Szólíts ​a neveden (Szólíts a neveden 1.) 84% 935 csillagozás

„…és akkor, ahogy annak idején is, nézz rám, egyenesen a szemembe, és szólíts a neveden.”

Annyira keserédes, hogy szinte érzem az ízét.
Felejthetetlen élmény volt.

Ebben a könyvben aztán benne volt minden. Szív, lélek, mély érzelmek és gondolatok. A könyv álomszerűen mutatja be az első szerelem szépségeit, keserédes pillanatait, annak minden tapasztalatlanságával, bizonytalanságaival, nem utolsó sorban félelmeivel. A hangsúly a szerelem szón van, nem pedig az identitáson, szexuális hovatartozáson.
Elio gondolatai őszinték és nem idealizálja a szerelmet, miközben fiatalkora miatt, vagy éppen annak ellenére próbálja megtalálni a helyét a nagyvilágban.
Szándékosan lassan haladtam vele, közben még a moziban is megnéztem. Teljesen letaglózott a könyv és film egyaránt. A könyv talán egy picit személyesebb, hiszem olyan, mintha Elio naplóját olvastam volna.
Soha nem volt ugyan benne részem, de éreztem a 80’s évek mediterrán hangulatát. Egy biztos: Oliver és Elio története sokáig bennem marad és a történeten is egy jó darabig biztosan fogok agyalni. A barackról pedig ezen túl egészen biztos, hogy ők fognak az eszembe jutni. Nem tudok és nem is fogok 5 csillagnál kevesebbet adni rá.
Még valami:
Timothée Chalamet nevét egy életre az agyamba véstem. Egyszerűen megragadta Elio karakterének lényegét. Megszoktam már, hogy nem az kapja az Oscar-t, akinek én drukkolok, de az idei esélyeseket nézve, nem is kérdés, hogy neki drukkolok.
Valami megfogalmazhatatlan, ártatlan tisztaság lengi körül. Olyasfajta esszencia, ami csak azoknak van, akik abszolút nincsenek tudatában, hogy bizony rendelkeznek vele. Bízom benne, hogy nem rontja el Hollywood. Végre egy fiatal színész, akinek a színészi repertoárja nem merül ki, kétfajta nézésben, homlokráncolgatásban, ajakbiggyesztésben. Döbbenetesen sokrétű az arcjátéka, a testbeszéde ösztönös, pokoli jól tudja, mikor mit és hogyan.

Tartalmas, szép, szerelmes regény egy fiatal fiú gondolataival, érzelmeivel, aki éppen csak felfedezi az életet, az embereket, saját magát. Elsöprő erejű érzelmek, időként feltámadó kétségbeesés, az azt követő reménykedést és nyughatatlan vágy – ezekkel jellemezhetném ennek a két embernek a kapcsolatát.

Néha nagyon boldog, nyugodt történetnek éreztem, máskor meg zaklatottnak, darabosnak, éppen olyannak, mint egy 17 éves, önmagát kereső, szerelmes fiú lelkét gondolom. Ajánlom elolvasásra azoknak, akik érettnek és nyitottnak érzik magukat a témára, egy más szerelemnek a megismerésére, ami tulajdonképpen egy cseppet sem más.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/02/andre-aciman-szoli…

”Meg akarom ismerni a tested, az érzéseidet, meg akarlak ismerni téged és rajtad keresztül önmagamat is.”

Mikor meghallottam, hogy az őszi Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz André Aciman, a Szólíts a neveden folytatásának megjelenése kapcsán, döbbentem rá égető hiányosságomra, hogy még az első részt se olvastam. A vélemények miatt eddig ugyanis kicsit tartottam attól, hogy túl nyers erotika lesz ez a könyv az ízlésemnek, szerencsére azonban a Margó meggyőzött, hiszen nagy meglepetésemre egy, az első nagy szerelem érzéseit mesterien átadó művet kaptam. Tűpontosan közvetíti a tini főszereplő, Elio vágyakozását és egyben kétségbeesését, félelmét, illetve belső bizonytalanságát, ahogy az első szexuális együttlét utáni fájdalmat és zavarodottságot is. Egyszerűen lehetetlen nem együtt létezni a két főszereplővel, akik egymás csillagjaiként egy hihetetlenül elsöprő, mély szerelmet élnek át, amelyre a nyár végi búcsú sem tehet minden tekintetben pontot. Megvallom, a sokat emlegetett barackos rész számomra egyáltalán nem volt kulcsjelenet a könyvben, sokkal inkább az érzelmek cunamija az, amiről mindig emlékezni fogok erre a regényre. Keserédes, könnyzáport fakasztó zárása után úgy érzem, nehezen tudok majd egy másik könyv történetébe belehelyezkedni, annyira bennem él még Elio és Oliver, az októberi folytatás pedig most még túl távolinak tűnik.

Nem szoktam férfiak között szövődő szerelemről szóló regényeket olvasni, mert azt gondoltam, hogy ez engem hidegen hagy minden értelemben. Ezért meglepett, amikor kiderült, hogy erről lesz szó. És ennek ellenére az értékelésem nem lehet kevesebb, mint öt csillag. A szerelem az szerelem, a szex pedig szex spoiler attól függetlenül, hogy ki milyen nemű. Nem csupán a történet remek, hanem a szereplők, a miliő egyaránt. Amikor olvastam, egy film járt az eszemben, amelyik szintén nagyon tetszett nekem:
https://www.imdb.com/title/tt1263750/

Sokkal többet vártam ettől a történettől. Olyan nagy volt körülötte a hype… Nekem ilyen egynek jó kategória. Nem varázsolt el, nem kívánom elolvasni a folytatását sem.

„Létezik egy törvényszerűség, ami szerint ha valaki elemi hatást gyakorol a másikra, maga sem ússza meg elemi hatás nélkül.”

Ùristen! Hogy èn mennyire imàdtam ezt a könyvet!
https://youtu.be/Z9AYPxH5NTM
Szerintem ugyanìgy fogom imàdni a filmet is.
Csodàs volt. El is gondolkodtam rajta, hogy azonnal ùjrakezdem, de inkàbb megnèzem a filmet, majd utàna olvasom ùjra. /nyilván nem így lesz/
Sokat gondolkodtam rajta, h melyik fiù is àll közelebb a szìvemhez, de azt hiszem Elio szerelme volt a letisztultabb, azt gondolom ő, jóó, lehet, mert az ő szemén keresztül láttam, azért.
https://www.youtube.com/watch…
Ezt a dalt egyèbkènt Oscarra jelöltèk.
Egyszerűen nem tudok leakadni róla, folyamatosan csak ők járnak a fejemben, és valami hasonlót olvasnék, de most valahogy Haruki melléfogásnak tűnik ezután. Remélem idén lesznek még ennyire meghatározó könyveim, nem lenne jó már februárban ellőni a legek legét.
Azt hiszem, simán elvinném magammal egy lakatlan szigetre ezt a könyvet. Vagy Olaszországba. Biciklizni.
https://youtu.be/3u9R1mcmQeU
Nna, megnèztem a filmet. Nem volt csalòdàs, de a könyv jobb volt.
Okè, talàn mègiscsak csalòdott vagyok a filmmel kapcsolatban, ugyanis fontos dolgok kimaradtak, ès az egèsz èrzelmi lènyege le lett egyszerűsìtve, persze kivève a szülőket, ők èltek, èreztek, imàdtam őket èrte. Kìvànnèk èn Timothèe Chalamet-nak Oscart, de most mèg ezèrt nem fog kapni. De fog! Egyszer.
Ès hàt a kedvenc jelenetem, aminek sajnos levàgtàk a vègèt: https://youtu.be/2dkZqYihZSg
Csak most tudtam meg, h a filmben a Sonny ès Cher pàros egyik tagja az ìrò maga.

„Van, aki visszatér, van, aki csak úgy tesz, van, aki sosem tér vissza, van, aki már indulás előtt kihátrál, és van, aki annyira fél letérni az útról, hogy végül rá kell jönnie, egész életét tévúton töltötte.”

Ez a könyv olyan, mintha érzésekből állna az egész. Remény, izgatottság, várakozás, türelmetlenség, bizonytalanság, félelem, kényelmetlenség, zavar, zaklatottság, áhítat, vágy, szeretet, megbánás, bizalom és szerelem – tele van puszta, nyers érzelmekkel. ♥ Sosem vonzott még ennyire egy olaszországi kaland, szívesen elmennék egy Monet-kiállításra, sétálgatnék este Rómában, római bordalt gajdolni hajnalban… Annyira jó hangulatú könyv!

Viszont tényleg nem tetszett az egész spoiler akció. Valahogy kizökkentett, távolivá tette Eliót is, Olivert is. Az a mázlim, hogy amúgy se vagyok oda a barackfélékért…

https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2018/02/szolits-a-…

Az az író, aki így tud írni a vágyról, megérdemli tőlem az 5 csillagot.
Az az író, aki viszont nem épít fel köré egy cselekményt, csak 4 csillagot érdemel.

Rettentően keserédes és szívfájdító volt ez a szerelem, ráadásul egyfolytában az az érzésem, mintha az olvasásával egy plusz teher került volna a vállamra. De ez nevetséges, hiszen csak egy kitalált történet! Hogy fájhat mégis, hogy cipelhetem én a vállamon?!

Ez a könyv nem való mindenkinek.
Nem azért, mert melegek, spoiler… Az egész stílusa, ahogy André Aciman ír. Tudom, hogy erre nem mindenki vevő off, nem is hibáztatnék senkit, hogy ő hogyhogy nem látja benne az értéket, amit én. (Mert én abba a csoportba tartozom, aki hasonlóan gondolkozik, és közel áll hozzá ez az egész gondolkodásmód, meg minden.)
Persze, ha egyszerűen meg kell fogalmazni, miről szól a történet, semmi extra, sőt, primitíven hangzik: Elio, a tizenhét éves kamasz éppen felfedezi a szexualitást, és hát valljuk be, tényleg kicsit túlfűtött, és nem fér a gatyájába. Vágyai tárgya legfőképpen Oliver, néha Marzia, vagy Chiara, még ritkábban valaki spoiler más. Ez így nem igazán különbözik bármelyik meleg erotikus könyvtől. Pedig, aki nem olvasta, higgyen nekem: de. Különbözik.
Először a filmet láttam, és – azon kívül, hogy aww, melegek – egy nagy katyvasznak találtam. Főleg az elejét. Amíg spoiler, nem is tudtam, mi történik, utána is csak nagyjából. Aztán elolvastam a könyvet… és megértettem. Nem csak azt, ami történik, hanem azt is, miért volt olyan össze-vissza. A könyv nagyjából 80%-a Elio gondolatai, amiket igen nehéz eljátszani és megjeleníteni. Minden elismerésem azoké, akik a filmet készítették off, kicsit bánom, hogy azzal kezdtem, de igazából a könyv után megváltozott róla a véleményem.
Bár szoktam olvasni olyan romantikus vagy erotikus könyveket, amik teljesen hétköznapiak és egyszerűek, a Szólíts a nevedenben pont az tetszik, hogy nem teljesen ilyen. A szóhasználata, a fogalmazása… Igaz, a sorokon át tartó hosszú-hosszú mondatokat néha soknak éreztem én is, de ez nem vette el a kedvemet tőle.
Az Aristotle és Dantéhoz hasonlóan ez is (nagyrészt) a nyolcvanas években játszódik, melegekről szól, nyáron játszódik, tehát tele van olyan dolgokkal, amiket imádok. Itt a nyári hangulat még erőteljesebb volt, már a filmet nézve is odakívánkoztam volna Olaszországba, B.-be, 1983-ba.