Értékelések 228

Gina19>!
André Aciman: Szólíts a neveden

A filmet láttam előbb és nagyon megérintett, a könyv ehhez képest visszafogottabb, kicsit talán sterilebb és csapongóbb élményt nyújtott. Nyilván az írott szó korlátozottabban képes az atmoszférateremtésre, mint egy film, szóval ezt nem is lehet annyira felróni neki.

A párbeszédek, a két főszereplő közti kémia és a történet gondolatisága azért természetesen átjött, és bele tudtam magam élni Elio kezdeti tépelődésébe és epekedésébe is (hisz mindenkiben benne él az első szerelem, és az ahhoz köthető érzelmi kavalkád emléke). És külön tetszett, hogy nem két férfi, hanem két ember szerelmét meséli el a regény: egy univerzális és elsöprő erejű szerelem történetét.

ahorvath P>!
André Aciman: Szólíts a neveden

A filmet láttam előbb, be kell valljam kicsit „kényszer” alatt, mert lányom lelkesedett érte, és meg akarta osztani velem az élményt. A film nekem elmegy kategória volt, nem igazán értettem Eliot, és úgy éreztem ennek a történetnek az elmesélésére elég lett volna fele annyi idő is. Általában előbb olvasom a könyvet és inkább utána nézem meg a filmet, de itt most fordítva történt. És végre elkezdtem érteni Eliot, és ez egy olyan pluszt adott, ami miatt már a film is jobban tetszik. Lányom polcán ott a második rész is, felkerült az olvasandók listájára.

Dianka >!
André Aciman: Szólíts a neveden

Na ez sem az én kötetem volt, bár a könyvklub ajánlás nélkül soha eszembe sem jutott volna elolvasni, a filmet megnézni meg ezután sem fogom. De nem a szereplők szexuális irányultsága vagy vallási hovatartozása miatt, hanem mert egyszerűen untam az egészet. Valahogy nem kötnek le a (semmitmondó) filozofikus eszmefuttatások, a szavak, gondolatok felesleges boncolgatása, vajon mit jelent/het Olvier „Később”-je?! Azt hittem hajam tépem, már ha nem lépünk tovább. Kicsit olyan az egész, mint egy memoár, mintha Elio „titkos”naplóját olvasnám, ahol a legbensőbb érzelmeit, félelmeit, vágyait, gondolatait firkantotta le, kicsit kaotikus egymásutánban szedve. Kicsit meglepődtem a nyers szexualitáson és erotikán, de ez a nyíltság adott egy kis lendületet az egész „történetnek”. Elio és Oliver között inkább vágy, mint szerelem van, Elio keresi önmagát, feszegeti a határai, szerintem az Epekedés találóbb cím lett volna bár nem olyan fennkölt…

johnny1011>!
André Aciman: Szólíts a neveden

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Hihetetlen milyen érzelmeket tud kiváltani egy adott könyv az emberből. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és ennyire nem akarom, hogy vége legyen, maradtam volna még velük. Amúgy is szeretem Olaszországot, és a könyv teljesen oda repített. Még mindig hatása alatt vagyok. Remélem egyszer találok majd valakit, akinek mondhatom, hogy „ nézz rám, egyenesen a szemembe, és szólíts a neveden.”

Esztus>!
André Aciman: Szólíts a neveden

Hát én mennyire imádtam ezt a könyvet! A könyv álomszerűen mutatja be az első szerelem szépségeit. Sajnos a filmet a könyv előtt láttam, de még így is be tudott szippantani a könyv. Kedvenc szereplőm Elio volt, a kora elllenére látszott rajta mennyire bölcs gondolatai vannak. Felejthetetlen élmény volt!

boglarcica>!
André Aciman: Szólíts a neveden

Nagy kérdés: akkor is annyira szeretné mindenki ezt, ha nem ez a két pasi játszana a filmben?
Én előbb láttam, és csak utána olvastam el, amit egyáltalán nem bánok, mert szerintem a film tökéletes összhangban van a könyvvel, mondhatni kiegészítik egymást. Míg előbbi elsősorban vizuális élvezetet nyújt, a gyönyörű tájjal, a lassan mozduló nyáresti vágásokkal, a finom szobrokkal, meg az árnyékokkal a lepedőn; utóbbi mindezt szavakba önti, és a film látványvilága pontosan visszaidéződik olvasás közben.
Furcsa a hatalma ennek a könyvnek. Valami egészen apró sajgást hagy maga után, amiről teljesen el lehet felejtkezni egy ideig, de aztán megpillantasz egy biciklit, amit csak hanyagul levetettek egy kőfal mellé, és megrándul az az izom a mellkasodban.
A négy és fél csillagból 4 az utolsó oldalakért jár. Na, az valami csuda erős dolog.

Egyébként sokat gondolkoztam azon, hogy mennyire volt igaz Elio és Oliver kapcsolata. Néha úgy tűnt, mintha kizárólag a testi vonzalom lenne jelen, vagy a pillanatnyi érzés, esetleg a tiltott valója okozná az egészet. De aztán egy mondat, egy pillantás a vacsoraasztal felett, és borul az elmélet.

És Elio szülei. A tenger, meg a késői vacsorák. A sok cigaretta, és a vörösbortól illatos lehelet. A nap, ahogy megcsusszan a parkettán.

Hirdetés
xeral>!
André Aciman: Szólíts a neveden

Eléggé unalmas, nehézkes szerelmi történet. Olvastam már ennél jóval romantikusabb, megindító lmbtq alá sorolt könyveket. Nagyobb volt a várakozásom részint a film körüli felhajtásnak, ideje lesz megtanulnom, hogy ezek az egekig magasztalt könyvek nem jönnek be.

3 hozzászólás
hugi78>!
André Aciman: Szólíts a neveden

Hmmm… nehéz bármit is mondanom. A film miatt olvastam el, mert nem nézek meg úgy filmet, hogy az alapjául szolgáló könyvet ne olvastam volna el… háááát, ez alapján a filmet sem nézem meg.

néhol unalmas, semmit mondó történések, néhol meg hatalmas ugrások.

Semmi bajom az enyémtől eltérő szexualitástól, itt sem zavart a szexuális aktus leírása, azonban szenvedélyt sem éreztem ki a sorok közül.

cirbu P>!
André Aciman: Szólíts a neveden

Csodálatos könyv egy csodálatos szerelemről egy különleges kamasz szemén keresztül. Stílusa ábrándos, merengő, sokszor csak érezni, mint érteni a mondandót. Érzékeny lelkeknek való könyv. Nekem nagyon nagy élmény volt az olvasása. Szívemig hatolt, melankóliássá tett, töprengővé, érzékennyé és a végén már csak síróssá. Közben a film egyes részletei is beugrottak, ami szintén csodálatos alkotás, bár a könyvhöz illően zavarba ejtő is. (James Ivory már csak ilyen forgatókönyv író).
Biztos vagyok benne, hogy hangulat kell ehhez a történethez, és megosztónak is gondolom, ahogy a film is az volt. Vagy érzed, érted, szereted, vagy nem. És egyikkel sincs semmi baj.
Ami meglepett, az a vége. spoiler