 1977
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632705750 · Fordította: Rónay György
Chöpp P>!
André Malraux: Királyok útja

Gyötrelmes, filozofikus út. Legalább annyira fizikai, mint a lélek mélyére hatoló.

Ferenc_Molnár_3>!
André Malraux: Királyok útja

Nem a dzsungelről, veszélyekről szól ez a könyv, hanem magunkról. A végsőkig kiélezett helyzetben is a döntés szabadságáról, vagy annak értelmetlenségéről. „Még a halálnak sincs értelme”

Néha a szöveggel gondjaim voltak, de ez lehet, hogy a fordításból adódott, voltak mondatok, amik nehézkesen jöttek le, talán a párbeszédek nem gördültek eléggé.

Cosima>!
André Malraux: Királyok útja

Eléggé realisztikus volt ahhoz, hogy ne akarjak halaszthatatlanul nekivágni a kambodzsai dzsungelnek.
A könyv vége felé már érdeklődésemet vesztettem, de lehet, hogy csak épp nem volt hozzá hangulatom.


Népszerű idézetek

fülcimpa>!

…az életnek semmi értelme nincs: a magány nem ment meg attól, hogy a végzetünkkel foglalkozzunk… a halál az élet képtelenségének megcáfolhatatlan bizonyítéka…

fülcimpa>!

Mennyi ember él a földön, s hogy hisznek szenvedélyeikben, szenvedéseikben, létükben; avar alatt nyüzsgő rovarok, zsivajgó sokaság a halál boltíve alatt.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tomor Anita: Most már együtt álmodunk
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Multatuli: Jáva gazdag és éhezik
Graham Greene: A csendes amerikai
Multatuli: Max Havelaar
Pierre Boulle: Heroincsempészek
Marguerite Duras: A szerető
Alexandre Dumas: A jávai orvos
Daniel Pennac: Testnapló
Henri Charrière: Pillangó