Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Angyalok lázadása 58 csillagozás
Anatole France-nak, „az utolsó klasszikusnak” utolsó nagy regénye, az Angyalok lázadása, közvetlenül az első világháború kitörése előtt jelent meg. Ezekben az években Anatole France – aki már a 80-as évektől kezdve mindjobban felfigyelt korának társadalmi mozgalmaira – egyre nagyobb rokonszanvvel tekint a szenvedőkre, és egyre több kétellyel, gúnnyal, csömörrel és megvetéssel szemlélte, ami körülötte zajlik: a harmadik Köztársaság válságos periódusát – a regényben szereplő angyal szavaival: „…a mozdulatlanság leple alatt minden rothadóban van… Elaggott közigazgatás, elaggott hadsereg, elaggott pénzügyi szervezet.” S miközben megértő kétellyel meséli csípős és ájtatos történeteit és legendáit, új mítoszt teremt, s újra a földre hozza a lázadó angyalokat.
Egy fantasztikus-szatírikus regény keretében megírja, hogyan döntik majd meg a zsarnok Jehova trónját a szabadság és az emberiesség jegyében. Természetesen France, aki az irónia egyik legnagyobb mestere – Swift és Voltaire… (tovább)
Pártütő angyalok címmel is megjelent.
Eredeti cím: La Révolte des Anges
Eredeti megjelenés éve: 1914
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A világirodalom klasszikusai · Nobel-díjasok könyvtára Palatinus · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Enciklopédia 27
Kedvencelte 8
Most olvassa 4
Várólistára tette 57
Kívánságlistára tette 21
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
A regény az isteni rend kinevetése, mégpedig egész rafinált módszerekkel. Vidám szentségtörés. Nem egyszerűen felmagasztalja az alantast, a gonoszt, a „sötét”-et (bármit is jelentsen ez), nem fordítja meg a teljes ellentétpárrendszert – az túl egyszerű volna, sőt akár még közönséges is. Hanem abból indul ki, hogy nem az Isten a legfőbb jó/szép és nem a Sátán a legfőbb gonosz/rút, hanem fordítva, innentől viszont az ellentétpárokat hol érintetlenül hagyja, hol szellemes módon fordít rajtuk egyet. És ugyancsak szellemes módon szövi össze mindezt a korabeli francia társadalom életével.
Ezt el tudom fogadni. Ami nekem nagyon nem jön be, az a France humora. Az a nagyon finoman, nagyon udvariasan, időnként sikamlós-erotikusan, apró tűszúrásokkal működő, művelt játék.
Nem az én világom. Jó volt, szép volt, de nem az én könyvem ez.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/21/anatole_fr…
Megmentjük az elfeledett könyveket, és közben pokolian (istenien) jól szórakozunk.
Tartalom tökéletes, ha valaki nekem szeretne írni egy saját bejáratú könyvet akkor ilyen témát ajánlott választania, és akkor se biztos hogy fantázia dolgában túl tud tenni Anatolon. Egyszerűen ez az én vágyaim története, pont annyira polgárpukkasztó és elgondolkoztató mint amennyire szeretem, megfejelve egy kis szatirikus humorral és nagyon is mély tartalommal, az ismert történelmi események fényében bizony a jövőbe látás képességét is megvillantja.
Sajnos néha zökkent, a mennybeli háború leírását kimondottam kényszeredve olvastam végig, kicsit túl sokat kérkedett a egyetemes-műveltség ismeretével is, és a vége se lett olyan jó, mint ahogyan indult.
Nagyon nagyon jó történet, kimondottan izgalmas újszerű gondolatok, és sajnos feledhető részek. Az egyházi vonatkozásához nem tudok hozzászólni, azért Luciferben a végén nagyon csalódtam, nem ilyen sátánra vágyom, akkor se ha ő a sötét úr.
Megint egy múltszázad eleji könyv ami sokkal de sokkal aktuálisabb mint a mai népmesék, pornak és piszoknak a nyomát se fedeztem fel benne.
A szerző utolsó regénye összetett mű, szerintem stilárisan és filozófiai-tartalmi síkon „mindent beleadott”.
Nagyon élveztem France csendes iróniáját, okos kis művészettörténeti eszmefuttatásait, költői leírásait (gyönyörű szép volt pl. az istenek első háborúja). Persze a keresztény hit, a valláselemek magyarázatai ráépültek a regényre (végig érdekesek voltak, hiába zavart műveletlenségem-tájékozatlanságom), mint ahogy a XX. század elejének Franciaországa is bonckés alá került. A nagytőke, a pártosság, a kultúra és a művészetek, de még a francia életvitel is France csípős paródiájának (humoros) áldozata lett. (Az erotika ereje: most hirtelen a tucatnyi hölgyszereplő közül egyre emlékszem, akire alkalmazhatjuk a hűséges jelzőt.)
Az a baj, hogy a regény megöregedett. A szellemes irónia mint eszköz ma már nem elég erős a cselekmény megjelenítésére; az égi küzdelem filozófiája, és a francia plutokrácia anno aktuális problémáinak tárgyalása is sajnos nehezen tudja lekötni a mai olvasót.
Semmiféle csalódást nem okozott, bár valamikor ifjú koromban olvastam, amikor még szentimentálisan romantikus voltam. Ezt a vonásomat az ÉLET nagyjából kiölte belőlem, mégis ugyanolyan tágra nyílt szemű lelkendezéssel faltam a sorokat, mint hajdanán. Mert France örökérvényű, a humora fantasztikus, a jellemábrázolásai a finom gúnnyal elegyített megértő és elnéző humanizmusáról beszélnek. És hát ugye Lucifer! Aki nem akar végül a lázadók élére állni, mert megérti, hogy a zsarnokot leváltó forradalmi vezér törvényszerűen maga is zsarnokká válik, ha a hatalom birtokába kerül. Bölcs meglátás, ifjan megértettem és szerettem, ma – egy fél élet tapasztalatai alapján – igazságként fogadom el, bizonyított tényként. France ma is friss, felemelő élmény őt olvasni. Az emberszerető humorérzékéért bármit megadnék, ha magam is birtokában lehetnék.
Ezt egyszer már olvastam, 16 évesen, akkor teljesen földhöz vágott, nem várt élmény volt a halandók között elvegyült angyalokról olvasni, akik a zsarnok Isten elleni támadást szervezik, azt se tudtam, hogy ilyen lehet, aztán megkapjuk itt még a civilizáció teljes eredettörténetét, az angyalok, Isten, Lucifer részletes jellemrajzát, a századeleji francia társadalom leírását. Hú.
Újraolvasva a könyvet a katarzis ugyan elmaradt, ám most is nagyon élveztem az egészet. A mennybéli társadalom kritikája sokkal inkább tűnt a földi hatalmakkal szembeni kritikának, és valahogy sokkal humorosabbnak találtam. Jó volt!
Valahol útközben félresiklott a kapcsolatunk…
A történet nagyon „jópofán” indul: a könyvtárban látszólag behatolás nélkül jár valaki, rendezgeti, pakolássza a könyveket. És aztán kiderül, hogy egy tudásvágyó angyalról van szó, aki forradalmi eszméket vall….
Eddig teljesen jó. Utána számomra ellaposodott a történet és már nem tudtam újra felvenni a fonalat.
Nem igazán értettem, hogy mire akar kilyukadni a szerző. Amíg csak történelmi regény volt, addig élveztem, igazi francia irodalom. De mikor megjelentek az angyalok… most a vallást gúnyolta ki vagy hogyan? Az utószóban olvastam, hogy az akkori Párizs egyik rejtélyes bandájára utalt velük. Tény, hogy ha ismerném az akkori kort, biztos jobban értettem volna, mi(k)re utal. Így csak egy fura érzésem maradt az olvasás után.
Népszerű idézetek
Az állítólagos kinyilatkoztatáson alapuló erkölcs – mondotta az angyal – alapjában véve a legdurvább empirizmuson alapszik. A megszokás és gyakorlat az erkölcs szabályozója. Az égi parancsok csak régi szokásainkat avatják szentté. A tűzijáték közben holmi Sinai-hegyeken kihirdetett isteni igék csak az emberek elfogult ítéleteit foglalják törvénybe. Mivel az erkölcsök és szokások változnak, következik, hogy a zsidó-kereszténységhez hasonlatos, hosszú életű vallások erkölcsi tanítása is szerfölött változékony.
Huszonhetedik fejezet
Az az igazság, hogy a kereszténység ellensége volt a művészetnek, mert nem kedvezett a mezítelenség tanulmányozásának. A művészet a természet ábrázolása, és a természet teteje: az emberi test, a mezítelenség.
Kedves Sariette, maga eszembe juttatja Des Grieux lovagot, aki meghallván, hogy kedvesét a Mississippi vidékére szállítják, e szavakra fakadt: „Az én kedvesemet a Mississippi tájára?”
262. oldal
→ |
---|
Tudjátok jól, hogy az angyalok nem halnak meg. De ha érc, vas, gyémánt, tű vagy villogó kard szaggatja meg szálfinom testüket, szörnyűbb fájdalmat éreznek, mint az emberek, mert húsuk kényesebb, és ha akármelyik nemes szervük elpusztul, erőtlenül elhanyatlanak, lassú bomlásnak indulnak, mint pára illannak tova, és érzéketlenül feloszolva úszkálnak hosszú korszakokon kereszül a hideg űrben. S ha aztán végre újból testet-lelket öltenek, elmúlt életükre maradéktalanul visszaemlékezni nem tudnak soha. Így hát érthető, hogy az angyalok félnek a szenvedéstől, és a legbátrabbakat is megrendíti az a gondolat, hogy elveszítik világosságukat és a visszaemlékezés szelíd gyönyörét. Ha nem ilyen volna az angyalok faja, akkor azt sem tudhatná, miben áll a küzdelem szépsége és az önfeláldozás dicsősége. Akik az idők kezdete előtt akár a Seregek Ura mellett, akár ellene részt vettek a Mennyek birodalmának harcaiban, enélkül csak dicstelen látszatküzdelmet harcoltak volna végig, s enélkül én sem mondhatnám jogos büszkeséggel nektek, fiaim: „Én is ott voltam!”
Tizennyolcadik fejezet
Mialatt a kolostor falainak tövében a gyermekek cikáztak, malmoztak, a tisztelendő testvérek ugyanolyan haszontalan, de azért számomra elég mulatságos játékot találtak ki, mert valahogy el kell tölteni az embernek idejét, s ha fontolóra veszi az ember, tulajdonképpen: az idő eltöltése, ez az egész élet.
Vannak könyvtárak, amelyekben sokkal több régisége miatt becsesebb, eredete miatt kitűnőbb, a bőr színe és tapintása miatt kellemesebb kötésű könyv akad, amelyeket a könyvkötő
művészet hajszálfinom, csipkés, lombos, virágos, címeres, jelképes veretei értékesebbekké
tesznek, s amelyek finom ragyogásukkal elbájolják a hozzáértők szemét; vannak könyvtárak,
amelyekben sokkal több velencei, flamand vagy touraine-i ecset ékesítette kézirat, finom és
eleven miniatűr akad. De alig van könyvtár, amelyben egyházi és világi szerzők műveinek oly
sok és oly jeles kiadása volna meg, mint amennyi volt a d’Esparvieu könyvtárban.
2. fejezet 8. oldal
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Joseph Heller: A 22-es csapdája 86% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában 93% ·
Összehasonlítás - Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula… 93% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Tóték 88% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Börleszk 86% ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: Hatholdas rózsakert 85% ·
Összehasonlítás - William Faulkner: Zsiványok 85% ·
Összehasonlítás - Miguel de Cervantes – Jonathan Swift – Gottfried August Bürger: Don Quijote / Gulliver utazása Lilliputban / Münchhausen báró kalandjai ·
Összehasonlítás