Hegyi ​őrület 61 csillagozás

Az 1996-os Mount Everest-i tragédia
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi történt valójában 1996 májusában a Mount Everesten? Hegymászó-tragédia soha azelőtt nem kavart annyi érzelmet és indulatot, nem vetett fel oly sok fájó, kínzó kérdést. A csúcstámadás napján sokan tolongtak a hegyen, nehezen haladtak fölfelé a Délkeleti-gerincen, melyen 1953-ban Edmund Hillary és Tenzing Norgaj elsőként jutott föl a csúcsra. Túl későn indultak vissza, nem vették észre a készülő hóvihar első jeleit…
Kivételes helyzetben van az olvasó, aki Jon Krakauer Ég és jég című könyve után most a Hegyi őrületet veszi a kezébe. Két könyv, kétféle gondolkodásmód, kétféle válasz ugyanazokra a kérdésekre. És miközben szorongva és meghatottan követi a szereplők sorsát, s kétségbeesetten próbálja megérteni a történteket, rá kell döbbennie: a hegyen nem lehet pénzért megvenni a diadalt. Aki üzletet akar csinálni az Everest megmászásából, az előbb-utóbb súlyos kérdésekkel szembesül.

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Veszélyes Övezet Park

>!
Park, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633552483 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás
>!
Park, Budapest, 2011
314 oldal · ISBN: 9789635309269 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás
>!
Park, Budapest, 2002
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635305435 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Anatolij Nyikolajevics Bukrejev · Scott Fischer

Helyszínek népszerűség szerint

Himalája · Csomolungma / Mount Everest


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 65


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Igazi hegymászós, polcon maradós könyv, nagyon élveztem minden sorát. Amit nagyon-nagyon-nagyon hiányoltam az a képanyag… hiszen a csúcson is készültek fotók, azokkal, akik ott voltak (lehet, nem adtak engedélyt a közlésre), meg gondolom az út során, az alaptáborban is bőven készültek képek, sokkal közelebb hozta volna nemcsak a túlélőket, de Fischert is. Ez utóbbi sajnos hibát hibára halmozott, bár én magukat az embereket sem értem, még feleekkora magasságon is tudja az ember, hogy kora délután ideje lefele indulni, az Everestnél pedig szinte a gyerek is tudja… ezen csodálkoztam, hogy a csapat egyes tagjai ott mulatoztak a csúcson (lehet, egyszerűen nem volt időérzékük a fáradtság miatt?). Bukrejev jól felkészült, de sajnos jobban tisztáznia kellett volna Fischerrel a szerepkörét, nem lehet úgy felelősséget vállalni az emberekért, hogy nem utasíthatja őket, ha úgy találja, hogy veszélyben vannak. Ezt le kellett volna egyeztetnie Fischerrel, főleg, ha az ennyire megbízott benne (és joggal). Akit én nagyon sajnáltam, azok az otthagyottak… nagyon durva volt olvasni, hogy életben vannak, elmennek értük és aztán hiába lélegeznek még, úgy ítélik, hogy már úgyis késő nekik… A serpákat nem tüntette fel jó színben, nem jó választások voltak, illetve a nyelvtudás hiánya is problémát okozott többször is. Olyan furcsa volt olvasni, hogy eredetileg egy nappal korábban indultak volna és aztán elhalasztották a következő napra… ha meghagyják, nemcsak Fischer élhette volna esetleg túl, de talán a másnap bajba került csapatnak is több segítség jutott volna. Nekem izgalmas és érdekes volt a könyv, azt hiszem, azokon az összekötözött létrákon az inamba szállna a bátorságom és én is fenéken csúszva mennék át :-D De azért iszonyatosan irigylem az utólag felvitt, képzetlen és tapasztalatlan indonézeket, hogy ilyen szerencsések voltak és feljutottak. Nekem minden vágyam legalább az alaptáborig felmenni (úgyhogy ha valaki nyer a lottón egy nagyobb összeget és már tényleg nem tudja mire költeni, gondoljon rám, köszönöm :-D vagy ha valaki menne és kellene egy fotós, itt vagyok :-D) :-D

11 hozzászólás
ggizi P>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Rossz érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban és nemcsak a bekövetkezett tragédia kapcsán, hanem főleg annak későbbi utóhatása miatt. A magashegymászás számomra félelmetes sport, mely akármennyire is biztosítható felszerelésileg, szakmailag és tapasztalati szinten, egy-egy expedíció sikerét számos megalapozott és/vagy később megkérdőjelezhető döntések sora befolyásolhatja a természet kiszámíthatatlan ereje miatt. Ez a könyv egyrészt két, szinte egybefonódó expedíció tragikus sorsát, másrészt az ebből fakadó Krakauer-Bukrejev ellentétet próbálja bemutatni. Persze minden éremnek két oldala van (ha nem épp több) és még nem olvastam Krakauer könyvét (bár tervezem, még ha most épp nem is érzem rá a hajlandóságot), de gyanítom, Bukrejev megítélése függhet attól is, hogy ki melyik könyvet olvasta (először)…
Ez a mű egy dokumentarista útleírás, száraz, tényeken alapuló, felsorolásszerű adatokkal, mely messze nem olvasmányos jellegű (mint ahogy Krakauer könyvéről hallik), de nekem ez nem volt probléma – letenni így sem bírtam. És bár kevésbé magával ragadó az írásmódja, a megélt tragédia maga így is, úgy is erősen átérezhető. Sőt. Ez a kevésbé hatásvadász, tényszerű és tárgyilagos megközelítés, csak még szimpatikusabb képet mutatott Bukrejev jelleméről.

Amapola P>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Az Ég és jégben megírt történet más szemszögből láttatva is érdekes. Továbbra sem tudom eldönteni, hogy kinek van igaza (hős-e Bukrejev és/vagy felelőtlen), de az biztos, hogy szimpatikus. Az eldönt(he)tetlen kérdésekhez csatlakozik az is, hogy a két (újság)író közül melyikük szítja a vitát feleslegesen – ebben a kérdésben is egymásra mutogatnak, könyv felel könyvre, utószó utószóra.
Fél csillagát vesztette el a stílus döccenőin , valamint azon, hogy a narrátor és Bukrejev E/1-ének álladó váltogatása kicsit fárasztó.

Judit_56 P>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Sajnos elfelejtettem megírni az értékelést, amikor elolvastam, pedig ezt akkor kellett volna, amíg friss az élmény, mert így már nem igazán emlékszem részletekre.

Az Everest beszippant. Régen csak csodáltam azokat, akik felmásztak, és mindig azt gondoltam, hogy ez óriási teljesítmény, és hogy emberek egész életüket erre áldozzák fel, hogy oda feljussanak. Amióta pár könyvet elolvastam, rájöttem, hogy ez csak régen volt így, még Hillary idejében, és ahogy Bukrejev is írja, a 80-as évek elején. 1996-ra, a tragédia idejére gyakorlatilag az Everest megmászása is „egyszerű” túrista hóbort. Viszonylag kevés felkészültség, rengeteg pénz, pénz, pénz, pénz. Kapsz 15 serpát, 4 hegyi vezetőt, és kézen fogva felvisznek. Nyilván kell egy kis fizikai felkészültség, de szerintem elhanyagolható.

Ez a tragédia is ezért történt. Olyan emberek kerültek a csúcs környékére 1996-ban, akik még szerintem havat se láttak. Jó, ez túlzás, de a film és a könyvek is rávilágítanak arra, hogy a legtöbbjük tényleg nem tudott hegyet mászni.

Nem lehet kihagyni az összehasonlítást Krakauer könyvével, mert ugyanazt a tragédiát dolgozza fel, két szemszögből. Hogy kinek van igaza, valójában sosem fog kiderülni, és ha ki is derülne, az a hegymászókat már nem hozza vissza. Itt rengeteg probléma volt, és a legnagyobb különbség a két könyv között az, hogy Krakauer író, Burkrejev pedig hegymászó. Krakaur tudja hogy kell feszültséget kelteni, tudja, mit kell jobban kiemelni, tudja, hova kell tenni a hangsúlyt, hol kell meglepődni. Bukrejev csak mászott. Óriási teljesítménnyel. Ment, és csinálta, nem kérdezett, nem állt meg, nem lepődött meg, hogy itt nincs kötél, ő vérbeli profi.

És a kettejük üzengetése, nyilván nem értik meg egymást, teljesen érthető. Bukrejev és Krakauer valósága sosem fog összeérni. Soha. És azt nem szabad elfelejteni, hogy akik túlélték, azokért Bukrejev ment vissza. Csak ő. Azokat az életeket ő mentette meg.

Egyszer egymás után kell elolvasnom a két könyvet, és azonnal értékelni. Úgy lesz igazán hatásos.

Párduc50 P>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Krakauer Ég és Jég című kötete számol be először az 19-ban a Mount Everest-expedíciók során bekövetkezett tragédiáról. Nagyon jó könyv, de sajnos nagyon kemény vádakat fogalmaz meg benne, és ezek szinte teljesen egészében Anatolíj Bukrejevre, a konkurens expedíció egyik kalauzára hárulnak. Már Krakauer könyvében érezni lehet, hogy a vádak igazságtalanok, és nagyobb részben igaztalanok is. Bukrejev válaszként kénytelen volt megjelentetni saját verzióját. Ez egyrészt jó, mert más látószögből is megismerhettük a történetet, másrészt rossz, mert az alapot igaztalan vádak szolgáltatták, melyekre védekezni kellett. Anatolij könyve saját szemszögéből írja le a történeteket, nem vádol benne senkit, viszont számos olyan komoly vádra kielégítő választ ad meg, amit Krakauer fogalmaz meg könyvében. A két könyv alapján lassan kibontakozik az igazság; a tragédiához elsősorban a pénz vezetett, a két csapatvezető minél jobb reklámot akart csinálni magának a következő expedíciókhoz. És ezért túlvállalták magukat, túl sokat engedtek meg kuncsaftjaiknak. Bukrejev csak alkalmazott volt,azt csinálta, amit a főnöke mondott. A mentés során azután példátlan önfeláldozásról és hősiességről tett tanúbizonyságot (miközben Krakauer a saját sátrában feküdt "magatehetetlenül"). Kár, hogy a következő év elvitte közülünk, hisz korának egyik legnagyszerűbb magashegyi mászója volt.

morin5>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

A rendkívül izgalmas Krakauer könyv után olvastam el, hogy Bukrejev verzióját is megértsem. Mindkettőnek megvan a maga igazsága. Ugyanakkor kicsit átértékelődött bennem az Ég és jég, mert úgy gondolom, Krakauertől hiba volt a vádaskodás. A tragédiáért elsősorban a két, egymással versengő expedíció-vezető, Hall és Fischer felel, csak mivel ők a hegyen maradtak, már nem illett őket vádolni. Így lett Bukrejev bűnbak. De Bukrejev és Krakauer között valójában két teljesen ellentétes gondolkodásmódú, értékrendű, érzelmi beállítottságú ember véleménye ütközött, nem is érhették egymást.
Simone Moro (Bukrejev hegymászó társa) fogalmazta meg Bukrejev halála után Krakauernek címezve a lényeget:
„Ön nem érti, hogy Anatolij milyen ember volt valójában. Ön amerikai, ő orosz volt. Ön új a nyolcezresek világában, ő a maga korának legjobbja volt. Ön egy átlagos hegymászó, ő nagyszerű sportoló volt és egy született túlélő. Ön anyagi biztonságban él, ő éhezett… Azt hiszem, Ön olyan ember, aki egy orvosi könyv elolvasása után a világ legjobb sebészeit is kitanítja az orvoslás csínjáról-bínjáról… ha valóban véleményt akar mondani Anatolij 1996-os döntéséről, emlékezzen erre: EGYETLEN ügyfele SEM halt meg.”

dzsobacsi>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Amikor Jon Krakauer: Ég és jég c. beszámolóját olvastam, elhatároztam, hogy ezt a könyvet is elolvasom. Ha levonom a két könyvből az egymásra mutogatást, akkor a megismert tragédia kapcsán rengeteg kérdés és gondolat merül fel még a magamfajta dilettánsokban is. Jó volt egy új szemszögből nézni az eseményeket, jó volt válaszokat kapni és jó volt, hogy ezek nyomán újabb kérdések kerültek elő. Szörnyű belegondolni, hogy azok közül, akik túlélték az expedíciót, többen (Bukrejev is) rövid időn belül a hegyek között vesztették életüket.
A könyv helyenként döcögős, tartalmaz ismétléseket, de méltó emléket állít egy hegymászó-legendának.

Hajni_Poncski>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Jó pár héttel korábban olvastam Krakauer könyvét . Nepál és Tibet miatt teljesen beszippantott a téma, azután megnéztem a filmet, és egyből rávetettem magam a könyvekre is. Úgy érzem, még mindig nem tudok leállni a témával. Minden egyes Everest-témájú könyvből valami újat tudok meg.
Egy (közvetett) ismerős tragédiája miatt évek óta élt bennem a kérdés: miért? Mi az oka annak, hogy bizonyos emberek ilyen élményekre vállalkoznak, noha tudják, sejtik, hogy ára van? Gondoltam, olvasok, olvasok, hátha választ kapok erre… (És nem a Mallory-félét :)
Úgy érzem, egyre közelebb kerülök a válaszhoz. A furcsa, hogy bár úgy érzem, értem a hegymászókat, nem tudnám mégsem szavakkal leírni, mi az, amit pontosan értek. Miért van az, hogy nem tudok elszakadni én sem a témától? Olyan az egész, mint valami szirén…
A ’96-os tragédia, úgy gondolom, pontosan azt hozta magával, amit a tragédiák szoktak: értetlenkedést és rengeteg kérdést. És a klasszikus „mi lett volna, ha…”-gondolatokat… Bevallom, a Hegyi őrület nekem kevésbé tetszett, mint Krakauer könyve, de érdekes volt megismerni Bukrejev gondolatait, valóban más megvilágításba helyezi kissé az eseményeket. Azoknak, akik a válaszokat kutatják, vajon enyhülést hozna-e a fájdalmakra, ha valóban megnevezhető lenne egy konkrét felelős? Sokan hibáztak talán, hiszen emberek. Embertelen körülmények között.
… még-még Everest-könyveket!!! Amiket aztán majd jó nagyokat lélegezve olvashatok…
(Jaj, S. Fischer… :'-( … )

5 hozzászólás
Bt_Dóri P>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

A Mount Everest az egyik legcsodálatosabb és legfélelmetesebb hegy, a magashegyi mászás pedig a bátor, testileg-lelkileg felkészült embereknek való. Csodálatos lehet ott állni és letekinteni a világra!
A történetet Bukrejev szemszögéből olvasva talán több, egymás hatását felerősítő hiba okozta a tragédiát, melyben sokan meghaltak. Maga az expedíció igen részletesen és szemléletesen van megírva, térképekkel és időpontokkal kiegészítve. Nem tisztem bírálni, ki volt a „hibás” és nem is teszem. Több sebből vérzett az expedíció, de amit Bukrejev végrehajtott, az hőssé teszi a szememben. Kifáradva, csekély oxigénnel felszerelkezve, egyedül a viharban többször elindult, hogy a hegyen rekedteket kimentse.
Az események ilyen részletes leírása számomra tökéletes, bele tudtam helyezkedni az itt és most erejébe.

Pumukli82>!
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Nagyon megrázó olvasmány. Az egész ahogy felépül a történet, ahogy lépésenként közeledünk a tragédiához egy idegtépő várakozás. De nekem kicsit rontotta az olvasás gördülékenységét, a néhol túl szakmai megfogalmazás, a sok adat, de még nem csap át igazi dokumentarista regénybe. Az elején ez miatt nem szabad feladni.


Népszerű idézetek

Amapola P>!

A nyolcvanas évek elején még egyetlen párizsi metrókocsiban elfért volna az összes hegymászó, és velük együtt a teljes expedíciós segédcsapat, akik egy-egy tavaszi szezonban összeverődtek az Everest-alaptáborban. 1996-ban viszont már négyszáznál is többen mászták meg az ösvényt és vertek sátrat odafönn, így aztán nagyjából úgy festett az alaptábor, mint egy rockkoncert színtere. Az egyik mászó meséli, hogy az 1996-os Everest-alaptábor „olyan volt, mint valami vándorcirkusz – csak éppen a mi sátrainkban több bohóc is lakott”.

21. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Kapcsolódó szócikkek: Csomolungma / Mount Everest · Himalája
Amapola P>!

Bukrejev ugyan orosz volt, de lélekben kazahnak érezte magát, Kazahsztánt vallotta a hazájának, és sokszor magyarázata nevetve, hogy mint magashegymászó, „önerőből érdemelte ki a kisebbségi státust”.

48. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Kapcsolódó szócikkek: Anatolij Nyikolajevics Bukrejev · Kazahsztán
Amapola P>!

Fischer nem is sejthette, milyen nehéz éveket élt át Bukrejev, amióta felbomlott a Szovjetunió. A szovjet mászósport haldoklásával Bukrejev sok hegymászótársa a nyomor szélére került. Családjuk volt, etetniük kellett őket, sutba kellett dobniuk a nagyratörő terveiket: az egyik elment gondnoknak egy turistaházba, a másik sízni tanította a maffiafőnökök gyermekeit – mindent elvállaltak, csak otthon legyen mit enni.

36. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Amapola P>!

Hall és Fischer más-más filozófiát vallott a hegymászásban; ez a nézetkülönbség jellemző tünete volt a kalandipar egyik nagyon régi és mindmáig lezáratlan vitájának, amely a „helyzetelvűek” és a „szabályelvűek” között zajlik. A helyzetelvűség hívei azt vallják, hogy a kalandipar veszélyekkel terhes vállalkozásaiban lehetetlen olyan szabályrendszert kidolgozni, amely minden elképzelhető helyzetnek megfelel: a szabályokat bizonyos esetekben felül kell bírálni, helyet kell adni az adott helyzetnek leginkább megfelelő, egyedi döntéseknek. A szabályelvűek viszont azzal érvelnek, hogy a szabályok mérséklik a helytelen döntés kockázatát, ennélfogva mindig elsőbbséget kell élvezniük az önálló döntés szabadságával szemben.

152. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Amapola P>!

Aki azt állítja, hogy megtalálta az igazi és egyedüli okát Fischer végzetének, annak mindentudónak kell lennie – márpedig csak az istenek, a részegek, a politikusok és a drámaírók szokták magukat mindentudónak hinni.

242. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Kapcsolódó szócikkek: Scott Fischer
dzsobacsi>!

Azt mondtam Scottnak: „Ami igaz az Everestre, igaz a K2-re is. Tudod te is, hiszen ott voltál! Ott nem lehet hibázni. Jó idő kell és nagy szerencse. Tapasztalt kalauzokra van szükség, profi hegymászókra, akik tudják, mit jelent a nagy magasság, milyenek ezek a hegyek. Az ügyfelek? Őket nagyon körültekintően kell kiválasztani: csak olyanok jöhetnek szóba, akik képesek vállalni a felelősséget önmagukért, akik meg tudnak felelni a nagy magasságból fakadó követelményeknek. Az ott nem a Mount Rainer. A magashegymászásban egészen mások a szabályok. Az ügyfélnek meg kell tanulnia, hogy csak önmagára számíthat, a kalauz nem lehet örökké mellette, nem foghatja mindig a kezét. Veszélyes volna azt állítani, hogy a kalauznak az Everesten is ugyanaz a dolga, mint, mondjuk, a Mount McKinleyn!”

38. oldal, Második fejezet - Meghívás az Everestre (Park, 2002)

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Amapola P>!

Nyugalmi légzésük visszaállt a rendes ritmusba, ugyanakkor a legtöbben mindenfajta erőkifejtés hatására azonnal kellemetlen légszomjat tapasztaltak. Egyikük később azt mondta, hogy az alaptáborban, ahol a tengerszinthez képest már csak félannyi a levegő oxigénje, folyton úgy érezte magát, mintha csak fél tüdővel lélegezne, és a tetejébe egy dupla Martini ködén át látná a világot.

81. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Amapola P>!

Pittman folyamatosan tudósította az NBC Internetet táborbeli élményeiről: többek között elmesélte, hogy a magasság egészen kilúgozta a tudatát, és már az is elszórakoztatja, ha bámulhatja az edényben olvadó havat – „Mintha tévéznék”.

89. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia

Kapcsolódó szócikkek: NBC
morin5>!

Hiába esik nehezemre, ki kell mondanom: többé nem akarok „hegyi vezető” lenni, többé nem akarom vállalni a rettenetes felelősséget, amikor másvalakinek a vágyai és a puszta élete között kell döntenem. Aki kockáztatni akarja az életét, csak a saját felelősségére tegye! […] Tisztában vagyok vele: ilyen nagy magasságban, a természet mérhetetlenül bonyolult erőinek és az emberi szervezetet fenyegető súlyos veszélyeknek kitéve, senkit sem csaphatok be azzal, hogy garantálom a sikeres és biztonságos mászást. Hiszen tudom és elfogadom, hogy az én életemet is elvehetik a hegyek…!

267-268. oldal

Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület Az 1996-os Mount Everest-i tragédia


Hasonló könyvek címkék alapján

Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról
Jamling Tenzing Norgay – Broughton Coburn: Apám lelkét megérintve
Cheryl Strayed: Vadon
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra
Gerald Durrell: A susogó táj
V. K. Arszenyev: Derszu Uzala
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport
Greg Child: Képeslapok a párkányról