Egy ​medvekutató feljegyzései 93 csillagozás

András László: Egy medvekutató feljegyzései

Egy valószínűtlen, talán csak elképzelt világból érkezik meg Oneofus, a medvekutató egy nagyon is valóságos, de cseppet sem valószínűbb világba: a „Hivatalba”. Mintegy véletlenül csöppen bele, aztán szerelmes lesz, és itt marad. Megpróbál beilleszkedni a társadalomba. Egy számunkra nagyon is ismerős, de éppoly valószínűtlen közegben keresi a helyét. Akár szórakozhatnánk is rajta önfeledten, ha nem lenne a sorsában valami nyugtalanító.

Nem léteznek hősök, a világ kész és alakíthatatlan, és van valami, ami egyszerűen nem fér bele: a boldogság. Mert ahhoz kívül kell lenni ezen a világon. De ha kívül van az ember, leginkább egyedül is van – hacsak nincs óriási szerencséje. Miután főhősünk volt már kívül és egyedül, most megkísérel inkább belül boldogulni. Egyre jobban belebonyolódik a Hivatal rejtelmeibe, miközben karrierje is felfelé ível. Végül, mikor eljut a csúcsra, észreveszi, hogy már semmi sem maradt abból az emberből, aki valaha volt. Vagy mégis?

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100158

Enciklopédia 17


Kedvencelte 10

Most olvassa 5

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Egy Medve az nem játékmackó, bár a medvék iránti szerelem szarba szárba szökkenhet attól is.
Egy Medve az valami különlegesség, olyan tökéletesség, amit az ember elérni szeretne. Majdnem zen. Főleg amikor téli álmot alszik.
Egy medvekutató meg már majdnem medve. A tökéletesedés útján halad. Előny, ha álmodozó, ha egyéniség, ha elutasítja a sémákat, ha nem hajlandó mindent előre felcímkézett dobozokba pakolni, ha kételkedik.
Ezzel szemben egy hivatalnok minden, csak nem medvész.
Miért állna hát hivatalnoknak, még ha magas rangú lényegmegragadónak is, a Medvész? Hát persze, hogy egy nő miatt.
Azt hiszi, beviszi a maciját a málnásba, ehelyett jól bevezetik az erdőbe. És ez az erdő nem természetes közege egy medvésznek. Ez az erdő hemzseg az égtájpszichológusoktól, meg felcímkézőktől, meg helyretevőktől. Itt egy medve (meg egy medvész is) csak áldozat lehet, nem csúcsragadozó.
Medvészünk próbál beilleszkedni, a nőbe is, a társadalomba is, és mert egy medvész azért nem akárki, elég jól is megy neki. Csakhogy ettől nem lesz boldog, sőt.
András László tiszta és letisztult, nagy mesélőkedvvel és nyelvi leleményességgel előadott története a boldogságkeresésről szól. Lehet-e egy kész, lezárt világban boldog életet élni, és ha igen, kurva nagy mázli kell-e hozzá? Ha meg nem, akkor meneküljünk, vagy egyszerűen ugorjunk az első szembejövő kútba? Én azt mondom, álljunk medvésznek, és keressük!
Remek, ironikus és önironikus regény. Olyan jó, mint medve, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy olvasás közben végig a Freeddie Freeloader ment a fejemben.
http://www.youtube.com/watch…

14 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Zseniálisan kezdődik
(ami nagyjából azt jelenti, hogy olyan, mint ha én írtam volna, ha tudnék regényt írni: egyszerre szellemes és filozofikus, Erlend Loe: Doppler, és Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában jutott róla az eszembe; eredeti hang, előzmények nélküli a magyar irodalomban, egy abszolút outsider megmutatja, hogy a történet és a nyelv mire való: a történet legyen érdekes és fontos, a nyelv meg ábrázolja, hogy a történet elmesélhetetlen az olvasó közreműködése nélkül; és az egész mögött lehet érezni a világ abszurditása miatti kétségbeesést; ugyanakkor a szerző tudja azt is, hogy ez az abszurditás nem a világból, hanem az emberből, azaz saját magából fakad; és itt már eljutunk egészen Hamvas Béláig, a Karneválig – az ő kivételes bölcsességéből származó humora az, ami leginkább rokonítható András László humorával: a kívülálló egyszerre röhög a világon, és közben saját magán is),
aztán kissé leül
(következik egy nem túl mély, de még mindig nagyon szellemes szatíra a mindenkori Hivatalról és Magyarországról, ezt akár Spiró György is írhatta volna, Moldovánál azért kicsit mélyebb, de nekem a munkahelyem egyik ámítástechnikusát idézte elő, aki, ha hívom, mert a gépemre egy új programot kéne telepíteni, amihez szükség volna az ő rendszergazdai jogosítványára, jelszavára, a megbeszélt időpontnál két nappal később érkezik, és amikor belép, nem köszön, viszont azzal kezdi, hogy rámutat a gépemre, és közli, hogy ez a számítógép, és megkérdezi, hogy tudom-e, hogy az oldalán azzal a billentyűvel köll bekapcsolni, persze csak akkor, ha a fali konnektorból már áramot vételeztem a működtetéshez; nos hát ez a mindentudó ámítástechnikus – aki egyébként a magánszférában a tízszeresét megkereshetné az itteni hivatalbéli fizetésének, de nem megy el, mert most végzi a főiskolát, a Kandót, és ha azt befejezte, akkor még mindig lesz négy röghöz kötött éve, mert aláírt egy előnytelen szerződést, és ezért mérges, viszont alaptermészetét tekintve végtelenül lusta, ellenben elég okos –, ő szokott olyan bölcsességeket mondani, hogy mi, akik végül is a kollégái vagyunk, mind rabszolgák vagyunk, és nálunk jobban csak a hozzánk forduló ügyfeleket sajnálja),
és erkölcsileg félre csúszik
(a főszereplő egyre magasabb pozíciót tölt be, de ő csupán döntéseket készít elő, lényeglát, aztán azzal meg azt kezdenek, amit akarnak, neki nincs semmi köze hozzá, köszöni szépen, ő mossa kezeit, különben is, megfeszített tempóban, éjt nappallá téve dolgozik, egy kicsiny kollektíva egyszerre emberséges és hatékony főnökeként, miközben rálát a politika mocskos világára, amely az ő csodálatos teljesítményét sem tudja értékén kezelni, de szerencsére, véletlenül, a rendszer egyik idoljának lányát vette feleségül, és a sógora meg a kormányzat szürke eminenciása, aki megvédi és olyan állásba röpteti, ahol már dolgoznia sem kell, viszont lehet eszmét futtatni az égre felhőket festő festő csodálatos művészetéről – itt most az a rész következne, hogy ez az erkölcsi félrecsúszás mennyire tudatos, és mennyiben befolyásolja a mű, azaz a regény értékeit, ettől most eltekintek, és csupán leszögezem),
végül viszont megérkezik a magány
(amely fájdalmas, igen fájdalmas, igazi férfibú az, ami látszik; a nők jöhetnek kukkolni: ilyen egy férfi, egy nagy gyerek, tulajdonképpen még mindig a játékmackójával szeretne játszani, és nem vállalja föl az igazi felelősséget, a családot, mert az valójában embermivolta kiteljesedésének akadálya, mert a medvekutatás az egy magányos szakma),
amelyből van kiút, hisz már Madách is megmondta
(a modern irodalom egyik nagy vívmánya, hogy felvetette a narratíva kérdését, azt hogy ki a történet elbeszélője, kinek a szemszögéből látjuk a történetet, és válaszolt is rá: a narrátor az író, de ez így túl unalmas, és didaktikus, hogy a szerző az arcunkba tolja az igazságot, ezért aztán elkezdték bonyolítani a dolgot, ugyanazt a történetet elmesélték több szereplő szemszögéből is, és felbontották az időt, és itt-ott lelassították, és itt-ott felgyorsították a történet menetét, és közbeiktattak kitérőket, és másról beszéltek, mint ami fontos, mert a fontos dolgokat egyszerűen a templomban kell meghallgatni, a regény egy picit bonyolultabb világot kéne, hogy bemutasson – gondolták ezek a modern szerzők: pl. Homérosz és Bulgakov, meg Cervantes és Nádas Péter, de ők bévül vannak az irodalmi kánonon – szépirodalmat műveltek –, és bizonyos szakmai tudással rendelkeztek, fortélyokkal, amelyek vagy hagyományozódtak, vagy tanultak, vagy csupán az írói- művészi zsenialitásból származtak – ezt igazán nem tudnám eldönteni, lehet, hogy ez esetenként más és más –, nos ez ügyben András Lászlónak volna még tanulni valója).
Tele van jó mondatokkal, lehet nevetni rajta, szórakoztató regény, könnyű nyári olvasmány.

17 hozzászólás
>!
Zonyika P
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Én-én-ez-ez-csodálatos-ez-fantasztikus-ez-ez-ez-zseniális!

Mindig azt mondtam, mióta megtapasztaltam, hogy a legszebben Arany János használja szép magyar nyelvünket, ami mellett még mindig pedálozok és valószínűleg változni sem fog, viszont András László felsorakozott mellé prózában a szememben. Annyira gusztusosan gördülnek egymáson a szavak, mint a testmeleg csokiba forgatott szőlőszemek. Olyan szavak, mint „szerelemszerv”. Érted, „szerelemszerv”. Gyönyörű. Imádom.

Mindenki találja meg a magának való mackót, mert bizony mindenkihez hozzátartozik a hozzávaló mackó! Medve. Bocs.

további ömlengés: https://moly.hu/karcok/293904

12 hozzászólás
>!
bagie P
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Bevallom, nem tudom, hogy miért is került 2014-ben ez a könyv a tulajdonomba… biztosan valamilyen molyos tartalom, molyos lista „hibája”.
A hangzatos címe, az értékelések, a fülszöveg… mind-mind félrevezetőek, ha belegondolok, hogy 2014-ben én még csak vágytam a kortárs magyar irodalmat megismerni, de semmit nem tudtam róla, és úgy gondolom, hogy ha akkor melegében nekiveselkedek, szerintem nem is értettem / értékeltem volna a humorát, az iróniáját.
2018/áprilisában olvasni azonban egy kicsit megtöltötte ez a kötetet az Élet tartalommal, az irónia és a humor sosem volt alkalmasabb és kellő, és segítő sok mindent megérteni a közigazgatásról.
A könyv ugyanis csak nyomokban tartalmaz medvét, és feljegyzéseket a medvekutatásról… a könyv egy medvekutató beilleszkedését a Társadalomba mutatja meg…hogy milyen is a közigazgatásban dolgozni…amikor és ahol vannak ügyfelesek("ügyfelesek közül sokan állampolgárok voltak, és ez soha sem múlik el egészen"), a megbízhatóemberek ("a megbízhatóemberekről addig csak rebesgetni hallottam, hogy megbízásokat teljesítenek…"), a kapcsolatteremtők ("inkább bárkinek bármire válaszolunk, csak írjon az istenért, el ne pusztítsa magát")….a mindenrögzítők, a lényegmegragadók és a nekák ("Államigazgatási szakkifejezés. Jelentése: valakiNEK A…")…
Közel 8 év közigazgatási gyakorlattal felrémlettek az emlékek is…
Örülök, hogy „megértem” rá és hogy valamikor egy molyos lista az utamba sodorta ezt a könyvet!

>!
csauperjel
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Élveztem, annak ellenére, hogy nem vagyok Taura: sosem vonzódtam a medvekutatókhoz, és nem vonzottam a medvekutatókat. Nem tudom, hogy csak akkor van vége, amikor vége van, és nem akkor van vége, amikor befejeződik (https://moly.hu/idezetek/296459), mert nincs vége. De nagyon élveztem ahogyan a nyelvvel bánik. Szerettem hiányos mondatait, amelyekkel ügyesen bevonta az olvasót a bennfentes közegbe. Szóalkotásait: ki ne értené, ki a megbízhatóember és a mindenrögzítő, és talán egy-két égtáj-pszichológussal is összefutottunk már életünk során. Nagyon tetszettek egy-egy betűvel megcsavart nevei: Taura, Vitta, Ander, stb. A Világos indul c. kötete is várólistás, kíváncsian várom a verseit.
    Lehet, hogy egy nap az öcsém hivatalnok lesz. Ha szóba kerül nála egy ilyen állás, megkapja tőlem a könyvet, csak hogy tudja, mire számítson. Addig, míg kedvére medvészik, valószínűleg úgysem olvasná el.

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100158
>!
blueisthenewpink P
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Ismét egy olyan könyv, amelyből állandóan idézni akartam. Most azért nem ment, mert szinte mindent kiírtak már előttem, még a nagyon hosszúakat is. Valószínűleg mindent le is írtak már előttem az értékelésekben: rendkívül szórakoztató, egyedi, agyonidéznivaló (ja, ezt már mondtam). Az olvasás időtartama alatt azt vettem észre, hogy másokkal folytatott beszélgetéseimben újra és újra felbukkan az „A könyvben, amit éppen olvasok, ez annyira jól van leírva!” mondat. És még a felénél sem tartottam, amikor felkerült a kívánságlistámra, pedig azt elég rendesen kordában tartom. Szóval nagyon jó, olvassátok!

18 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Már éppen azt hittem, hogy egy másik bolond, egy másik, csak éppen közép-európai Doppler, aki megunva az életét (vagy a nincséletét) bemenekül az erdőbe. Csak éppen nem egy félnótás rénszarvassal áll össze, hanem medvékkel. Már éppen azt hittem, hogy sírva fakadok, mert azt írásban láttam a lehetőséget, a jó lehetőségét, és akkor kiderült, hogy hálistennek ez nem egy másik Doppler.
Olyan ez a fickó, ez a medvész vagy mi, mint egy ügyes festő, csak ő mondatokkal, fest a vászonra, és egyetlen ecsetvonásában, egyetlen sorában több szív és lélek van, mint sok más író sok-sok fejezetében együttvéve. (Most direkt nem írom ide a japán fickó nevét, mert őket egy lapon se.)
Férfikönyv különben, de remélem, sok nő olvassa, mert azt mégiscsak fontos tudni, hogy egyrészt mikor van vége, másrészt hogy amikor elkezdődik valami, az még nem is biztos, hogy valaminek az eleje.
Én azt ugyan megértem, hogy András László nem ír, de ennek a könyvnek az őszinteségét, meg az őszinteségében rejlő egyszerűségét és sokrétűségét annyira megszerettem, hogy innentől fogva hiányozni fog ez az ismeretlen férfi az életemből.

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Rájöttem, hogy egy medverajongó vagyok (a vadludak és a sünök mellett). Nem most kezdődött, az első kedvenc Vackor volt, majd következett 3 bocs: Poroska, Vakari és Rozsdás, Robert Franklin Leslie: A medvék – és én című könyvének hősei.
Ehhez már igazán kell egy medvész is, és lett is, András László jó stílusban ír, a könyv első része valóban remek minden tekintetben. Alapkérdéseket érint, de valami másra számítottam, a hivatali szál nekem nem volt benne az előzetes várakozásban, annyira más irányt vesz a történet a hivatal megjelenésével. Megnéztem a szerző életrajzát. „Több mint 15 éve médiafigyelőként dolgozik”, mindent értek, valóban lehetnek egy ilyen műhöz hasznosítható tapasztalatai.
Vannak saját tapasztalataim, próbáltam én is anno köztisztviselőként.
Társadalomkritikaként olvasva is vannak nagyon jó részei, van amit inkább érteni vélek, mint amennyire biztos vagyok benne.
Kicsit bevonzotta a Parti Nagy Lajos Hősöm tere élményt, de sokkal ködösebb megfogalmazásban.
A mindentrögzítők közöttünk vannak.
Kicsit kiforratlan alkotásnak érzem, többféle szál bontakozik ki benne, a mitológiai is jó, de a kapcsolódások nem elég átgondoltak, nem igazán könnyen érthető a teljes mű, de remek részei vannak, amelyek elkápráztattak.
A kedvencem ez a rész:
"Most pedig jól figyeljetek, mert megmutatom, de csak egyszer!
– És akkor Isten megteremtette a medvét…"
És ez: „Azt tudni kell, hogy a sivatagi medve valószínűtlensége az egyáltalán lehetséges állatok körében az egyik legmagasabb.”
Mindenkinek van egy első kötete, várom a következőt.

11 hozzászólás
>!
The_General
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Na most, úgy van az ember az értékelésekkel, mint a medvekutatással. Nem lehet az csak úgy pikk-pakk összecsapni. Manapság az értékeléskutatók egyöntetűen egyetértenek ebben a mindent megelőző alapigazságban. Mert hogy másban nem igazán értenek egyet. Vannak például olyan értékeléskutatók, akik azt mondják, hogy az igazi értékelés a csillagokban rejlik, mások pedig teljesen elvetik, ezt az ősembertől fennmaradt babonás meggyőződést, és állítják, az választ el bennünket az állattól (például medve), hogy képesek vagyunk értékelést írni. Alapvetően tudni kell, hogy ez a két fő irányzat jellemzi manapság az értékeléskutatást: az asztronomikusok és az alfabetikusok. Az asztronomikusokkal kár is foglalkozni, ők minden értékelést a csillagokban látnak. Persze közöttük is akad szép számmal különböző: vannak például a szigorúak, akik mindig csak kévés csillagot látnak szívesen egyszerre, és vannak a lágyszívűek, akik egyszerre gyakran négy-öt csillagot is rávetítenek egy jól megtermett értékelésre. No de az alfabetikusok adják az értékeléskutatás savát-borsát! Itt is számtalan irányzat ütötte fel a fejét újabban. Személy szerint igen nagy kedvenceim a minimalisták. A minimalisták kezdetben két-három szavas értékelésekben látták az üdvözülést, de a neominimalisták már csak egy szóban, sőt, akár egy-két betűbenben is képesek művészi erényű értékeléseket látni. A legújabb irányzatuk, a posztneominimalisták pedig már nem is használnak betűket, csak egyéb írásjeleket. A minimalistákat a maximalisták nem is tartják igazi alfabetikusoknak. A maximalisták gyakran olyan értékelésekkel állnak elő, melyek hosszabbak, mint maga a mű, kitagadják soraik közül azokat, akik nem ragaszkodnak szigorúan az 5000 karakterhez. A maximalistákhoz nagyon hasonlóak gyakran a fabulisták, akik úgy gondolják, hogy az értékelésnek feltétlen a mű történetének rövid elmeséléséből kell állnia. A fabulisták legnagyobb ellenségei az antispoileriánusok, akik gyakran igen sértő kommentekben támadják a meggyőződéses fabulistákat, és szórakozásromboló hatásukat kiemelve követelik, hogy azonnal mondjanak le. Igen népszerű irányzat még a szarkasztikusoké. Olyan értékeléseket írnak, hogy: „Nincs is benne béka!” Gyakran előfordul még az értékeléskutatók között az úgynevezett muscusosok, vagy közismertebb nevükön fikázók. Valójában ezt a gúnynevet az adoristák adták szerencsétlen, rosszindulatú kollégáiknak. A muscusosok ugyanis semmilyen formában nem kapcsolják össze az orrváladékot az értékelésekkel, bár alapvetően nem hisznek a jó értékelés létezésében. Az adoristák viszont igazi rajongók, az értékelés számukra nem jelent mást, mint kifejteni legmélyebb hódolatukat imádatuk tárgya felé. A quotisták egy feltörekvő, posztmodern értékeléskutatási irányzat. A quotisták úgy gondolják, hogy nem létezhet értékelés legalább egy idézet nélkül, az általában mindegy nekik, hogy az adott idézet a tárgyhoz köthető e, vagy sem. Gyakori irányzat az újraértékelő, ez gyakran keveredik más irányzatokkal is, vannak viszont a renitensek, akik úgy értékeléskutatnak, hogy egyáltalán nem értékelnek, és vannak persze az agnosztikusok, akik egyáltalán nem hisznek az értékelésekben. Érdekes mini irányzat még az ortográfusoké, akik soha nem a saját értékelésükben keresik a hibát, hanem máséban. Persze említhetnénk még a szcientiánusokat (nem összekeverendő a szcientológusokkal!), a volubiliseket, az inszániánusokat és az inszomniásokat is, de a nap végéig se érnénk a medvéhez. Sajnos helyhiány miatt nem maradt idő az értékelésemre, úgyhogy ettől most eltekintenék.

19 hozzászólás
>!
ddani P
András László: Egy medvekutató feljegyzései

Átlagon felüli könyv ez, és egészen zseniálisan indul. Valahol átcsúszik medvésből félhivatalos, majd fullhivatalos, kafkás-pelevines szürreálba, aztán ez már nem annyira érdekes mint a medvés dolog. Az államhivatali élet abszurd karikírozása tök oké, de eléggé lerágott. (Mondjuk mi nem az? A szerelmi szál? stb) Ennek ellenére abszolút olvasható, humoros és komoly, prozódiával is erős köszönőviszonyt ápoló szöveg. Sziporkáznak a nyelvi poénok, néha kicsit sok is, nem mintha panaszkodnék. Kicsit kanmedvés, kicsit katolikus, ezek nálam annyira nem pluszpontok de hát elfér, nem lehet mindenki anarcho-ökofeminista és tehetséges prózaíró, akkor meg már inkább legyen az utóbbi.
Klassz könyv, na. A borító dizájnért is jár a plusz fél csillag.


Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

Az egyik iskola szerint van az általános és az alkalmazott medvészet. A másik iskola szerint alkalmazott medvészet nincs. A két iskola egyetért abban, hogy medve van.

20-21. oldal

6 hozzászólás
>!
egy_ember

Nekem rengeteg energiámba került nap mint nap, hogy a precizitásnak legalább azt a mértékét fenntartsam, ami nem minősül botrányos slendriánságnak.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: slendrián
4 hozzászólás
>!
egy_ember

Azt, hogy semmi sem lesz többé úgy, ahogy volt, még mindig könnyebben el lehet viselni, mint azt, hogy semmi sem úgy volt.

218. oldal

2 hozzászólás
>!
Zonyika P

Egy végiggondoló kollégám mondta, és hittem neki, mert azok közé tartozott, akik valóban alaposak voltak, hogy örökszerelem kis hibával létezik csak: vagy nem örök, vagy nem szerelem.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

– Az elképzelt medve és a valóságos medve között nincs is olyan nagy különbség. Minden attól függ, mire akarja az ember használni az állatot, pontosabban, miért van szüksége az állatra. Így aztán az elképzelt medve és a valóságos medve egyaránt lehetséges medve, és ezen a ponton mosódnak el a különbségek. A lehetséges medvéken belül pedig már a valószínűség szerint teszünk különbséget. Sokan azt mondják, hogy az elképzelt medvével sokkal könnyebb, mert bármikor, bárhol elképzelhetjük, és mindig pontosan úgy viselkedik, ahogyan szeretnénk, szemben a valóságos medvével, amellyel való találkozáshoz esetenként hosszú utazásra van szükség, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy viselkedik, ahogyan szeretnénk. Vannak, akik még ennél is tovább mennek…

61. oldal

3 hozzászólás
>!
Dün SP

A kávé az irgalmasság cselekedetei közé tartozik, különösen hajnalonta, öt óra körül, amikor a nulladik műszakot elkezdjük, és teljesen fizikai állapotban vagyunk. Mint egy gép, ami nyikorog, recseg, de nem indul be, vagy ha el is kezd kattogni, nem pörög fel, nem veszi föl a fordulatszámot. Kell neki valami törődés, amitől hajlandó, mert minden gép leáll egyszer, mert az még egy gépnek is kevés, hogy azért induljon be, mert tegnap meg tegnapelőtt is beindult. Az még egy gépnek is kevés, hogy ma ettől beinduljon. Mi sem indulunk be ettől, csak dohogunk, nyikorgunk. Mikor Amica megkérdezi, kérsz kávét, akkor nem azért kérdezi meg, hogy kérek-e, hanem azért, mert akarja érezni a hálát a tekintetemben meg a hangomban, és akkor már könnyebben megy ki kávét csinálni, és akkor már én is könnyebben bírom ki, amíg elkészül.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
4 hozzászólás
>!
blueisthenewpink P

A felnőttek jól megforgatják az időt, hátralépnek, és hagyják, hogy a gyerekek megállítsák.

64. oldal - VIII. fejezet (Nyitott Könyvműhely, 2010)

>!
egy_ember

Abban az időben nem használtam az akaratomat. A köröttem levő személyek akaratainak hálója bőségesen elegendő tevékenységet biztosított. Van az a tétel fizikából, hogy ha egy test súlypontja a testen kívülre kerül, akkor a test felborul. Az én súlypontom kívül volt, felborulás ellen részben ballasztokkal, részben pedig imbolygással védekeztem. Ízlelgettem is a gondolatot, hogy kifejlesztem a menekülősportot, meg is vetettem az alapjait néhány társammal, akik közül némelyiknek egyáltalán nem volt súlypontja, és azt kereste, ugyancsak imbolygás útján, másnak meg volt ugyan súlypontja, belül is, súlyos is, de ez meg örökké rettegett, hogy beszakad alatta a föld.

13. oldal

>!
egy_ember

A vadászok, akik, mint említettem, nem túl bonyolult emberek, szeretnek kérdést egyszerűsíteni. Lehetőleg annyira, hogy a végén meghúzhassák a ravaszt.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vadász

Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Karnevál
Romain Gary: Lady L.
Sylvie Germain: Magnus
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Molnár Anna Lujza: Betli
Krzysztof Varga: Függetlenség sugárút
Richard Brautigan: Görögdinnye édes levében
Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung
José Saramago: Kőtutaj