A ​falkavezér 83% 14 csillagozás

Szeretem a kutyákat, így annak idején, mikor megláttam a könyvet, egyértelmű volt, hogy megveszem. Nem bántam meg. Egy igazán jó kis kalandregény, egy pici romantikával fűszerezve… és sok-sok kutyával. A könyv jól bemutatja az Iditarod verseny kegyetlen és zord körülményeit, a versenyzők megpróbáltatásait és az emberségességet, vagy épp kegyetlenséget.

Imádtam <3 Egyszer régebben már elkezdtem, de akkor valamiért nem volt hozzá meg a hangulatom, meg később olvasni se volt türelmem úgyhogy félreraktam. De most, hogy bejött a tél, a fagy és közeleg a karácsony gondoltam olyan könyveket olvasok amik kicsit meghozzák a kedvemet az ünnepekhez. Eleve imádom a kutyákat, a kedvenc fajtám a malamut <3 és hát nem csalódtam bennük. A regény elején nem nagyon értettem hogy Rhodes és a barátnője miért olyan fellengzősek Jamessel. Volt benne egy pici romantika, de egyáltalán nem a szirupos, ráérek évődni a vadonban típusú. Maga az Iditarod verseny elkezdése után faltam a könyvet, szinte éreztem az arcomba vágó jeges szelet, a meglódult szánt, a környezet eszembe juttatta a Vadon szava c. könyvet, és persze az Alaszkára igaz „Ölj vagy megölnek, falj vagy felfalnak” örök érvényességű farkastörvényt, amivel Rhodesnak is meg kellett küzdenie. Egyedül a könyvborítón lévő kutyák nem tetszenek, nem tudom miért kellett őket piros zombiszemekkel ábrázolni.