Végzetes ​nyár (Scane-tetralógia 1.) 83% 218 csillagozás

Úgy kezdtem neki ennek a sorozatnak, hogy többen mondták az első részt bírd ki, nem olyan jó, de utána nagyon nagyon jó lesz. Nos, ha nekem az első is nagyon tetszett, akkor mi lesz itt még te jó ég? :D
Egyszerűen imádtam, nagyon jól fel van építve, a karakterek megformálása zseniálisra sikeredett nálam. Ahogy folyamatosan haladunk előre a történetben, úgy bukkanak fel egyre jobban a múltbeli csontvázak a szekrényből. Rakosgattam a kirakóst ide oda, agyaltam, fejtegettem. Volt, amit kitaláltam, na de a végét azt sose gondoltam volna. Az egész helyszíni felépítés is tetszett, a leírások, ahogy Svédország kicsinyke részének a „lakója” lehettem. Egyik legjobb krimi volt, amit mostanság olvastam.
Már a második részt is megkaparintottam és hamarosan olvasom, is, alig várom :)

Érzelmes, misztikus hangulatú krimi. Családi dráma, titkos szerelem, az eltűnés nem a kezdet… Olvasnék még tőle
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/02/vegzetes-nyar.html

Sokkal jobb ez a könyv, mint amire számítottam. Időhiány miatt haladtam vele ilyen lassan, de ma nem tudtam letenni, annyira beszippantott. Két szálon fut a cselekmény, 1983 nyara, és a 20 évvel későbbi jelen. Az eltűnt Billy nővére, Vera, egy titokzatos fiatalember kapcsán kezd el kutakodni a múltban, bár rossz nyomon indul el, mégis felkavarja az állóvizet. Legyen bármilyen kis falu is, mindenhol vannak titkok, azaz csontvázak a szekrényben, Vera pedig szembesül vele, hogy a saját családjában több is. Nem mondhatnám, hogy túl sok szimpatikus szereplőt vonultat fel a regény, még talán szegény Mansson felügyelőt kedveltem leginkább. Az, ami Tommyval történt nem lepett meg, bár a csavar érdekes volt.
Egyszer érdemes elolvasni.

Ez a könyv olyan, mint egy nagyon lassú rohanás. Sokkal inkább egy családi dráma, mint krimi. A történet egy klasszikus dramaturgiai modellt követ a történet kommunikálásához, a múlt és a jelen váltakozásait a fejezetekben. A feldolgozatlan traumával, családi kapcsolatokkal, örökölt szerepekkel, bűnökkel foglalkozik. Azokat a dolgokat, amelyeket soha nem mondtak ki, és olyan dolgokat, amelyeket soha nem kellett volna kimondani. Egy könyv, ahol a város és a vidék ütközik. Mert, ahogy az író írja a könyvében, két féle fiatal nő fel az „Árnyékországban”. Azok, akik maradnak és azok, akik a lehető leggyorsabban távoznak. Ez az egész csak a jó öreg nyakig gombolt, krétaporos, kőunalmas skandi krimi, semmi több. Egy szisztéma egy előre meghatározott szabályrendszer alapján. Hasonlóan ahhoz, ahogy Camilla Läckberg regényei is születtek. Nem igazán akar kiemelkedni a hagyományos-adaptációk közül, mert se nem értelmezi újra, se nem helyezi egy eddig kevésbé megszokott környezetbe, se nem formálja a mai kor elvárásaihoz a történetet. Simán el lehet rajta lötyögni. Már akinek bejön ez a műfaj. Nem, nem a krimi. A lötyögés.

Számomra ilyen a tökéletes krimi: végig rejtélyes, izgalmas, de nincs nincs agyonbonyolítva. off
Az alapszituáció máris felkelti az ember érdeklődését: eltűnik egy ötéves kisfiú a hatalmas birtokukról. A nyomozást két idősíkon követhetjük végig, egyrészt rögtön az eltűnéskor, a másik szálon pedig jó 20 évvel később. Annyira beszippantott a hangulata, két napig szinte ebben éltem. :) Kicsit izgultam, hogy a végével majd agyonüti a szerző az egészet, de szerencsére nem így lett, szépen összeállt a történet. Tényleg csak ajánlani tudom off

Nagyon lassan hömpölygött a történet, talán túl lassan is. Picit nehezem verekedtem át magam rajta. Voltak benne olyan jelenetek, amik nélkül is kiválóan működött volna a történet. A vége viszont olyan váratlan fordulatot tartogatott, hogy az eredetileg szánt 3 helyett, megkapta tőlem a 4 csillagot. Bár inkább ez egy hármas fölé…

Maga a történet jól volt felépítve, de bennem csak egy borzalmas mély sebet ejtett.spoiler A végén krimi helyett egy nyomasztó, feldolgozhatatlan tragédiát kaptam. A titkok lassan kerülnek napvilágra, a karakterek is átcammognak az egészen.

Eltűnik egy kis fiú, és hiába keresik gőzerővel, mégsem akadnak a nyomára. Eltelik 20 év és habár új életet kezdett mindenki a családból, mégis beárnyékolja a múlt a jelenüket. A testvérek visszatérnek a szülőfalujukba, hogy kiderítsék, hogy mi is történt az öccsükkel.
Súlyos családi titkok lappangnak a háttérben, amit mindenki igyekszik elrejteni, de a végén kiderül, hogy senki sem az akinek látszik.

Nagyjából olyan volt, mint amire számítottam az előzetesen elolvasott értékelések alapján.
Bár a várt hangulatot nem igazán hozta, kissé lagymatag volt, de azért olvastam már rosszabbat is, ez egynek elment.
Kevés izgalom, kissé idegesítő főhősnő és maga a rejtély, hogy mi is történt sok évvel ezelőtt a kis Billyvel.
A terápiás részeket szívesen átlapoztam volna, nem sok értelmük volt. A fejezetek közé ékelt szerelmes levelek egy ideig megtévesztőek spoiler
Az pedig már az elejétől eléggé egyértelmű – szerintem –, hogy spoiler
Ha nem tudnám, a többi részeknek milyen pozitív visszhangjuk van, biztos nem akarnám elolvasni az író többi könyvét, mert annyira azért nem győzött meg, hogy tud ennél jobbat is.

Nagyon jóindulatú négyes, éspediglen (milyen szép ez a szó) azért, mert a vége annyira összecsapott, hogy én nem tudom a tenyerem ilyen gyorsan összeütni!
A sztori építkezésével is volt bajom. Túl sokat olvastam Vera magánéleti válságáról és mindezt még rébuszokban osztotta meg velem az író. Nem értettem hogy miért kellett ennyi időnek eltelni ahhoz, hogy elkezdjen az öccse eltűnésével foglalkozni komolyabban. Ha ezt megteszi hamarabb, akkor gyorsabban derül fény az egészre.
Az ügy: jól megbonyolította az író a magyarázatot amit viszont egy fél oldal alatt lezavart. Van ami kitalálható viszont hogy mi is történt Billyvel konkrétan, azt soha senki nem találná ki, és mindezt azért mert az író nem ad annyi morzsát amiből az ember rájöhetne, sőt! Szerintem félre is vezet.
Na jól elmondtam a bajaimat, de egyébként tetszett, hogy itt nem egy nyomozó nyomozta ki az esetet, nem kellett ismét egy jóképű, gyűrött arcú alkesz rendőrt megismerni, persze itt volt nekünk Vera, a testvér, és neki is voltak bajai. Szóval olvasni fogok még az írótól, mert ennek ellenére és a mostani (krimi) felhozatalhoz hasonlítva, ez nem is volt rossz.