Találj ​rám! (Szólíts a neveden 2.) 18 csillagozás

André Aciman: Találj rám!

A ​világszerte nagy népszerűségnek örvendő Szólíts a neveden szerzője visszatér csodásan összetett lelkű szereplőihez, hogy évtizedekkel első találkozásuk után tovább kutassa, vajon hány különféle alakban is jelenhet meg a szerelem.

Egyetlen közelmúltbeli regény sem beszélt olyan megrendítően a szerelem természetéről, mint André Aciman lenyűgöző könyve, a Szólíts a neveden. Legelső, 2007-es megjelenésekor Stacey D'Erasmo, a New York Times kritikusa „szerelmes levélnek, vallomásnak, különlegesen gyönyörű könyvnek” nevezte. Mintegy háromnegyedmillió eladott példány után pedig megszületett a később Oscar-díjjal is jutalmazott filmváltozat, amelyben Timothée Chalamet játszotta a kamasz Eliót, Armie Hammer pedig Olivert, a fiatal doktoranduszt, akivel egymásba szeretnek.

A Megtalállak-ban először Samuellel, Elio édesapjával találkozunk: épp látogatóba utazik Firenzéből Rómába a fiához, aki időközben sikeres zongoraművész lett. Egy fiatal nővel való véletlenszerű… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938752 · Fordította: Szigethy-Mallász Rita
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
300 oldal · ISBN: 9789632939834 · Fordította: Szigethy-Mallász Rita

Kedvencelte 3

Most olvassa 10

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 110


Kiemelt értékelések

>!
Málnika 
André Aciman: Találj rám!

”A zene nem egyéb, mint kadenciába szedett megbánás, amely képes az öröm és a remény illúzióját kelteni. A legegyértelműbb kifejezése annak, hogy mindannyian csak rövid időt töltünk itt, és hogy ezalatt is többnyire elhanyagoljuk, becsapjuk, vagy még rosszabb esetben egyáltalán nem is éljük meg az életünket. A zene maga a meg nem élt élet.”

Elio és Oliver visszatér, a magyar olvasóknak pedig abban a megtiszteltetésben lehet részük, a Margó Irodalmi Fesztivál és a kiadó jóvoltából, hogy a hivatalos megjelenés előtt olvashatják a Szólíts a neveden folytatását. Míg az első rész az elemi vágyat eleveníti meg, talán minden eddig megjelent műnél pontosabban, a másodikban, a szereplőkkel együtt, a megjelenített érzelmek is érettebbé válnak. Rögtön az első fejezetben, amelyet a szerző ezúttal Elio édesapjának szentel, a filozofikus hangnem uralkodik. Aki tehát szó szerinti folytatást vár ettől a könyvtől, az biztos csalódni fog, hiszen a stílus és az érzelmek hőfoka is jelentősen változik, a szereplők az idő múlásával ugyanis teljesen más tapasztalatokkal és érzésekkel állnak elénk. A kiadvány négy részre tagolódik, amelyek zenei megnevezést kapnak, hiszen a zene nemcsak Elio által kerül kulcsszerepbe, hanem a meg nem élt életek metaforájaként is. A Találj rám! ugyanis a elszalasztott lehetőségek és a sorsszerű találkozások regénye. De vajon hová tart Elio és Oliver életében a befejezetlennek tűnő dallam?

A könyvbemutató hihetetlen élménye után rögtön bele is vetettem magam az olvasásba, és bár bevallom, nagyon elfogult lettem, ha az íróról van szó, annak ellenére, hogy a Találj rám! jelentősen eltér nagy sikerű elődjétől, hasonlóan nagy hatással volt rám. Mégis úgy érzem, célközönsége egy jóval szűkebb réteg lesz, hiszen az első szerelem lángolása mindenki által befogadható, akár már korábban átélte, akár még csak vágyik rá; a sorozat második része viszont inkább azoknak szól, akik már elegendő élettapasztalattal rendelkeznek, a kihagyott, elszalasztott lehetőségek terén is. André Aciman kétségtelenül a szerelem szavakba öntésének mestere, amelyet ezúttal is bizonyít.

>!
theodora
André Aciman: Találj rám!

A Szólíts a neveden végén már kaptunk az időben ugráló epilógust, a Találj rám folyatás ugyan, de nem veszi fel egyből ott a két főszereplő történetének fonalát, ahol hagyta az előző kötetben. Összességében tetszett ez a könyv is, annak ellenére, hogy néhol nem éreztem annyira erősnek, vagy túl nyilvánvalóan ismételt gondolatokat. Saját zenei alul műveltségem miatt nem értettem egyes szálakat, ill. nem is kötöttek le ezek a részletek, de adott több gondolkodnivalót és egy jobb lezárást a az előző regénynek. Külön tetszett, hogy októberben – novemberben játszódtak ezek az epizódok amiket megismertünk.

Ha olvastátok a Nyolc fehér éjszakát, ahhoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet – nem annyira pörgős, vagy lineáris, mint a Szólíts a neveden, de ismét érdekes kapcsolatokat ismerhetünk meg benne. Nem csak a szerelmi, hanem a szülői viszonyokról is szól ez a regény.

>!
george08
André Aciman: Találj rám!

Furcsa érzés úgy értékelést írni erről a könyvről, amit olyan sokan várnak a világon, hogy még sehol máshol sem jelent meg. Szóval az egyik legelső olvasói értékelés az enyém lesz, és sajnos nem teljesen pozitív.

Nem erre számítottam. Igazából nem tudom pontosan, hogy mire, de valahol a film és az első könyv hangulatát vártam volna vissza ebben a háromszáz oldalban.

Nos… Ez nem történt meg.

Nem olyan régen olvastam a Nyolc fehér éjszakát az írótól, és a Találj rám inkább arra hajaz. Felépítésben mindenképpen. De míg előbbit meglehetősen unalmasnak találtam, ez már sokkal jobban tetszett.

Távolról indulunk. Kvázi különálló történetként kapunk egy „Elio apjának hogyan alakult az élete eddig és hogyan fog ezután” kisregényt. Ezt szerettem olvasni, bár voltak benne dolgok, amik annyira nem jöttek át. spoiler
Mondjuk az első könyvben is néha előjöttek ilyen WTF dolgok, de ez volt a legdurvább.

Aztán a második részben már visszaköszön maga Elio is, hogy kvázi újabb különálló kisregényt kapjunk. Ez már kicsit gyengébb volt, mint az első, de azért még tetszett. Mondjuk a hirtelen képbe kerülő nyomozgatós rész már annyira nem volt érdekes.

A harmadik rész már Oliver. Ez már unalmas volt a számomra, főleg, hogy semmi sem történt benne. spoiler

És ennyi. A könyv hirtelen kifogy a lapokból, én meg csak ülök és bámulok magam elé. Most akkor ez egy átvezetés volt a 3. kötethez? Mert leginkább annak tűnt. Hangulatilag nagyon nem volt egységes. Átölelt elég sok évet, de tartalmilag azért akadnak kifogásaim. Olvastatta magát az tény, de az egésszel kapcsolatban olyan érzésem van, mint amikor a szinte por állagú havat próbálom összegyúrni hógolyóvá, de az újra és újra csak kifolyik a kezemből.

A filmre azért kíváncsi leszek, ha lesz belőle, mert pár új jelenettel kiegészítve még ki lehetne hozni ebből többet.

>!
ildiko_adam06
André Aciman: Találj rám!

“Ugye nem akarsz folyton a múltban élni?” – ennél jobban nem is kezdhetném az értékelést. Pontosan ezt éreztem a könyv olvasása során. Sok várakozás övezte és más lett, mint a Szólíts a neveden vége sejtette volna. Ha úgy ülünk neki, hogy nincs elvárásunk, szerintem ez egy nagyon szuper könyv. Aciman mestere a nagy, nem hétköznapi érzelmek ábrázolásának. Ebben a könyvben több szálon is tanúbizonyságot tesz erről. Mindegyik szál kapcsolódik Eliohoz és Oliverhez. Ami leginkább megérintett, az az első szál, az édesapja és Miranda szerelme. Szerencsés vagyok, hogy volt hasonlóban részem. Mindegyik szálnak megvan a maga különlegessége. Talán pont azért mert kilép a nyári olasz atmoszférából, ami eleve indukálja a szerelmet és a meleg érzéseket. Talán lesz folytatás, amiben direkt megvilágításba kerül Elio és Oliver kapcsolata. Nekem így is kerek.

>!
Flavia P
André Aciman: Találj rám!

Ha nem a „Szólíts a neveden” folytatásaként olvasom a könyvet, akkor csak egy szörnyen modoros, erőltetett filozofálgatással teli, mit ne mondjak: érdektelen történet. Ha mint Elio és Oliver történetének folytatásaként nézem, akkor megyek sírni a sarokba, akkora csalódás. Számomra egyetlen hihető szereplő, egyetlen emlékezetes momentum, egyetlen valódinak tűnő érzelem sincs a könyvben. Ha bármelyik szereplő mellém ülne egy vonaton, szedném a cuccomat és átülnék egy másik kocsiba. Mr. Aciman, ezt most minek kellett?!


Népszerű idézetek

>!
Málnika 

Ugye nem akarsz folyton a múltban élni?

291. oldal

>!
Málnika 

– Szeretni könnyű – mondtam –, a lényeg a bátorság, hogy merjünk is szeretni és bízni, márpedig nem mindenki képes mindkettőre.

132. oldal

>!
Málnika 

A zene nem egyéb, mint kadenciába szedett megbánás, amely képes az öröm és a remény illúzióját kelteni. A legegyértelműbb kifejezése annak, hogy mindannyian csak rövid időt töltünk itt, és hogy ezalatt is többnyire elhanyagoljuk, becsapjuk, vagy még rosszabb esetben egyáltalán nem is éljük meg az életünket. A zene maga a meg nem élt élet.

273. oldal

>!
Málnika 

(…) sosem merem igazán elengedni, pláne elveszteni önmagamat mások mellett. A szenvedély pillanatai után rögtön visszahúzódom saját kis független önmagamba.

162. oldal

>!
Málnika 

Sokunknak sosem sikerül továbblépni. Elfelejtjük, merre is tartottunk, így aztán egy helyben toporgunk mindvégig.

25. oldal

>!
Málnika 

Csak mert az új ismeretségek varázsa sosem tart ki elég hosszan. Igazán vágyni csak az elérhetetlenekre tudunk. Akiket elvesztettünk, vagy akik soha tudomást se vettek rólunk, na, ők képesek igazán mély nyomot hagyni bennünk. A többiek egy idő után már alig-alig rémlenek.

14. oldal

>!
Málnika 

Talán nincs is biztosabb módja a valódi élet megfékezésének, mint csupán élni a mindennapjainkat azok valamennyi apró-cseprő örömével és bánatával.

51. oldal

>!
Málnika 

Miért rángatnak ki hirtelen önmagamból, mintha eddig rab lettem volna, akinek rabtartója nem volt más, mint önmaga?

179-180. oldal

>!
Málnika 

Talán senki se állítaná szívesen, hogy egyszerre két életet él, mégis annyi, de annyi, egymás alá-fölé vagy egymás mellé zsúfolt élete van mindnyájunknak. Bizonyos életek még várnak a sorukra, mert egyelőre nem élték meg őket, mások idő előtt elhalnak, megint mások pedig arra várnak, hogy újraéljék őket, mert egyelőre nem teljesedhettek ki. Tulajdonképpen fogalmunk sincs, hogyan kellene vélekednünk az időről, főleg mert az idő teljesen másképp vélekedik önmagáról, mint mi őróla, és mert a legkevésbé sem érdekli a véleményünk, no meg azért, mert az idő csupán ingatag, megbízhatatlan metafora, amivel az életet próbáljuk megragadni. Mert végeredményben az idő nem árthat nekünk, ahogyan mi sem az időnek. Talán maga az élet az, ami árt.

54. oldal

>!
Málnika 

Mind olyanok vagyunk, mint a hold, amely egyszerre csak az egyik oldalát fordítja a föld felé, az egész gömbjét soha.

98. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Kelly Oram: A mint aszkéta
J. R. Ward: Végre szeretők
Susan Elizabeth Phillips: Csak Te kellesz!
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Anne L. Green: Elvesztett jövő
Eleanor H. Porter: Miss Billy
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár