Coignard ​abbé véleményei / Epikur kertje 1 csillagozás

Anatole France: Coignard abbé véleményei / Epikur kertje

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világkönyvtár

>!
Révai, Budapest, 1919
330 oldal · Fordította: Salgó Ernő

Enciklopédia 5


Népszerű idézetek

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A rossz szükséges. Ha nem volna, a jó sem lenne. A jónak kizárólag a rossz a titka. Mi lenne a bátorság veszély nélkül és a részvét a fájdalom nélkül?
Mi sors válna az önmegtagadásra és az áldozatkészségre az egyetemes boldogságban? El lehet-e képzelni az erényt a bűn nélkül, a szerelmet gyülölet nélkül, a szépséget a rutság nélkül? A rossznak és a szenvedésnek köszönhetjük, hogy a föld lakható és hogy az élet megéri a leélést. Éppen ezért nem szabad nagyon panaszkodni az ördög miatt. Az ördög nagy művész és nagy tudós; a világnak legalább is a fele az ő műve.

227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · rossz
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Ha az ember könyvet olvas, ugy olvassa, ahogy akarja, azt olvassa ki belőle vagy inkább olvassa bele, amit akar. A könyv mindent a képzeletre hagy. Éppen ezért a durva és közönséges elmék legnagyobbrészt csak halvány és hideg élvezetet meritenek belőle. Ezzel szemben a szinház mindent láttat és felment az elképzelés kötelessége alól. Ez az oka, hogy a legnagyobb tömegeket elégiti ki. De egyszersmind ez az oka annak is, hogy az álmodozó és elmélkedő lelkeknek csak mérsékelten tetszik.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · színház
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Nem tudom, hogy, mint a theologia tanítja, az élet megpróbáltatás-e? Mindenesetre nem olyan megpróbáltatás, melynek önszántunkból vetettük alá magunkat. A feltételek nincsenek eléggé világosan megállapítva. És aztán nincs benne egyenlőség. Miféle megpróbáltatás az élet azoknak a gyermekeknek, kik alighogy megszülettek, nyomban meghalnak, továbbá a hülyéknek és az őrülteknek? Minderre már hallottunk feleletet. Mert mindig van felelet az ellenvetésekre, de a felelet aligha lehet nagyon találó, mert hogy olyan sokszor ujra és ujra kell kezdeni. Az élet nem ugy fest, mint valami vizsga-terem, hol ismeretlen célra mindenféle edényeket gyártanak, melyek egy részét, mert már a formában összetörtek, még mielőtt használatba kerültek volna, félredobják, mint megannyi silány cserepet. A többiek pedig csupa képtelen és undoritó célra szolgálnak. E fazekak mi vagyunk.

231. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Kinos látni, hogy egy fiatal leány önként meghal a világnak. A kolostor mindenkit megborzaszt, aki nem lép be beléje. A keresztény időszámitás IV. századában egy Blesilla nevü ifju római hölgy oly bőjtöket szabott magára a kolostorban, hogy belehalt. A felháborodott nép, mely a koporsót kisérte, azt kiabálta: „Üzzük ki, kergessük ki a városból ezt a gyalázatos barát-fajzatot! Miért nem kövezik meg őket? Miért nem dobják őket a vizbe?” És mikor ezernégyszáz évvel később Chateaubriand, Aubry atya ajkával, magasztalta a leányokat, kik a „bűnbánat remekművének szentelték szépségüket és megszabdalták a lázadó testet, melynek gyönyörei csak merő fájdalmak”, Morellet abbé, ki öreg philosophus volt, türelmetlenül hallgatta a szerzetesi élet e dicséretét és felkiálltott: „Ha ez nem fanatizmus, felkérem a szerzőt, mondja meg hát mi?”

258. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A kolostort megrohanták és lerombolták. Romokban hevert és ujra benépesült. Bizonyos lelkek eredendő hajlandósággal tartanak feléje; ezek zárdai lelkek. Mert emberietlenek és békességesek: elhagyják a világot és örömmel szállnak le a csendbe és békébe. Mások fáradtan születtek a világra; nincs bennök semmi kiváncsiság. Tétlenül és vágytalanul hurcolják magukat. Nem tudván se élni, se halni, a szerzetesi életet választják, mint amely valami csökkentebb fajtája az életnek és csökkentebb fajtája a halálnak.

259. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Megengedem, hogy a halál teljesen megsemmisit bennünket. Ez nagyon lehetséges. Ebben az esetben nincs miért félni tőle:
Ha vagyok, nincs itt; eljött, én már mentem.
De ha, ámbár lecsap reánk, engedi, hogy mégis legyünk, meg lehetünk győződve róla, hogy a siron tul pont ugyanolyanoknak fogjuk látni egymást, amilyen a földön voltunk. Bizonyos, hogy nagyon el leszünk szontyolodva tőle. Ez előre elrontja a paradicsom és a pokol izét.
Elveszi minden reménységünket, mert amit legjobban óhajtunk, az az, hogy mások legyünk, mint amilyen vagyunk. De ebből nem eszünk.

207. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Véber Péternek.

Keriothi Judás sorsa mélységes álmélkodással tölt el bennünket. Mert végre is ez az ember azért jött, hogy beteljesítse a próféták jövendölését; annak, hogy Isten fiát eladják harminc garasért, meg kellett történnie. És az áruló csókja, épp úgy, mint a lándzsa és az imádatos szögek, hozzátartozik a passio kellékeihez. Judás nélkül a mysterium nem teljesedett volna be és az emberi faj nem lett volna megváltva. És mégis, a theologusok között az a nézet uralkodik, hogy Judás elkárhozott. E meggyőződést Krisztusnak arra a nyilatkozatára alapitják, hogy: „Job lett volna neki nem születni”. A gondolat, hogy Judás a világ üdvösségén munkálkodva elvesztette a lelkét, sok gyötrödést okozott némely mysticismusra hajló kereszténynek, többek között Oegger abbénak is, a párisi székesegyház elsö vikáriusának. Ez a pap, kinek lelke tele volt részvéttel, nem birta elviselni a gondolatot, hogy Judás örökké tartó kinokat szenved a pokolban. Folyton erre gondolt és a szüntelen elmélkedés csak még jobban növelte tanácstalanságát.

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Júdás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A görög philosophia „Ismerd meg tenmagadat”-ja nagy együgyüség. Soha se fogjuk megismerni se magunkat se másokat. Szó sincs róla! Megteremteni a világot, az kevésbbé lehetetlen, mint megismerni. Hegelnek volt erről valami sejtése. Az lehet, hogy az értelem majd valamikor módot ád egy mindenségnek az előállítására; de hogy a mostanit felfogjuk, arra soha! Éppen ezért ugyancsak áldatlan visszaélés az értelemmel azon fáradozni, hogy keressük az igazságot. És még kevésbbé használható fel az értelem arra, hogy vele az igazság szerint itéljük meg az embereket és műveiket.

221. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Olvastam egy könyvet, melyben egy bölcsész költő ugy festi az embereket, hogy nem éreznek se örömöt, se fájdalmat, se pedig kiváncsiságot. Végére jutva az uj Utópiának, amikor, visszaérkezve a földre, küzdő, szerető, szenvedő embereket látunk magunk körül: mennyire megszeretjük őket és mennyire jól esik velük szeretni! Mennyire érzi az ember, hogy csak ez az igazi öröm! Ugy van ez benne a szenvedésben, mint a balzsam a nemes fa sebében. Akik megölik a szenvedélyt, mindent megöltek vele, örömöt és fájdalmat, szenvedést és gyönyörűséget, jót, rosszat, szépséget, szóval mindent és legfőként az erényt. Bölcs emberek és mégsem érnek semmit, mert az ember csak az erőfeszités folytán ér valamit. Mi haszna, hogy hosszu az életük, ha nem töltik be, ha nem élik?

214. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Márai Sándor: Ég és Föld
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
François Lelord: Hector utazása, avagy a boldogság nyomában
Polcz Alaine: Egész lényeddel
Eyn: Te csinálod az egészet!
Richard Bach: Illúziók
Konrád György: Kakasok bánata
Noble Smith: A Megye bölcsessége
Paulo Coelho: Az alkimista