Kegyetlen ​tavasz (Scane-tetralógia 4.) 89% 94 csillagozás

A szerző három korábbi könyvéhez hasonlóan, ugyanazt a magával ragadó dramaturgiai modellt követi: a múltban elkövetett bűncselekmények, amelyek különféle okokból a jelen eseményei miatt ismét felszínre kerülnek. Bár hosszú idő telt el a múlt eseményei óta, a kis közösségben sokakban még mindig jelen van a bánat. Úgy tűnik, mindenkinek vannak titkai a bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban. Ez gyanúkra és a kételyekre utal, még akkor is, ha „ráteszed a fedelet”, és kerülöd a nyílt beszélgetést róluk. Fokozatosan sűrűsödik a hangulat, mélyül a sötétség, ráadásul mindenkinek oka van félteni a saját életét. A végeredmény lassan, izgalmasan bontakozik ki, több gyanúsítottan keresztül jutunk el az igazi „tettesig”, akire valószínűleg csak kevesen gyanakodtunk volna. Olyan krimi, amelyet valahol egy kirakós nyomozó és egy kapcsolati regény közé helyeznék. A feszültség szintje nem túl magas, a történet inkább magával ragadó, mint idegtépő. A stílusbravúr helyett a hétköznapi életre tudunk figyelni, a jelentéktelennek tűnő kisembereknek a maga földi mennyországával és pokoljárásaival. Mindenkinek ajánlom, mind a detektívmese szerelmeseinek, mind azoknak, akik nem olvasnak nyomozós történeteket. Mert sokkal több, mint egy krimi.

Elérkeztünk a Scane-tetralógia évszakokat felölelő krimisorozatot lezáró tavaszi áldozathoz, egy tizenhat éves lány titkokkal teli halálához. Itt is, mint a Pokoli télben a huszonhárom évvel korábbi események örökre megváltoztatják a résztvevők életét, soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt. A múltbeli titkok és a jelen eseményei párhuzamosan váltakoznak. A svéd kisvárosba költöző háziorvos megszállottja lett a Zöld Ember rituális újjászületési ceremóniáján történteknek, miközben ő is súlyos titkokat hordoz. Lassan építkező, misztikus, lélektani, családi dráma is egyben, mindenki gyanús, lehet agyalgatni, a csattanó sem marad el.

Semmivel nem lóg ki a sorból, a bevált receptet követve, szépirodalmi igényességgel megírt, lélektani dráma. A múlt borzalmai lassan bontakoznak ki az erdő és az idő homályából. A cselekményt váltakozva a múlt és a jelen között követhetjük. Sok szempontból egy igazán jól felépített cselekményű könyv, ahol a feszültség lapról lapra emelkedik.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/08/kegyetlen-tavasz.html

A négy évszak végére értem. Hozta a megszokott refrént, csak a szöveg volt más, most egy kicsit úgy éreztem lehetett volna jobb is. Nekem a főszereplő személye, a mesélő, nem volt kerek se szimpatikus se semmilyen. A többi szereplő, hát nem voltak kevesen, néha azon morfondíroztam kiről is van most szó, az egész történetet, hogy mi történt a múltban rendesen megcifrázta, még véletlenül se tudta belőni az ember mi történhetett. Nekem tetszik a stílusa, szóval ha már tervezi a hónapok megírását, én olvasni fogom.
Helló őrült január, vérfagyasztó február, bomlasztó március……bármi jöhet!:)

Azt hittem, a Pokoli tél lesz nálam a favorit, de ez, valami brutál jó volt szerintem.
Megint a múlt-jelen váltakozik, mindenki gyanús, vannak itt is idegesítő szereplők, de összességében egy izgalmas történetet kaptunk, így a Scane-tetralógia lezárásaként, pedig a kezdés az elég gyenge volt, de részről részre egyre jobb lett az író. Láttam van neki valami másik skandináv krimi sorozata, hátha azt is kiadják majd nálunk.

A tetralógia végére értem, de szívesen olvasnék még a szerzőtől, annyira tetszett a „tavasz” is. Érdekes, hogy most kicsit nehezebben indult be a történet, vagy talán megkavart a hirtelen sok (és svéd nevű) szereplő, de egyszer csak azt éreztem, hogy nem tudom letenni. Nagyon szeretem ezt a sejtelmes, misztikus hangulatot, ami a szerző minden könyvében megvan, itt konkrétan az erdei kastélyos környezetnek és a múltbeli rituális gyilkosságnak köszönhetően.
spoiler

Elég döcögősen indult, már azt hittem nagy csalódás lesz. Mondjuk az az előző részekre is igaz, hogy nem volt rögtön izgalmas, csak később kezdett lekötni a történet, de akkor aztán nagyon.
Itt is így volt, csak hosszabbra nyúlt a kevésbé érdekfeszítő rész. De a vége kárpótolt érte.

Ahogy a könyvben többször is említve volt, ez egy családi tragédia.
De nem csak Elitáé és a családjáé, hanem több család évtizedeken át cipelt tragédiája.
Volt aki feleslegesen hibáztatta magát, és volt aki nem is igazán volt tisztában a saját szerepével. Viszont mindenki védett valakit, aminek következményeként sok volt a félreértés, és súlyos titkokat kellett megőrizniük hosszú időn keresztül, feleslegesen. spoiler
És van a főszereplőnk, Thea, a saját eltitkolt múltjával, akit nem hagy nyugodni ez a régi történet a tavaszi áldozatról, és mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazságot.
Sok a gyanúsítható szereplő, voltak csavarok a végén rendesen, de a befejezés nagyrészt sejthető. A legvégső spoiler, az meglepett, és kicsit már túlzásként hatott is elsőre. De azért nem volt rossz.

Talán nem kellett volna egymás után olvasnom a 4 évszakot. Túlságosan nyomasztó volt így. Imádom a skandináv krimiket, de a komor hangulatuk egy idő után rátelepszik a lelkemre.
Anders de la Motte viszont kedvencem lett, és remélem ír még hasonlóan jó történeteket!

igazság szerint fogalmam sincs arról, hogy mért olvasom ezt a sorozatot…
mindig úgy járok, hogy a fülszöveg felcsigáz.. aztán nagy kedvvel belevetem magam.. és valahol a 100. oldalnál elfogy a lelkesedés… mert csak mondja és mondja és mondja én meg egy helyben toporgok.. semmire se jutok… túl titokzatos.. de mégsem.. mert pl. itt is.. őszintén, kinek nem volt világos, hogy Thea spoiler
vagy kinek nem esett le, hogy Thea spoiler
vagy meglepett bárkit is, hogy nem Arne volt valójában a? spoiler
vagy hogy Hubert szerelmes volt spoiler vagy fordítva vagy mindkettő?!
aah nem tudom!! komolyan, szerintem ennek az Anders-nek van valami kis trükkje, ami messzire és látatlanba elér.. talán az írásmódja..?! mert hiába nem igazán tetszik, és olykor unalmas is.. mégis belekezdek majd egy másik könyvébe..
egyszer bekell hogy robbanjon! egyszer 5 csilis könyvet ír.. nekem

Már az előző könyvnél is sokat gondolkodtam azon, hogy Anders de la Motte nem az a tipikus skandináv krimi író. A helyszín stimmel, de nagyjából ennyiben ki is merül ennek a könyvnek a skandinávsága, és ez nem negatív kritika, csak aki vérbeli skandi krimire vágyik, az lehet, hogy csalódni fog. Nem is tudom egyébként, hogy lehet-e ezt a könyvet kriminek nevezni, mert a Kegyetlen tavasz egy feszültségekkel és titkokkal teli nyomozás története, amiben inkább az emberi kapcsolatokon és sorsokon van a hangsúly. Itt van egy súlyosan traumatizált múltú nő, aki a nyomozása során kénytelen önmagával és a múltjával is szembenézni.

Nagyon szeretem de la Motte stílusát, ami még mindig nagyon igényes, ráadásul elképesztően gördülékenyen és kifejezően ír és kifejezetten díjaztam, hogy spoiler.
A Kegyetlen tavasz is levett a lábamról, még a kisebb hibái ellenére is. Csak ismételni tudom magam és ugyanazt írni, mint a Pokoli tél kapcsán: azoknak ajánlom, akik csavaros és izgalmas, feszültségekkel teli történetet szeretnének olvasni kaszabolások és fröcsögő vér nélkül, de a lélektani vonaltól sem rettennek meg. Tökéletes könyv bekuckózós őszi estékre.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.hu/anders-de-la-motte-kegye…

Egy picit szomorú vagyok. Nagyon szerettem ezt a tetralógiát, azonban most véget ért.
A felépítés és a jól bevált recept ugyanaz, mint az előző részeknél. Adott egy évtizedekkel korábban esett gyilkosság, mely felkelti a jelenben a főszereplőnk figyelmét és nyomozni kezd. Egyszerre zajlik előttünk a nyomozás, és ismerjük meg a gyilkosság napjának mozzanatait. Azonban ez a rész sokkal inkább lélektani, mint krimi, nagyobb hangsúlyt fektet az emberi kapcsolatokra.
A sztori és a könyv hangulata egyszerre hozza azt a kellő sejtelmességet, ami nekem személy szerint nagyon bejött. Egy lápos, mocsaras erdő, egy kastély, egy kis svéd falu a furcsa kis tavaszi babonájukkal, és persze a lakók, akik mindig többet tudnak, mint amennyit hajlandóak lennének elárulni.