Napóleon ​és a nők 6 csillagozás

Nagyon furcsa ez a könyv. Néha úgy éreztem, mintha a Nők Lapját olvasnám. (Ami nem jelenti azt, hogy rossznak tartanám a Nők Lapját, sőt, elég színvonalas a maga műfajában.)

Tele van az egész mű levél és napló részletekkel, de forrása egyiknek sincs feltüntetve, így hitelessége nagyon megkérdőjelezhető számomra. Emellett pedig rengeteg, a „vajon mit gondolt Napóleon”, vagy „mit érzett Josephine” rész, melyek szintén eléggé megkérdőjelezhetők.

Persze egy történelmi könyv megírása már csak azért is nehéz, mert nincs egy objektív igazság. Ezzel ez a könyv is küszködik, hol a „nők”, hol Napóleon, hol egy haragos férj szemszögéből próbálja magyarázni a dolgokat. Ezzel ugyan komplex képet és értelmezést vázolhatna fel Napóleonnak a nőkkel való kapcsolatáról (mennyire tisztelte őket, vagy épp nézte le stb.) s az elején még kísérletet is tesz valamiféle pszichológiai elemzésre, de a kötet végére az egész vállalkozás anekdoták sorozatába fullad.

Ennek ellenére, olvasmányos, lényegre törő, és jól szerkesztett, és talán épp Napóleon ambivalens személyisége nem hagyja nyugodni az embert, hogy továbbolvassa, még ha úgy is érzi, hogy nem teljesen kerek és hiteles a történet. De itt megint hozzátenném, hogy egy jelentős történelmi személyiség magánéletéről írni… szóval sok a buktató.

Ez a kötet, meg valahol a történelmi elbeszélés, meg a fordulatos, romantikus életrajzi regény között lavírozik, de igazán egyik pozícióba sem illik bele. Sokszor az volt az érzésem, hogy Castelot egy nagyobb terjedelmű könyv vonatkozó szegmenseit gyűjti egy csokorba. (Mondjuk, ezt legalább jól csinálta.)

Mindenesetre a végére nem éreztem úgy, hogy sokkal közelebb kerültem volna a Császárhoz, sok újdonságot nem is tartogat azoknak, akik ismerik az életét.