Végzetes ​nyár 33 csillagozás

Anders de la Motte: Végzetes nyár

1983-ban, egy nyár végi, fülledt éjszakán az ötéves Billy eltűnik egy világvégi svéd tanyáról, és csak a cipőjét találják meg a környező kukoricaföldeken. Hiába keresik hetekig, a kisfiú nem kerül elő, és a faluban rosszindulatú pletykák kelnek szárnyra. A gyanúsítgatások azonban nem segítenek megoldani a rejtélyt, ezért a rendőrség hosszas tanácstalanság után kénytelen eredménytelenül lezárni a nyomozást.
Húsz évvel később az eltűnt kisfiú nővére, Veronica pszichológusként dolgozik Stockholmban. Egy nap a terápiás csoportjához csatlakozik egy fiatalember, aki nem tudja feldolgozni gyermekkora legnagyobb veszteségét: a legjobb barátja eltűnését. A története egybevág Billy esetével, ráadásul a férfi kísértetiesen emlékezteti Veronicát az öccsére. A nő tudja, hogy rég behegedett sebeket tép fel a kutatással, mégis úgy dönt, hogy annyi év után hazalátogat, és kideríti, mi történt azon a végzetes éjszakán.

Eredeti mű: Anders de la Motte: Slutet på sommaren

>!
General Press, Budapest, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520672 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
General Press, Budapest, 2017
360 oldal · ISBN: 9789634520689 · Fordította: Dobosi Beáta

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Érzelmes, misztikus hangulatú krimi. Családi dráma, titkos szerelem, az eltűnés nem a kezdet… Olvasnék még tőle
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/02/vegzetes-nyar.html

4 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Sokkal jobb ez a könyv, mint amire számítottam. Időhiány miatt haladtam vele ilyen lassan, de ma nem tudtam letenni, annyira beszippantott. Két szálon fut a cselekmény, 1983 nyara, és a 20 évvel későbbi jelen. Az eltűnt Billy nővére, Vera, egy titokzatos fiatalember kapcsán kezd el kutakodni a múltban, bár rossz nyomon indul el, mégis felkavarja az állóvizet. Legyen bármilyen kis falu is, mindenhol vannak titkok, azaz csontvázak a szekrényben, Vera pedig szembesül vele, hogy a saját családjában több is. Nem mondhatnám, hogy túl sok szimpatikus szereplőt vonultat fel a regény, még talán szegény Mansson felügyelőt kedveltem leginkább. Az, ami Tommyval történt nem lepett meg, bár a csavar érdekes volt.
Egyszer érdemes elolvasni.

>!
mate55 
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Ez a könyv olyan, mint egy nagyon lassú rohanás. Sokkal inkább egy családi dráma, mint krimi. A történet egy klasszikus dramaturgiai modellt követ a történet kommunikálásához, a múlt és a jelen váltakozásait a fejezetekben. A feldolgozatlan traumával, családi kapcsolatokkal, örökölt szerepekkel, bűnökkel foglalkozik. Azokat a dolgokat, amelyeket soha nem mondtak ki, és olyan dolgokat, amelyeket soha nem kellett volna kimondani. Egy könyv, ahol a város és a vidék ütközik. Mert, ahogy az író írja a könyvében, két féle fiatal nő fel az „Árnyékországban”. Azok, akik maradnak és azok, akik a lehető leggyorsabban távoznak. Ez az egész csak a jó öreg nyakig gombolt, krétaporos, kőunalmas skandi krimi, semmi több. Egy szisztéma egy előre meghatározott szabályrendszer alapján. Hasonlóan ahhoz, ahogy Camilla Läckberg regényei is születtek. Nem igazán akar kiemelkedni a hagyományos-adaptációk közül, mert se nem értelmezi újra, se nem helyezi egy eddig kevésbé megszokott környezetbe, se nem formálja a mai kor elvárásaihoz a történetet. Simán el lehet rajta lötyögni. Már akinek bejön ez a műfaj. Nem, nem a krimi. A lötyögés.

3 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Egészen jó volt ez. Hozta a skandináv krimik depresszív hangulatát.
Két idősíkon játszódik a történet: 1983 nyarán, mikor a kis Billy nem ment haza, nyomon követhetjük a keresést és a nyomozást, valamint napjainkban, Billy nővére, Vera/Veronika életét ismerjük meg. A lány elég hamar elmenekült nyomasztó otthonából, ahol Billy eltűnése után minden megváltozott. Ez a rész, Veronika története a gyengesége a könyvnek, elég kidolgozatlan, csak egy odavetett másfél oldalas magyarázat arról, hol siklott ki az élete.
A fejezeteket szerelmeslevél-részletek választják el egymástól. spoiler Veronika egyébként gyásztanácsadó terapeuta, embereknek segít feldolgozni szeretteik elvesztését, hát az a pár jelenet, ami a terápiákon játszódott, nem győzött meg, hogy ő a világ legjobb pszichológusa. Aztán az egyik csoportterápián megjelenik egy fiatalember, aki felkavarja az állóvizet, és Veronikának vissza kell mennie szülőfalujába, hogy pontot tegyen az ügy végére, és kiderítse, mi történt a kisöccsével azon a réges-régi nyáron.
Kicsit kiszámítható, de azért volt, amire nem jöttem rá. Nem mondom, hogy sokszorolvasós, de egyszer nyugodtan lehet időt szakítani rá, ha szereted a skandikat.

>!
smetalin
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Nagyon jóindulatú négyes, éspediglen (milyen szép ez a szó) azért, mert a vége annyira összecsapott, hogy én nem tudom a tenyerem ilyen gyorsan összeütni!
A sztori építkezésével is volt bajom. Túl sokat olvastam Vera magánéleti válságáról és mindezt még rébuszokban osztotta meg velem az író. Nem értettem hogy miért kellett ennyi időnek eltelni ahhoz, hogy elkezdjen az öccse eltűnésével foglalkozni komolyabban. Ha ezt megteszi hamarabb, akkor gyorsabban derül fény az egészre.
Az ügy: jól megbonyolította az író a magyarázatot amit viszont egy fél oldal alatt lezavart. Van ami kitalálható viszont hogy mi is történt Billyvel konkrétan, azt soha senki nem találná ki, és mindezt azért mert az író nem ad annyi morzsát amiből az ember rájöhetne, sőt! Szerintem félre is vezet.
Na jól elmondtam a bajaimat, de egyébként tetszett, hogy itt nem egy nyomozó nyomozta ki az esetet, nem kellett ismét egy jóképű, gyűrött arcú alkesz rendőrt megismerni, persze itt volt nekünk Vera, a testvér, és neki is voltak bajai. Szóval olvasni fogok még az írótól, mert ennek ellenére és a mostani (krimi) felhozatalhoz hasonlítva, ez nem is volt rossz.

>!
Kókuszka
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Maga a történet jól volt felépítve, de bennem csak egy borzalmas mély sebet ejtett. Egy ötéves, pici fiú ezért nem élhetett tovább? A végén krimi helyett egy nyomasztó, feldolgozhatatlan tragédiát kaptam. A titkok lassan kerülnek napvilágra, a karakterek is átcammognak az egészen.

>!
Nefi
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Jó volt végre egy jó kis skandináv krimit olvasni :) Már nagyon hiányzott.
Bevallom kicsit mást vártam, annyira magas volt az értékelése, és annyira be volt harangozva az ajánlója, hogy valami hatalmas nagy durranást vártam a végén, de ezt a reményemet a könyv nem váltotta be.
Jó volt, jó volt, de nekem Morc és Asszád, vagy valamelyik Bergman sorozat (Sebastian főleg, de azért Frederika is) nagyon magasra rakta a skandináv krimikkel kapcsolatos elvárásaimat, Larsonról meg ne is beszéljünk. Úgyhogy, ha ők nálam 5 csillagosak, akkor ez így ebben a formában nálam „csak” 4 kis csillag.
Nem volt rossz, de pl. nekem idén az Aszály című könyv jobban ütött.

1 hozzászólás
>!
Zanit
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Nagyon lassan haladtam vele, és nem időhiány miatt. Nem volt képes fenntartani az érdeklődésem, hiába indult erőteljesen. Túl lassú, túl unalmas, túl körülményes.
A vége meglepett, nem erre számítottam volna, de így is csak 3 csillagot érdemel.

>!
Hollóhát
Anders de la Motte: Végzetes nyár

A skandinávok általában versenyt csinálnak abból, hogy x oldalszám alatt ki tudja a legtöbb aberrált, beteg szereplőt felsorakoztatni, mármint ennnnnyi nemi erőszak a világon nincs! legalábbis szívből merem remélni…. De ebben az esetben nem estek át ló túlsó oldalára, ami mindenképpen elősegíti a pozitív elbírálást. Persze a többé-kevésbé indokolt depresszió itt is csöpög a csapból, ez már szinte műfaji elvárás. Mondjuk lehet én is nagyon szomorú lennék, ha minden nap hideg és sötét lenne, meg fura nyers halas kajákat kéne enni, miközben lemészárolják a családomat, de elkalandoztam…

Szóval főszereplőnk gyászterapeuta, szakmájában valószínűleg legrosszabb a világon, és emberileg se éppen egy főnyeremény. Persze tragikus gyermekkor, meg a szokásos… Mégis jobb híján utána botladozik a családját sújtó tragédia felgöngyölítésének, egy szépreményű fiatalember, nos, szépreményű… szemeiért? Akinek a rejtélyes kilétére egyébként nagyjából tíz oldal után rá lehet jönni, kivéve, ha az ember lánya egy skandináv krimiben szerepel. A befejezés ellenben teljesen megtippelhetetlen, kicsit a semmiből előrángatott, de emiatt igazán nem kéne nyavalyognom egy krimi esetében.

DE minden szurkálódást félretéve, azért ez a családi rejtély/dráma kibogozása simán le tudott kötni órákra, és magabiztosan hozta az egy délutánnyi izgalmas kikapcsolódást.

>!
szvandaaa
Anders de la Motte: Végzetes nyár

Indokolatlannak érzem a gyenge molyos értékelést… Ez egy kemény pszicho-thriller és nagyon jól megírva. Kidolgozott karakterekkel, valódi problémákkal. Megfelelően trükközve ahhoz, hogy az olvasó ne lásson tisztán, de idővel számára is összeálljon a történet.
Szerintem nagyon érdekes témához nyúlt az író azzal, hogy egy eltűnést állított a regény középpontjába. Tovább fokozta a kedélyeket, hogy a múlt-jelen idősík között ugrálva mindig felcsigázta az érdeklődést. Voltak ugyan haloványabb jelenetek (pl.: Vera a bányában), ami teljesen irreleváns volt a sztori szempontjából, összességében mégis meglepő bűnügyi történet, ahol az utolsó lapokig kell ténylegesen várni arra, hogy ki a gyilkos. Kevés olyan könyv van, amiben előre olvasva ez nem derül ki. A megoldás pedig egyszerre sokkoló és szívszorító. Nagyon mesteri történet.
Csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

>!
mate55 

Néha annyira akarja az ember, hogy valami igaz legyen, hogy nem látja meg az igazságot.

205. oldal

>!
mate55 

Érdekes, hogyan gyógyít meg a szervezet egy sebet. A környékét erősebbé teszi, mint amilyen volt. Az ésszel ellentétben a test tanul a hibáiból.

229. oldal

>!
mate55 

Hát nem ez a lényeg? Hogy akit az ember szeret, boldog legyen.

437. oldal

>!
robinson P

Megzendül az ég. Tompa, fenyegető dörgés, amely lassan végiggördül a falu felett. Egy vadállat, amelyet szabadon engedtek.

>!
Kókuszka 

– Azt akarom mondani, hogy az embernek előbb-utóbb el kell engednie a múltat. Különben félő, hogy ott reked.

237. oldal, 43.fejezet

>!
robinson P

A víz bugyborékolni kezdett. Odalent felsejlett valami sötét, aztán valami világos. Sailor gyomra összerándult a látványtól. Fej, váll, valami karszerű.

>!
robinson P

A gyász teljes odaadást követel, amíg a szívet tépő fájdalom át nem alakul valami kezelhetőbbé. Az emberi psziché mindig igyekszik fényt találni, a legáthatolhatatlanabb sötétség mélyén is. Reménysugár után kutat, amelybe belekapaszkodhat.

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · gyász
>!
Anita_Takács

A város olyan embereknek való, akik valójában máshol vannak otthon, csak maguk sem tudják, hol.

>!
robinson P

A sörétes puska nem valami bonyolult fegyver. Két egyenes cső, ugyanennyi patron. Nem kell célozni, csak tartani és erősen szorítani.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Camilla Läckberg: A hableány
Mons Kallentoft: Véres tél
Karin Alvtegen: A kitaszított
Håkan Nesser: A Borkmann-elv
Lars Kepler: A bosszúálló
Astrid Lindgren: Az ifjú mesterdetektív
Jens Lapidus: Instant dohány
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: A tanítvány