Alea, ​az eszkimó lány 56 csillagozás

Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

„Engedjétek meg barátaim, hogy bemutassam nektek a legjobb aiviktoki vadászunkat, régi pajtásomat, Aleát. Tudom, hogy ti is álmodoztok ilyesmiről titokban, hát úgy nézzetek erre a lányra, hogy nagyvadakra vadászik, mióta fel tudja emelni a puskát.” – Így mutatják be a század elején a Londonba látogató eszkimó lányt. Mert Alea, a regény hőse olyan országban él, ahol a nők a természet erőivel ugyanúgy harcolnak, mint a férfiak. Az eszkimó kislány részt vesz a veszélyes vadászatban, halászatban, mint apja vagy fiútestvére. Csak tízéves, amikor anyját tragikus körülmények közt elveszti, és ez a szomorú esemény még nagyobb önállóságra kényszeríti. Viszontagságos életének megpróbáltatásait, örömeit tárja elénk a regény, amelyben az eszkimó származású írónő állít szüleinek emléket. A gazdag ismeretanyagot tartalmazó könyvet G. Beke Margit fordításában, Fekete Mária illusztrációival ismeri meg a magyar olvasó.

Eredeti cím: Wild Like The Foxes: The True Story of an Eskimo Girl

Eredeti megjelenés éve: 1956

Kiadói ajánlás: 13 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632998237 · Fordította: G. Beke Margit
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
ISBN: 9789633442142 · Fordította: G. Beke Margit
>!
Móra, Budapest, 1974
170 oldal · keménytáblás · ISBN: 963110124X · Fordította: G. Beke Margit · Illusztrálta: Fekete Mária

Kedvencelte 4

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Levandra P
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Ezt a különleges könyvet anyukám polcán találtam anno. Alig voltam tìz éves, amikor először olvastam. Talán az időjárásnak is köszönhetem, hogy eszembe jutott és újra akartam olvasni. Most is ugyanúgy magával ragadott a történet, mint kislány koromban, amikor csodálkozva olvastam ezekről az idegen, de különleges kultúráju emberekről. Első találkozásom volt az eszkimókkal és minden mondatát éhes szemekkel faltam. Sajátos írói stílusának köszönhetően a hangulata is jobban megfogott. Semmit sem vesztett értékéből ennyi év után sem.

2 hozzászólás
>!
ursus MP
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Nem tudom, hogy ez korral jár-e, de hatvan felé közeledő lányos apaként nemrégiben kezdtek érdekelni a hajdani Csíkos Könyvek sorozatban megjelent opuszok. Lányaim olvasmányai közül ezeket jórészt kiszorította a modernebb tiniirodalom és a Harry Potter, így amikor két, a közelmúltban olvasott Kertész Erzsébet után szembe jött velem a Molyon ez a könyv, és mivel az amerikai őslakók mindig is érdekeltek, gondoltam, megnézem, mit veszítettek gyermekeim. Miután az írónő maga is eszkimó, a sztori pedig lényegében családtörténet, lelkesen fogtam neki az olvasásnak. Nem bántam meg azt a pár órát, amit ráfordítottam, bár, ha annak idején módomban állt volna tizenhárom éves kislányként találkozni a történettel, amire nyilván semmi esélyem nem lehetett, valószínűleg jobban megfogott volna. Általában azzal foglalkozom, ami egy könyvben benne van, és nem azzal, ami nincs, de szívesen vettem volna némileg több részletet a vadászat, a jégkunyhó építés és általában véve az eszkimó lét rejtelmeiről, nem beszélve a hitvilágról, aminek a szele sem érintette meg a szereplőket. Mindemellett könnyű, olvasmányos szöveggel találkoztam, ami ma is ajánlható az ifjúságnak, illetve életkortól függetlenül bárkinek, aki időlegesen elfáradva az élet értelmének kutatásában, valami kellemesen gördülékeny olvasmányra vágyik.

>!
Ibanez MP
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Valós alapokra épülő izgalmas, érdekes és kedves történet. Gyerekként ez a csíkos történet kimaradt, most pótoltam és egyáltalán nem éreztem gyerekesnek. Van ebben a könyvben szomorú rész bőven, bár az elején igazán nem értettem, hogy hogyan hagyhatták a gyerekeiket – a nyilvánvaló veszély dacára – egyedül.

Alea bátor, ügyes lány, mint ahogy Kupah is, bár az is igaz, hogy ezeknél a népeknél a gyerekek korán megtanulnak minden munkát, nekünk ez furcsa lehet, de ott természetes. Én is szívesen olvastam volna részletesen a különböző munkafolyamatokról, de az a célközönségnek valószínűleg már unalmas lett volna.

Az is furcsa volt, hogy a gyerekeket Londonba küldték tanulni, áthajózva az óceánon, ahelyett, hogy ugye délebbre kerestek volna egy megfelelő angol telepet… (Új-Skócia, Prince Edward sziget felé ugye mégiscsak rövidebb és biztonságosabb út lett volna… bár lehet, arra nem jártak hajók?).

Összességében egy nagyon szerethető, érdekes (most komolyan, megrágcsálni a csizmát?), olvasmányos kis történet, megéri elolvasni!

2 hozzászólás
>!
Sister
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Még sosem olvastam eszkimókról, nem is sokat tudtam róluk, így elég izgatottan fogtam neki a könyvnek. Ami azt illeti, maradt bennem némi hiányérzet: szívesen olvastam volna többet az ottani emberek életéről, a hiedelemvilágukról, az igluépítés rejtelmeiről. Egy picurka betekintőt kaptam ugyan, de ez messze nem volt olyan részletes, mint pl. a lappok vándorlásáról szóló beszámoló.

Alea elképesztően bátor, tettrekész és vakmerő kislány, akinek túl korán kell felnőnie. Rengeteg viszontagságon megy keresztül, még a nagyvárost is megjárja, mégis igazán otthon érzi jól magát, vadászat közben. Hihetetlen, mennyi mindenhez értett: hogyan kell fókabőrt kikészíteni, csizmácskát finomra rágni, kutyaszánt irányítani, kunyhót építeni, elejteni egy óriási rénszarvast… Ugyanígy nem retten meg attól sem, ha egy hatalmas medvével kerül szembe, vagy a legnagyobb hóviharban kell útra kelnie.

Alea életének fontosabb momentumai mellett az eszkimók világába is jobban beleláthatunk. A könyv stílusa gördülékeny, jól olvasható, ráadásul nem is hosszú. Igazán télen, pattogó tűz mellett érdemes olvasni, de a finoman szitáló eső is remek hangulatfestőnek bizonyult. :)

>!
Ardena
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Kedves, szívhez szóló ifjúsági regény, olyan igazi csíkos :) Nem nagyon olvastam még eszkimókról, igazából nem sokat tudok a szokásaikról, életvitelükről sem, ami annyiban különbözik a miénktől.. Azt azonban még innen is megállapíthatom, hogy Alea egy bátor, erős lány volt, nagyon szimpatikus vonásokkal.
Még annak ellenére is, hogy rengeteget dolgoztak, fáradoztak létfenntartásukért, úgy gondolom, hogy jó lehet egy ilyen összetartó, erős, alapvetően derűs családnak tagja lenni. Lenne mit tanulni tőlük. :)

>!
nagy_anikó
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Szinte semmit sem tudtam az eszkimókról e könyv olvasása előtt, így nagy ígérettel kezdtem az olvasást. Mindent megkaptam, amit lehetett. Egy gyönyörű, küzdelmes világot tárt a szemünk elé az írónő. Mindezt egy félárva eszkimó lány életén, cselekedetein keresztül, egy férfiaknak is nehéz elzárt világban. Ezt a könyvet sorolom én a letehetetlen kategóriába.
Elgondolkodtam, hogy mennyi időt bírnék ki én ilyen körülmények között. Igen lehangoló a válasz.

>!
gesztenye11
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Ez egy nagyon kedves és érdekes – bár helyenként szomorú – történet az eszkimók (inuitok) életéről. Bár fiatalokról szól, de nem mondanám gyerekkönyvnek, egy tizenegy-két éves valószínűleg nem is értené meg és nem érezné át teljesen azt a világot, ahol ezek a gyerekek szó szerint a természettel harcolnak. Alea, Kupah és Ahpea története a tiszta, igaz emberek története, akik a családjukért és a népükért mindent megtesznek, de állatot is csak akkor ölnek, amikor szükségük van a húsára vagy a bőrére. Alea londoni látogatása egy plusz kellemes színfolt, a nyelvtanulása, az öltözködése – majd a változás megmutatása Labrador szigetén – kicsit hasonlít Pocahontas történetéhez.
A vadászatok leírása, a tutaj- és jégkunyhó építése, a családi munkamegosztás bemutatása nagyon egyedi, látszik, hogy aki írta, ő is végigcsinálhatta. spoiler.
Kár, hogy a könyv elég rövid, szívesen olvastam volna hosszabban is erről az életről, és az még nagyobb kár, hogy az előszóban említett folytatás, az összeházasodó fiatalok története, magyarul már nem jelent meg.

>!
ÁrnyékVirág
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Aleával az egyetlen gond az, hogy kb. húsz év késéssel érkezett az életembe – gyerekként, kiskamaszként nagyon szerettem volna az eszkimó lány történetét, de ez a csíkos valahogy kimaradt.
Most is kedves, élvezetes olvasmány volt, egy olyan kultúráról, amiről semmit nem tudtam, és ahol valószínűleg egy napot sem éltem volna túl.
Alea kedves, szerethető karakter, és más csíkosokkal ellentétben egy határozott, erős női karakter, már csak emiatt is érdemes volt elolvasni.

>!
Youditta
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Zseniális. Egy szusszal olvastam el,mert nagyon lekötött Alea, Kupah és Ahpea története. Eszkimó élet, de különös is vagy innen a messzi Európából. Imádom,ahogy egymással beszélnek. Mintha mi úgy beszélnénk,hogy „kicsit törni magyar” és E/3-ban beszélnénk az érzéseinkről. Ők pedig úgy udvarolnak. Jorgke mondja Aleának: „Jorgke szíve már régen Aleáé.” (Nagyon édes:) )
Igazán kedves,néha szomorú könyv ez.

>!
Dettig
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány

Olyan volt, mint egy szép, hosszú népmese, sarkvidéki környezetben… Engem picit zavart a túl egyszerű, szinte monoton stílus, a nehézségekről, tragédiákról pont ugyanolyan tárgyilagosan, szinte érzelemmentesen írt, mint a vidám jelenetekről.
De mindez érthetővé válik, sőt, épp értékelendő annak ismeretében, hogy ezt a könyvet a címszereplő lánya írta meg. Ez nem egy pallérozott irodalmi mű, hanem egy csodás autentikus írás.
Kicsit sok volt nekem benne a szomorúság, és a spoiler, de nagyon érdekes és magával ragadó volt az eszkimó vadászok világa.
Nagyon sajnálom, hogy a könyvben megemlített folytatás nem jelent meg magyarul.


Népszerű idézetek

>!
Diana3021_

Apjától tanulta, hogy az innuit nem öl csak azért, hogy pusztítson.

>!
Levandra P

Az északi fény néha tündéri ragyogásba borította az egész tájat. A lágyan vibráló színek hol felvillantak, hol elmosódtak, és a szél nyögése kísérőzenét szolgáltatott a csodálatos színjátékhoz.

>!
Diana3021_

Milyen boldogok voltak mind a négyen… Az anyja már nincs velük… Felzokogott, nem tudta visszafojtani könnyeit. És a magányosság is nyomasztó lett egyszerre. Hogy tud majd élni az anyja nélkül? Soha még így nem vágyott utána.

>!
Szivárványbolygó

Tudnod kell, Alea, hogy a csillagok is élő emberek. Amelyik kicsi, és csak pislog, az nem érdekes, nem csinál semmi különöset, de a nagy, fényes csillag erős és hatalmas. Nézd azt ott! Az a Nagy Vadászcsillag, a legfényesebb mind között. És azért olyan fényes, mert nem ijed meg senkitől. Nem fél a többi csillagtól, még a holdtól sem fél, mert bátrabb és erősebb valamennyinél. Tűz ég benne, és az ad bátorságot neki. Elhalványodik mellette mind. És nem csak bátor, hanem jó is. És boldog, nagyon boldog. Oda nézz! A hold szélesen nevet rá, ő meg csak hunyorít. Ha nagy leszek, olyan akarok lenni, mint a Nagy Vadászcsillag ott fönn.

16. oldal, 2. Hosszú órák

>!
Szivárványbolygó

Ebben a pillanatban lefutott egy csillag.
– Látod, Alea, még a csillagok is elvesztenek egyet-egyet az övéik közül. De a többi, ami megmarad, tovább ragyog.

155. oldal, 20. Jamiesonéknál

>!
Dettig

Este se ültek tétlenül. A levetett ruhákat ki kellett teríteni száradni, a fókabőr csizmákat kifordítani, és mikor megszáradt, még puhára rágni, hogy majd visszafordíthassák.
Kupah mélységesen utálta ezt a bőrrágást.
– A fogam nem szereti! – mondta. – Inkább felhúzom így a csizmát, nem baj, ha a belseje van kívül.

>!
Ibanez MP

Jamieson tenyerét a szája elé tartva, jó hangosan suttogta, hogy a felesége is hallja:
– Én csak egyszer mentem el a bálba, és mindjárt bekaptam a horgot.
Erre odajött az asszony, megállt előtte, két kezét a csípőjére téve.
– Füllentesz, barátom. Nem volt ott semmilyen tánc. Egy heringeshordó fenekét bámultad
olyan keserves képpel, hogy azt hittem, el akarod ölni magad. Azért mentem hozzád, hogy
megmentsem az életedet.

>!
Véda MP

Egy csónak szelte a csendes vizet, amíg orrával a parti homokba nem fúródott.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Patricia St. John: Nyomok a hóban
Aszlányi Károly: Az Északi Park felfedezése
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Jack London: A vadon szava
Szürke Bagoly: Két kicsi hód
Laura Ingalls Wilder: Almanzo, a farmerfiú
Rick Riordan: A vörös piramis
Siobhan Dowd: A londoni óriáskerék rejtélye
Irene Adler: Utolsó felvonás az Operában