Heidegger ​és a szent 0 csillagozás

András ​Sándor, a Washingtonban élő költő és filozófus könyve két összefüggő, de önállóan is olvasható filozófiai tanulmányból áll. Az első, amely A Szent, az írás és az olvasók címet viseli, a „szent” problematikájának különböző fajta megközelítéseivel foglalkozik, elsősorban Levinas, Monnerot, Lévy Bruhl, Rudolf Otto, Heidegger és Eliade e tárgyú írásaival, melyeket kritikusan mérlegel. András Sándor primér vizsgálódása nyelvközpontú: a magyar, a latin, a német, az angol és a francia „szent”-et illetve „szakrális”-at jelentő szójelek változatainak etimológiai, szemantikai és hermeneutikai értelmezése révén tárja fel a jelenség különféle tartalmait. E tanulmány diakrón szempontból is áttekinti a problematikát, foglalkozik a felvilágosodás, a romantika, valamint a szürrealizmus szakralitás-felfogásával is. Levinas, Rudolf Otto és Mircea Eliade értelmezéseit pedig – a magyar olvasó csak Eliade nézeteit ismerheti valamelyest – tömören és lényegre törőn ismerteti. András Sándor a… (tovább)

András ​Sándor, a Washingtonban élő költő és filozófus könyve két összefüggő, de önállóan is olvasható filozófiai tanulmányból áll. Az első, amely A Szent, az írás és az olvasók címet viseli, a „szent” problematikájának különböző fajta megközelítéseivel foglalkozik, elsősorban Levinas, Monnerot, Lévy Bruhl, Rudolf Otto, Heidegger és Eliade e tárgyú írásaival, melyeket kritikusan mérlegel. András Sándor primér vizsgálódása nyelvközpontú: a magyar, a latin, a német, az angol és a francia „szent”-et illetve „szakrális”-at jelentő szójelek változatainak etimológiai, szemantikai és hermeneutikai értelmezése révén tárja fel a jelenség különféle tartalmait. E tanulmány diakrón szempontból is áttekinti a problematikát, foglalkozik a felvilágosodás, a romantika, valamint a szürrealizmus szakralitás-felfogásával is. Levinas, Rudolf Otto és Mircea Eliade értelmezéseit pedig – a magyar olvasó csak Eliade nézeteit ismerheti valamelyest – tömören és lényegre törőn ismerteti. András Sándor a „szent” gondolatával, nem pedig megtestesüléseivel vagy tárgyiasulásaival foglalkozik, így vizsgálódásai elsősorban azok számára lehetnek informatívak és gyümölcsözők, akiket e tárgy elvont oldala érdekel. ; Mivel a szerző számára Heidegger e tárgyú elgondolásai és merész újraértelmezései a legvonzóbbak és leginspiratívabbak, ezek jelentik neki a fő kihívást, a könyv második tanulmánya századunk egyik legnagyobb filozófusának e tárgyú szemlélődéseit és eszmefuttatásait elemzi. Heidegger számára a „szent” filozófiájának illetve esztétikájának sarkalatos kérdése volt; felfogása eltér minden szokványos – vallási, filozófiai és mindennapi – értelmezéstől, és leginkább a Hölderlin költészetében tükröződőhöz áll közel. Heidegger e tárgyú gondolataival magyarul Vajda Mihály foglalkozott; András Sándor az ő munkáira is kitér, s azokat veti kritika alá. Véleménye szerint a szent gondolata alapvetően nem változott meg Heidegger gondolkodásában: „a szent szerepe valóban az, hogy az Isten érkezését lehetővé tevő istenséget, az istenek számára szükséges étert. engedje létrejönni”. A tanulmány utolsó két fejezete, mely a szent és a technika viszonyáról szól, Heidegger e gondolatkörének problematikus aspektusait taglalja. András Sándor tanulmányai nehezen olvashatók, sok türelmet és felkészültséget kívánnak az olvasótól. A filozófus költői érzékenysége viszont megmenti őket attól, hogy túlságosan szakmaiak legyenek. – Heidegger filozófiája és a mai esztétika iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható.