Pokoli ​tél (Scane-tetralógia 3.) 110 csillagozás

Anders de la Motte: Pokoli tél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Laura ​fél a tűztől. Egyetlen égő gyertya elegendő ahhoz, hogy a lelki szemei előtt lángba boruljon a szoba, ahol tartózkodik. A rettegés tizenöt éves kora óta tart, amikor a barátaival majdnem bennégett a nagynénje üdülőtelepének a tánctermében. A végzetes téli éjszaka örökre megváltoztatja a fiatalok és családjuk sorsát, nem mindenkinek sikerül ugyanis kimenekülnie: Laura legjobb barátnője életét veszti a tűzben.
Amikor harminc évvel később, a nagynénje halála után Laura megörökli az üdülőtelepet, visszatér a dél-svédországi kisvárosba. A helyi lakosok azonban egyáltalán nem örülnek a sikeres stockholmi üzletasszony érkezésének, ami felszakítja a tragédia okozta régi sebeket. Nemsokára gyanús tűzesetek történnek a környéken, Laura pedig furcsa körülményekre bukkan a nagynénje halálával kapcsolatban. Lehet, hogy az asszony megtudott valamit, amit nem lett volna szabad? Valamit, ami új megvilágításba helyezi azt a harminc évvel korábbi borzalmas éjszakát. Valamit, ami talán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
General Press, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523253 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
General Press, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789634523529 · Fordította: Dobosi Beáta

Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

És még mindig tudnak találni kreatív áttűnéseket a múlt és a jelen szálai között. Jelen esetünkben is, ahol az örök változhatatlanság jelszava a múlt, ez az emésztetlen, megsiratott, temetetlen, éppen ezért most is mérgező múlt, ahol a “félelem”, “veszteség” és “áldozat” szavak új, mélyebb értelmet kapnak, hogy „visszatérve” a jelenbe megváltást kínáljanak. Ugyanakkor élesen, pontosan megmutatja azt is, hogy az áldozat-szereplői valójában önmaguk ellenségei: saját múltjuk által lebénított, tehetetlen, változtatni (majdnem) képtelen foglyai. A napfénytelenség, a hideg tél, a ködös-nyirkos levegő, és a szinte sohasem mosolygó emberek olyan fagyos, vészjósló képeket nyújtanak, hogy ideálisabb miliőt el sem tudnék elképzelni egy skandináv thrillerhez. De la Motte tökéletesen ismeri az emberi kíváncsiság alaptörvényeit, és ezt a tudását ki is használja a lakosság ábrázolásánál, ráadásul ezzel manipulál minket olvasókat is. Szereplői mellett képes bizalmi viszonyt kialakítani velünk, ezáltal ügyesen félrevezet, hogy már a könyve elején biztos kézzel nagy téteket tegyünk arra, hogy mi is történt a múltban. Persze ahogy haladunk előre, egyre inkább rádöbbenünk, hogy ismereteink egyre homályosabbak, a regény vége felé tökéletes a zavar, mert igazából nem tudunk semmit. Rendkívül örültem, hogy az izgalmakat ezúttal a beszélgetős pillanatok adják, így a könyv képes volt valamennyit visszahozni az évtizedekkel ezelőtt virágzását élő, rejtvényfejtős krimik világából.

4 hozzászólás
robinson P>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

Két szálon ismerjük meg az eseményeket, a bevált recepten nem változtatott Anders. A jelen és egy 30 évvel korábbi tűz áll a cselekmény hátterében. A krimi a lélektaniságával üt, eleinte lassabban fog tüzet a történet, sokáig izzik a parázs, mire igazán fellobbannak a lángok. Utána azonban perzsel, éget, egy olyan befejezéssel, ami többszörösen meglepi az olvasót.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/pokoli-tel.html

maya75>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

Ismét egy jó kis északi havas, misztikus nyomozós történet. :) Jól esik így a 30 fokban. :)
Ez a rész megint nagyon tetszett nekem, hozta a „nyár” színvonalát. Nagyon bírtam ezt a rejtélyes hangulatot, a helyszínt, a szereplőket. Igazából az egyik csavarra félig rájöttem, vagy lehet, hogy egészen, csak nem fogalmaztam meg magamnak. :)
Egyébként meg napok óta azon gondolkozom, miért tetszett ez a könyv ennyire, és miért nem tetszett az „ősz”, de nem igazán tudom a választ. Talán a karakterek állhattak itt közelebb hozzám.

1 hozzászólás
Kókuszka>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

Melankolikus, szomorú hangulatú, brutális erőszakot nélkülöző, inkább lélektani, régmúlt eseményeire épülő skandináv krimi. A múltbeli titkok és a jelen eseményei párhuzamosan váltakoznak. Minden egy harminc évvel korábbi tűzesethez kötődik, mely örökre megváltoztatja a fiatalok életét. Elhallgatások, düh, bosszúvágy, viszonzatlan szerelem, újra fellobbanó lángok és egy mindent átíró befejezés. Aki nem szereti a sok vért, de vágyakozik egy jó krimire bátran kezdjen neki.

EssentialHencsi P>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

Anders de la Motte ragaszkodik a bevált módszeréhez: adott a főszereplő, akivel gyerekkorában valami rossz történt, de mikor felnő, vissza kell térnie a régi helyszínre. Itt azok, akik ottmaradtak, megpróbálnak neki betartani, de főhősünk megoldja a problémát a mostban, és lerántja a leplet a harmincéves rejtélyről is. Itt a vége, fuss el véle.
Mondom, ez már a harmadik könyv ugyanezzel a történetetmenettel, mégis mindháromszor működik, és az a véleményem, a következőnél is fog.

smetalin>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

Nagyon kis huncut z az Anders , azt gondoltam milyen kis okos vagyok majd jól az orromra koppintott. Tetszik a stílusa még mindig, jól keveri a lapokat és nem kapkod. Az is szimpatikus benne, hogy nincsenek „beteg” lelkű nyomozók akiknek a magánéleti kudarcait követhetnénk nyomon a részekben. Minden könyv más szerepkő gárda, más helyszín, de ugyanolyan jó színvonal.
Halálos tavasz, mikor jössz? Várlak………:)

6 hozzászólás
mezei P>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

Hát nem is tudom.
Letehetetlen. Ez tény.
De csak most, a harmadik könyv után jöttem rá, hogy… hogy…..hogy ugyanezt éreztem Harlan Coben írásai után is. Ezt a végtelen lehangoltságot. Anders de la Motte és Harlan Coben történeteiben nem az áldozatokat sajnáljuk. Hanem azokat, akik életben maradtak. Ellentétben sok krimivel és thrillerrel itt nem a „gonosz” a főszereplő. Itt a legnagyobb tragédiákat a véletlen és a rossz döntések okozzák.
Visszatérve erre a könyvre: hasonlóan a sorozat többi könyvéhez, párhuzamosan olvashatjuk a múlt és a jelen történéseit. Hasonlóan a sorozat többi könyvéhez, ez is izgalmas, szívszorító, és lebilincselő. Ugyanakkor itt a végét valahogy rövidnek, lezáratlannak éreztem, hiányérzetem maradt. Érdekelt volna egy beszélgetés Laura és Johnny Miller között. Vagy egy beszélgetés Laura és az anyja között.
Így vagy úgy, ez egy remek sorozat, de szerintem időt kell hagyni a részek olvasása között.

Mónika_T P>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

A nyár és az ősz után már teljes mértékben tudtam mire számítsak. Ugyanaz a séma, a hangulat, minden. Talán kicsit itt jobban meg lettek keverve a szálak. Az író mélyebben elrejtett dolgokat. Nehezebb volt kitalálni mi lesz a vége, és ki kicsoda valójában. spoiler
Nem tudom, hogy ezért-e vagy valami más miatt, de még jobban tetszett, mint az előző két rész.
Talán még hozzájön az is, hogy itt egyformán volt izgalmas a jelen és a múlt, így sokkal jobban lekötött az egész történet.
Nagyon sajnáltam, hogy spoiler.

És végül jöjjön a tavasz!
Kicsit azért már most sajnálom, hogy csak 4 évszak van. :-)

Mariann_ P>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

A vége megmentette.
Valójában 3/4 része olyan langyos , szokták mondani „nem rágtam le a körmöm izgalmamban ” .Még másik könyvet is olvastam mellette.
Nem azért, mert mindenhol vérnek kellett volna folynia, de olyan lassan csordogáló történet volt a jelenben és a múltban.
Aztán felpörgött….
Persze tálalás kérdése, az író tudta mit akar, de ha nem hívja fel a figyelmet valamire, akkor képtelenség kitalálni, mert a sok gyanúsítgatás során fel sem merült a valódi tettes kiléte. Ha (visszaolvastam ) nem is utalt semmi arra, hogy a későbbi tettes járt-e egyáltalán azon a helyszínen , akkor nem tulajdonítunk neki jelentőséget.

Ėva71>!
Anders de la Motte: Pokoli tél

Éppen ilyen hideg, téli, decemberi napokra való olvasnivaló. Laura, aki megörökli nagynénje üdülőtelepét visszatér gyermekkora helyszínére, ahol egy sok évvel ezelőtti december 13-i, Luca-napi tűzesetben veszett el a felhőtlen gyermekkora. A tragédia mai is kísérti és Laura magán viseli testi és lelki nyomait annak az éjszakának. És most, hogy újra itt van mégsem tud szabadulni és egyre több kérdés merül fel benne a tűzesettel kapcsolatban, a 30 évvel korábbi események darabkái kezdenek összeállni, de ennek valaki nem nagyon örül. Motte szereplői a múlt sérüléseit magukkal cipelő emberek, igazi, izgalmas, lélektani krimi.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Az öregedést nem lehetett egy meghatározott időponthoz kötni. A változás észrevétlenül következett be, mint amikor az őszi falevelek lassan lehullnak, és egy reggel arra ébred az ember, hogy beköszöntött a tél.

robinson P>!

A szüleit nem válogathatja meg az ember, hercegnőm. Ahogy a gyerekeit sem.

mezei P>!

– Na, ott volt?
– Ki?
– Mit gondolsz, ki? A lovagod. Aki után harminc éve sóvárogsz titokban.
– Nem – feleli Laura. – Nem jött el.
Hallja a csalódottságot a hangjában.
– Talán jobb is így – mondja Steph. – Biztosan nős, pocakos, és szőrös a háta. Or worse…
– Mi lehet ennél rosszabb?
– Szélsőjobbos. Vegán. Vagy szívet mutat a kezével.

125. oldal

maya75>!

Amikor az ember gyerek, minden olyan egyszerű. A kincs, a kastély és a legjobb barátnő elég is az örök boldogsághoz.

60. oldal

Mónika_T P>!

Az ember mindig az marad, aki, hercegnőm. Ha törik, ha szakad…

B_Tünde P>!

De mindegy is, mert ugyanazt a hibát követte el, mint mindenki más: elhitte, hogy csak fehér hattyú létezik.

mate55 P>!

Az éjjeliszekrényen két könyv feküdt. A demokratikus terrorista Jan Guillou-tól és a Zabhegyező J. D. Salingertől.

303. oldal

Mónika_T P>!

Néha, főleg télen a vízi tündér kijött a szárazföldre, hogy lecsaljon valakit magával a mélybe. Hogy osztozzon vele a magányában.


A sorozat következő kötete

Scane-tetralógia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Salla Simukka: Vérvörös
Jo Nesbø: Hóember
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Karen Rose: Sikíts értem
Chris Carter: Kivégzés
J. D. Robb: Halálos összeesküvés
Daniel Cole: Hóhér
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Alice Feeney: Időnként hazudok