Ez a könyv nem tett jót a lelki békémnek. Valahogy most nem voltam felkészülve ennyi sötétségre és gonoszságra. Igazából csak valami svédet akartam olvasni az életérzés kedvéért, ha már pepparkakát sütöttünk. A pedofília az egyik legnehezebb téma, amiről nyilván egyetlen jóérzésű ember sem olvas szívesen, de szerintem fontos, hogy beszéljünk róla és legyenek ilyen könyvek. Íróként biztos még nehezebb volt, de Roslund jól kezeli a témát; nem szenzációhajhász, megkímél a borzalmas részletektől, de a sejtetés is bőven elég.
Egyszer-kétszer fontolóra vettem, hogy közben elkezdek valami mást is, nehogy teljesen rám telepedjen ez a nyomasztó hangulat végül csak megnéztem anyámmal a Jégvarázs 2-t, de közben annyira izgalmas, hogy a második felétől már le se tudtam tenni. Ebből a szempontból kicsit a Millennium-trilógiára emlékeztetett, ott éreztem utoljára, hogy hiába visel meg, mégis teljesen beszippant. Pedig az elején még idegesített a ok tőmondat, de pár fejezettel később fel sem tűnt.
A karakterizálás remek, jó volt viszontlátni Ewert Grenst és Piet Hoffmannt, bár a felügyelő most eléggé kiakasztott és végig haragudtam rá. Értem, hogy egy nagy, nemesebb célért küzdöttek, de szerintem undorító húzás volt belekeverni Pietet egy ilyen ügybe, mert egyrészt megígérte az előző rész végén, hogy az volt az utolsó, másrészt meg láthattuk, hogy megviselte szerencsétlent, hogy be kellett épülnie a hálózatba. És oké, tényleg kellett a profizmusa, és így megmentették a kislányokat, de nem tudom… én nagyon sajnáltam, de jó, hogy a felesége is támogatta. Ezt biztos nehéz lesz kiheverni.
Tetszett a pici misztikus szál, nekem eszembe se jutott ez a lehetőség, de gyönyörű volt a szimbolikája, és úgy érzem, ez nagy lépés volt Ewert számára. Annak is örültem, hogy nem ér véget sitty-sutty, amint megtalálják a lányokat, hanem bemutatja a következményeket: hogy a sok szenvedés nem múlik el nyomtalanul, és az igazságszolgáltatás buktatóit. Nem tudtam, hogy Svédországban is ilyen nyamvadt büntetést kapnak a pedofilok, én teljes mértékben az amerikai módszert támogatom.
Ezek után már nem számítottam újabb csavarra, de ami a végén kiderül, az döbbenetes, és a legrémesebb minden közül, amit elkövettek a történet során. Nekem még csak meg sem fordult a fejemben spoiler, amíg a felügyelő el nem indult elvarrni ezt a szálat. Minden teljesen más megvilágításba került tőle. spoiler
Azért volt egy kis hiányérzetem, én szívesen láttam volna viszont Piet Hoffmannt, hogy hogyan teszi túl magát az eseményeken, meg különben is megérdemelt volna egy kis családi idillt ezek után. Ennek ellenére tetszett a lezárás, mert hiába felkavaró és vág földhöz még egyszer, mégis eljön egy kis megnyugvás, főleg Ewert életében.